Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-16 / 193. szám
MURI FERENC riportjához Kétmillió forint Biri község iejlesztesére „Szerény, csendes szsvú most is, nem dicsekedett ő senkinek tettével. Pedig, amit tett arra az unokái is büszkék lehetnek”; Kerek két éve lesz októberben, hogy e sorokkal búcsúzott a riporter Muri Ferenciéi. S íme. egy véletlen találkozás újra feleleveníti az emlékeket. — Sokat reszkettünk mi akkor Bálint Sándorral, az étel se ment belénk... S mint egy régi, poros filmkockáról, melyről a főszereplő lefújja a port, kirajzolódik előttünk a kis Fe- rénc-tanyai hajlék, Muri Ferenc otthona, a környék, ahol életet kapott tíz szovjet felderítő,, Életet, a leselkedő halál helyett, s mindezt Muri Ferenc és Bálint Sándor kezétől. Amikor e sorok íródnak, már csak az egyik megmentő él. Bálint Sándort eltemették, a szovjet nagykövetség koszorúját is ott áztatták a könnyek az örök fekhelyen. A magas, vállas, kopaszodó Muri Ferenc fátyolos szemmel emlékezik Sándor bácsira, a reszketésre. . , Mert nem igaz az, hogy a hősök mindig bátran születnek, a kínos pillanattal a rettegés is velejár s úgy, csak úgy, a félelem tűzében edződik az ember. Ha akkor, tizenhat évvel ezelőtt, közömbösen meglapul a Porigrácz-grófok egykori bérese, ha nem int a gyanútlanul haladó szovjet felderítőknek, azok valósággal a németek karjaiba futnak, Vagyis inkább a puskacsövük elé. De megállította őket és elrejtette a zöldruhás német katonák elől. Ha egy kutya csaholt, vagy zaj verte fel a tanyák csendjét, mindig felrettent, gondolatban elbúcsúzott a kedves fészektől, a feleségétől, a lányaitól..; Még- most,- másfél évtized távlatából is furcsa izgalom vibrál az arcán. Némán hallgat, lassan simulnak ki vonásai; Csöndesen megjegyzi, mintha a csak megmentett fiainak mondaná: — így történt. Megmenekültek, Mi mást tehettünk? Emberség dolga volt..; S előhúzza a messze földről érkezett képeslapot, a tavaszon kapta. Rajta az első számú megmentett feleségével, gyermekével, Nyikiforov Vaszilij Petrovics százados. — Nagyon szeretném még- egyszer látni, kezet szorítani vele, meg a többiekkel is. . . Eddig csak Nyikiforov adott magáról életjelt, ő köszönte meg az életmentő napokat, a dugva küldött ebédeket, a meleg ruhát, mindent... A többiek még hallgatnak. Talán elvesztek a háború nagy viharában, talán még nem jutott el hozzájuk Muri Ferenc kereső szava. Az öregedő Ferenc-tanyai „mezőőr” vár. Még jelentkezni fognak, a tíz közül nem lehet, hogy csak egy maradt életben. S mindig lesi a postát... szinte várakozását azonban néhány rosszindulatú ember a maga módján magyarázza. Mikor az újságban korábban megjelent Muri Ferenc hőstette, a rosszakaratúak ösz- szesúgtak: „Muri Feri megütötte a főnyereményt”. S ők is vártak. Vártak, mikor száll alá egy nap gépmadár a Ferenc- tanyán, mikor veszi szárnyai alá földijüket, hogy elrepüljön vele a távoli országba. Gúnyos megjegyzéseket is megeresztettek arról, hogy Muri most mar „nagy ember lesz”. Mikor látták, marad a mezők pásztorának, nem jön érte repülő, sem aranyozott hintó, elhallgattak. De csak egy darabig, hogy azután annál sárgább irigységgel, kárörvendéssel szapulhassák