Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-23 / 198. szám
Emberek és törvények r ETÜNT A CÍM-ÉS ^ RANGKÓRSÁGOS VILÁG. Mint ódon kódexről a port a kutató, úgy fújta el a történelem a kort és szellemét, mély alázatot követelt, de jogtalansággal „jutalmazott”, mely szívta a munkásvért s a háromillió koldús verítékén érett milliókat a Riviérán, a bécsi Schönbrunn palota fényes termeiben, a tengertúli Ígéret földjének fényes lokáljaiban mulatott el. Elégett a kasté- lyos úri világ, a grófok, bárók, .■ hercegek, mágnások nem tarokkoznak már az úri kaszinókban, s vége a meztelen báláknak’, a tükörtörésnek, a mániáknak ... . Egykor, s nem is olyan rég á Mikeczek, Bencsek, Szohorok alkották a sötét Szabolcsban a törvényeket a maguk képére és hasonlatosságára. Elvük? Csak annyit tudjon a paraszt, hogy ne dugja a két lábát egy csizmába. S gondoskodtak is róla, hógy így legyen. Kell gondolni erre most? Hisz az egykori pórok, Móricz, a híres, nagy magyar réalista modelljei ülnek a kormánykeréknél. Akik egykor hajlott ■ háttal, órákat ácsorogtak a főjegyzői szobák ajtaja előtt bebocsájtásért, most azok intézik a nép ügyes-bajos dolgait. S csodák-csodája, még hajdú sem kell most a megyei tanácson, a városházán ... De minek is kellenének? Hisz a mi törvényhozásunk nem cirkusz, játék, mint az egykori, hanem maga az élet, a valóság, a nép érdekeit szolgálja, s nincs mitől félni ... Régen kellett, szükség volt, hisz Bencs polgár- mester úr, a főispánok és az alispánok csak így érezték magúkat biztonságban. Beszélik, hogy Németh bácsi, a főhajdú már messziről ismerte az embereket, akik, bebocsájtást kértek a polgármesternél. Csak azok juthattak át a bűvös küszöbqp, akik nem a tartozást kérni mentek. Mert Bencs a városban csak kettőnek tartozott: a fűnek meg a fának... (\EM SZÜLETETT A VÁ- ROS „JAVÁRA” TÖRVÉNY, s nem épült úgy fel középület, hogy Bencs le ne húzta volna a sápot belőle. Miből is épült volna a Bencs lak, melyre a nép joggal írta: „Loptalak”, ha nem a lopott anyagokból, melyeket a Damjanics- laktanya és a Debreceni út építésénél „spórolt” meg a polgár- mester úr?! Spóroltak az in- ségmunkán, a temetői munkás béren, mindenen, amin lehetett, s folyt az ital a kávéházakban, az úri kaszinókban, ök alkották a törvényt, s ezért nem volt joga a népnek. A befizetett adók egyrésze is külföldre vándorolt. Szellemi nyomor, ezernyi népbetegség pusztította a szabolcsi, szatmári falvak népét. Jól emlékszünk még a szatmárököriíói tűzvészre. A kőemlékmű, mely ott áll a főtéren vádolja a letűnt úri világot, törvényeit és vezetőit. 1910 húsvét vasárnapján egy csűrben 325 öreg és fiatal férfi és nő lelte halálát. Miért? Mert a sok véres verítékből nem adott az akkori közigazgatás annyit, hogy egy rendes épületben szórakozhatott volna az ifjúság. S ekkor a főispán kijelentette: Addig nem vagyok hajlandó lemenni ököritóra, amíg el nem temetik a halottakat, mert azt a látványt nem bírják az idegeim.” Az alispán pedig cinikusan ezt táviratozta a Budapesti Mentőegyesületnetk: „Szíves készségükért köszönetét mondva értesítem, hogy ököritón egyéb munkálat nincsen, mint háromszázon felüli hulla eltemetése.” S talán ennek a katasztrófának a sugallata patíantotta ki később a Faluszövetség vezér- igazgatójának fejében a gondolatot, mellyel a Horthy kormányhoz fordult? Nem tudni. Javasolta, hogy minden évben egy községnek adják vissza a befizetett adót, hogy abból egészségházat, vagy kultúrházat építsenek. Móricz Zsigmond akkor keservesen így sóhajtott fel: „Boldogok lehetünk, háromezer év múlva az ország minden községe fejlődik valamit.” Mi történt? Még ezt a háromezer éves tervet is elutasította a kormány. De vajon mi lett volna, ha elfogadja, s mondjuk nálunk kezdik megvalósítását? Még akkor is 250 esztendő lett volna szükséges ahhoz, hog\ minden szabolcsi község egészségházat, vagy művelődési házat kapjon ... A SZAMOKKAL NEM LE- HÉT VITÁBA SZÁLLNI, íme néhány a múltból, a letűnt rend világából és a mi új világunkéból. 1925. A városi képviselőtestület a május 18-i gyermekmajálisra kiutalt 3 millió koronát a szegény tanulók ingyen ebédjének céljait a... Sebestyén Mihály színigazgató 1933-ban segélyért fordul a városhoz, mert adós maradt az olajozási és tűzőrségi díjjal. Indok: „Az előadásokat a közönség a súlyos gazdasági helyzet miatt gyér számban látogatta.” 