Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-24 / 199. szám
Végzik a silózást és a Tetőszántást nz aillanti gazdaságokban Az állami gazdaságokban az aratás befejezése után a kombájnsz alma lehúzása, a tarló- hántás és a cséplés befejezése a legfontosabb feladat. A kombájnszal mát a kedvezőtlen idő i ellenére a terület nyolcvan százalékáról beta- j hárították, s a búza csáplésének is a vége felé j tartanak., A .gazdaságok eddig több, mint háromszáz vagon búzát értékesítettek. • A gabona betakarításával kapcsolatos tennivalók mellett a legtöbb helyen megkezdték az őszi vetőszántást és a silózást is. A nyírtas- si gazdaságban 1500, Apagyon 1200 és Fehérgyarmaton 750 mázs a silót készítettek. Az őszi vetések alá közel másfélezer hold földet készítettek elő a gazda Ságokban. Az a sóstói VÍZ...-Régi Aladárok, zer- getollas kiskalapos föi- desurak kocsijai gördültek itt az árnyas, jegenyefás sóstói. úton meg nem is olyan régen. Sorbaállították a kocsikat a szálló előtt ki énnél, ki annál az asztalnál foglalt helyet, aszerint, kivel barátkozott— és megkezdődött a végnéiküll po- harazgatás asszonyokról, nagy heccekről szóló históriákkal fűszerezve. Megszólalt a cigány hegedűje is, s úgy hajnal felé már a pohár is csattogott a falon. Sok mihaszna nap- lopót látott ez a táj, szerencsére semmi sem őrzi emléküket. Hanem Lengyel András azért igen sokszor gondol rájuk. Néha- néha, amikor odakap nyilall ős, reumás derekához, elsötétül az arca— — Háború volt, engem is elvittek. Rohantunk, fagyoskodtunk, dideregtünk. Nem sokat tudtunk azokról, akikkel szembenálltunk. Megsebesültem, otthagytak. Amikor végre mégis felépültem, ott volt ez, a velőtszaggató reuma, amely már úgylátszik sohasem fog teljesen elmúlni. Mankó került a hónom alá, s ha ez a sóstói víz nincs, j talán még mindig azzal j járok. Szóval ez sokat segít... Lengyel András a Borsodi Szénbányászati Tröszt sajóvölgyi igazgatóságánál dolgozik az égjük bányában, mint vájár. — Szeretném rendesen ellátni a munkámat, de ez a betegség sokszor „maródira” tesz. Ám nem adom be könnyen a derekamat. Amikor csak tehetem, leruccanok Sóstóra, keresem a gyógyulást. Sógorom, Szabó János és felesége is hasonló nyavalyában szenved. Leggyakrabban együtt jövünk, így az idő is jobban telik... Régi Aladárok helyén elgondolkozva üldögél Lengyel . András. Hej, csak az a sóstói víz még gyógyítóbb lenne! Borsodi Gyula. A televízió, a futballmeccs és a művelődés Emberközel ken az ú j Ismeretek \| ondom, ne játsszatok azzal a televízióval, le keli vinni hozzánk, és kész — L’* tréfált a Vörös Csillag elnöke a tiszadadai tanácson. Milyen televízió? Miért kell levinni a téeszbe? Története van ennek, bár nem hosszú, így szóban. Annái több a tettben. A televízió: versenydíj. Termelési verseny dija. Az a termelőszövetkezet nyeri Tiszadadán, amelyik a versenyt ryeri. A Vqrös Csillag Tsz — úgy látszik — biztos a dolgában, azért vinné a díjat az értékelés előtt. Persze, előzménye van a tréfának. Augusztus húszadikán már nyert egy díjat a téesz. Egy hordó sör volt, s a mérkőzés valódi mérkőzés: labdarúgás. A másik Két téesz ellen állt ki a Vörös Csillag, a Dózsa és a Kossuth egyesített csapata ellen — és nyert. Az igazi nyertes“ mégis az egész község. Mert jobb a termelési munka, na»- gyobb az érdeklődés a televízió, a sport ügye iránt, és hasonló törekvésekkel, ügyes módszerekkel más, közérdekű dolgok iránt is. A községben jól dolgozik a tanács, társadalmi vonatkozásban. A tele 'iziós első díj igényeket támaszt, az igények érdeklődéssel járnak együtt. A ho.szú téli estéken mindinkább a,hasznos szórakozás télé hajlik a tiszadadai parasztember. Program volt és lesz bőven. Nemcsak a rádió, és az újság. Most már a televízió, és majd a színház, az egyéb más alkalmak mellett. fV: emrég szerepelt a Déryné színház társulata, legközelebb szeptember 13-án 1 ’ jönnek, a művelődési ház avatására. Volt művelődési ház eddig is. de az már nem felelt meg. Az újonnan épített ugyan a régi alapjain van, ds ki hinné már? Benne erkély, az összférőhelye 550 személyre szól. S nem lesz gond a jegyeladással sem. A mozit még csak „kultúristállónak” becézik, mert régi, maszek mozi épületében