úton-utfélen. A becsületes, kevés szavú ember eleinte észre se vette, vagy nem is akarta, milyen hálót szövögetnek körülötte. Azelőtt se dicsekedett hőstettével, — majdnem egy teljes évtizedig csak kettőjük titka maradt Bálint Sándorral. Nem is számított kitüntetésre, sem más egyébre. Jól esett, hogy elismerték, amit tett, meglepte a szovjet nagykövetség ajándéka, s élte a maga hétköznapi életét. — Úgy éreztem, egyesek ösz- szenevetnek a hátam mögött, ferde szemmel néznek rám. Egyesek megsértették, közben elbocsátották a mezőőri állásából; csökkentették a létszámot és ő is beleesett. .. Belépett a téeszbe. . . De — mint vallotta — o't sem fogadták kellően. A pártszervezet is keveset . törődött vele, mert a pártbizottságon Fodor elvtárstól sem kapott biztatást. Három hónapja maltert, téglát hord az egyik vállalatnál. Segédmunkás, havonként 1055 forinttal a borítékjában, ebből fizeti a szobácskát. amit bérel, meg egyéb apróságot. Negyvennyolc éves, a télen operálták, sokszor szúr még, ha emel. Muri Ferenc nem kér „magas” állást, sem különleges előnyt. De annyival tartozunk neki, hogy korához, egészségéhez mérten, a jelenleginél jobban megbecsüljék. Talán sikerülni fog — a megyei pártbizottság is segíti — hogy ezermester tudását gyümölcsöztes- se. Ez a legkevesebb, amit Muri Ferencnek adhatunk. Páll Géza Biri község a tanács megalakulása óta több mint kétmillió forintot fordított a község fejlesztésére. Alig hat esztendő alatt korszerű, négytantermes iskolát építettek, kultúrházat, villanyhálózatot, betonjárdát, két mélyfúrású közkutat, új tanács- házat, tűzoltó szertárat, szenny- vízievezetö csatornát. Még ebben az évben 313 000 forint értékben egészségházat építenek maguknak a községfejlesztési alapból. Országos terepgyorsasági motorverseny leszNyiregyházán Az MHS Szabolcs-Szatmár megyei Elnökségének motorosklubja a Keletmagyarországi Kupáért országos terepgyorsasági versenyt rendez augusztus 28-án Nyíregyházán, a Villanytelep meletti diákpályán. A versenyen szerepelnek 125, 250, 350 és 500 köbcentiméteres oldalkocsis motorkerékpárok. A budapesti motorosklubon kívül részt vesznek Debrecen, Miskolc, Szeged. Nyíregyháza és más városok legjobb motorosai. Elsőnek fejezte be a cséplést a baktai járásban a baktalórántházi Úttörő Tsz A baktalórántházi járásban a baktai Úttörő Termelőszövetkezet másodiknak végzett az aratással, s első a cséplés befej érzésében — írja Veréb Miklós járási üzemszervező. — Az aratásból a női munkacsapat derekasan kivette a részét, s most a cséplés befejeztével az asszonyok a terménytároló helyeken a gabona forgatását, szárítását végzik. A termelőszövetkezet tervében 1200 mázsa gabona szerepelt s most, a cséplés befejeztével kiderült, hogy tervüket jóval, 700—800 mázsával sikerült túlteljesíteniük. Megújult utcák, utak Nyíregyházán Az idén tovább fejlődött Nyíregyháza. Alig három hete készült el a Színház utca új burkolata kétoldalt korszerű gyalogjáróval a színháztól a Sza- bc’cs utcáig. Már csak kis felület hiányzik az új Jókai téri autóparkolóból, rövidesen teljesen elkészül és alkalmas lesz a legmodernebb nehéz járművek közlekedésére is. A tanács a Városgazdálkodási Vállalatnak