Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-31 / 180. szám
A száz mázsás kukoricatermésért! Már itt az js.vekIrlfll 111 szem minden kétséget eloszlatni: nem, a cím nem tévedés! A holdankénti száz mázsás csöves kukorica- - termés eléréséről van szó. És még egy: nem kell .elkalandozni a legfejlettebb kukoricatermelő országokba — a Szovjetunióba, vagy az Egyesült Államokba — hanem itt, Magyar- országon, még közelebb, Sza- bolcs-Szatmárban bontakozik valami olyan, ami a régi szemlélettel olvasóknak hihetetlennek tűnik. Száz mázsa kukorica egy holdon! Kimondani is elég merészség, amikor a megye legjobb nagyüzemeinek az átlag-’ termése eddig nemigen haladta meg az ötven-ötvenöt mázsát » csövesért És most, megközelíteni és elérni a száz mázsát! De miről is van itt szó tulajdonképpen? Tavaly csírázott ki a gondolat. A gondolat-magot a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Vincze József és a mezőgazdasági osztály vezetője, P. Szauó Gyula vetette el a nyíregyházi Dózsa termelőszövetkezet vezetőségének fejében. Arról már beszámoltunk lapunk hasábjain annak idején, (most csak röviden, az ismétlések, elkerülése vegett), hogy egy hold átlagtermése nyolcvankét mázsa csöveskukorica volt tavaly. F7$*S! a tavaszon m®r nyolc termelőszövetkezetben és egy állami gazdaságban öt— tíz—tizenöt holdas területeken művelik a kukoricát a javasolt módszerrel. Ezek a területek a szovjet Odessza 10, a Vir 25 hibridekre és egy szintén szovjet — Kárpátaljai sárga lófogú — tájfajtára vonatkoznak, mert a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetben a tavalyi tapasztalatok alapján a magyar Martonvásári 5-ös hibridet — összesen 272 holdat — ezzel a módszerrel művelik. A napokban megtekintettük néhány termelőszövetkezetben a kísérleti területeket. A nyíregyházi Dózsa Tsz-ben persze már ugyancsak túlnőtt a terület a kísérleti parcellák határain, itt már a nagyüzemi termelés gyakorlásáról beszélhetünk. Ez az írás nem lép fel egy szakcikk követelményeivel, de mégis szükséges elmondani dió- j héjban, hogy a javaslatok alapján mit tettek a Dózsa Tsz-ben, hogy a tavalyi kísérleti eredményt az összes kukoricatermő területükön általánosítsák. Emu hnlff földön az elmúlt llulli ősz folyamán háromszáz mázsa szervéstrá- gyát, 160 kilogramm szuperfoszfátot és 120 kilogramm kálisót forgattak le harminc centiméterre őszi mélyszántással. Tavasszal a szokásos vetöágy- előkészítést közvetlenül vetés előtt hengerezéssel egészítették ki. A négyzetbevető gép 30x80 centiméterre helyezte a szemeket, három-négyet egy bokorba. Vetés után ismét hengereztek. Amikor a növények két-három levelesek voltak, műtrágyaszóró géppel kétszáz kilogramm pétisót juttattak a talajra és azonnal befogasolták. A növényápolás során két gépi, egy fogatos sorköz és három gazoló kézi sorl,.apálást kapott a kukorica. A tőállomány számának növelése érdekében el kellett érni, hogy a nagy átlagban szokásos 12—14 ezer szál helyett legalább 24 ezer legyen egy holdon. Bár a tavalyi kí- sérLet eredménye fényes b'zo- nyiték volt, a kukoricában dolgozók egy része, csökönyösen ragaszkodva a régi módszerhez, legfeljebb két szálat hagyott meg egy bokorban — vagy esetleg a gép sem hullatott annyi magot egy helyre —, így a bokronként! három szál kukorica nincs meg mindenütt. Egy holdon átlagosan 23 700 kukoricatő van. Cél: a bokortávolság szűkítésével és minden bokorban a három szál meghagyásával a holdankénti közel harmincezer tő biztosítása. A tHhhi nyolc termelőszö- 1UIIUI vetkezetbén, illetve gazdaságban tóbbé-kevés- bé a fent leírt módon állították be a kísérleteket. Van eset, mint például Szatmárcsekén, ahol csak tavaszi szántásba, viszonylag későn és csak műtrágyázott földbe vetettek. Itt a tőszám aránya kedvezőbb, mint a nyíregyházi Dózsában, a kukorica — Kárpátaljai tájfajta — magasan kiugrik a többi közül, s hatvan mázsa csöves termést ígér holdanként. Itt, sajnos, van egy baj: egyes, maguknakvaló emberek — gondolva azt, hogy a szokástól eltérően nagyon sűrű — most, virágzás idején lopva ritkitgatják, s hazaviszik a jószágnak. Van olyan szövetkezet is, ahol csupán egy szálat hagytak meg a bokronkénti három helyett, így kézenfekvő, hogy eredményük nem éri majd el a kívánt mértéket. A Nyíregyházi Dózsa Tsz kukoricája után a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezeté ígér a legtöbbet. A hibridek összehasonlítását már most meg lehet tenni. A Dózsa Tsz-ben azt tapasztaltuk, hogy az Odessza 10, a Vir 25, a nagyüzemi termelésben lévő Martonvásári 5-ös, és Kárpáton- túli tájfajta egyaránt jól reagált az alkalmazott agrotechnikára. Bokronként minden típusnál három—hat darab között van a csövek száma. Az Odessza ionéi a legmagasabb a bokronkénti csőátlag. Külsőre a Vir 25 a legmagasabb, legtöbb zöld tömeget adó. Az Odessza 10 alacsonyabb, alkalmasabb a kombájnnal való betakarításra. Martonvásári 5-ös llu&Ql sem marad el a versenyben, legjobban az Odesz- sza 10-hez hasonlít. És hogy mennyire jó a Martonvásári, azt bizonyítja az, hogy a 272 holdon bíznak a nyolcvan mázsás átlagtermésben! De, mint a szakemberek mondják, vannak olyan területrészek is, ahol a holdankénti bűvös száz mázsát is sikerül elérni.. Ezek- után talán már nem is olyan hihetetlen, amit az elején mondottunk? Minden bizonnyal így van. De, ha valaki mégis, hitetlenkedik, menjen el a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetbe akár most, akár tengeritörés idején és győződjön meg a saját szemével. Samu András. December 3hig minden arra alkalmas átlátni gazdaságban szarvasmarha iörzstenyészeíeí hoznak leire Az állami gazdaságok főállatte- nyésztöi kétnapos értekezleten beszélték meg a szarvasmarha- törzstenyészet kialakításával és az utódellenőrzéssel kapcsolatos kérdéseket a keselyűhalmi gazdaságban. Az értekezleten kisebb módosításokkal elfogadták a szarvasmarha-törzstenyészetekre vonatkozó szabályzatot. Ez év Gépember 31-ig minden állami gTKdaságban, ahol legalább száz, az előírt követelményeknek megfelelő tehenet tartanak, szarvas- marha-törzstenyészetet hoznak létre. Jövő évtől kezdve ezek a gazdaságok képezik a szarvasmarha-tenyésztés alapját, s csak ezek foglalkoznak majd bikaoor- jak nevelésével. A szakemberek megállapodtak abban, hogy a gazdaságok az idén 204, 1961-tffl kezdve pedig évente 300 utód- ellenőrzött bikát adnak a- köztenyésztésnek. Ä Földművelésügyi Minisztérium Takarmány gazdálkodási Osztályának felhívása A legutóbbi napok kiadós esőzései véget vetettek a helyenként már érzékeny károkat okozó nagy szárazságnak, a kapások, a takarmányfélék új erőre kaptak, s gyors fejlődésnek indultak. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium Takarmánygazdálkodási Osztálya felhívja a termelők figyelmét, hogy kíméljék a télire szánt takarmánykészleteket, s az állatállományt nyáron és ősszel lehetőleg teljes mértékben friss takarmányokkal, hulladéktakarmányokkal etessék, alkalmi legelőkön legeltessék. A takarmánygazdálkodási szakemberek véleménye szerint — elsősorban a takarmányinséges vidékeken — minél előbb, s minél nagyobb területeken vessenek a frissen lekerült gabonafélék tarlójába őszi takarmánykeverékeket. Különösen ajánlják a rozsot és az őszi árpát borsóval, repcével, szöszös bükkönnyel keverten, vagy búzát pannon bükkönnyel. A tarlók lebuktatásával egy- időben ajánlatos spenótot, vagy csibehurt vetni, ami főleg a sertéseknek és a juhoknak ad bőséges legelőt, egészen a -szigorú tél beálltáig. Mindezeken kívül szükségesnek tartják a szakemberek, hogy a termelők mindenütt gyűjtsék ösz- sze és használják fel a hulladéktakarmányokat. Fordítsanak a gazdaságok és gazdálkodók az idén fokozott gondot a széna és a szalma kazalozására, továbbá a tö- - rek és polyva elraktározásara. A nagyüzemi tapasztalatok' szerint ugyanis — melász hoz-- záadásával — szalmából, törek- ből, pelyvából csaknem szénaér- tékű, ízletes takarmányt készíthetnek a szarvasmarhák számára. A Földművelésügyi Minisztérium már az eddigiekben több mint 700 vagon melaszt osztott ki, de még jelentős készletek vannak, s a termelőszövetkezetek a járási, illetve megyei tanácsok - révén szinte korlátlan mennyiséget igényelhetnek. A 45—50 százaléknyi cukrot, azonkívül sok ásványi ányagot tartalmazó melaszból a termelőszövetkezetek közös gazdaságain kívül a háztáji gazdaságok is kaphatnak. Termelési veszély a Nyírség homoktalajain Irta: Béres József, Mezőgazdasági Tájlaboraiórinm, Kisrárda, gépállomás A nyírségi termelők, agronó- musok, gazdaságvezetők egyre gyakrabban jelentkeznek ilyenféle termelési panaszokkal: „Valamikor jó csílagíürtmag-termés volt ezeken a területeken, de ma már a zöldtrágyát sem tudjuk megtermelni.” A másik gyakori panasz: „Az egyik táblánk év- röl-évre rosszabbul terem. Tápanyaghiányra gondoltunk és ka- tasztrális holdanként a fele területet 200 mázsa jóminőségű istállótrágyával trágyáztuk meg. Ezt kiegészítettük 200 kiló szuperfoszfáttal, 100 kiló káli sóval és 60 kiló pétisóval. Beültettük az egészet dohánnyal és a várt eredmény mégis elmaradt.” Mi lehet a haj? Versenyező a kisvardai és dsntbrádi TÜZÉP tele? Értékelték a TÜZÉP Vállalat telepei között folyó versenyt. Az első félévi eredmények alapján az iparvágánnyal rendelkező telepek versenyében Kisvárda került első helyre. Ez a telep 120 százalékra teljesítette a tervét. Második lett Mátészalka, harmadik Vásárosnamény. Nyíregyhaza a negyedik helyre került. A belterületi telepek versenyében a •sorrend a következő: Dombrád, Bakíalórántháza, Nagykálló, Tiszai ok. Talán a Westsik-féle homoki vetésforgó-rendszer alkalmazásának hiánya? Bizonyos mértékig ez is szerepet játszik, mivel megállapítható. hogy a Kísérleti Intézet gazdaságaiban, vagy más homokon megfelelően gazdálkodó gazdaságban e jelenség jóval kisebb mértékben és sokkal (egykét évtizeddel) később jelentkez- hetik. Az erősödő terméscsökkenésnek végső fokon a talajban megjelenő könnyen mozgó alumA- nium az oka, ami súlyos növényi méreg. Ennek bekövetkezésében szerepe van a nem megfelelő növényi sorrendnek, a nem megfelelő trágyázási rendszernek, a helyteleríül