Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

r üf gépek és újítások a nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-ben Nagy gondot fordít a szövetke- aet vezetősége a termelés kor­szerűsítésére, gépesítésére. A közelmúltban három darab he­gesztőgéppel, egy fűrészgéppel és egy 10 tonnás excenterrel gya­rapították gépparkjukat. Gondos­kodnak a gépeket kezelő dolgo­zók szakmái oktatásáról: tizen­hat embert oktatnak hegeszteni és többek közt 12 dolgozó mű­szaki rajzismereti tanfolyamra j jár. Jelentős újítások születtek a! szövetkezetben, melyék közül a hidraulikus gépkocsiszerelő áll-1 vány több tízezer forint megtaka­rítást jelent. Mátészalka nyerte a IKépbolt területi versenyéi A Szabolcs-Szatmár megyei Népbolt Vállalat boltjai között páros verseny folyt. Mátészalka, Nyírbátor és Kisvárda népbolt­jai területi versenyt folytattak. A vallalat vezetősége értékelte eredményeiket. Első helyezést ért el Mátészalka, második lett Kis­várda s a harmadik Nyírbátor Az első helyezett vándorzászlót és pénzjutalmat nyert. Egy édes „boszorkánykonyha" fiatal mestere Kovács Katalin karcsú, barna lány, a napokban múlt tizenki­lenc éves. És tegyük hozzá mind­ehhez: a negyedik legjobb cuk­rász a megyében. Erről tett bi­zonyságot süteményeivel, mar­cipánáruival a mátészalkai me­gyei cukrászversenyen. Huszonöt közül a negyedik, s a legfiata­labb. — Már öt éve dolgozom ebben a szakmában. Tudja, valamikor, meg kisgyerek-koromban határoz­tam el, hogy vagy tornatanár, vagy cukrász lesz belőlem. Az utóbbit választottam, és nem rosszul. — Három évig tanultam a szakmát. Ebből egy évet a buda- tétényi SZOVOSZ iskolán, kitű­nő eredménnyel. Azután vissza­kerültem ide, Tiszalökre. Ez a cukrászda az én második ottho­nom. Kis „boszorkánykonyhám­ban” érzem csak jól magam iga­zán. — És mesélni kezd, a mun­káról, magáról... Hihetetlenül hangzik, de má- ■ sodmagával napi ezer tojást ver-: nck fel, dolgoznak bele a fagy­laltba, tortába, süteményekbe. Ű készí'iela cukrászda áruanyagá­nak mintegy hetven százalékát: A hűtő vitrinben, az üveg pol­cok mögött különböző tortasze­letek, krémes, pogácsa, puddin- gok, és még számtalan édesség. A kis bolt havi forgalma eléri a hatvan—hetvenezer forintot. Egyébként Kovács Kati készít- I menyei meghódították a falut. ] Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nála rendelik a tortákat a lakodalmakhoz is. — Munka után, esténként, pe­dig elmegyünk a sörkertbe (a többesszám miatt elpirul), vagy j a halászcsárdába, egy kicsit tán­colni, szórakozni. S amit még nem mondott el: Kati a tiszalöki leánytanács ve­zetője, erőssége a KISZ-nek, és jó sportoló. S mint mondják, í nemcsak ő büszke mesterségére, j de a falu is büszke rá... Csallány Géza. ezek kénytelenek voltak a he­lyi román katonai hatóságokat is bevonni a panamába. Neon volt nehéz. Ez ügyben az al­ispán dr. Roxin Teodor me­gyei román kormánybiztossal tárgyalt, aki hajlandó volt a legmesszebbmenő segítséget nyújtani. Persze nem ingyen. Maga Mikecz vallotta be fáj­dalmas emlékezéssel egy érte­kezleten, hogy a haszonból 1 millió 200 ezer koronát kellett Roxin úrnak juttatni. A felvásárlók, a szállítók, ebben az időben az OBKI meg­bízottai voltak, ezektől nyílván meg kellett szabadulni. Mikecz a • román kormánybiztos