1939-ben Nyíregyházán több mint hétezer ember szorult szegénységi bizonyítványra. Tüdő- betegségben 117-en haltak meg, húszán lettek öngyilkosak 1940- ben, s 52 kiskorút nyilvánítottak elhagyottá az árvaszéken. Megyeileg vizsgálva szinte hihetetlen, hová fejlődtünk a fel- szabadulás óta, de különösen az utóbbi tíz esztendőben . .. Szemünk előtt születik újjá városunk, s formálódnak, kulturálódnak falvaink. íme a mi törvényeink: Tíz esztendő alatt villanyhálózat-bővítésére több mint 313 km-en került sor. 1945 előtt 878 tanterem volt. Azóta 1000 épült. Az elmúlt tíz esztendőben 140 kultúrház épült, s jelenleg 173 működik. Több mint 100 kút, 1000 km járda, 50 sportpálya, 47 orvosi rendelő, 114 ezer 401 négyzetméter parkosítás, közel 100 km kövesút, bölcsődék, óvodák százai jelzik, hogy a nép tud kormányozni, törvényt alkotni. Mert mindez a községfejlesztési tervek végrehajtásából születtek meg. S mennyi volt az állami támogatás, amit a megye köségei kaptak. Tanácsaink élén a nép sűrűjéből jött emberek állnak. Nincs grófi rangjuk, méltóság06i címük, s tanácstagjainkat sem a vagyoni helyzetük alapján választották meg a népképviseletbe, hanem emberségük, becsületük alapján. A hétköznapok hősei ök, ezért övezi őket szeretet és elismerés. Farkas Kálmán Tanyavillamosítás A nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezetben már tavaly megkezdték a tanyaközpont villamosítását. Az istállókban villany világít, villamos áramot használnak az egyes műhelyekben. A képen a TITÁSZ egyik dolgozója a termelőszövetkezet darálóját most köti be a villanyhálózatba. Tanácskozás Mátészalkán a KISZ kongresszus előkészítése erdetoeben Az MSZMP mátészalkai járási bizottsága a KISZ kongresszusra való készülés érdekében tanácskozást tartott a napokban. Részt vettek a megbeszélésen a párt-alapszervezetek titkárai, a tanács vb. elnökök, a termelő- szövetkezetek elnökei, az iskolák igazgatói és a járási párt- bizottság aktivistái. A mintegy 160 főnyi hallgatóság előtt Tinái Gyula elvtárs járási KISZ-titkár tartott előadást az ifjúság helyzetéről, a KlSZ-szervezetek előtt álló feladatokról, a kongresszusra való készülődésről. Több elvtárs hozzászólt az előadáshoz. Egyes kérdésekre Gombás Sándor elvtárs, a járási pártbizottság osztályvezetője válaszolt. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Lipők András elvtárs, a KISZ megyei bizottságának titkára is. Mintatervek, haeznos tapasztalatcsere a vásárosnainenvi járás teesz-pártszervezetei között A vásárosnaményi járás egyes téesz pártszervezetei mintaterveket készítenek az őszi betakarítási és szántás-vetési, valamint a politikai munkákra, s azokat más, szomszédos téesz pártszervezetekkel is megbeszélik. Az első mintaterveket Olcsván, Olcsvaapátiban és Nagyvarsány- ban készítik el. Olcsvaapátiba a jándiak és a gulácsiak, Olcsvára a vitkaiak, ilkiek és a gergely.- ugornyaiak, Nagyvarsányba pedig a kisvarsányiak és a gyüreiek látogatnak el. Itt megbeszélik a tervkészítés alapait —, kicserélik tapasztalataikat. Ezek utafi-a járási pártbizottság értékeli - az így készült terveket, s utána szeptember ötödikéig valameny- nyi termelőszövetkezeti párt« szervezetben elkészülnek a2őS2| idényre a pártszervezetek tervei. (13) .Holub professzor becsületes ember volt. A háború előtt, amikor a fasizmus csizmatalpa már végigtaposott Németországon, Ausztrián és Csehszlovákián, önkéntes száműzetésbe ment Angliába, mert úgy látta, hogy a magyar közélet minden területére behatol a fasizmus. Nem üldözték, nem kellett volna emigrációba mennie, mégis ment. mert gyűlölte az erőszakot. Talán, ha harciasabb egyéniség lett volna, itthon marad, és harcol a maga módján ö azonban nem volt gyakorlati politikus, nem merte a harcot vállalni. Humanista volt, elméleti ember, aki a dologokról véleményt alkot, de nem vesz részt a harcban. Angliában ismerkedett meg Káldi György íróval, aki szintén emigrált. Káldi még a huszas években hagyta el az országot. A dühöngő fehérterror üldözte el hazájából a tehetséges művészt, aki azóta bejárta a fél világot. A háború alatt, a Szovjetunióból ment Londonba, hogy együtt dolgozzon az ott élő magyar kommunistákkal. . 1945 után, mikor hazajött, mély barátság szövődött hözöliük. Akkor mondta Káldi egy alkalommal Holub- nak, hogy az embernek nemcsak elméletben kell harcolnia a meggyőződéséért, hanem gyakorlatban is. Holub sokat vitatkozott barátjával, de igazat adott neki, s az öreg tudós tényleg harcosabb lett. Nem könnyen adta be a derekát, ha úgy vélte, hogy igaza van. Holub most István ügyének rendezését harcnak tekintette. Krasznaival foly- ta'ott beszélgetése után sokat gondolkodott és az a vélemény alakult ki benne, ncgy utána kell járnia az ügyének. De azért egy kicsit visszatartotta a félelem, hogy esetleg csalódik a fiúban. Napokon keresztül elnézte István munkáját. komor, szomorkás arcát, s ilyenkor azt gondolta: Nem, ez a fiú nem lehet becstelen. Az államtitkárral még nem beszélt, megüzente, miről van szó és várt a kihallgatásra. Baranyai főorvossal elintézte az ügyet, és a fiú már másnap ott is dolgozott. István szótlan lett, türelmesen várt, de belül égett, izzott mint a bányák mélyén begyulladt szénmező. Kerülte az embereket, még Esztert is. A kórházban mindenkivel kedves, udvarias volt, munkáját nagy hozzáértéssel, pontosan lelkiismeretesen elvégezte, délutánonként meg sietett a laboratóriumba, és Holub- nak segédkezett. Ügy érezte, hogy a professzor azért szerezte az állást, mert terhére van, kényelmetlen és kellemetlen neki a kicsapott egyetemista segítsége. Sokszor gondolt arra, hogy otthagyja Holubot, nem várjá meg, amíg a tudós közli vele a szakítást, de mégis húzta- halasztotta. A remény, hogy talán nend- bejön minden, még halványan élt a szívében. Holub is ideges lett, bántotta, hogy az államtitkár még mindig nem fogadta. Végre, egy napon telefonértesítést kapott, hogy azonnal menjen be. Ügy készülődött, mint egy éret scgire menő diák. Az államtitkár nyájasan fogadta. Eléje ment az aj*óig, és udvariasan kísérte a fotelhoz, ö is ott foglalt helyet, mintha azt akarta volna ezzel dokumentálni, hogy a látogatást baráti beszélgetésnek minősíti. — Miben lehetek segítségére, kedves professzor elvtárs? — kérdezte, és cigarettával kínálta meg a tudóst. Holub rágyújtott. Mélyet szívott, s irgalmát leplezve megszólalt: — A Krasznai-ügyben jöttem az államtitkár elvtárshoz... — Igen, igen. Miliőit válaszolnék, megenged egy kérdést? — Tessék — felelte Holub. — Miért ragaszkodik annyira ehhez a fiatalemberhez, professzor ■»Ntárs? — Miért? — ismételte ir.e.; a kérdést a tudós. — Kedvelem őt, és becsületes, nagy tehetségű embernek tartom. Meg aztán, talán az is közrejátszik — folytatta elgondolkodva, — hogy ennek a gyermeknek nincs senkije. Se apja, anyja, s engem megfogott az a nagy szorgalma, lelkesedése és szokatlan hivatástudata ... — Igen, igen — szólt közbe az államtitkár cigarettájával játszadozva. — Nagyon kényes ügy. Utánanéztem, azért is késett egy kicsit a találkozásunk. Sajnos, semmi jót nem mondhatok. Az ügy hátterébei bizalmas politikai úgy áll, és így, addig, míg az illétékes szervek a vizsgálatot nem fejezik be, érdemben nem tudunk állást foglalni. Higgye el, professzor elvtárs, mindent megteszek önért, de ebbe a kényes ügybe nem avatkozhatunk bele. Ahogy engem tájékoztattak, nagyon komoly a dolog. Az illetékes szervek felkértek annak tolmácsolására, hogy helyes lenne Krasznai kivonása a további kutatómunkából. Nem tudom, hogy ez menynyire zavarja a munkáját, de véleményem szerint az illetékesek észrevétele jogos, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a közelmúltban lezajlott eseményeket. — Az államtitkár elhallgatott, figyelmesen nézte a tudós arcát. Holub megdermedten ült. Mint hó- pelyhek a süvítő szélben, úgy kavarogtak gondolatai. Valaminek mégis kell lenni a dologban. Mert az állam'itkár becsületes ember, erről több esetben meggyőződött, És az sem lehet, hogy Krasznaira haragudjék, hiszen nem is ismeri őt. Csalódást érzett. — Ha nem tart kíváncsinak — szólt fátyolos hangon — szeretném megkérdezni, hogy honnan kapta értesüléseit? • — Értem — mosolyodott el az alacsony. barna férfi. — Nem vezettek félre, mert nem az egyetemi fegyelmi bizottságot kérdeztem meg, hanem közve lenül az illetékes nyomozó hatóságokat (Folytatjuk) 2
