Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
A termelékenység és a gépesítés 6!0 Ffltffß Sép segíti az t y f IC emberek * munkáját, könnyíti meg a termelést. Nem kell már a munkásokat meggyőzni arról, hogy milyen nagy különbség van a kézi és a gépi munka között. Azt is tudják, hogy a gépesítés nagyban hozzájárul a termelékenység növekedéséhez, meggyorsítja és olcsóbbá teszi a termelést. Egy sor szakmában, — elsősorban az egészségre jobban ártalmasakban és a nehéz fizikai munkái igénylő szakmákban — bevezették már a hat, illetve 7 órás munkanapot. A Szovjetunióban, ahol a gépesítés már olyan magas fokon van, hogy fél — és teljes automatákkal termelnek, a hétéves terv végére megvalósítják a heti ötnapos termelést. Nálunk is szerepel második ötéves tervünk irányelveiben, hogy a gyárakban, üzemekben emeljék a gépesítés fokát. Automatizálással, nagyteljesítményű és nagy termelékenységű gépekkel az iparágak egész sorában megteremtjük a nagyarányú fejlődés alapját. Biztosítjuk a korszerű technika alkalmazását, és továbbfejlesztését, elsősorban ott, ahol még nem szűnt meg a nehéz fizikai munka. í*7 97 III vezet el a komba, CS&. UI munizmusba: amikor majd a gépek fognak dolgozni, s az ember csak a gépek, automaták irányítását fogja végezni; — Egyes nyugati közgazdászok, filozófusok és politikusok attól tartanak, hogy ha a gépesítés, az automatizálás nagyon kifejlődik. az emberek tétlenségre lesznek kárhoztatva. Attól félnek, hogy ez a körülmény magával hozza az egyszerűbb emberek magasfokú kultúráját, amikor már nem lehet majd kizsákmányolni őket. A szocializmust és kommunizmust építőd népeknek nem kell ilyentől tartaniuk, hiszen a cél az emberek igényeinek legteljesebb mértékben! kielégítése. Célunk, hogy minél kevesebb erővel, munkával teremtsük meg a jóléthez szükséges feltételeket. Egy év alatt a Megyei Építőipari Vállalat több mint hárommillió forint értékű gépet kapott a termeléshez. Többek között négy autódarut, több betonkeverőgépet, szállítószalagot és nemrég habarcsszivaty- tyút is. A Kisvárdai Fémsze- relvényárugyárban több olyan automatagepot állítottak a termelésbe, melyek négy-hat mun. kamu vei etet végeznek a radiátorgyártásban. Egy olyan önt- vénjTázógépet készítettek, ami hat ember munkáját végzi el, amellett a selejt is kevesebb. A dohányfermentálóban az egyik újító olyan gépet szerkesztett, amely a fermentáló kamrából kiszedi a rúdrafűzött, gőzölgő dohányt és elvégzi a dohánytaposást is. Ez egészségre ártalmas, nehéz munka. Más példákat is sorolhatnánk arról, hogy a vállalatoknál a gépesítés, az automatizálás mit jelent. Megtesznek-e mindent a vállalatoknál azért, hogy a gépek a kívánt mértékben vegyenek részt a termelésben, a tervek teljesítésében, a termelékenység növelésében? A termelés mutatói szerint nincs különösebb hiba ezzel, de sok olyan hiba van, ami gátolja a jobb eredmények elérését. Alapvető hiba, hogy a vállalatoknál nem vizsgálják, mi okozza a gépek rossz kihasználását. „Felettes szervünk nem kér jelentést a gépállási órákról* s ennek meg- okolásáról’* — mondta a dohányfermentálógyár főkönyvelője. Hasonló választ adott a Ivisvárdai gyár főmérnöke: „Három éve nem kérnek tőlünk ilyen adatot és jelentést.” Kü ltom kémek jelentést, fia IISill legalább vizsgálnák vagy vizsgáltatnák meg a felettes szervek ezt a kérdést. Nem közömbös ugyanis, hogy a meglévő gépparkot hogyan hasznosítják a termelésben és miiyen okok miatt áll sokszor a gép. Az okok kutatása bizony sok esetben megmutatná a szervezési hiányosságokat, az emberek hanyagságát, és felvetné