Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

Számok a jövőből A mátészalkai községi pártbizottság intézkedési terve t'fudósí tónktól.) A mátészalkai községi pártbi­zottság az MSZMP Politikai Bi­zottság 1960 áprilisi határozatá­nak megfelelően készített intéz­kedési tervet. Célunk, hogy a községben alakult Egyesült Erő Termelőszövetkezetet gazdaságilag és politikailag segítsük. A termelő­szövetkezetben 21 tagú pártszer­vezet működik.Legfontosabbnak a politikai nevelő munkát tart­juk. Az a tervünk, hogy a tsz pártszervezet titkárát függet- leníttetjük. Létrehozunk egy elő­adói csoportot. A termelőszövet­kezetben 42 főből álló KlSZ-szer- vezet működik. A fiatalok szép eredményt értek el. A termelőszö­vetkezetben fontos szerepet játszik az anyagi - érdekeltség. Az Egye­sült Erő Tsz megszilárdításában, az árutermelés növelésében, a tagság jövedelmének emelésében a tsz pártvezetősége megte­remti az eredményességi munkaegységrendszer beveze­tésének feltételeit. Javasoljuk, hogy térjenek át a munkaegység részesedés pénz- beni fizetésére. A községi párt- bizottság intézkedési tervében a termelőszövetkezet gazdasági megszilárdítása és tervszerű mun­kájához elkészítette 5 évre a termelő­szövetkezet terményeinek ter­melési tervét. A terv szerint a következő 5 év­ben valamennyi terményféleség­ből fokozatosan emelkedést kell elérni. Az 5 év alatt biztosítani kívánjuk, hogy az őszi búzából az átlagos 8 mázsa helyett 1965-ig 11 mázsát termeljenek. Az őszi árpa vetésterületét a jelenlegi 150 holdról 160 holdra növeljék és a 9 mázsás termésátlagot 14 má­zsára emeljék. A kukorica vetés- területét 650 hóidról 750 holdra, és a jelenlegi 8,5 mázsás átlagot 18 mázsára emeljék. A burgonyavetés területét 1965-ig 500 holdra és az átla­gos 60 mázsát 1965-ig 110 mázsás átlagtermésre kell emelni. A 87 hold cukorrépát 150 holdra és a 90 mázsás átlagot 200 mázsás átlagra kell emelni. A naprafor­góból pedig az 5,5 mázsás átlagot 10 mázsára kell felemelni. A siló- kukorica vetésterületét, mely je­lenleg 90 hold, 200 holdra, a 130 mázsás átlagot pedig 180 mázsára kell fokozni. A 137 hold termőgyümölcsöst 1965-ig 500 holdra növelik. Jelenleg 100 holdra jut 8 darab szarvasmarha. 1965-ben már 15 darab fog jutni. A termelőszövet­kezetnek 14 törzskönyvezett te­hene van, ez az állomány 1965-re 150-re gyarapszik. Most 3,2 darab hízómarha esik 100 holdra, 1965- ig 5 darab jut majd. Jelenleg 100 kát. hold területre 16 sertés jut. 1965-ig 24-re emelkedik ez a szám. A tsz 1965-re 20 ezer na­poscsibét nevel fel. Sok- épületet is felépítenek 1965-re. A konyha­kertészet területét is megnagyob­bítják. Ha a tervben meghatáro­zott feladatokat megvalósítják,je­lentős változást hoz majd ez. A tsz vezetőinek munkakészsége és szakképzettsége kielégítő, a soron- következő munkálatokat igyekez­nek időben elvégezni. Szántó Géza Mátészalka. Négy tagjelöltet vettek fel a farmi Alkotmány Tsz pártszervezetébe Ä jármi Alkotmány Termelő-. szövetkezet pártszervezetének ve­zetői figyelemmel kísérik a dol­gozók munkáját, magatartását, s közülük a legjobbakat felveszik tagjelölteknek. Az elmúlt hónap­ban négy tagjelölttel erősítették a pártszervezetet. Földvári Jó­zsefet az ifjúság között végzett jő munkájáért, míg Kovács La­jost, Bereznai Györgyöt és Ta­kács Mihályt a termelésben tanú­sított példamutatásáért vették fel a tagjelöltek közé. Így most a téesz pártszervezetének tag- és tagjelölt-létszáma 15 főre növe­kedett. «A latin konyha szakácsa” Egy kitüntetett gyógyszerészről If érem a récéptet — mondja Scholtz bácsi, miközben ott lebeg ajka körül az örökös mo­soly. Néhány