Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-06 / 185. szám
Tekintete simogató, szava bársonyos, s olyan kedves, hogy mindez szinte parancsolja a süvegelést, a tiszteletet. Szeme tiszta, mint a patak víztükre. Sötét kendője alól ősz hajszálak bukkannak elő. Ahogy elnézem, édesanyám jut eszembe. Ilven lehetett ő i< ötven éves korában, mint Rozi néni. Bölcs is. halkszavú is. s talán Rozi néni is úgv kerülte egykor a törvény-házát, mint az én anyam, aki még hallani sem szeretett főjegyzőről, mert akkor mindig kellemetlen érzés fogtál el„.: ,g; qioct, Rozi; nénit nézve mégis anyám *ut eszembe, s úgy látom: ő ül ott a tanácsháza belső szoba iának nagy íróasztala mögöt\ Hiába, mi lettünk a törvényhozók. A törvény első embere Tis?a- kóródon Farkas Bálintné. Tíz esztendővel ezelőtt ült a „koT- márykerék” roel'é, hogy olyan vizeken vezesse a falu népét, melyeken a boldogság kikötőjébe jut.;. Maga sem hilte, hogy’ képes erre. Be asszonvi bölcsessége s az akarata győzött. Pedig akkor, tíz eszten- dőy’el ezelőtt, mint a népfront jelöltíét, nem valami kellemesen érintették a megjegyzések. — Gyenge lesz az elnökségre — hangoztatták még a bizottságban is. — Az asszonyok csak maradjanak a fakanál mellett.; ■. S ha jelleme gyenge, meg- hétrál. Az asszonyok örvendeztek, bár maguk is kételkedtek „Rozi néniben”, a férfinép?... Sehogy sem akart belenyugodni a dologba. Döntött a szavazás, s a sok főbíró után, először Tiszakóród történetében nő került a közigazgatás élére Rozi néni személyében.:. Az első napokban csak járt-kelt a nagy asztal körül, sehogy sem találta a helyét. Egyszer aztán elkeseredve így szólt a titkárhoz: — Ha nekem nem ad munkát, megszökök! Régen volt: De talán emlékeinek a kóródiak az első gyűlésre is. Biztosan észrevették, akkor Rozi néni nagyon izgatott volt Egyesek azt várták, hogy belesül a beszédbe. Az asszonyok drukkoltak érte; S mikor lelépett a dobogóról, körülfogták, kezeit szorongatták, s ölelgették, — „Takaros kis Jubiláns beszédet mondtál” — vélekedtek az asszonyok. S tíz kerek esztendő igazán törvénytudó embert faragott Rozi néniből. Háza valóságos tanácsadó iroda. E.i pedig kezdetben hogy zsörtölődött Bálint bácsi is, hogy későn jár haza, no meg sajnálta is, mert éjszaka mosott, főzött., mikor ideje y’olt! Később aztán már ő is segített. Vigasztalta, ha csüggedt, s ha tanáccsal fordul hozzá felesége. Bálint bácsi most is készséges. .. Tíz esztendeje járja az irodát, intézi nagy gondossággal és szeretettel az emberek ügyes-bajos dolgait, s szinte anyjának ’ekinti a falu. Csak őt keresi mindenki. .. Rozi nénit, aki akkor, azon az emlékezetes gyűU.ien. igaz csak ígért, de azekat meg is valósította. S ha kezdetben akara- toskodtak is az emberek, hajlottak Rozi néni szavára- S így épült járda, tűzoltószertár, s gyűlt ki a fény & kis szatmári falu felében. .. De hamarosan lesz mozijuk is. mert az emberi akarat és az összefogás nagy úr... — Legtöbbet az asszonyok segítenek — mondja némi büszkeséggel. — Négy nő tanácstagunk van. Séra Ida tíz évvel, ezelőtt velem kezdte. Hopka Andrásnét és Nagy Józsefnét kétszer választották már meg..: Ezek az asszonyok, a Séra Idák vigyáztak az építőanyagra, cementre felváltva, ők készítették elő a tanácsülést, s a „dirigens” Rozi néni vezette le. S azzal dicsekedhetnek, hogy tíz esztendő alatt nem volt egyetlen tanácsülésük sem határozatképtelen. .; És mindegyiken született valami. Valami. ami a falu fejlődését szolgálta. Farkas Bálihtné most ötven esztendős, a „Munkaérdem érem” tulajdonosa. Tíz éve » tanács vb. elnöke. Jubiláns, a erre büszke a falu, az asszonyok, s mindenki, aki ismeri Rozi nénit. Szeretettel gondolnak rá azok a fiatalok is, akik mellette tanultak, ismerkedtek a tanácsi munkával, a törvényekkel, Mert tíz esztendő alatt volt bőven tanítványa is. . . Mindig fiatalok voltak mellette. Klaoka György és Juhász Imre Tiszakóródon dolgozott. Rozi néni mellett voltak gazdasági felügyelők. Elvitte őket a járási tanács. — Morogtam !s — mosolyé? — mert mind aakoi vitték el. amikor már belejöttek a munkába. • . így voltam » titkárokkal is. S bizonv kitenne összesen három esztendőt. mikor egyedül voltam, t’tkár nélkül — panaszkodik. Ezt azonban másnak nem mondta S Rozi nini. akinek a sötét •»sztendőkbep nrra volt gondja, hogr markot szedjen az ura mellett, most egy égés? falu irányítását végzi. Anya aki négy gyem.eW neveit fei. hűséges feleség, f törvénytudó. aki' a falu szeretet- övez. S mennyire hiányzott « falunak a kendős. őszhajú asszony bölcsessége, tudása azokban az időkben.- anvkor Kóródon is felülkerekedett a szenny. Sokáig tétlenségre kényszerült, s nézte fáió szívvel, mit cselekszenek a megtévedtek, s azok. akik kitessékelték őt is a tanácsházáról. Akkor érezte csak igazán, mennyire hiányzik neki a hivatal, a munka, melyet ő hivatásnak érez. De Rozi néni is legalább űev hiányzott az embereknek, akik még ekkor, abban a nehéz percekben ’S felkeresték, tanácsot kértek tőle. s kitartottak az elnökasz- szony mellett. Ki tudja, hány fiatal párnak kívánt boldogságot, mikor ösz- szeadta őket a Magyár Nép- köztársaság törvényei nevében ? Soknak, nagyon soknak. Soksok panaszt intézett, s szárította fel a könnyeket. Vígasztalt ha az szükséges volt, büntetett, vagy igazságot tett... Mindig lelkiismerettel, szíve s a nép törvényei szennt. így jubilál Rozi néni erőben, egészségben, mint a tiszakóró- diak első számú törvényes embere, s köszönti a falu is az első tanácselnökasszonyt. P. K. Ideryvégí kiárusítás kezdetük holnap az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ruházati boltjaiban Bár naptár szerint június 21-től szeptember 21-ig tartják nyilván a nyarat, az igazi jó idő. sajnos, alig néhány napja kezdődött. így sokak előtt Túrosán hangzik talán ez a fogalom, hogy „nyári idényvégi kiárusítás”. Annyi Mindenesetre biztos, hogv a kiárusítás egyet, jelent az árcsökkenéssel, aminek minden ember egyformán örül. Az idei nyá-i szezonvégi kiárusítás augusztus 8-tól 20-ig tart és teljesen hibátlan nyári ruházati cikkeket lehet ez alatt a szűk két hét alatt 20—30 és 40 százalékkal olcsóbb áron megvásárolni. Sok családnál még csak pár nappal ezelöi* kapták meg a ha* vi fizetést, nem késő még a költségvetési tételeket módosítani De ha ez nem megoldható, érdemes a félretett pénzhez is nyúlni, mert olyan dolgok kaphatók lényegesen olcsóbban, amikből mindig kell. Képzeljünk egy családot, ahol a férj, feleségen kívül gyermekek is vannak. A családfő részére vásárolt ballon öltönynél 76.— fo- I rintot, szóló zakójánál, amely tisz., ta gyapjú szövetből készült, 213.— forintot, külön vásárolt nadrágjánál 57.—forintnyi összeget lehet megtakarítani. A mama csinos vászonpiké-ruhája és divatos kartonszoknyája 40 százalékkal olcsóbban kapható. A baby piké« ruha ára 20 százalékot, a bakfis alpesi kockás ruháé 30 százalékot esett. De ez még nem minden! Tulajdonképpen tetőtől-talpig fel lehet öltöztetni az egész családót ezekbe a teljes értékű, mégis olcsóbban beszerezhető holmikba, mert cipőtől a zokniig, fehérnemű! tői a kötött pulóverig, sőt fürdőruhák, shoríok. halásznadrágok, gyermekkötények js kiárusításra kerülnek, Ezenkívül pl. tisztaselyem-kendők és sálak 40 százalékkal, plasztik női ernyők ugyancsak 40 százalékkal mérsékelten, viaszos-vászon asztalterítő pedig 50.— forint helyett 30.— forintért megvásárolható. A „szezonvégi árukat” az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat erre a célra kijelölt ruházati szaküzlete hozzák forgalomba hétfőtől kezdve, Nyíregyházán, Kisvárdán, Záhonyban, Mátészalkán és Nyírbátorban. A kijelölt boltok arról ismerhetők fel, hogy kirakataikban ott a nagybetűs felirat: „SZEZONVÉGI KIÁRUSÍTÁS”, ezenkívül a kirakati áruk és a bolt belsejében lévő cikkek?’is magukon viselik a 20—30 vagy 40 százalékos táblácskákat/- - .Rné. Parasztok és artisták találkozója a sőstnhenyi ,,í trripsó föld“-bpn A Hungária nagycirkusz artistái meglátogatják a sóstóhegyi Virágzó Föld Termelőszövetkezet tagságát. Az artisták meg- ■ mutatták, hogy nemcsak a po- | rondon, hanem a gyümölcsösben f,dolgozni:' együtt kapáltak, együtt szedték a szilvát a szövetkezesekkel. Ebéd ut-ár a cirkusz művészei színvonalat műsorral szórakoztatták vendéglátóikat. Nagy tapsot aratott a 1 két Szénási zsonglőr, a Cirják — I lábzsonglőrpár, a két, Erneszto, | vidám jókedve, Sanyi és Kar- I esi bohóc, s nagy szerete'.tel fo- ; gadták a vendégszereplő ismert román illuzionista bűvész, Jo- zefini mester mutatványait. ; A rögtönzött műsort a cirkusz tűnczenekarának kisegyüttese kísérte. A hangulatos, kedves találkozást sokáig emlegetik majd Sóstóhegyen. -U: ,< Kallós Tibor fáradt mozdulattal levette a szemüvegét. Zsebkendőjével megtörölte izzadó homlokát, rántott egyet sovány vállán, és sűrű pislogások között nézett a fiúra, A hízásnak induló, negyven év körüli Kulcsárné érdeklődéssel nézte az asztalon sütkérező legyet, amely kihasználva a szeptember végi kósza napsugarat, két felső lábát fölemelte, összedörzsölte, megállt egy pillanatra, majd újra kezdte élőrőlAz asszonyt nem nagyon érdekelte Kallós előadása. Előre tudta, hogy az osztályvezető mit fog monda”!. A fegyelmi bizottság harmadik tagja. a szőke, harminc év körüli Olajos Géza az asszonyt és Kallóst nézte. Ajka szögletében, alig észrevehetően, gúnyos mosoly futkérozott. — Krasznai elvtárs — törte meg a csendet a sovánv osztályvem'ő éneklő hangja — elismeri, hogv életrajzában fontos körül’-'énve'-et letagadott? A fiú világoskék szeme nyugtalanul siklott végig a fegyelmi bizottság tagjain. Arckifejezése segélykérő volt, könyörgő, mintha azt mondaná: — Emberek, értsétek meg! Itt szörnyű tévedés van. Ne bántsatok! — Tekintete átsiklott az ablakon, át a délelőtti napfényben melegedő fák ritkuló lombján. Kezével hátrasimította bodros barna haját, s azon tűnődött, hogy most mit feleljen. — Kérem. Kallós elvtárs —- szóit halkan —. tessék elhinni, félreértésről van szó. Én rém tagadtam le semmit, csak nem írtam be azt, amit megtudtam apámról. — Maga, fiatalember — csapott rá Kallós —, igenis hazudott! Tudatosan hazudott! Itt van a bizonyíték! Nézzék csak, elvtársak. Itt van a saját kezével írt eredeti életrajz. Tessék, meg lehet nézni, mit írt. Ezt nem én írtam, hanem ő’ Idézem, szó szerint felolvasom: ..-„apám az 1944-es harcok során eltűnt.” Kallós diadalmasan körülnézett. s mint győzelmének jelvényét, lobogtatta kezében a tintával sűrűn teleírt lapot, Szemét a fiúról a fegyelmi bizottság tagjaira, majd ismét a fiúra vette. — Maga írta ezt? Erre tessék felelni! De határozott igennel vagy nemmel. Semmiféle mellébeszélést nem fogadok el! — A „fogadok el” szavakat erősen, tagolva ejtette ki. Utána hátradőlt, és szokott gúnyoros mosolyával szemlélte az előtte álló sápadt fiatalembert. István lehajtotta fejét. Hol a szőnyeget, hol a cipőjét nézte. — Mire is kell felelni? Igen. Határozottan kell felelni, csak annyit, hogy igen, vagy nem. De így nem lehet felelni. Sem az igennel, sem a nemmel nem tudom megmagyarázni a dolgot. Elkalandozott a gondolata.-. Azon járt az esze, hogy a délutáni edzésre sem mehet el. Pedig a fiúk várják. Ennek is Kallós az oka. Régen tudja, hogy haragszik rá a tanulmányi vezető, csak legalább tudná az okát. Úgyis kicsapják, akkor pedig mindegy, hogy mit mond. Akár igent, akár nemet mond, kicsapják. És mit csinál, ha kicsapják? Elmegy cipőtisztítónak! Nyakába akaszt egy táblát, nagy betűkkel ráírja: „Kallós kizáratott az egyetemről, pedig évfolyamelső voltam.” Mi lenne, ha tényleg ezt csinálná? Botrány. Na. de miért zárnák ki az egyetemről, hiszen ő az évfolyam legjobb tanulója. Ezt Holub professzor sem eneedné meg... — Miért nem felel? — Úgy énekel, mint egy müezzin — gondolta a fiú. — Igen, ez jó név. Délután elmondja a fiúknak- De a délutáni edzésből már nem lesz semmi. Nem baj, elmondja holnap. Mától kezdve pern Fókának hívják majd, hanem muézzinnek, vagy esetleg éneklő dervisnek, mert arra is hasonlít... — Nem értettem jól! Mit tetszett kérdezni? — Ezen kellett ennyi ideig gondolkozni?! Maga, fiatalember, még a saját sorsát is cinikusan szemléli. Még a jövője sem érdekli. Ez jellemző magára'! — fakadt ki Kallós, és az asztalra csapta a kezében lévő életrajzot. Arca eltorzult a dühtől. — Nekem több kérdésem nincs is. Ha önök még akarnak valamit kérdezni, tessék — fordult a bizottság tagjaihoz. Olajos belenézett jegyzettömbjébe. — Nekem lenne egy-két kérdésem — szólt mosolyogva. Olajos ránézett a fiúra, szemében volt valami biztatás féle. — Mondja, elvtárs, milyen időközönként levelezett édesapjával? A fiú felfogta a feléje sugárzó biztatást, és határozottabban felelt: — Kérem, én nem leveleztem apámmal. — Egy kis szünetet tartott- — 1946-ban ő írt egy levelet Sao Paoloból. Nagyon kért, hogy béküljünk ki. Felejtsem el, ami köztünk történt, és szökjek utána. A levélre nem válaszoltam. A gúnyos mosoly torz vigyorrá változott Kallós arcán. Olajos észrevette, de nem zavartatta magát, tovább kérdezett: — Több dolgot homályosan látok, ^em mondaná el, hogy min vesztek ösz- sze? — Kérem, ennek hosszú történe!e van, erre nem tudok egy szóval felelni. — Mondja el nyugodtan — biztatta. Olajos. — Azt hiszem, ez felesleges! — til- *"ko.zett .Kallós. a tényállás 'világos. c^k az idő*- húzzuk. Azt hiszem p’--J--cr-n rrnoánek ic ez a ”élemé”ye — Kulcsárnéra. Tekintofe parancsoló volt. (Folytatjuk' 4
