Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

Sertéstenyésztésünk lehetőségeiről Az emberek * “r£!,rS sokoldalú jövedelmezőségi lehe­tőségeket már nagyon régen is- me.fik. Vannak adatok arról, hogy időszámításunk előtt 6000 évvel már folyt a sertéstenyész­tés.; Ez annál érthetőbb, minél jobban ismerjük ennek az állat­fajnak sokoldalúan jövedelmező tulajdonságát. Gyorsan fejlődik, egy és egynegyedéves korban fiadzik, szaporasága nagy (fialá­sonként 6—12 malac), vemhes- ség ideje rövid (114—116 nap), így évente kétszer is fiadztat- hato. Az ivadékok helyes hizla­lással 6—7 hónapos korban 100 kiló, éves korban 160—200 kiló súlyt érnek el. A takarmányo. kát a többi állatfajhoz viszonyít­va a legkedvezőbben alakítja át értékes emberi táplálékká. 1 ki­ló élősúly gyarapodásához pl. 4 kilőj' keményítő-értéket használ fel, a szarvasmarha viszont 6— 7 kilót igényel. Amíg a sertés vágási veszteség 10—20 száza­lék, addig a szarvasmarhánál és a juhnál ez 40—50 százalék, a hizlalt baromfinál pedig 30—40 százalék. Az ehető szárazanyag a hizlalt vágott sertésnél 63 százalék, a hizlalt vágott ökörnél 33 százalék. A sertéshús kalória­értéke is duplája a többi hú­sok kalóriaértékének. Hz eoiiítetteken k,S előnye van még, amik a gondo­sabb sertéstenyésztést jövedel­mezővé és indokolttá teszik. Ahol tervszerűen és megfelelő értelemmel végzik a sertéste- .njsésztést, ott többoldalú jövedel- jmet biztosít és ragaszkodnak hozzá az emberek. Például a ti- ,6zavgsvári Munka Tsz tervké­szítéskor 550 ezer forint bevá­ltéit tervezett sertéstenyésztésből, (jelenleg hizlalási és értékesíté­sei lehetőségeik év végére 700 áezer forint bevételt biztosíthat­lak. Már eddig 80 ezer forint ibevételük volt sertéstenyésztés­ből. Nemrég adtak él 3 darab •tenyészkant 13 600 forintért. Je­lenleg 346 . darab sertés hízik. Ezeket októberig fokozatosan el­adják. A 4 hónapos süldőállo- mányból tenyésztésre nem al­kalmas mintegy 50 darabot úgy hizlalják meg, hogy év végéig azok is leadásra kerüljenek. A 40 darab tényészsűldö, amelyek a legmagasabb törzskönyvi osz­tályú kocáktól származtak, szin­tén jelentős bevételt biztosít. A jelenlegi törzskönyvüeg ellenőr­zött kocaállomány létszámát törzskönyvezett származású sül­dőkkel 60 darabra egészítik ki. A sertéstenyésztésben dolgozó, munkájukat ismerő és szerető gondozók a sok munka ellenére is megvannak, hiszen a megszer­zett munkaegységen túl, a ter­ven felül ráhizlalt súly egyne­gyed részének pénzértékét pré­miumként kapják. Májusban jó volt a hizlalás eredménye: a tervezett 20 százalékkal szemben 22,2 százalék daraértékesítést ér­tek el és 1320 forint prémiumot kaptak. A 100 kát. hold szántóra jutó hízósertés értékesítése 32 da­rab, a ter.yészkoca-létszám pe­dig 5 darab Kész év végére. a legtöbb )6ví0ría,f; sertéstenyésztés, ha a legértéke­sebb törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tenyészkocák utódjait te­nyészállatnak neveljük. Ezekkel elsősorban saját kocaállomá­nyunkat javítjuk és növeljük. A felesleges tenyészkocák és a felnevelt tenyészkan-süldők te- nyészáron való értékesítése szép jövedelmet ígér. A tenyésztésre nem alkalmas süldők helyesen hizlalva, 9—12’ hónapos korban — 110—150 kilós átlagos súly­ban értékesítve ;— adják a leg­több hasznot. Ebben az irány­ban halad a vasmegyeri Micsu­rin Termelőszövetkezet fehér- hússertés-tenyészete. Ebben az évben 56 darab tenyészkoca sül­dőt adtak el más tsz-ek részé­re. Kansüldő tálkájuk a közel jövőben kerül eladásra. 58 da­rab hízót már eladtak, 162 da­rab pedig most hízik. Azok á szövetkezeti gazdasá­gok, amelyek a fajtatiszta te­nyésztés követelményeivel nem rendelkeznek, az ésszerű keresz­tezés felhasználásával — a ke­resztezés első nemzedékéből — rövid időn belül saját nevelésű, príma hízó alapanyagot kaphat­nak. A kereszteeettek gyorsabb fejlődési eréllyel. jobb takar­mány-értékesítéssel és a beteg­ségekkel szemben nagyobb el­lenálló képességgel rendelkez­nek. Tehát eredményesebb, hasznosabb a hizlalásuk, ha a keresztezés útján való hízó alap­anyag előállításánál a nagyobb létszámú kocaállományt az igénylelenebb fa dákból választ­ják. A legnehezebb takarmányo­zási problémákkal küzdő tenyé­szetekbe a mangalica, a jobb te­nyésztőkbe a cornwaú fajta va­ló. A kislétszámú keresztezéshez szükséges kanokat va’asszuk a célunknak megfelelő igényesebb fajtából. A keresztezett sertések fe'he'ználásán keresztül a ny'r- teieki Szabad Nép Tsz ez évi 267 darabos hízósertés-tervét eladás­ból már teljesítene. i Még tovább lal “ cára jutó évi fialásokat és a fialásonkénti malacok felnevelé­si átlagát. A törzskönyvezett kocaállományrál 1939 évben 1 kocára 1.49 fialás jutott. A ti- szavasvári Rákóczi Termelőszö­vetkezetben kocánként 1.71 fia- lást, fialásonként pedig 10,7 vá­lasztási darabszámot értek el. Az újabb kísérleti eredmé­nyek alapián a jövedelmezőséget j emeli a 140—150 kiló súlyig va­ló hizlalás. A 100 kilón felüli I hízók a zsírtermeléssel párhuza-1 mosan jelentős mennyiségű hús­termelésre képesek. A maga­sabb súlyú hízók a takarmányo­zással szemben igénytelenebbek, a vágási veszteség és a táplálko­zás szerrpcntiából használhatat­lan csont aránya pedig kedve­zőbb. Számos jövedelmet fokozó olyan lehetőség van még a ser­téstenyésztésben, amelyek ké­szen állnak, további befektetést nem igényelnek. A gazdaság adottságainak figyelembevételé­vel alkalmazott ésszerű sertéste­nyésztés és hizlalás még sok jö­vedelmezőségi lehetőséget rejt magában. Szkíta József tkv. főfelügyelő. A ktssesek igyekezete nyománt Jól halad a munka a tiszanagyfalusi Új Élet Tsz-'Jen Tegnap, augusztus i2-én dél­előtt ülést tartott a nyíregyházi járási KISZ végrehajtó bizottság. Az ülés egyetlen napirendi pont­ja a tiszanagyfalusi Üj Élet Ter­melőszövetkezet ifjúsági szerveze­te munkájának értékelése volt. A járási végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy az alig egy évvel ezelőtt ala­kult ifjúsági szervezet ered­ményesen dolgozik. Munkájuk gyümölcse egyre jobban je­lentkezik a termelés eredmé­nyességében. Három ifjúsági munkacsapat működik az Üj Életben. Az egyik a növénytermesztésben, a másik a dohánynál, míg a har­madik a gyümölcstermesztésnél szorgoskodik. A brigádok mun­kájának köszönhető, hogy a ter­melőszövetkezetben — a kedve­zőtlen időjárás ellenére — szépen haladnak az aktuális munkák­kal. A járásban elsőnek ebben a tsz-ben fejezték be az aratást. A munka végeztével nem pi­hentek, hanem Kótaj községbe igyekeztek és segítségként két nap alatt 13 hold ledőlt rozs aratását végezték el. Nagy gondot fordítanak a ta­karmány biztosítására is. Nem egyszer történt meg, hogy a fia­talok vasárnapjukat feláldozva siettek gyűjteni. Az esős időben egyébként fáradtságot nem is­merve mentet’ék a kereszteket, míg közben a paprikatáblán be­álló nagy gazosodás ellen is fel­vették a harcot. Közben. megkezdték a cséplést, s amennyiben az idő is úgy engedi, két napon belül min­den szem termény zsákba lesz. A dohányterületen dolgozó if­júsági brigád jó munkáját igazol­ja, hogy már 2000 póré dohányt törtek le. A szövetkezet mégjobb eredménye érdekében cseleked­tek a közelmúltban a kiszesek: a hordás gondos munkája alatt a szülőket agitálták a paprikaszü­retre. Tizenkét szülő ezid-ö alatt 52 láda paprikát szedett le, ame­lyet még jó áron tudtak piacra vinni. Emberbarátiá" A napokban Pócspetrin jár­tam. A termelőszövetkezet szé­rűjén nagy a sürgés-forgás. Gyarapodnak az asztagok, de mindjárt fogyni is kezdenek, mert a cséplőgép mohón nyeli a kévéket. Sok ott az ember, sok a megerőltető munka. Az embe­rek szomjukat enyhíteni sok­szor járulnak a vizes edény­hez, jókat húznak belőle. — Jó lenne a-sok rossz víz helyett egy nagy pohár szóda — mondja a tagok egyike. — Mozgóbiifé nincs? — kér­dem. Többen is legyintenek. Majd Somogyi István, a tsz brigád­vezetője, a földművesszövetke­zet ellenőrző bizottságának tag­ja adja meg a kézlegyintés magyarázatát. — Aratás idején gyakrabban1 meglátogatott bennünket. Azon­ban a hordás és cséplés kez­dete óta elmaradt. Nincs, nem lenne most sem több dolga a kocsmárosnak, mint aratáskor, megtehetné, hogy hozzon vala­mi frissítőt. Mások arról beszélnek, hogy egyik este, nyolc óra után kér­ték, nyissa ki a kocsmát, hadd öblítsék le egy kicsit a napi port. Erre azt válaszolta, hogy nincs villany, lámpa mellett pedig nem mer ki semmit; és közben, csodák csodája, égett az utcai villanykörtéje... Vajon a pócspetri italboltos­nak mi a véleménye az ember­baráti együttérzésről és egyál­talán a hivatali feladat tel­jesítéséről? Nem hisszük, hogy a fenti „dicséretet” szívesen kitenné a kirakatba... Varga Gyula (8). Holub a lépcsőféljáróig -kísérte a lányt. Eszter elköszönt, és elindult a hengerelt kerti úton. Eszter szeretett a professzorhoz jár­ni, jól érezte magát a csendes villában. Néha hosszan sétáltak a kertben. Ilyen­kor a tudós lelkesen mutogatta kis bi­rodalmát. Holub kezelte a kertet, üdítő szórakozás volt számára. De szép is volt. A dús gyepszőnyeg még most is frisszölden pompázott, csak a lehullott és rőtbarna falevelek jelezték a nyár múlását. A kanyarodénál visszanézett, hogy szokása szerint búcsút intsen a tudós­nak. Mosolyogva felemelte kezét, Holub ott állt a villa ajtajában. Törékeny alak­jával, derűs arcával fiatal gyerekre ha­sonlított, aki a humor kedvéért fehér parókát tett a fejére. Intett Eszternek, megvárta míg a lány eltűnik, aztán visz- szasétált a villába. Eszter bezárta a kaput, és