perc, s a beteg már gyógyszerrel a kezében távozik. Ki tudja hányadik? Mert Scholtz Miklós immár negyven éve lépett a gyógysze­részi pályára. Negyven éve ke­veri a gyógyító porokat, négy év­tizede a „latin konyha szakácsa’'. — Pedig valamikor, pályám kezdetén nem is gondoltam arra, hogy gyógyszerész leszek. A ve­gyészet volt a mindenem. Dehát, sajnos, nem lehettem vegyész. Ezért választottam a gyógyszeré­szetet. És úgy megszerettem, hogy nem is tudnék magamnak megfelelőbb foglalkozást találni. Ez egy kicsit frázisként hat, pe­dig így van. A szakmámnak élek, s ezért meg is becsülnek... — s az ősz szemüveges gyógyszerész szerényen elmosolyodik, hallgat... De hadd mondjuk el a többit mi helyette: Ccholtz bácsit tegnap, a ju- bileumi ünnepségen kitün­tették, a „Kiváló dolgozó” jel­vénnyel. Ez a jelvény a munka­társak, a megyei központ köszö­netét, elismerését jelenti. Hiszen a vállalat egyik legjobb gyógy­szerésze, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke, ő a kábító­szer-felelős, is, és emellett a nyír­Félmillió forinttal teljesíti túl árutermelési tervéi a m»gy halászi Petőfi Tsz A legtöbb termelőszövetkezet­ben július végén afféle mérleget készítettek a gazdálkodás addigi állapotáról. Ezt-tették a nagyha­lászi Petőfi Termelőszövetkezet­ben is. A srjivetkezet vezetői el­mondották, hogy a felmérés sze­rint mintegy félmillió forinttal sikerül az idei árutermelési ter­vüket túlteljesíteni. Ezt egyrészt a többtermelésből, másrészt, olyan áruféleségekből nyerik, amelye­ket terven felül termeltek. Az ed­digi értékesítés alapján borsóból, mákból volt többlettermésük. A kenyérgabonát még nem csépel­ték el teljesen, de a jobb termés­sel a tervhez vizonyítva eddig 62 ezer forint gabona-árütöbbletük van. A tarló burgonya, a saláta, a cékla, az egyéb zöldségfélék és a menta termelése nem szerepelt a tervükben. Ezekből mintegy száz- ötvenezer forint bevételük lesz. Az őszi szedésű burgonyánál, a cukorrépánál becslés szerint ugyancsak többletre. számítanak. A terven felüli sőrehizlalás közel háromszázezer forint jövedelmet biztosít majd a közösbélieknek, A 670 hold szántóterülettel ren­delkező Petőfi Termelőszövetke­zetnek több, mint kétmillió forint az értékesítési terve. A terven felüli félmillió forint értékű áru jelentősen befolyásolja majd az egy munkaegységre jutó részese­dést a szövetkezetben. Tíz éve dolgozik a vállalatnál, nyolc éve ugyanebben a gyógy­szertárban. Most boldog, hogy nem feledkeztek meg róla. De ezt csak nyílt szemeiből olvashatjuk ki, nem szeret dicsekedni. — Hányán nőttek fel a keze alatt? — Hirtelen nem is tudom ... Itt, ebben a gyógyszertárban, úgy gondolom, legalább heten. A' töb­biekre nem emlékszem ponto­san ... |J add áruljunk el róla még valamit, egy „szenvedé­lyét”, amit mélyen elhallgatott: bélyeggyűjtő. Többezer bélyeget számlál évtizedek alatt hangya- szorgalommal összeválogatott gyűjteménye. 7 ; Űjabb „páciens” érkezett. Mik­lós bácsi ötvenkilenc évét még­hazudtoló fürgeséggel termett a' pult előtt. — Kérem a receptet — mondja Scholtz bácsi, miközben ajka kö­rül ott lebeg az örökös mosoly... Csallány Géza. 616) Megállt a Liliom előtt. Az étterem­ből halk zene szűrődött ki. Ahogy a fényes bejáratot nézte, eszébe jutott, hogy ma még nem is evett. — Megva­csorázom — gondolta. — Ez biztosan drága hely — merült fel benne. — Nem mindegy? Most már mindegy, mit tud­ja, hogy mi lesz holnap. — Bement. Az étteremben sok volt a vendég. A fiú szeme előtt alaktalan tömeggé ol­vadt össze minden. Gépiesen cselekedett. Rendelt féldeci konyakot, egy üveg bort és sülthúst. Mohón ivott és evett. Üres gyomrát hamar átjárta az erős ital, feje még nehezebb lett, az étel pedig nem ízlett. Melege volt, szomjúság kínozta. Ivott — Parancsol kenyeret? Felriadt. Szőke, huszonöt év körüli karcsú lány állt előtte. Arca napsütött volt, szeme fényesen rozsdabarna. Ist­ván még ilyen furcsa színű szemet nem látott. Bambán bámult a mosolygó arcú lányra, és akadozva megszólalt: — Igen... kérek egy szeletet... Hosszan bámult a lány után. Kicsit mintha szédült volna, aztán jóleső zsib­badást érzett. És újból ivott, tisztán, víz nélkül. — Inni kell, hogy elzsibbadjon mindene, az agya is... Milyen jól érzi magát, érdekes, mintha megszűnt volna a fájdalma.., inni... inni... És múlt az idő A vendégekből egyre többen távoztak, de István nem vette észre. Megállt benne az idő. Na­gyon messziről hállotta a táncdal lefoj­tott dallamát ujjai átve*ték a ritmust.... A szőke kenyereslány már hosszabb idő óta figyelte a gyötrődő fiút. Megfog­ta őt az István szeméből áradó szomo­rúság, és eltűnődött; mi baja lehet a jó­képű fiatalembernek? Látta rajta, hogy egyre részegebb lesz. Megsajnálta. Oda­ment a főpincérhez, váltott vele halkan egy-két szót, majd eltűnt. Rövid idő múlva visszatért, és mosolygó arccal Ist­ván asz'alához lépett. A kenyereskosár már nem volt nála. — Parancsol feketét? — Mélyen né­zett a fiú zavarosan csillogó szemébe... István bámulta a szép, karcsú lányt. Nem tudta levenni róla a szemét. A ze­nekar már újabb slágert játszott, és félfüllel hallotta az énekes hangját. — Feketét? — kérdezte tétován. — Feketét? Nem... — folytatta akadozó nyelvvel —, nem... nekem nem kell fekete... olyan szőke kell., mint... te vagy... — Leülhetek? — kérdezte a lány. A fiú, anélkül, hogy szemét levette volna a mosolygó arcról, fejével igent intett. Sónyi Éva leült. Intett a pincérnek. — Egy duplát és egy cseresznyét ké­rek — mondta és a fiú felé fordult. — Mi a foglalkozásod? A fiú nagyokat nyelt, nem válaszolt. Csak nézte a lányt, és hallgatta a dalt, De milyen szég ez a lány, ha ő egyszer ezt megkaphatná ... (Soltész Albert rajza.) mely mint a forgószél felkorbácsolta vá­gyát, a lelke mélyén szunnyadó érzelme­ket. — Mi a foglalkozásod? — kérdezte ismét Éva. István agyában a gondolatok hópely- heit kavarta, kergette a részegség szél­vihara ... — Mit akar ez szőke tündér? Ki ez a lány? Mit kérdez tőle? Valamit kérdez... Igen, hogy mi a foglalkozása? Neki nincs foglalkozása. Miért nem hagy­ják békében ... — De milyen szép ez a lány, ha ő egyszer ezt megkaphatná... Mit is kérdezett? — Igyál! — szólt — Igyál... igyunk! A pincér hozta a feketét és a cse­resznyét. — Te a feketét idd — mondta Éva. — Már részeg vagy ... — Én... én... részeg? — kérdezte, a fiú. Arca dacos lett. — Azért sem.in­ni... akarok... nem... kell a fekete... — Felhajtot a a cseresznyét. Arca furcs.a, kisfiús grimaszt öltött. Látszott rajta,, hogy nem ízlik. — Gyere táncolni — kérte a lány. — Nem... tudok. — Nem tudsz táncolni? — kérdezte, csodálkozva Éva. — Te nem tudsz tán­colni? . . . — Nem ... . 7 — Mivel foglalkozol? — kérdezte harmadszor a lány. — Orvostanhallgató vagyok ... — válaszolta a fiú. Arca egyre sápadtabb lett. Halántékán a verejték gyöngyözött. Gyomra kavargóit, feje nehéz volt, és szédült. Görcsösen megfogta az asztalia- pot. A lány észrevette a fiú rosszultétét Felállt. — Ne menj — suttogta István —, ne hagyj magamra ... Olyan szép vagy.,., — Hangja dallamosan, szomorúan hullám­zott. Nagyon mélyről jött. Szemében az elhagyott gyerekek nehéz bánata csillo­gott. (Folytatjuk.) 2 egyházi Vöröshadsereg úti gyógy­szertár vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom