Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
Üjfehértón, a megye legnagyobb községében befejezték a csépiéit A több mint 24 ezer holdas határú Újfehértó községben az Alkotmány ünnepére inditott versenyben befejezték a gabonafélék cséplését. Az eredményben a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok, valamint a gápállomási dolgozik jó munkáján túl része van a községi pártbizottságnak és a tanácsnak is. Az aratás befejeztével aktivaülésen tárgyalták meg, hogy miként gyorsíthatnák meg a rendkívüli időjárásban a hordást. cséplést. A felvilágosító munka nyomán a dolgozó parasztok egymást segítve 16 közös szérűre hordtak, ahol a cséplőgépek sokkal nagyobb teljesítménnyel tudtak dolgozni. Két finsz és egy takarékszövetkezet kap „kiváló" elmet A SZÖVOSZ Igazgatósága értékelte a földműves- és takarék- szövetkezetek elmúlt évi munkáját. A felszabadulási versenyben a porcsalmai és a tarpai földművesszövetkezetek, valamint a r&kamazi takarékszövetkezet érték el a legjobb eredményt, így elnyerték a „Kiváló Földművesszövetkezet”, illetve „Kiváló Takarékszövetkezet” címet. A SZÖVOSZ és a KPVDSZ dicsérő oklevelét kapja a pasza- bi földművesszövetkezet és a nyíregyházi MEZÖSZÖV Vállalat. A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottságának vándorzászlaját kapja a nyírmadai földmű vesszövetkezet. A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottságé iák dicsérő oklevelét kapja a nyírbátori és tuzséri földműves- szövetkezet. 2 ízéves a gyógyszertári központ A Szabolcs-Szatmár megyei tanács Gyógyszertári Központja, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete Gyógyszerész Szakcsoportja és a Gyógyszertári Központ Szakszervezeti Bizottsága 1960. augusztus 25-én, délelőtt 10 órakor Nyíregyházán, a Sóstógyógyfürdő nagytermében jubileumi értekezletet tart. Elnöki megnyitót mond Hartay Lajos, megyei főgyógyszerész. A Gyógyszertári Központ 10 eves munkájának eredményeiről Nagy László igazgató főgyógyszerész tart beszámolót., A jutalmak kiosztása után közös ebéd következik, majd Király Ilona egyetemi adjunktus és dr. Zajta' Erik gyógyszerész, az Egészségügyi Minisztérium főelőadója tart szakelőadást. Az értekeelet közös vacsorával ér véget. Nagyüzemi szemüveggel Egyidősek Alkotmányunkkal A HŰVÖS, agyagpadlós, háziszőttes szőnyegekkel leterített szobában találkoztunk. Ebéd után volt az idő s Rápolti József, a szamosbecsi Dózsa Téesz ső«rgondozója a szokásos délutáni pihenőjét tartotta. Alig pár perce ébredt s szemében még ott ült az el röppen tett álom. Magas,, jól megtermett, negyven év körüli ember. Mezítláb ül a nappali pihenésre alkalmas, 1 »terített ágy szélén s néha megdörzsöli álomíttns szemét. Minden ellenkező híresztelés dacára nem valami beszédes ember. — Lehet, hogy a friss ébredés teszi? — Annyi bizonyos, hogy a beszélgetés elején „harapófogóval” kell kihúzni belőle a szót. Lassan aztán megered, különösen akkor, amikor a munkájáról esik szó. — Mindenem a jószág — mondja. — Tizenkét hold földön gazdálkodtam s mindig volt hat-nyolc darab szarvas- marhám. Évek óta két-három sőrét, néhány hizottsertést értékesítettem egy-egv szezonban. RÁPOLTI JÓZSEF a múlt év decemberében került — az egész falu népével együtt a Dózsába. Januárban, amikor megindult a közös tevékenység, szerfát fűrészeltek, istáliókat építettek, ő elha+ározta, hogy megmarad legkedvesebb tevékenységénél és kérte, tegyék a sőrékhez. — Legtöbb helyen még a két- három holdas parasztok is lenézik az állattenyésztéssel kapcsolatos munkát — mondja Rápolti József. — Lealacsonyítanak. ..piszkosnak” tartják a közösbeli többi munka mellett. Nem úgy Rápolti József, aki igenis szépnek, jövedelmezőnek tartja az állattenyésztést. Persze, mint mondja, meg kell dolgozni az eredményért. Minden nap reggel fél háromkor megjelenik az istállóban, végzi a dolgát, délelőtt, ebéd után szabad, majd újra kezdi. S ez így megy nap, mint nap, január óta. — SOKAT GONDOLKODTAM már azon — formálgatja nagy gonddal a szavakat —, ami úgy benne fészkel az emberben az egyéni szabadságról, a közösbeli kötelezettségről. — Mert itt van, kérem, a saját esetem: Egyéni koromban sem sütött soha a nap a hasamra reggel. Ott volt a föld, a jószág. Nem voltak pihenőnapok. Parancsolt a „muszáj”. Most parancsol a becsület, meg a munka, meg a közösség érdeke. Kérem, rend nélkül nincs semmi! Azt tartja s ezt becsületesen ki is mondja, hogy nehéz volt az újra való átváltás, most sem könnyű még, de ha belefogott, akkor legjobb akarata szerint igyekszik megállni a helyét. — Sohse szerettem azt, aki lélekben is, munkában is csak: fél ember. Mint a szövetkezet vezetői is elmondották, Rápolti József derekasan helytáll a posztján. Júniusban huszonkét sőrét adtak el a keze alól közel kétszázezer forintért. Az újabb huszonegy már hízik. — És amellett, hogy kedvező munkakörbe került, megtalálja a számítását anyagiakban is? — kérdeztem tőle. CSEND ÜL A SZOBÁRA. Rápolti József kitartóan lábára szegezi tekintetét, majd megszólal. — Én középparaszt voltam. — Nem is rosszulmenő... De ez az első év ... a kezdet.. A határ elég szép. Az emberek szorgalmasak. A vezetőség úgy számol, hogy a tervezett munkaegységet vagy hét forinttal megfejeljük. Ez nagyon jó. pláne akkor, amikor alig lesz az idén almánk. Négy jubiláló tanácstag van Tuzséron Kétszáz résztvevőre számítanak ma Tuzséron az ünnepélyes tanácsülésen. A harmincnyolc tanácstag közül a legidősebb, Szabi Ferenc tsz-tag is ezen a napon ünnepli tízéves tanácstagságát. Szabó Ferencen kívül Bánházi Józsefné, Bóka József és Katkó Gyula kap oklevelet jubileumi tanácstagságuk emlékére. Az ünnepi tanácsülésen Viktor Tibor tanácstitkár ismerteti a község igazgatásában, fejlesztésében elért évtizedes eredményeket. Tuzséron más egyéb mellett a tanácsok megalakulása óta építettek hattantermes iskolát a régi kastélyból, valamint óvodát. A közelmúltban is 120 dömper földeit szállítottak a kastély körüli mélyebb részekben. A községi óvodában 102 gyerek ellátásáról gondoskodnak, minden rászoruló gyereket el tudnak helyezni. A községfejlesztési alapból bővítet-! ték Tuzséron a villanyhálózatot is, mintegy másfélkilométeres szakaszon. Az ünnepi tanácsülést] a mozihelyiségben tartják, ahol I az általános iskola tanulói ad-j nak műsort és köszöntik Alkotmányunk születésének évfordulóját, s egyben a 10 éves tanácsokat. — Tudja — folytatja Rápolti, j nehezen mondva ki a döntő szót —, elfog egy kis büszkeség, hogy az én kezem munkája nyomán majdnem félmillió forintos értéket adhat el a közös. — Már közel vagyok a négyszáz munkaegységhez. Ez, ha igaz lesz, negyven forintjával... Na, meg az asszonyé ... — Nem vagyok tagja a szövetkezetnek — szól közbe a felesége, egy vékony, fiatal asz- szonyka —, de egész részt mérettünk ki a kapásokból. Az ember a iószág mellett, én a határban. Évek óta, soknak tartottuk a munkát, az aratást részibe ad+uk ki. Az idén magam Is arattam. Végig. MAJD A MŰLTÉVI gazdálkodásra terelődik a szó. Rápolti elmondja, hogy tavaly tizenhét mázsát adott a búzája. Most a községi átlag tizenegy mázsa. — Volt sok jószágom, sok trágya, jól megműveltem a földemet. — A kapásoknál Is kiválik a mi földünk a többi közül — mondja a felesége. Ebben van egy kicsi a „mienkből”, de jobban kiérzik a büszkeség, hogy „íme. jó gazdák voltunk”. — Igen — mondja kis gondolkodás után a gazda —, kiválik. — De én azt szeretném, ha már nem válna ki... Mert, kérem, most már én is, akaratlanul is nagyüzemi szemüveget hordok •— mondja teljes komolysággal. — téeszben, a régi közös táblán — higyje el, mert én, mint volt egyéni mon-j dóm, na meg a papírok is igazolják —, holdanként huszonnégy mázsát adott a tavaszi árpa. A tavaszi! Nem, nem az őszi! Namost. hogy az én tizenhét mázsás búzaátlagomal. meg a közös huszonnégy mázsás árpaátlagát elérjük, ahhoz az kell, hogy ne legyenek a földek közt különbségek, ne látszon meg a régi kisparcella a nagy táblákon. Ehhez meg sok jószág, jó talajerő, egyforma munka kell. — Mennyi idő szükséges ehhez? — AHOGY MENNEK A DOLGOK — mert figyelem én az é'etet —. három esz'endönél többet nem adok neki. Jól elszaladt az idő. beleméit gedtünk a beszélgetésbe. Rá- poitiné gyakran néz az órára ír.ajd valamit súg a férjének. Az e rőjébe dugja a lábát és rés úclkedve a vendégszeretettel el li ntétes dologtól, bocsánatkérő- íi mondja: — Pontosan, órára szoktam e'etni, ezt megszokta a jószág. Még tíz perc híja van . .. Samu András Tizenegy éve alakult a nagycscrkeszi Űj Elet Termelőszövetkezet. Tíz-tizenöt holdas középparasztok fogtak össze. Kevés állami támogatással a tizenegy év alatt többmilliós vagyont gyűjtöttek. Jó gazdálkodásukat mutatja, hogy az eddig csépelt búzájuk 19 és fél mázsát fizetett holdanként. A tavaszi és őszi árpájuk is elérte a 19 mázsát. A közelmúltban a nyíregyházi járásból egyénileg dolgozó parasztasszofayok látogatták meg a megyOszerte híres szövetkezetei. Sokáig gyönyörködtek kiváló baromfiállományukban. Az asszonyok kiváncsiak voltak a határra ts. Ott is megelégedéssel látták a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A közel háromméteres silókukoricájuk mintegy 250 mázta takarmány! ígér holdanként. (Csikós felv.) (iyiimölcsárúsító pavilonok perlitböl en hulitidekanyogbói Országosan nagy problémát jelentett a nyári időben a gyümölcsárusításhoz szükséges pavilonok készítése, beszerzése, mert a pavilonokhoz sok deszka kellett, s a. deszka anyagában hazánk szegény. A MÉK igazgatója és az értékesítés dolgozói hulladék almásládából készítettek pavilont, melynek szigetelését perlitböl oldották meg. Ez újszerű meg oldás, s a mintapéldányt Sóstói helyezték el. Miután a minta ai országos szervek megtekin tették, Í0 darab prototípust ké szíttetnek, s a jövőben nagy mennyiséget szándékoznak belő!» gyártatni. A váz-részeket a Faipari Vállalat készíti el, a hulladékaiba« felhasználásával. A perlitezéít a nyíregyházi perlit-üzem végzi. A szép kivitelű sóstói pavilont sokan megtekintették az orszáj minden részéből, s az igen nagy tetszést aratott. Az új pavilon nagy' előny-e hogy hulladékból és perli tbő készül, így sokkal olcsóbb: míg a belkereskedelmi kölcsönző vállalat által készített hasonlí nagyságú pavilonok 40 000 forintba kerültek, az új pavilont 15 0Q( forintért elő lehet állítani., 3