az autó- bifszállomáshoz tartott. Istvánra gon­dolt. — Nehogy valami baja legyen a fiúnak. Szegény, olyan egyedül van. Az ösztöndíjából él. Feltétlenül hisz a fiú­nak. Valahogy -más, mint' a többi diák. Igaz. néha különc egy kicsit, de hát' ki tudja, miért. Feltűnő, hogy mennyire kerüli á nőket. A tanulás mellett talán csak a sport érdekli. De az sem verseny­szerűen. Emlékszik, hogy tavasz végén az iskolabajriokot, Hevesit úgy odanyek- kentette a Szőnyegre, mintha valami krumpliszsák lett volna. A fiúk azt me­sélik, hogy István cselgáncsban orszá­gos bajnok lehetne, de ő hallani sem akar a versenyzésről. Igen, furcsa fiú. De ő meg tudná nevelni. Nem szállt fel az autóbuszra, ú;; gondolta, hogy egy megállót lesétál, i cukrászda előtti sarkon váratlanul L‘ vánba ütközött. A fiú arca feldúlt vo' — István! — szólt rá a lány, ^ megfogta a fiú karját. — Mi történt? — Kizártak — mondta elfojtott hangon, és elfordította a fejét. — Lehetetlen — rebegte maga elé Eszter még mindig erősen fogva a fiú karját. — És — kérdezte rövid szünet után — most hova mész? — Holubhoz — válaszolta a fiú. — István, gyere, igyunk meg egy feketét — mondta Eszter —. Holub most úgyis vacsorázik. Majd utána felme­. gyünk. — Nincs nálam pénz — szabadko­zott a fiú. — Nálam van. Gyere. Beültek az eszpresszóba. A lány megrendelte a kávét. — Most mondj el mindent részlete­sen. De semmi idegeskedés — rendelke­zett a lány. Míg a fiú beszélt, Eszter nézte őt. Érzem, hogy igazat mond — gondolta. — — Igyál, István — unszolta a lány, és lassan kevergette kávéját. (Soltész Albeit rajzr. Olyan tiszta ez a gyerek, mint a kri-- :ály. Hiszek benne. Közben kihozták a kávét. — Igyál, István — unszolta a lám és lassan kevergette kávéját. — Eszter, te régóta ismersz —. szólt a fiú. — Gazembernek tartasz? Vagy. ellenségnek? — Reménykedve nézett a, lányra, mintha Eszter ítéletétől függne a jövője. — ^em. Becsületes embernek ismer­lek. Az tényleg hiba volt, hogy apád­ról nem írtál részletesen. — De hidd el, Eszterkém, — Rá­gott közbe a fiú, és kék szemét a lányra emelte —, 1946-ig nem tudtam róla semmit. — És Kallós azt állította — vette át a szót a lány —, hogy a szovjet tu­domány ellen is agitáltál? — Igen. És ez súlyosbította a hely. zetet... — Hazugság. Mondd, nem tudod, hogy miért haragszik rád Kallós? — Fogalmam sincs — felelte István. — Véleményem szerint szó sem le­let arról, hogy kizárjanak. — Már kizártak. — Beszéltem Holubbal — felélte a iány. — Megígérte, hogy segít. — Mit mondtál neki? — Mondtam, hogy ma van a fegyeb >i tárgyalásod. — Ezt tudta, én is említettem neki - mondta a fiú. — Igen, de nagyon szórakozott, el­rejtette. Nem érti, hogy miért gyűlöl­ted meg apádat. Szerinte egy apát nem lehet meggyűlölni. Még vitatkoztunk is. — Ezt sokan nem értik. Te meg tu», dód érteni? — fordult a lány felé. — Meg — felelte Eszter. Aztán sokáig hallgattak. Nézték a csendes kis eszpresszó vendégeit. Oda- künn már sötétedett. A fali égőket meg­gyújtották. a barátságos félhomály ráte­lepedett az emberekre, a csavart lábú kis asztalkákra, a gyékény fonatú ülő­kékre. (Folytatjuk:) >1

Next

/
Oldalképek
Tartalom