az idén egymillió egyszázezer forintos megrendelést adott a város útjainak, gyalogjáróinak javítására, s a felújítási keretben külön két és félmilliót biztosítottak az utak és gyalogjárók felújítására. Vállajon készülnek augusztus 20 megünneplésére Vállajon a gyönyörű népparkban rendezik meg az augusztus 20-i ünnepséget. Alkotmányunk ünnepén nagygyűlést tartanak, majd ezt követően egésznapos vidámság színhelye lesz a néppark, az egykori földesúri kastély kertje. Már készülődnek arra, hogy az ünnepséget külsőségeiben is nagyszerűvé tegyék Rendezkednek a színhelyen, szépítik, csinosítják a környéket. Széljegyzet Segítség Vasárnap délután történt s Kossuth térre nyíló Zsdánov utca elején. A szabolcsi falvakba. , siető tejeskocsik közül az egyik elromlott. Egy ideig ott Veszte-. gelt a villamossín előtt... Vezetőjének arcán látszott az "izga-' tottság és a felelősség. Kereste a hibát, de nem találta. A percek y múltak, s■ ki tudja hol kellett volna már lennie kocsijával, felvenni a tejet, hisz másnapra is szükséges a tej, ezer és ezer gyerek és felnőtt várja Nyirégy-' I házán, Budapesten... Ünneplőruhás emberek szemtanúi voltak az esetnek. Nem szólt nekik senki, s mégis tudták kötelességüket. Valaki odament és megszólította a vezetőt:, „Üljön csak be mester, majd megtoljuk, hátha beindul.” S->az emberek nekiveselkedtek a . nagy ' gépkocsinak. Áttolták a síneken, nyomták a kocsit, futottak utána, míg egyszer csak felberregett a motor. A vezető kitekintett az ablakon és mosolyogva köszönte meg a segítséget... Lényegében nem nagy dolog történt. Segítettek az emberek,'■ jól vizsgáztak emberiességből... S lehet, hogy ezzel elősegítették:' idejében érkezett a tejeskocsi, hamarabb tejhez jutott a város, s talán a gévkocsivezető véleménye is erösödö’t: sok segítószdn- dékú ember él nálunk. (kas.) (8) — Eszterke — szólt csendesen István —, merre is laksz? Látod, még ezt sem tudom. — A Battyhány utcán — válaszolt a lány. — Hazakísérhetlek? — Parancsra teszed? — Nem, nem — tiltakozott István. — Akkor is elkísértelek volna, ha Holub nem szól. — Kedves vagy. Tudod mit? A fiú kérdően nézett rá. Arca most vidámabb, nyugodtabb volt. Szeme is a régi fényben csillogott. — Sétáljunk haza, jó? — Ahogy akarod — mosolyodott el Krasznai. Hosszú ideig szó nélkül mentek. — István — szólalt meg egy idő Után. a lány —, nagyon szeretted? — Nagyon. — Mesélj róla. Gépiesen lépkedtek. Karjuk néha Összeért. A járdáknál a fiú udvariasan megfogta a lány karját. — Mit mondjak róla? — kérdezte István. — Mindent. Milyen volt? Hogyan nézett ki? Miért szeretted? — Milyen volt — tűnődött hangosan a fiú. — Magas, karcsú. — Nálad egy negyed fejjel magasabb. Vállig érő, sötétbarna haja, örökké mosolygó fekete szeme és örökké nevető ajka volt Soha nem láttam szomorúnak. Szobrász akart lenni. Szerette a szépet... Ennyit tudok mondani róla. Miért szerettem? Nem tudom. Az ember kutatja az okát, hogy miért szeret valakit? Te, amikor szerelmes voltál, tudtad, hogy miért lettél az? — Én még nem voltam, szerelmes — felelte a lány. — Soha? — Soha! — Hát Eszterkém. ha majd leszel, érzeni fogod, hogy mi az. Nem fogalmazod meg önmagadnak azt az érzést, lehet, hogy