társa­ságában felutazott Budapestre és bevonták a panamába Ereky Károly akkori közélelmezési minisztert. Nem alkudoztak so­káig, hamar megegyeztek, hi­szen az üzlet rendkívül zsíros­nak ígérkezett. A miniszter ren­deletet bocsátott ki, mely sze­rint Szabolcsban a burgonyát zárolják és mindenféle eddig kiadott szállítási engedély ha­tályát veszti. Azaz gyakorlati­lag az OBKI emberei nem vásárolhattak Szabolcsban bur­gonyát, azt nem szállíthatták el. Mikeczék megszabadultak legerősebb versenytársaiktól. A budapesti nagykereskedő­kön, kívül néhány helyi ügyes­kedőnek is volt .üzleti kapcso­lta a Közvetítő Irodával — ilyen volt dr. Kállay Tamás, akinek 220—230 vagon burgo­nyára volt szerződése, amit mázsánkénti 160 koronáért vett volna át az OBKI. A krumplit Kállay mázsánként 45 koro­náért vásárolta a szabolcsi kis­termelőktől. A Mikecz-csoport nem akart Kállayval szemben olyan kíméletlenül eljárni, mint az idegen ügynökökkel, hiszen végeredményben brancs- beli volt, s ezért felajánlotta, hogy jó pénzért átveszi ezt a szerződést. Tekintve, hogy Kal- lay a saját szakállára nem tud­ta volna lebonyolítani az üz­letet a zárolás miatt, a szer­ződést átruházta Mikeczre. En­nek fejében 800 ezer koronái kapott! Anélkül, hogy ő ma­ga akár egy zsák burgonyát is látott volna. Nos. kezdődhetett az üzlete­lés! Nem volt többé akadály. Mikeczék egyeduralkodói vol­tak a szabolcsi burgonyapiac­nak és 1919 szeptember 15-én Mikecz István személyesen kö­tötte meg a szerződést az OBKI vezetőségével 10 000, azaz tíz­ezer vagon burgonya szállítá­sára. Mikeczék eleinte 45 koro­náért vásárolták a krumplit a megyében ügynökeik segítségé­vel, akiknek nagyrésze hivatá­sos, de szolgálatot nem telje­sítő katonatiszt. volt és 60 ko­ronáért adták át az OBKI-nak. Mielőbb a íoovaszfókhoz! Ezt vallják a vasmegyeri Micsurin tsz tagjai is. Egyik négyholdas táblájukról átlag 90 mázsa szép korai burgonyát szedtek fel. Azonnal ládázlák és el is szállították. Szép összeg kerül érte a szö­vetkezet pénztárába. (Hammel felvétele) Az alapszabály következetes alkalmazásával javul a munkafegyelem a máriapócsi /öld i\ieső Tss-ben korica sínylette meg egy kicsit a megkésett kapálást. Most úgy segítenek magukon, hogy hol­danként 30—35 kiló pétisóval megszórják az elmaradott kuko­ricát, ígv még ott is jó termés­re számíthatnak. A szövetkezetben kiváló mun­kát végez Tárváj Miklós bri­gádja. Dicséretet érdemelnek olyan idős tagok is, mint Szabó József, Csekk Mihály, Ulánda Mihály és még sokan mások, akik minden nap ott vannak a me­zőn. A rend, a fegyelem megszilár­dulását jelenti, hogy a vezető­ségnek jut már ideje olyan munkákra is, mint például a ko­csisok ellenőrzése, hogy a rájuk bízott szerszámot, szekeret mi­lyen rendben tartják. Példáé rendben találták Acs Ferenc, Zsámják Karoly és H. Tóth Fe­renc kocsisok „felszerelését”. Akiknél hibázott valami, azok­nál is csak egy-egy homlokszíj, vagy nyakló volt elfeselve. Nem lesz könnyű dolog a* aratással és az aratás alatt je­lentkező más munkákkal meg­birkózni, de a gépállomás na­gyobb segítségével és a most megkezdett rend, fegyelemtartás következetes folytatásával még a jó szövetkezetek között zárhat­ják az esztendőt a máriapócsjak is. Cs. B. Minden mázsán 15 korona hasz­nuk volt! Ám