alkalmazott, vagy egyáltalán nem alkalmazott agrotechnikának, a mészhiánynak és ebből következően a talaj savanyúsodásának. Ezekhez társul még a Nyírség sajátos talajviszonya. A nyírségi homok jelenlegi helyén a szél és a folyók hordásának következtében halmozódott fel. Eközben bejárhatta a környék — Beregszáz és Sárospatak — alunit-ásvónyos területeit és ebben az aránylag köny- nyen oldódó alumíniumos ásványban gazdagodhatott. E homokban egyébként is megvan a feltétele a“nak, hogy a Nyírség intenzív hőviszonyai mellett könnyen oldódó alumínium jöjjön létre. Sokszor már egészen kis területen belül találunk különféle tulajdonságú foltokat. Miéri káros a növényre a könnyen nioz<>ö a!nminium? A vele együtt járó savanyúság j a növényre. Az ilyen közegben a követve és közvetlenül is káros I levegő nitrogénjét lekötő talajbaktériumok száma és aktivitása igen lecsökken. Az erősen savanyú, alumíniumos környezeben elpusztulnak a gyökérgöbök a bennük élő baktériumokkal együtt és a növény nitrogénnel való ellátása megszűnik. Ugyancsak bajt okoz az ilyen talajban az is, hogy a nitrogénkötés és a nitrátátalakítás fontos eleme, a mohodén, oldhatatlan állapotba jut és sem a növény,, sem a baktérium nem veheti magához. Ezzel szemben nagyobb mennyiségben oldódik a bőr, mely a savanyúság következtében megbomló egyensúly miatt a növényre mérgezővé válik. Sok olyan mikroorganizmus él a talajban, mely antibiotikumot is termel (sugárgombák) Az elsavanyodott talajban ezek tevékenysége is szünetel. A foszforsavban egyébként is szegény homoktalaj felvételre váró foszfátját az alumínium oldhatatlan állapotba juttatja, melynek oldódásához nem elegendő a gyökérzet oldóképessége. A talajba juttatott szervesanyagok elbom- lása is hiányos lesz. Ennek a következménye, hogy ilyen talajon a bőséges trágyázás . ellenére sires elegendő nitrogén. Ilyen körülmények között túlsúlyra juthat a mangán, a vas, a cink, megnehezül a magnézium felvétele. a jelenlévő mész minimumba kerül és nem képes a versenyben felülkerekedni. A növény sejtjeibe bejutó alumínium sejtzsugorodást idéz elő, megszűnik a nedvesség és a ♦ép- anyagok vándorlása. Mindenki előtt ismeretes a timsónak, mint alumínium-vegyületnek bőróssze- húzó tulajdonsága. A növényi sejtek falában a fehérjékkel ve- gyületet alkotó bőrt is megköti az alumínium, azonkívül kikapcsolja működésből a nagy energiájú foszforvegyületeket is, aminek következtében megszűnik az élet. ’ ■ -. Ahogyan közeledik az idő tavasztól augusztus felé, úgy súlyosbodik a helyzet a talajban. Az aluminiummal szemben nem minden növény egyformán érzékeny. A csillagfürt, a vörös- here. a lucerna már egy-két tized milligramm (100 g. talajban lévő) alumíniumoxidra is igen érzékenyen reagál. Többet eltűr a rozs, a zab, a pohánka, a búza. Az árpa érzékenysége ezeknél nagyobb. A gyümölcsfa- és szőlő- telepítések sikertelensége igen sokszor ennek köszönhető. Amikor a fa, vagy a szőlő megeredt gyökérzete mélyebbre jutott, a feltalaj aluminiumjával szemben csökken az érzékenysége. Aa egyes növények érzékenysége tekintetében különféle talajtani tényezők is szerepet játszanak. 'A Nyírség tája az ország legnagyobb összefüggő homokos területe. A rendelkezésre álló áriátok szerint ebből mintegy 300 ezer katasztrális hold teriiiet szántó. Megítélésem szernt a leírt káros jelenség jelenleg 130 4