tagadod is, harcolsz is ellene, mégis legyőz. — Valamit nem értek. — Mit, Eszterkém? — Idestova öt éve már, hogy Maya meghalt. És még mindig szereted? Ezért nem udvarolsz senkinek? — Ezért nem látsz engem más lánynyal — válaszolta István. — Talán, ha Mayánál találok egy különbet, akkor feledni tudorji őt. De addig azt hiszem, nem. — Sok benned a romantika — mondta elgondolkodva Eszter —, de az is lehet, hogy Maya emlékét túlságosan idealizálod, s ennek a nemlétező ideálnak keresed az élő mását. Sohasem fogod megtalálni ... — Lehet — szólt közbe István és a távolba nézett. — Lehet, hogy igazad van, de érzéseimen nem tudok változtatni. — Ezért vagy magányos. — A lány megállt, a fiú felé fordult. — Mondd, te nem vágyódsz a család után? István tűnődve összeráncolta homlokát, majd megfogta Eszter karját. — Gyere üljünk le egy percre — szólt csendesen. Leültek az egyik padra a sétányon. — Nem fázol? — Nem — mondta a lány, de azért közelebb húzódott a fiúhoz. — Tízéves sem voltam, mikor anyám meghalt. Azóta élek egyedül. Rokonaim nincsenek. Néha azt hiszem, megőrülök, úgy rámszakad az egyedüllét. Talán azért vetettem bele magamat a tanulásba. Neked nem szégyellem bevallani, hogy sokszor sírva fakadok, amikor anyám eszembe jut. S valószínű, hogy a Maya iránti szerelem, valami beteges ragaszkodás a szerelemhez, amely az - emlékében ölt testet. — És sohasem akarsz megnősülni? — Ilyet nem mondok. — Kesernyésen elmosolyodott. — Azt hiszem, most nevetséges lenne nősülésre gondolnom. — A kizárás miatt? — kérdezte a lány. — Igen. — Holub biztosan elintézi. Ismered az ő természetét Ha megfog valamit, azt nem engedi el többé. Lehet tőle tanulni szívósságot, becsületességet. — És sok mást is — jegyezte meg a fiú. — Eszterkém, én nem is tudom, mi lesz velem, ha nem vesznek vissza. Talán túl sem élem. Nekem hivatásom az orvosi pálya. Erre készülök gyermekkorom óta. — Ne izgasd fel magad. Én tudom, hogy orvos leszel. — Tudod — mondta ábrándozva a fiú —, mikor 1944-ben rádöbbentem apám szörnyű bűneire, megfogadtam: mindazt a szörnyűséget, melyet az emberek ellen elkövetett, én fogom jóvátenni. Ezek, Eszterkém, nem nagy szavak. Komoly elhatározás. Ennek a fogadalomnak rendeltem eddig mindent alá, ezért tanulok. Ügy gondoltam, hogy az orvosi pályán nagyon sokat tudnék tenni... Talán most már érted, hogy miért tanulok olyan megfeszített erővel. — Ezért vonod ki magad a MÉFESZ munkájából is? — kérdezte enyhe iróniával a lány. — Eszterkém, hát csak azzal lehet politizálni, ha az ember folyton szaval, vagy beszédeket mond? Az nem politika szerinted, ha én kiváló tanuló vagyok? Én ezt az országot kívánom szolgálni tudásommal. És ez is politika. Úgy érzem, hogy a nagy kérdésekkel tisztában vagyok. S ha ügy hozná a sors, hogy a barikádokra kellene menni,, én ott lennék köztetek ... — Tudom, István — mondta gyöngéden a lány. — Azt hiszem, én tisztába vagyok veled. Menjünk, jó? —Megfogta a fiú kezét, és ránézett. — Ahogy akarod, Eszter... — Felálltak. A hegyek felett a felhők sötét foltjait világította meg a hold. A fák lombját gyengéden ringatta az esti szellő. Egymás mellett lépdeltek, gondolataikba mélyedve. (Folytaljuk). 2