ezzel nem elé­gedtek meg. egy hónap eltelté­vel, 1919 októben 14-től a köz­élelmezési miniszter utasította az OBKI-t, hogy a szabolcsi burgonyát mázsánként 80 koro­nás árban vegye át. Természetes lett volna, hogy ezzel egyidőben emelkedjék a termelői ár is. A miniszter en­nek eldöntését Mikeczékre bíz­ta. A csoport értekezletet tar­tott, amelyről így számol be 7000—1920 sz. jelentésében az alispán: „Az értekezlet tagjai azon elvből kiindulva. hogy nem volna igazságos, miszerint azon gazdák, akik a burgonyá­jukat rögtön, az első alispáni felhívásra, az alispán rendel­kezésére bocsátották s azért 45 koronás árt kaptak, rövid­séget szenvedjenek, szemben azokkal, akik talán spekuláció­ból magasabb árat várva tar­tották vissza burgonyájukat, a 45 koronás ár fenntartása mel­leit döntöttek.. Tehát maradt a 45 koronás felvásárlási ár és így a má- zsánkénti haszon egyszeriben 35 koronára ugrott! Ez nekik igazságos volt. S mindezt nem á'allotta a panamista vezérkar úgy beállítani, hogy a speku­láció ellen van. (Folytatjuk) pedig nem megy dolgosmi, az­zal, hogy neki van kitartása. T. Csekk László hét holddal lé­pett be, de még egy kapavágást nem csinált, viszont a veje föld­jén, aki vasutas, nap mint nap dolgozik. Először munkaegység- levonással büntették őket (abból a munkaegységből vontak le, amit az őszi vetések és egyéb zöld leltár után kaptak), később pedig mind a hármuktól meg­vonták a háztáji földet is. Fegyelem és ellenőrzés Azok a tagok, akik néhány hete Mándiékra hallgattak, vagy azokat figyelték, ma már jó­részt rendesen kiveszik részüket a munkából. A burgonyát há­romszor kapálták, a napraforgó is rendben van. A dohányban sincs nagyobb hiba, csak a ku­• t Önkiszolgáló boltban A kemccsei önkiszolgáló boltban naponta többszáz vásárló fordul meg. Az áruellátásra nincs panasz. A polcokat mindig idejében rendezik, s kiegészítik a gyorsan fogyó cikkeket. (Hammel felvétele) 3 A máriapócsi Zöld Mező Ter­melőszövetkezet is a télvégi hó­napokban alakult, ekkor lett az egész község egy szövetkezet. Mint minden kezdetnél, náluk is sok problémával kell küszköd­ni. Amíg nagyobb erőfeszítésre, minden dolgos kézre nem volt szükség, addig különösebb hiá­nyosság nem volt. Amikor azon­ban megjött a szapora júniusi eső, együvé torlódott a kaszálás, kapálás és a gyakoribb növény-1 védelem, ekkor mindinkább ér­ződött, hogy egyesek nem jár­nak rendszeresen munkába. A vezetőség, ha nem is az első napokban, de még mielőtt nagyobb baj lett volna, a tal­pára állt és néhány fegyelem­bontóval szemben az alapsza­bály szerint járt el. Az alapsza­bály előírja: „A tag . alapvető kötelessége, hogy a termelőszö­vetkezet közös munkájában leg­jobb képessége szerint résztve- gyen”.. Munkaegység-levonás és elveit háztáji föld A szövetkezet pártszervezete és a vezetőség először a meg­győző szó erejével próbálkozott, de amikor látták, hogy fegyel­mi eszközöket is elő kell venni, attól sem riadtak vissza, mert a szövetkezet, az egész község érdeke, hogy néhány magáról megfeledkezett tag ne ronthassa a munkafegyelmet. Czapár Lász­ló 20 holddal lépett a szövetke­zetbe, még egy napot sem dol­gozott; Mándi József, aki 24 hol­dat vitt a közösbe, a fiát el­küldte ipán munkára, maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom