Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-31 / 205. szám
Nagy aap volt augusztus 30. a moszkvai magyar ipari kiállítás történetében. A rendkívül népszerű kiállításra, amelyet eddig már csaknem hétszázezren tekintettek meg, kimagasló vendégek érkeztek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki a Szovjetunióban töltötte szabadságát és N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Délelőtt kilenc óra tájban érkezett meg a kiállításra felesége társaságában Kádár János, akit Révész Géza, a Magyar Népköz- társaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kísért. Az MSZMP Központi bizottságának első titkárát Greiner Sándor kereskedelmi főtanácsos és Kristóf László a magyar kiállítás igazgatója, valamint a kiállítási iroda több vezető munkatársa fogadta. Kádár János meghívására félórával később megérkezett N. Sz. Hruscsov is, akit felesége, Nyina Petrovna, Rada leánya, hősi halált halt fiának. Leonyidnak felesége és unokája, Julija is elkísért. Hruscsov és Kádár János meleg szeretettel, őszinte barátsággal köszöntötte egymást. A vendégek ezután a kiállítás igazgatójának kalauzolásával megtekintették az egyes pavilonokat A kettes számú pavilonban, amely a magyar szerszámgép- és műszergyártás legszebb, legújabb alkotásait mutatja be, Meszlényi László fiatal mérnök a pavilon vezetője ismertette orosz nyelven az egyes gépeket, berendezéseket. Hruscsov és Kádár János elsőnek az RT—80—P típusú modern revolver eszterga- padot tekintette meg, amelyet Csutak József, a fémáru- és szerszámgépgyár kísérleti műhelyének vezetője ismertetett működés közben. A légpárnás köszörűgépnél Pál József Kossuth- díjas munkásfeltaláló köszöntötte a vendégeket. Elmondotta, gépével gyorsan és könnyen lehet hántolni olyan munkadarabokat, amelyeknek megmunkálása korábban hosszú időt vett igénybe N. Sz. Hruscsov és Kádár János elvtársak a moszkvai magyar kiállításon és nehéz fizikai munkát követelt meg. „Magam is lakatos voltam, ismerem ezt a munkát — jelentette ki Hruscsov. — Ez igazán okos gép, nem is szólva a feltalálójáról. Ms.eg gratulált Pál Józsefnek Kádár János is. A pavilonban elhelyezett műszereket, gépeket a vendégek nagy érdeklődéssel tekintették meg. Elismeréssel szóltak a legújabb típusú horizontál marógépről, az Erosimat szikraforgácsoló berendezésről. Igen tetszettek a vacuumos műanyagformázó gépek is. Kovács Róbertné demonstrátor átnyújtotta a vendégeknek a kiállítás műanyag tokba csoma- I golt jelvényét. Ebben a csarnokban állították | ki a magyar ipar egyik új alkotását, a Heller-Forgó féle hűtőtornyot, amelyet ma már a Szovjetunióban is használnak erőművek építésénél. Hruscsov és Kádár János köszöntötte az új berendezés egyik alkotóját, Forgó Lászlót. Ezután a könnyűipar pavilonját tekintették meg a vendégek, s elsőnek Budapest hatalmas panorámája előtt álltak meg. Igen jó a felvétel — jegyezte meg Hruscsov. A magyar lakásberendezések megtekintése után a pavilon népművészeti részébe mentek át a vendégek. Tamasi Andrásné, kalocsai pingálóasszony munkája mindenkinek tetszett. „Még a ruhája is külön kiállítási tárgy” — mondotta tréfásan a szovjet kormányfő Tamásinénak. Érdeklődéssel álltak meg Apagyi Vera herendi porcelánfestő és Várad i Margit kunmadaras' csipke- verőnő munkaasztala mellett. Élénk derültséget keltett a szovjet kormányfő egyik megjegyzése: „ilyen ügyes kezeket kívánok minden miniszterei nőknek, hogy mindig megtalálja a cselekvés fonalát” — mondotta. A textilipar és a konfekcióipar vitrinjei ugyancsak nagy sikert arattak. „Ez a pavilon a nők álma” — jegyezte meg tréfásan Hruscsov. Felesége, Nyina Petrovna kijelentette, nagyon tetszettek neki a magyar népművészek alkotásai, s hosszan nézte a magyar csipkeverőnő munkáját. — Igen szépek és ízlésesek a magyar bútorok, a magyar cipők és a ruhák is — mondotta Nyina Petrovna Hruscscva. A kiállítás egy dolgozója díszesen megmunkált ötvösművészeti pap.rvágókést nyújtott át a pavilon dolgozói nevében N. Sz. Hruscsovnak, aki meleg hangon mondott köszönetét az ajándékért. A magyar élelmiszeripar bemutatójának megtekintése után a vendégek átmentek az élelmi- szeripari gépgyártás pavilonjába. Útközben megálltak a televíziós információs szolgálat egyik készüléke előtt. A vendégek kérdéseire a képernyőről orosz nyelven adott választ Pálos Mik- lósné. az információs szolgálat egyik munkatársa. Az élelmiszer- ipari gépgyártás pavilonjában Rajkai Pál, Kossuth-díias feltaláló ismertette a brüsszeli világ- kiállítás nagydíjával kitüntetett gabonaszeletelő gép működését. A vendégek érdeklődéssel szemlélték meg a baromit feldolgozó gépsort is. A szovjet kormányfő jókedvűen meg is jegyezte Szántó Györgynek, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetőjének, aki orosz nyelven ismertette az egyes berendezések működését: „lehet, hogy ügynökévé szegődök — ilyen gépekre nekünk is nagy szükségünk van”. A vendégek ezután megtekintették a húsipari és konzervipari gépeket, a 30 tonnás maion.be- rendezést, majd átmentek a magyar járműipar bemutatójára. Itt a többi között kiállították a Szovjetunió megrendelésére készülő vagonok, vasúti szerelvények, úszódaruk és folyami hajók modelljeit is. Innen a szabadtéri bemutatóra mentek át. Hruscsov és Kádár János nagy érdeklődéssel tekintette meg a magyar bányaipari gépek működő modelljeit. Hruscsov érdeklődéssel figyelte a Mészáros-féle kör- vágat-hajtó gép makettjének működését. Megkérdezte, milyen sebességgel halad a gép a kőzetben. MiKor a kiállítás egyik munkatársa elmondotta, hogy a gép nyolc óra alatt mintegy nágv-öt méter vágatot készít el. a szovjet kormányfő kijelentette: „ez igen jó gép”. Ugyancsak megnézték a vendégek a Szabó-féle görgős eke kiállított példányát, a magjar mezőgazdasági gépeket, az önrakodó dömpereket, a gépkocsi szerviz-berendezésekét, s az Ikarusz gyár különböző autóbuszait. Hruscsov és Kádár János beszállt az Ikarusz 303-as típusú légrugözású városközi autóbuszba, amelyet nagy tetszéssel szemléitek meg. Ezután a hiradástechn kai pavilonba vezetett a vendégek útja. Az ott bemutatott magtar híradástechnikai berendezések, műszerek, orvosi műtő felszerelések ugyancsak nagy tetszést keltettek. Amikor a kiállítás munkatársai elmondották a szovjet kormányfőnek, hogy a magyar fogorvosi berendezések biztosítják a fájdalommentes foghúzást, tréfálkozva megjegyezte: „Úgy látszik, akár énekelni is lehet ebben a székben.” A látogatás befejeztével Hruscsov, Kádár János és a kíséretükben levő személyiségek felkeresték a kiállítás Mackó büféjét. A büfé dolgozói virágcsokrokkal fogadták a szovjet kormányfőt és feleségét. A szovjet és a magyar sajtó munkatársainak kérésére N. SZ. Hruscsov és Kádár János nyilatkozott a sajtónak és a rádiónak. Ez a nyilatkozat azonban eltért a szokásos interjúktól. A két államférfi szívélyes, baráti beszélgetést folytatott a mikrofon előtt, Hruscsov pedig nagyfontosságú kijelentéseket tett a nemzetközi helyzetről is. fr A kedves vendégeket Lakatos Sándor, a népművészet mesterének zenekara szórakoztatta a büfében. A szovjet és a magyar vezetők hosszantartó, rendkívül szívélyes hangú baráti' beszélgetést folytattak egy.-í mással. A beszélgetés végén Kádár János feltűzte Hruscsov ruhájára a magyar kiállítás jelvényét, amely egymásba kapcsolódó fogaskerekeket ábrázol —1 a nagy, vörösszínű fogaskerékbe illeszkedik a piros-fehér-zöld színű fogaskerék. Ez a két egymásba kapcsolódó fogaskerék a szovjet és a magyar nép együttműködését, barátságát jelképezi” — mondotta Kádár János. N. Sz. Hruscsov meleg hangon mondott köszönetét a baráti fogadtatásért a kiállítás magyar vezetőinek. ; Eközben a Mackó büfé , előtt, sokszáz látogató gyűlt egybe.’ ", Amikor Hruscsov és Kádár' Ja-''' nos elhagyta a büfé épületét;-' a - '■ megjelentek hatalmas tapssal köszöntötték a két államférfit. .■ éltették a magyar és a szovjet nép barátságát. £ ■ .•* ó»,«. (20) ' 1 — Őszintén szólva zavarban vagyok — válaszolta. Eddig sohasem volt semmiféle kaiandom. A tanulás annyira lekötött. — Ránézett a lányra. Kék szeme úgy csillogott, mint a verőfényes tó tükre. — Terád, Eszterkém, úgy nézek, mint a testvéremre. Valami belső kényszer hajt,, hogy őszinte legyek. Azt hiszem, meg tudsz érteni. Nézd a helyzetemet. Teljesen kilátástalan. Az, amit Holubéknál véletlenül meghallottam, arról győzött meg. hogy orvos nem lehetek. Eddig nem éltem, nem jártam szórakozni, lemondtam mindenről. Táncról, nőről, italról. Ez nem jó meghatározás, hogy lemondtam. Mert a táncot az italt sohasem kívántam. — És a nőt? kérdezne a lány. — A nőt igen. De remélem, mint orvosjelölt, ezt nem tartod furcsának? — Nem. Az- lenne furcsa, ha azt állítanád, hogy még nem volt nő az életedben. — Pedig azt állítom — mondta a fiú. — Mikor nagyon megkívántam, lementem a sportkörbe, és jól kiugráltam magam. — Talán valláserkölcsi meggondolások ... . — Szó sincs róla — vágott közbe a fiú. — Hanem elvont volna a tanulástól. De most szabad vagyok, most már nincsenek ilyen gátlásaim. — Hangja gúnyosan és cinikusan csengett. — Most már élhetek, Eszterkém ... Nem iszunk valamit? — Annyi pénzed van? — Nem mindegy? Van, vagy nincs, nekem már nem számít. Kallós mester elintézte a jövőmet. — Hallgatott egy ideig, majd öngúnnyal folytatta. — Meg aztán tudod, Eszterkém, rá kell szoknom az italra. Mert vagy hordárnak, vagy szállítómunkásnak megyek, ott pedig inni kell. — István, te megőrültél! Ilyen gyenge ember vagy? Már most feladod a harcot? — Eszterkém! Arra kérlek, hogy ne tarts nekem most politikai oktatást. Tudom, mit akarsz mondani. ‘ — Mit? — kérdezte a lány. — Azt, amit én már magammal ezerszer megvitattam. Azt mondtam: ide figyelj öregem. Igazad van. Az igazság a te oldalon áll. Ha ezt tudod, akkor foggal-körömmel harcolj ér é, maradj meg becsületesnek, mert különben a lejtőre kerülsz .. . De elbukni is jobb becsületesen ... Igaz? — kérdezte nevetve István. — Ezt akarod mondani; — Valahogy így — felelte a lány. — Még annyit tennék hozzá; ha én önmagámról tudom, hogy becsületes vagyok, akkor mások véleménye sem számít. Csakhogy, Eszterkém, az ember nem élhet különc módra a társadalomban. Márpedig ha én fütyülök a társadalom véleményére, mert tudom, hogy az hamis, különcé kell válnom és szembe kell kerülnöm az emberekkel. így pedig én nem tudok élni. — És mit' akarsz csinálni? — Nem tudom. Mit tanácsolsz? Eszter sokáig gondolkodott. A fiú megfog a a lány kezét. — Én a te helyedben elhelyezkednék bármilyen munkára és tovább folytatnám a harcot az igazamért. — Te ezt megtehetnéd — mond+a a fiú, és erősen megszorította a lány kezét. — Én nem tehetem meg. — Miért nem? — Ezt te kérdezed tőlem, te a MEFESZ-titkára? — mosoly odott el István, majd folytatta. — Először is azért, mert bárhogyan is nézem, én osztályidegen vagyok. Apán tényleg nyilas volt. Szegény édesanyám dzsentrilány. Én valóban antifasiszta voltam, de kivel bizonyítsam? Maya meghalt, nagybátyja, nagynénje nem él. Ki hisz nekem? Látod, Kallós azt állította, hogy szovjetellenes, kommunistaellenes vagyok. Te is tudod, hogy ez nem igaz. És, Eszterkém, itt a tragédia, hogy nem hisznek nekem. Kallós szavára többet adnak, mint az én szavamra, és ezen semmi csodálkozni való nincs. Én nem azokra haragszom, akik Kallósnak hisznek, hanem Kallósra, aki becsapja, félrevezeti őket. Nincs kiút. Hidd el. Ki az, aki ki mer állni értem ... — Én is — szólt közbe a lány. — Ö, Eszterkém. Aranyos vagy. De találsz-e valakit, aki meghallgat? A lány gondolatban igazat adott a fiúnak. De mégis valahogy tar'ani akarta benne az önbizalmat. — Tudod, Eszterkém, ha az én apám kommunista lenne, mint a tied, ha én szegényparaszt családból származtam volna, mint te, talán másképpen állnék a harchoz... Nem, Eszterkém. Belőlem orvos nem lehet. Hiszen látod, már Holub mellett sem dolgozhatom. — István — szólalt meg a lány —, <e nem csináltál olyan dolgot, ami esetleg törvénybe ütközik, ami mondjuk a rendőrséget érdekli?... A fiú felkapta a fejét. Szemében most zavarosan csillogott a fény. — Eszter! Te feltételezed rólam? — S hogy a lány nem felelt szenvedélye-, sen mondta: — EszküszÖm neked, hogy nem! »* — Akkor pedig azt javaslom, hogy menj fel a rendőrségre, és... — És... — kérdezte a fiú —és •' mondjam azt, hogy engedjenek tovább tanulni? .. — Nem — válaszolta a lány. Flmondanáó, hogy mit hallottál Holub- nál. .»s* — Azt mondjam el, amit ők is tüd-Af. nak? Nevetséges. , , — Fenét. Kérd meg őket, hegy(r vizsgálják ki az ügyedet! — Remélem, ezt nem gondolod ko; molyán? — kérdezte a fiú. — Á, butaság Beszéljünk másról. Például, hogy meg*a-" * níthatnál táncolni-; — Ne légy cinikus, Istváif* Ennek nincs sok értelme... ?-*' — De annak sincs, hogy olyan doíű- ' gokon gyötrődjünk, amit megoldani nem tudunk... Lényegében nem nagy dolog? az enyém. Nem egy ember sorsán múH)s az ország jövője. Ti azért orvosok l§sz- tek... Én kihullottam... — Hagyd abba, nagyon kérlek/., — szólt a lány. — István, és őszintén akarok segíteni. Nekem nem mindegy; — hirtelen elharapta a szót. . ,.. .. — Mi nem mindegy? — kérdeztea fiú Eszter lehajtotta a fejét, hallgatóit;;: — No, mi nem mindegy? — Hát az — folytatta akadozva a ‘ ’ lány —, hogy... hogy milyen politjka van ebben az országban... .V;l — Azt hittem, mást fogsz mondani. — Újabb vendégek érkeztek. A fiú * a belépőkre nézett, és arcán meglepetés tükröződött. Mosolyogva megbiccentette a fejét. -- - * Az . a magas fiatalember lépett'be egy csinos fekete lánnyal, akit a Villamosra felsegített. A, férfi is yisszamosoly- gott, majd leültek az egyik asztalhoz., /. ..., (Folytatjük.). 3