a felelősséget azok felé, akik ludasak a gápállásban. A közelmúltban a vásárosna- mónyi téglagyárban egy nap többször is állt présgép, mert a vágókar eltört. Heteidg sok munkaóra esett ki a termelésből, s az alatt az idő alatt az emberek nem dolgoztak. Igaz, hogy a téglagyár gépei régiek, de a karbantartók munkáján is sok múlott! Tapasztalták, hogy a gép ugyanazon a helyen többször is eltörik; miért nem vizsgálták meg a törés előidéző okát?! Ezt természetesen műszak után tanácsos végezni, nem pedig a termelés közben! Ha a vállalat téglagyárainál nagyobb gondot fordítanának a gépek tervszerű megelőző karbantartására, ha a műszerészek előre gondoskodnának pótalkatrészekről, sokkal kevesebb lenne a gépállás és sokszázezer darab téglával többet tudnának gyártani. A Megyei Építőipari Vállalatnál a gépkihasználási fok a gépészeti előadó szerint 30 százalékos. Itt sem mutatják ki a gépállási órákat és nem kutatják ennek okait. Még jó, hogy tudják: a gépiek kihasználásának fokát legjobban az akadályozza, hegy szanaszét vannak az építkezések, s egy- egy gép nincs megfelelően kihasználva. Ha például egy 275- ös betonkeverőt visznek egy iskola, vagy egy tsz. istálló építéséhez, az a gép ott van több hónapig, s összesen egyheti munkát végez. A szervezésen is múlik, hogy megfelelő kapacitású gépet állítsanak munkába. De ha a gépállási óráknak csak 5—6 százalékát okozza a gépiek karbantartásának elmulasztása, az is nagy hiba. S itt vetődik fel hogy a TMK csoportok szerszámozására, gépesítésére és munkájuk tervszerűségére érdemes nagyobb gondot fordítani. fl ruhagyárba egy kiváló műszerész, aki a modern gépek javítására is megtanítja a műszerész-csoportot. A tervszerű megelőző karbantartást ütemterv szerint végzik. Viszont kevesebb a géptörés, mivel a műszakokban dolgozó munkások minden nap kitisztítják és megolajozzák a gépeket. A dohányfermentálóban a karbantartást április- június között a holtszezonban intézik, s a szezonban nem tervszerű a TMK munka. Sok új gépet kapnak a vállalatok, melyeknek a kezeléséhez általában nincs hozzáértő szakember. Ez a hiba figyelmeztet arra, hogy a vállalatok a gépesítési tervnek megfelelően előre gondoskodjanak az új gépeket kezelő munkásról és megfelelő kioktatásukról. Ugyanakkor az új gépek javítására is szükséges előre gondolni, a műszerészeket erre kioktatni. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok a gépeket jobban kihasználják és az új gépeket ne a raktárban tartsák, hanem késedelem nélkül állítsák be a termelésbe; Orosz A. Telefonon jelentették a Nyírbátori Gépállomásról, hogy haror kombájnosuk 180 holdat, 12 aratógépjük pedig 470 holdat rágott 1 kedden estig. Duka Miklós kombájnos 80. Hójcr János pedig 6 holdon takarította be az ősziárpát. Tóth János 60, Bákonyi Istvái 50, Dicső György pedig 60 holdon végzett aratást kévekötőgépjévei A Tanácsköztársaság szépirodalmi termése Néhány hónappal ezelőtt jelent meg József Farkas szerkesztésében, s napok alatt elfogyott a „Mindenki újakra készül” című gyűjteményes mű első kötete, me'y az őszirózsás forradalom idején folyóiratokban és napilapokban megjelent szépirodalmi jellegű írásokat foglalja magában. A mű most megjelent legújabb kötetében az Akadémia Irodalomtörténeti Intézete és az Akadémia Kiadó a Tanácsköztársaság szép- irodalmi termését nyújtják át az olvasónak. A kötetben megtaláljuk a kor szinte valamennyi számottevő írója és költője, így többek között Babits Mihály, Ba lázs Bála, Barta Lajos, Bród; Sándor, Gábor Andor, Helta Jenő, Juhász Gyula, Karinth; Frigyes, Kárpáti Aurél, Kassák La jós, Kosztolányi Dezső, Krúdj Gyula, Kuncz Aladár, Molnár Fe renc, Móra Ferenc, Móricz Zsig mond, Nagy Endre, Nagy Lajoa Révész Béla, Somlyó Zoltán, Szél Ernő, Színi Gyula, Szomory Dezső, Tóth Árpád és Várnai Zsen írásait. A gyűjtemény hátra lévé két kötete az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság publicisztikai irodalmát fogja közölni; Hatmillió 300 ezer kilogramm kenyér, 28,5 millió égetett- és nyerstégla, 2000 kályha készül a második félévben megyénkben Alig fejeződött be az első félév, máris új feladat: a dolgozók növekvő igényeinek kielégítése, a második félév terveinek túlteljesítése áll a vállalatok előtt. Az Építőipari Vállalat a nagyobb kereslet kielégítésére közel 20 százalékkal növeli az előállított termékek mennyiségét az első félévhez képest. így 13,5 millió égetett tégla, 15 millió nyerstégla, 650 ezer darab cserép és mintegy 2300 tonna vegyesbeton előállítását tervezik. A Sütőipari Vállalat 6 millió 300 ezer kilogramm kenyeret és 9 millió darab süteményt ütemezett be; A terv teljesítéséhez hozzájárul az augusztus elsején Vencsellőn induló új, négy ke- mencés sütőüzem. Az új üzem beállításával egy nyíregyházi üzem kizárólag sütemény és perec -gyártására tér át. Ez főleg az eddig kevésnek bizonyult perec mennyiségének növelését teszi lehetővé, A téli meleg szobáról gondoskodnak a Kéményseprő Vállalat do'gozói a kétezer új kályha betervezésével. A vállalat most' már teljes kapacitással dolgozik, s miután a munka előfeltételei biztosítva vannak, remélik, hogy a második félévet nemcsak a terv teljesítésével, de túlteljesítésével zárhatják. Az ember előre néz Senkinek sincs a homlokára írva, hány pofont kapott az élettől. Pedig az élet nemcsak simogat, hanem ütéseket is osztogat, olykor nem válogatva, kinek jut több, kinek kevesebb. Egy ember ül előttünk, aki nagy viharok után tisztult meg. Sokan ismerik a városban, a megyében I. Józsefet, bár nem nyírségi ember, mégis erős szálak kötik a szabolcsi homokhoz. Négy óra hosszat forgattuk vissza az évek nagy óráját. Nem azért tettük, hogy felsértsük a gyógyuló sebeket, nem azért barangoltunk a múltban, hogy meneküljünk a jelen elől. Egy életutat ötven-hatvan sorban, csak változatosan lehet- süríteni, nagy vonalakban, mint ahogy nagyvonalúan bánt el a sors, meg önmaga bírósága I. Józseffel. Évekkel ezelőtt, mint erőtől duzzadó fiatalember fogott munkához, mintha ..meg akarná váltani a világot”. 1945-ben lépett a kommunisták közé, pslyhedző állal, — és azzal a szándékkal, hogy ott legyen a maga fajta szegények képviselői közölt. Szervezte az ifjúságot, a választásokat: ahogy komolyodott, bővült a látóköre,; úgy bízta meg a párt is komolyabb teendőkkel. Rendőrtiszt lett, később a Szabolcs megyei Szabadságharcos Szövetség titkára. Itt kezdődött a kálvária. Udvarolt egy lánynak, akinek az édesapja a nyilas párt tagja volt. A leendő após 1936 óta fekvő beteg, fikarcnyi ténykedés nem fűződik a nevéhez, hét gyermeke van, végülis szegényember. Sem a szív, az ész nem hajolt meg a józan érvek előtt, elbocsátották állásából a leendő vöt. Az első pofon váratlanul érte, kábultan hagyta el a megyét, csak az vigasztalta; a párt nem Ítélheti el, legfeljebb egy-két ember. Az emberrengetegben, a fővárosban nézett kenyér után. Alkalmi munkán tengődött, raktárakat pucolt, zsákolt, kimerültén esett haza szállására, úgy érezte, használ az „izzasztó” orvosság. A gondolatokat mégse tudta száműzni.... Egy nap meglepő hír várta. A mai napig se tudja, hogyan találtak rá, kinek az ajánlatára keresték fel a poros raktárak zugában. Felkérték, vállalja el Vas megyében a Népbolt Vállalat vezetését. Már-már minden jó- rafordult... — Friss erővel látott a Népbolt Vállalat igazgatásához, családi fészkét is rendezgette, megházasodott, elvette feleségül a „tiltott” menyasszonyt. Egy napon azonban váratlan fordulat zavarta meg családi nyugalmát. Hivatalos felszólítás érkezett Nyíregyházáról, bírósági tárgyalásra idézték. Földrengés sem érhette volna ijesztőbben, mint ez. És megtörtént, 1951-ben hivatali sikkasztás büntette címén egy évi és két hónapi börtönbüntetésre ítél'ék. Soha nem felejti el, 633 forint 35 fillért bizonyítottak rá. Az összeget valóban kölcsön vette a szövetség pénztárából, — nem hasztalan célra — édesanyja gyógyítására, később vissza is fizette. Azonban ez nem változtatott a helyzetén; mint az indoklás hangsúlyozta, példát statuáltak vele, utána kizárták a pártból is. Nem volt köny- nyű szembenézni a tényekkel összeroppanás nélkül. Szigorúnak, túl könyörtelennek érezte az eljárást, de a büszkesége nem engedte futkosni védelmezők után. Nem védekezett!... Fillérnyi hiány nélkül adta át utódjának a Vas megyei Népbolt Vállalat millióit. A börtönből munkára jelentkezett az almásfüzitői timföldgyárba. Kapaszkodó nélkül, hajmeresztő pózban festette a 26 méteres ablakszegélyeket, eljutott a kritikus pontig, amikor nem sokba veszi az ember a saját életét. Ügy érezte, nem tud az emberek, a felesége, a gyermeke szemébe nézni. Csak erős önuralom, munkaszeretete, meg az otthonról érkezett bátorító sorok hatására tért vissza az életkedve. Kiválóan dolgozott, határidő előtt elbocsájtot- ták, repülővel sietett a családhoz, s másnap már a téglagyári kemencénél hordta a vályogot. A dac, az elfojtott indulat is diktálta, hogy nehéz munkát válasszon és a saját erejéből álljon talpra. Feketére sülve szállította a téglát lovaskocsin. Nappal nem gondolt semmire, de a család körül ingerlékeny, türelmetlen volt, ismét elveszítette az önbizalmát, hogy valamikor még járhat egyenes derékkal. Meg a szállító ember lidérce, az italos pohár is közrejátszott. felborult a családi élete, külön kényszerült, magá- ramaradt... Sok bonyodalom és kölcsönös kijózanodás után terelődött rendes mederbe a családi élete, segítettek a régi barátok, elvtársak, ám egyideig nem talált megfelelő munkát. A „lebukott” ember után sehol se kaptak. Dolgozott szalámigyárban és másutt, végül Nyíregyházán talált otthonra, az egyik vállalatnál. Ez lett a sziget, ahol megpihent a hányódás után. Évek teltek el azóta, sokszor kapott már pénzjutalmat, dicséretet és elnyerte a Szocialista kultúráért kitüntetést is. Eleinte né- hányán rossz szemmel néztek rá, a kölöncöktől megszabadult ember azonban nem csüggedt el, becsületesen, kitartóan dolgozott. Elhatározta, kéri magát a pártba. így derült ki, hogy a börtönbüntetést még 1953-ban eltörölték, évek óta „folt” nélküli ember és — nem tudott róla. Ennyi a megtépázott élettörténet váza. I. József elvtárs most a vállalat műszaki vezetője, mérnöki beosztásban, milliók forognak a kezén, 151 gépész munkáját segíti, sokat tesz a megye kultúrájáért. Egy az elve: a munka és a család. Négy gyermeke van, bár hat éve távol él tőlük; ígérték, de még nem jutott lakáshoz Nyíregyházán, s ő nem szeret kilincselni. Sok megpróbáltatás érte, hibákat is vétett meglehet az átlagosnál keményebben „fizetett” értük, de újra a „régi” I. Jóska, a fiatalos, erőtől duzzadó ember. A napokban kapta meg a tagjelölt-könyvét, legyőzte önmagát, hibáit, az emberek, a közösség támogatásával. Érdemes bízni benne. Páll Géza 4