van. De újat építenek, a közeljövőben. Bölcsődéjük az ősszel nyílik, a Berendezés már megérkezett. Iskola is épül 1962-ben, dehát ezt csak úgy mellékesen említsük, most nem a létesítmények felsorolásával foglalkozunk, hanem ezzel a Kérdéssel: hogyan érik el a tiszadadaiak, hogy valóban közügy a művelődés, a Kultúrálódás ügye? Annyira közügy, hogy a tanácsüléseken is igen fontos kérdésiként kezelik, és a községben szépen működő kultúrcsoportok, előadások, ismeretterjesztés, és gondos tervek jelzik: a jövőben még többre haladnak. Nem nehéz a kérdésre választ adni. Válaszol maga az írásunk elején említett Két epizód is. A televízió és a mérkőzés. Itt, Dadán, megtalálták a község vezetői az emberek érzéseihez vezető útat. Megtalálták a nyelvet, amelyen szólni lehet mindenkivel. S ez nem a szavaké, hanem a tetteké. Nem lenne helyes azt mondani, hogy ez az egész tiszalöki járásban egyedüli eset. Tiszavasváriban élénk kulturális élet folyik. Tiszadobon a termelő- szövetkezetnek saját filmszínháza van. De például a tiszadobiak sokkal többet tettetnének, mint amennyit tesznek a művelődés ügyéért. Ne legyen felsorolás, mit és hogyan terveznek a tiszadadaiak. De elég, ha kiemeljük a vaskos tervezetből, nogy az énekkar „felújítását” szeretnék megvalósítani. S ezt nemcsak papírra írták, nemcsak a kultúrház igazgatóját bízták meg, mint az általában történni szokott. Minden tanácstagot kértek, hogy körzetükben foglalkozzanak a gondolattal. S bizonyos, hogy itt is születik majd életrevaló ötlet, s az énekkar — szíves emberekből — a télen már énekelni fog. 'I' elevízióés labdarúgó mérkőzés — nem távoli módszerek? Főzőtanfolyam, 1 ami volt a télen, harminc asszonnyal; nem esik messze a művelődés Szorosabb kérdéseitől? Bizony, nem. Mert íme, a tervezetben dolgozók iskolája, állattenyésztési, külön növénytermesztési, és külön gyümölcstermelési szakkörök is szerepelnek, közismereti tanfolyam, az .ismeretterjesztő előadásokon kívül. És ezeknek is sikerük lesz. Miért? Mert nem távoli, magas katedráról, hanem baráti emberközelből kínálkoznak az embereknek az új ismeretek. Érdemes különös gondot fordítani erre, mert a gondosság gyorsan terem gyümölcsöt. És nem véletlen, hogy a művelődési munka ez új vonása éppen egy termelőszövetkezeti községben született. SB. R kis éielMök A két kisfiú, Oláh Jancsi és András a nagykálloi Virágzó Föld Tsz cséplőgépénél dolgozó nővérüknek visznek ebédet. Paprikáscsirke rizzsel, savanyúsággal és gyümölcs. L’z az ebéd. Bizonyára sokan emlékeznek a. korábbi idők cséplőmunkái ah a, akiknek bizony sokkal kevsebbel be kellett érni. (Hammel J. felvétele.! Előadás az ür!sajÉzás fejiödsséröl a tisztiklubban Tudományos előadást rendez' ma, augusztus 24-én délután ' kor a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei és városi el-' nöksége. A Dózsa György utca 25. szám a'atti Helyőrségi Tisztiklubban Nagy István György,, az Atomkutató Intézet munkatársa számol be az űrhajózás fejlődéséről az elmúlt két évben. A szabad előadás mar eddig ÍS számos érdeklődő figyelmét keltette fel. A következőkben is rendez &2 MHS hasonló témáról népszerű, tudományos ; előadást, mely hasznos ismeretekkel gazdagítja a megjelenteket* (14) — Köszönöm — válaszolta Holub. Megsimogatta a ritkuló ősz haját. — Kérem, nekem nem a kísérletek miatt van a fiúra szükségem. Ott már nélkülözni tudom. Az bánt, hogy csalódtam a fiúban. Ez a lesúlytó. Ügy hittem benne, mint saját gyermekemben. — < Megértem, professzor elvtárs — mondta őszintén az államtitkár. — De látja, ma az ember a testvérében sem bízhat. — Arcán gondfelhö suhant végig. — Itt van az öcsém. Azt hittem, ismerem. Négy hete vették őrizetbe. Képzelje el, hogy én mit érzek. Pedig testvérem, húsz éve párttag, megjárta Spanyolországot és mégis... Mit mondja... Hallgattak. Aztán egy idő múlva a kísérletekre terelődött a szó. Az államtitkár rá akarta beszélni a professzort, hogy költözzön át az egyetem tudományos • kutató intézetébe, de Holub kitért a kérés elöl azzal, hogy odahaza, a megszokott környezetben sokkal eredményesebben és nyugodtabban tud dolgozni. Ugyanaznap, mikor Holubot az államtitkár kihallgatáson fogadta. Krasznait magához rendelte Baranyai főorvos. A fiú mit sem sejtve sietett a főorvos irodájába. A szobába lépve észrevette, hogy Baranyai folyton mosolygós arca most komor és ingerült. A főorvos mellett egy fehérköpenyes, középkorú férfi állt, kezében aktacsomagot tartott. István illedelmesen köszönt, és megállt az ajtóban. — Jöjjön közelebb, barátom — intett a főorvos, és erőszakolt mosoly suhant át az arcán. A fiú közelebb lépett és érdeklődve nézett a főorvos szemébe. — Kellemetlen dolgot kell közölnöm — szólalt meg Baranyai. István biccentett a fejével, hogy érti, és idegesen megremegett. a keze. — Olyan véleményekéi, kaptunk az egyetemről -1— folytatta a kövér főorvos —, mely lehetetlenné teszi az. ön további munkáját. Sajnos, én a magam részéről nem tudok állást foglalni az ügyben Munkájával nagyon elégedett voltam, de bennünket is kötnek bizonyos rendele tek. — Értem mondta a fiú alig hallhatóan. Többet nem szólt. Nincs értelme. hogy könyörögjön. Kallós keze idáig is elért... Valami köszönésfélét mondott, és keserű érzésekkel távozott a kórházból. Gépisen ment, mint az alvajárók. Beleütközött az emberekbe, azt sem tudfa, hogy merre jár. — Most mihez kezdjen? Kétszáz forintot kapott. Odahaza van még nyolcvan forintja. Miből fog élni? ösztöndíját már nem kapja, a menzán nem étkezhet. Valami ismeretlen erő üldözi. De miért? Kinek ártott ő. kinek áll az útjában? Soha senkinek nem ártott, nem jár sehová, barátai nincsennek, tudomása szprint ellensége sincs. Társaságba nem jár, egyetlen szórakozása a színház és a könyv. Még színházba is egyedül jár. Nem iszik, ciga- ret'át is csak akkor szív, ha van rá felesleges pénze. Most már orvos nem lehet. Ezt világosan látja. Jövőre végzett volna. Hiába tanult négy évig? Hiába volt évfolyamelső? Tudna harcolni látható ellenfél ellen, de ismeretlen, láthatatlan ellenséggel szemben nem. De az mégsem lebe*, hogy ne legyen orvos. Ez élete célja és értelme, Nem gyűrheti őt le senki és semmi. Ö, de nagy szavak ezek. Hát micsoda. kicsoda ő? Nála különb, tapasztaltabb mebereket kétvállra fektetett már a sors. Hiába, nincs szerencséje. Ennyi az egész. Kallós megtalálta apjának egyik cikkét, és most ellenséget lát benne. Már a Duna-par‘on járt. Leült a kőlépcsőre. Elmélázva nézte a csipkéket kötő habokat. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában hányszor állt ábrándozva a vízparton, és hányszor tervezgetett. Hajat borzolgatta a szél. és ő gondolatban végtelen tengereken járt, ismeretlen világban barangolt. — Álom, gyermekes álom. — gondolta. Vagy talán az is gyermekes álom volt, hogy apám bűnét én az emberek gyógyításával akartam jóvátenni? Gyerekes felbuzdulás volt csupán? Felelős vagyok én apán bűnéért? Nem lehetek felelős! — Aztán eszébe jutott Maya. 1944. őszén, egy szép napsugaras délutánon itt ült valahol a Duna- parton a lánnyal. Maya szomorú volt. Beszélt a németországi borzalmakról, a haláltáborok szönyűségeiről. Neki mindezekről nem volt tudomása. Távol állt tőle a politika, fiatal volt, a spotron kívül mással nem törődött. Mit tudta ö* hogy az országban tíz- és tízezrek .van* jak halálos ítéletüket, mit tudta ő, hogy százezreket nyel el a háború Baálja? Maya beszélt, és ő táguló értelemmel, dé borzalommal hallgatja. ' ' Aztán gyűlölni kezdte a németeket. Főleg azért, mert Mayát bántani akarták, mert úgy látta, hogy Maya veszélyben van. Vajon hogyan alakult volna éle'e, ha Maya nem pusztul el? Ma már a felesége lenne. Szegény kis Maya. Mennyire szerették egymást. És milyen okos volt. A fiú érezte, hogy éhes. Felállt. —• Ebédelni kellene valahol — tűnődött Azután mégsem ment. Átsétált a hídon. Egy üzletben két pogácsát vásárolt. —• Felmegy Holubhoz, és elmondja neki az újabb fejleményeket. — Nem szállt fel autóbuszra, hanem sétálva meginlult a Németvölgyi úon. A kerti ajtót nyitva találta. — Megint a professzor úr jött haza — gondolta —. szegény annyira szórakozott, hogy egyszer cipő nélkül megy el hazuról. — Kesernyésen elmosolyodott. Ügy döntött* hogy nem is a labora*óriumba megy, hanem a tudóstól elkéri a kulcsot, és bezárja a kaput. Végigsétált a sárgakavi— esős úton. Az előszobába Juliskába, a1 báz'artási alkalmazottba ütközött. (Folytatjuk.! *
