Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-10 / 188. szám
Taggyűlés a pártoktatás előkészítése érdekében A Tmjipari Vállalatnál jól dolgozik az oktatási bizottság A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat kommunistái 4-én este taggyűlésen vitatták meg az idei pártoktatás előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. A pártve- aetőség javaslatára alakított előkészítő bizottság — amelynek Bziendrei István, Kerekes Gyula és Kőszegi István elvtársak a tagjai — elmondotta a taggyűlésen, hogy valamennyi kommunistával beszéltek az oktatás jelentőségéről. A taggyűlés határozata Szerint az oktatást előkészítő bizottság továbbra is megmarad s tagjai az oktatás közben felmerülő nehézségek megoldásában segítséget nyújtanak a hallgatóknak. Az oktatást előkészítő bizottság javaslatot tett a taggyűlésen — a személyes beszélgetések alkalmával kialakult vélemények alapján —hogy kit milyen oktatási formára javasolnak. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ez is bizonyítja, hogy alaposan ismerik a hallgatók kívánságát, előképzettségét, s így mindenkinek kedve szerint ajánlottak oktatási formát: Az üzemből hárman a filozófiai tanfolyam második évfolyamán, Márton András elvtárs az első évfolyamon, hárman politikai gazdaságtan, tizenöten a marxizmus-leninizmus alapjai I. évfolyamán, Juhász Ferenc elvtárs a II. évfolyamon és ketten az Időszerű Kérdések tanfolyamán kívánnak tanulni. A taggyűlésen azt is elhatározták, hogy negyedévenként természettudományi előadásokat tartanak. E mellett a pártnapokon kívül a pártonkívüliek részére az érdeklődésnek megfelelően előadásokat tartanak. Helyes, hogy az oktatással kapcsolatos teendőket időben és taggyűlésen beszélték meg a Tejipari Vállalat kommunistái. Munkások segítsége a téeszeknek Villamosítás A Tiszalöki Vízierőmű Vállalat szocialista munkabrigádjai patronálják a környékbeli termelőszövetkezetet, rendszeresen kijárnak társadalmi munkában szakmunkát végezni. Az egyik brigád többek közt villamosította b tiszalöki Kossuth Tsz-kovács- tnűhtíyét és 30 férőhelyes istállóját. Egy másik brigád a ti- szadadai Vörös Csillag Tsz-ben hozta rendbe a magtár villamosvezetékét és egyéb villamosítási munkát végzett. ★ Segítség az aratásban A Nyíregyházi Dohánybeváltó te Fermentáló Vállalat dolgozói kígül többen is résztvettek a téesz-szervezésben és megszilárdításában Kántorjánosi községben. Annakidején megígérték, hogy bármikor segítségére sietnek a téesznek. A szövetkezetiek nemrég üzenték, hogy kell a segítség az aratáshoz, mert nem győzik a munkát. A vállalattól Ambrusz József pártvezetőségi taggal 28 munkás ment és két hétig segített aratni a téesznek. ★ Két felújított vetőgép Az 53. sz. AKÖV dolgozói a nyírgelsei téeszt patronálják. Nemrég szemlét tartottak a téesz gépparkjában és két teljesen elhanyagolt vetőgépet találtak. A téesz vezetősége azt mondotta, hogy kár azokra az időt pazarolni. A munkások mégis behozták a. két gépet. Esténkint társadalmi munkában végezték a vetőgépek teljes felújítását. Több mint 120 munkaórát fordítottak a . javítására. Már befestve készen áll a két vetőgép, hogy kivigyék , a téesznek. K apitor József, a szamostatárjalvi Ady Tsz gép- és szivattyúkezelő mestere minden nap szorgalmasan ápolta a gépet. A motor segítségével gyorsan megtöltötték a hatalmas edényeket vízzel, hamarosan kész volt a permetlé. A Szamos medréhez közel van a motor. Ha emelkedik az ár. feljebb hozzák, nehogy víz alá kerüljön. Szeszélyes a Szamos... Vacsora után a gépkezelő nem tudott elaludni Gondolkozott: mi lesz, ha hirtelen árad a Szamos? Felöltözött. Éjfél elmúlt. Gyalog indult útnak. Hűvös áprilisi éjszaka volt. Állt ajüza- mos partján, mintha gyökeret eresztettek volna lábai. Magas volt a víz, s motornak már a színét sem látta. Csak az a vékony kis cső jelezte a helyét, amely a gépet és !a víztartó edényeket kötötte össze. Óvatosan közeledett a folyó medréhez. Mi lesz, ha megtudják? Ha jönnek permetezni? Ha nem tudják kivenni? Beiszapol- ja a víz, vagy elsodorja ... Éjszakának idején mit kezdhet egyedül a féktelen erővel száguldó vízzel? Elindult a falu felé. Ismerőse, Porkoláb György lakása felé tartott. Ügy gondolta, ha Gyurit felkölti, elmennek együtt Bódi Istvánhoz is. Megérkezett Porkolábékhoz. Megállt, hallgatózott, Félve emelte kezét az ablakhoz. Halkan megkocogtatta az üveget. Nem hallották meg. Erősebben zörgetett. Porkoláb György felébredt. — Ki az? — Én vagyok, Kapitor Jóska. — Mit akarsz? — Beszélni veled — mondta bátortalanul. Porkoláb kinyitotta az ajtót. — Valami baj van? — Igen. Elöntötte a Szamos a motort. Gyere segíts kivenni. — Mi-cso-da? Elöntötte a viz a motort? — Ne gondolkozz sokat, gyerünk. Porkoláb visszament a szobába. öltözés közben értette meg jobban, mit mondott a barátja. — A motor! A permetlé! A gyümölcsös! cÁ ifjúban Gyorsabban gombolta kabátját, s már indultak is a folyóhoz. — Jó lenne, ha szólnánk Pistának jjj — Boáinak? — Annak. — Induljunk — mondta Porkoláb és gyors léptekkel igyekeztek Bódi István lakása felé. Az is velük tartott. Útközben érdeklődtek Kapitortól, sokat ámdt-e a folyó, magas-e a viz, látszik-e valami a motorból? Kapitor alig győzött válaszolni a kérdésekre. A folyó erősen áradt. A víz egyre emelkedett. Tanácstalanul álltak egymás mellett. — Tenni kell valamit — szólt Kapitor. — Ha állunk, elviszi a víz a motort. — Ki tudja, hol van már az — így Bódi. — Ott kell még lennie, ahol tste hagytam, mert a cső nem mozdult — vizsgálta, tapogatta a vékony vízvezetö csövet Kapitor, Egymásra néztek. Kapitor lehúzta a cipőjét, térdig felgyűrte nadrágját. Mély volt a víz. Visszafordult. — Veszélyes játék ez fiúk — szólt Porkoláb. —Az — mondta Bódi. — Hagyjuk elveszni a motort? — kérdezte Kapitor. — Hogy veszed ki? — fordult Bódi Kapitorhoz. — Még nem tudom. Kapitor levetette a ruháját. uvssv-i ■aqzia v jjnputja vjffi haladt Lábait mintha fűrészeltek, volna, olyan hideg volt a viz. w — Gyerekek! Mozgassátok meg őket! —■ Mi az? Féltek tőlük? — Ügyan, miért bántják őket?! Ezek is emberek! — Kuss! Ha nem tetszik, kotródjon tovább!-T-. Maga is stróman? Pár jól öltözött polgárember sietve távozott. Tehetetlenül álltam. Éreztem, hogy segíteni kellene, csak nem tudtam hogyan, A biztató kiabálásra a fiatal suhanó merészebben böködte az öreget. A szerencsétlen vissza-visszanézett, hang nem jött ki száján, de szeme beszélt: „Nem . bírok”. A diáklány észrevétlenül lemaradt. Belekarolt az öregbe, de egy katona durván odább penderítette. A röhej, a szitkozódás erősebb lett, és a suhanc is jobb kedvre derült. Nagyobbat ütött az aggastyánra, s az öreg egy erős ütéstől egyensúlyát vesztette, és a földre zuhant. Mankói kiestek a kezéből. Fejét erőlködve felemelte, könyörgő pillantásokkal nézett kínzójára. A nyilasgyerek röhögve belerúgott az öreg arcába. — Nagyapa! — sikoltott a diáklány, és odavetette magát az ájultan heverő test mellé. Az öreg nyitott szájából vékonyka vércsík folydogált, s vörösre festette fehér szakállát. A csőcselék, a vér látásától részegülten, agyba-fóbe verte a földön heverő aggastyánt és unokáját. Nekik akartam rohanni, de valaki hátulról megragadott. .. • — Hagyja abba ezt a mesét! — csapott az asztalra Kallós. — A végén még bebizonyítja, hogy az ellenállási mozgalom tagja volt. István szeme könnybe labadt az emlékezéstől. Abbahagyta a i elbeszélést, tanácstalanul nézett a dühös Kallósra, majd Olajos érdeklődő arcára. — Folytassa csak — szólt biztatóan Olajos. A fiú arcán szomorkás mosoly futott át. — Nincs több mondanivalóm. Fél óra múlva Mayát is agyonlőtték. Nem tudtam megmenteni, mert ő rém akarta. Attól a naptól kezdve apámat tar- totlciTi Maya gyilkosának. Elköltöztem tőle, megtagadtam. 1944. decemberében, karácsony előtti napon értem jött. Könyörgött, kért, hogy menjek el vele. Az cstrcmgyűrű meg nem zárult össze. Nem mentem. összevesztünk. Apám megütött. És en visszaütöttem. — A fiú egy püanatra elhallgatott, kezével végigsimogatta homlokát, majd halkan folytatta: — Megütöttem saját apámat, és elrohantam. Számomra meghalt. Tudom, nem hiszik el, de így volt. Ezért nem írtam be az életrajzba, mert 1946-ig nem tudtam, hogy életben van-e? — Ö, a mártír — szólt gúnyosan Kallós. — És arról mi a véleménye, hogy ön dicsérően nyilatkozott az imperialisták orvosi eredményeiről? István szíve megkeményedett. — Ez az ember az emlékeiből is gúnyt űzött. Ez az ember gyűlöli őt. Nem várhat tőle semmit. Lesz, ami lesz! — Ez így nem igaz! — kiáltotta. — Ez így hazugság! Kallós elvörösödött: — Nekem meri mondani, hogy hazudok? Nekem? Maga nyomorult senki, maga nyilascsemete... — hápogta dühtől eltorzult arccal. — Takarodjon ki! — Kihúzta magát. — A fegyelmi bizottság ü'ését bezárom. A döntést várja meg kint! — szólt a távozó fiú után. István elhagyta a szobát, A folyosón diáktársai várták. Záporoztak feléje a kérdések: — Mi van? — Kizártak? — Á, nem merik megtenni. Téged nagyon szeret Holub. — Miért nem mondtál egy vonala? dumát! Kallós azt szereti. — Ilyen marhaság... — Nem fogjuk engedni! — Fókából már elegünk van! István maga elé bámult. Mintha nem is hallotta volna a kérdéseket,. Egy idő múlva megszólalt: Reszketett. Fogai vacogtak. ■ Kereste, de nem találta a motort. Kijött a vízből. A motornak ott kellett lenni, mert a cső- még megvolt. Ez újabb erőt, bizakodást adott a három barátnak. Kapitor újra leereszkedett a vízbe. Már nem érzett semmit, se a hideget, se a vizet. Kezével kaparta a sarat, tépte az ujjai közé került szövevényes szálakat, hajtásokat, de a motort nem találta. Ment volna lejjebb, le a Szamos fenekére, csak érezné a motor egy darabját is! Lába alatt csúszott a talaj. A gép alatt is megcsúszhat, és akkor vége. Alig látszott ki a vízből. Keresett, kutatott. Valamit érzett a lába alatt. — Megvan a motor — kiáltott. Barátai közelebb mentek. A viz egyre mélyebb volt. Az ár emelkedett. Csapkodtak a hullámok. Mély örvények fodroztak. Kapitor szerette volna megmozdítani a motort, a csövet levenni róla. De ez nem akart engedni. Sokáig nem bírta a víz alatt. Levegőt vett, majd újra a vízbe merült. Mozgatta a csövet. Sikerült elmozdítani helyéről. — Szabad a motor — kiáltott örömében. A motor nem nehéz. Cső nélkül könnyen elsodorhatja- az ár. Gyorsan kellett cselekedni. Kapitor nem bízott benne, hogy egymaga felszínre bírja. Visszabújt a vízbe. Keze a víz alatt egy másik kézzel találkozott. A motort felszínre húzták. Odahaza ruhát cseréltek, azután indultak vissza. Szétszedték a gépet. Minden porcikáját szárazra törölték, olajozták, tisztították a masinát. ’ Addig csavargatták, mig egyenletes berregéssel megszólalt. Visszavitték a víz mellé. Rászerélték a „megmentő” vízvezető csövet. Az éjszakai „fürdés” alaposan megviselte őket. Mégis, mintha mi sem történt volna, munkához láttak. Az el-, nők észrevett valamit. S mikor megtudták, mi történt az emlékezetes éjszakán, elismeréssel beszéltek a motort megmentő három szamostatárfalvi kommunistáról. Nagy Tibor — Azt hiszem, kizárnak. — Legyintett. Leült az ablak mellett lévő székre, és kinézett az ablakon. — Elvtársak! Ragaszkodom a kizáráshoz — mondta határozottan Kallós. — Lehet, hogy Olajos elvtárs elhiszi azt a mesét, én nem. Becsméreli a szovjet tudományt, dicshimnuszokat zeng az imperialistákról. A tömegmegmozdulásokon nem vesz részt. Az éberség kötelezően ‘írja elő számunkra, hogy ilyen esetekben kemények legyünk. Azt hiszem, a Rajk-ügy világosan bizonyítja az ellenség aknamunkáját. Nekünk itt, az egyetemen példát kell mutatni. Olajos gondterhelten megszólalt: — Szerintem — mondotta — túlságosan szigorú lenne a kizárás. És figyelembe kell venni, hogy az évfolyam legjobb hallgatója. Véleményem szerint a vizsgálatot fel kell függeszteni addig, míg a Krasznai által elmondottaknak adatszerűén' utána nem néztünk. A jelentések, amelyekre ön, Kallós elvtárs, hivatkozik, számomra nem megnyugtatóak, mert névtelenek. Én a kizárás ellen vagyok. Kulcsárné viaskodott lelkiismeretével. Szíve szerint Olajosnak adott igazat, de nem Olajos a főnöke. Ha viszont Kallós ellen szavaz, abból részére semmi jó nem származik. Utóvégre ez a Krasznai életerős fiatalember, hol van az előírva, hogy orvos legyen. Ö is énekesnő szeretett volna lenni. Hangja is, alakja is volt hozzá, mégsem lehetett az. És mi történt7 Semmi az égvilágon. Adminisztrátor lett. Mégis él! Nem állt meg az élet, pedig a férje is meghalt. Egyedül neveli kislányát. Ha ő kibírta ezt . a sok csapást. Krasznai -is kibírja. Kom zárják börtönbe. (Folytatjuk.) 2
