Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

200 ezer darab borolTatimsó cs 60 ezer üveg szón j cg tisztító tij cikk gyártását vezették be a Tiszántúli JNtívémolajipari Vállalatnál Az országban az egyedüli üzem a nyírbátori, ahol a borotválko­záshoz használatos timsót gyárt­ják. Évente több mint 200 ezer darab különböző nagyságú tim­sót adnak át a Vegyi Nagyke­reskedelmi Vállalatnak. Ez évben hamarabb teljesítik tervüket, s így a 40 ezer darab vérstiít, a 100 ezer 100, és a 60 ezer da­rab 200 grammos borotvatimsó a meghatározott időnél korábban már a harmadik negyedévben le­gyártásra kerül. Ez év negyedik 'negyedévében már a következő évi terv teljesítéséért dolgoznak. S ez annál is inkább dicséretes, mert három asszony: Hamza Sándorné, Ilecskó Lajosné és Né­met Béláné végzik ezt a mun­kát, úgy hogy még emellett a gyertya.,észitő üzemben is helyt­állnak. Nemrégiben új, fontos cikk gyártását vezették be a nyírbá­tori üzemben. Itt készül a ház­tartásokban oly fontos szőnyeg-és kárpittisztító folyadék. Ebben az évben 60 ezer üveggel adnak át a Vegyi Nagykereskedelmi Vál­lalatnak, hogy minél előbb a bol­tokba és onnan a háziasszonyok­hoz kerüljön. Laci bácsi „mesterhármasa" Sírnak a férliak, akár a gyerek, ha valamit a szivére vesz. A meleghangú felköszöntők közben még vissza tudták tartani a könnyeket, de ahogy Laci bácsi­ra került a sor, s a nyugalomba vonuló nyíregyházi postás két' szót is alig tu­dott mondani a sírás miatt, — megnedve- sedett közel nyolcvan búcsúztató szeme... Kábái László, a nyíregyházi főposta kedves Laci bácsija 1960. július első napján; közel négy évtizedes szolgálat után. nyugdíjba ment. Még a húszas évek­ben vette fel a pos­tás egyenruhát, s pontosan harminchét esztendeig volt a nyíregyházi ‘„egyes” dolgozója. Mennyi emlék elevenedik új­ra a búcsúztatás ün­nepélyes pillanatai­ban! A legkisebb be­osztásnál kezdte és csoportjában elérte a legmagasabb kitünte­tést: vezető főkezelő lett Huszonkét évig hordta a csomagokat, s egy évtizednél is tovább vitt örömet adó szerelmes leve­leket, táviratokat és pénzesutalványokat. Harminchét év. Képzeletben is nehéz átfogni ezt az em- beröltőnyi időt. Hi­szen Kábái Laci bá­csi ez idő alatt any- -nyit gyalogolt és ka- , rikázott. hogy az út éppen három fordu­lóra elég a Föld kö­rül. S mindezt úgy érte el, hogy közben egyszer sem kapott megrovást, figyelmez­tetést hosszú szolgá­lata alatt nála isme­retlen fogalom ma­radt a hivatali bün­tetés. A postás kultúr- otthonba sereglett munkatársak, hozzá­tartozók és barátok tisztelettel sorakoztak az ünnepelt elé, me­leg kézszorításra. Ajándékokkal hal­mozták el: órát ka­pott ezüst lánccal, cigarettakészletet vett a szakszervezet és vadonatúj „civil” ruhával kedveskedtek a hivatal dolgozói. Aztán megkérték La­ci bácsit: jöjjön visz- sza, . látogassa meg ezután is a hivatalt gondjaival és örö­meivel egyaránt. Hiszen az emléke­zésből ő már úgysem tud nyugdíjba men­ni. — gyal — azon tűnődnek, mi is történt voltaképpen? Hiszen Eisenho­wer elnök tavaly téli Afro­ázsiai körútja során még bőven aratott tapsokat és latin-ame­rikai .utazása, ha nem is volt zavartalan, mindenesetre Nixon alelrök l95S-as vesszőfutásához képest szinte sikernek számí­tóit, Hová lett az elnök szemé­lyi vonzóereje? És éppen most, amikor az U—2 ügy és a csúeskudarc után igazán rá­fért volna az amerikai külpo­litikára egy kis népszerűsítés! Dehát éppen ez a dolog nyit­ja! Félévvel ezelőtt Eisenho­wer elnök még a Camp Da- vid-i nimbusztól övezve utazta körül a világot s a tapsok en­nek á dicsfénynek, a békés együttélés eszméjének szóltak. Ez a magyarázat — mint min- ’ den igazság — olyan egyszerű, hogy még Joseph Alsop, a New York Herald Tribune szélsőségesen reakciós szemle­írója is megérti. „Az igazság az, — Vallja be Alsop — hogy az elnök által meglátogatott országok legtöbbjében N. Sz. . Hruscsov jóindulatának köszön­hette ragyogó fogadtatását. Most már világos az is, hogy majdnem teljes mértékben Hruscsovnak tulajdonítható, < hogy olyan örvendetes ellentét volt Eisenhower dél-amerikai útja és Nixon alelnök hasonló körutazása között. Az a varázs­lat, amellyel sikerült elérni ezt a nagy különbsébst az éljenzés és a gyűlölet kiáltásai között, nem Eisenhower varázslata volt“. Alscp a továbbiakban a kommunistákat okolja ugyan a hangulat megváltoztatásáért, de azért bevallja, hogy Eisenho­wer korábbi sikereiben „Camp David szelleme” játszotta a fő­szerepet.. Nos, a, változás nem a töme­gek, s nem is a szovjet kormány álláspontjában következett be. A csúcsértekezlet hitszegé meg­torpedózása volt az, ami meg­fosztotta Eisenhower elnököt a Camp David-i nimbusztól, s mindenekelőtt ez az oka an­nak, hogy az amerikai erőpo­litika pőrére vetkőztetett kép­viselőit ma taps helyett ismét a gyűlölet kiáltásai fogadjáK. És hogy nem a békés együtt­élés eszméjében volt a hiba, azt mi sem bizonyítja fénye­sebben, minthogy Camp David szovjet főszereplőjét, Nyikita Szergejevics Hruscsovot tovább­ra is meleg szeretettel fogad­ják a meglátogatott országok népei. Párizs—Bukarest—Becs. A békés együttélés gyakorlatának teljes diadaláért vívott küzde­lem e fontos állomásai vilá­gosan mutatják a békeharc most kibontakozó uj szakaszá­nak fő irányát. Párizsban a szovjet kormány képviselője megfelelő visszautasításban ré­szesítette a hidegháborús baj­keverők provokációit és felejt­hetetlen leckét adott nekik ar­ról, hogy merre is vannak a Szovjetunió és a szocialista or­szágok határai. Bukarestben Hruscsov nagy meggyőző erő­vel tett hitet a békés együtt­élés politikája mellett. Buka­rest új bizonyság volt a vi­lágközvélemény színe előtt, hogy a szocialista országok nem taktikának, hanem az em­végeznek minden (akarmánybetakarítást a Nyírniadai Állami Gazdaságban. Az idén kézzel még egyetlen kaszavágást sem tettek. A képen látható: a gép nemcsak levágja a takarmányt, hanem mindjárt a pótkocsira is szállítja. (Gál felv.> a szülőké a nevelés nagy felelőssége fiatalkorúak bűnözéséről FIATALJAINK művelődési és sportlehetőségei szinte kor­látlanok. Országunkban nagy anyagi befektetések árán olyan jelentős társadalmi gondosko­dás történt ifjúságunkról, amely- lyel nem sok ország népe di­csekedhet. Ha alaposan elemezzük a tanköteles korú és serdülőko­rú ifjúságunk viselkedését, mégis arra a megállapításra jutunk, hogy járásunk terüle­tén a fiatalkorúak magatartá­sa, viszonya a családhoz, az iskolához, az emberekhez, s általában a környezethez, sok esetben bizalmatlan, dúrva, ci­nikus és elutasító. A fiatalko­beriség egyedüli járható útjá­nak tekinti a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélését. És immár Becs­ből érkeznek a hírek a Szov­jetunió világjáró békenagykö­vetének ausztriai látogatásáról, a békés együttélés politikájá­nak realitásáról, megállíthatat­lan térhódításáról. Hruscsov szívélyes ausztriai fogadtatása perdöntőén bizo­nyítja, hogy a néptömegek a párizsi csúcsértekezlet meghiú­sulásában nem a békés együtt­élés politikájának kudarcát, hanem a hidegháborús erők olyan hatalmas vereségét lát­ják, amely már magában hor­dozza a tárgyalások eszméjé­nek eljövendő győzelmeit. A bécsiek szívélyes vendégszere­tetében benne van a tisztelet- adás és a meleg elismerés az iránt, a hatalom iránt, amely a hidegháborús provokációk el­lenére sem hagyta magát el­téríteni következetes békepoli­tikájától. Amikor a szovjet miniszter- elnök tegnapelőtt minden rend­őrkíséret nélkül a bécsi utca forgatagában szóbaelegyedett az egyszerű emberekkel, Hruscso­vot a béke embereként üdvö­zölték. Kiáltó tanulság ez az amerikai vezető Körök szamá­ra. Kiváltképp azután, hogy Eisenhower e1 nőknek Tokióba vivő útját még a ?• amerikai flotta és Japán valamennyi rendőre sem volt képes bizto­sítani. Varion levonja-e újra Washington a par.zsi csúcsku­darc tanulságait? Amint a két utazás összevetése is szemléle­tesen bizonyíja — a nápea már levonták a tanulságokat... rúak által elkövetett bűncse­lekmények is gyakoriak. Mi lehet ennek az oka? A fiatalkorúak cselekedeteiért a család és az iskola együtte­sen felelős. De felelősség ter­heit az ifjúsági szervezeteket is. amelyek elhanyagolták az ilyen fiatalok nevelését. Fele­lősség terheli továbbá azokat a társadalmi szervezeteket is, amelyek nem adtak kellő se­gítséget az ifjúság neveléséhez, sem az iskolának, sem a csa­ládnak. Egyszóval: ezekért a fiatalokért mindnyáján felelősek vagyunk. A FELELŐSSÉG MEGHA­TÁROZÁSA azonban még nem ad közvetlen magyarázatot ar­ra, hogy ezeket a gyermekeket és fiatalkorúakat milyen okok indították, vagy indítják több napos, sőt több hetes csavar­gásra, kóborlásra és lopásra. Hol van az ilyen cselekmények forrása, amely ezeket a fiata­lokat a szülők, az iskolatársak meglopására viszi, vagy egyes esetekben kisebb bandákat ala­kítva a társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények elköve­tésére ösztönzi ? Az egyik ok, hogy ezekkel a fiatalokkal csak akkor kez­dünk törődni, amikor a bűn- cselekményt már elkövették, hónapok óta lopnak és csava­rognak. A másik, hogy tö­rődünk velük, de rossz mód­szerekkel. A nyírlugosi Sz. István és és társa, hogy pénzre tehessenek szert, összebeszéltek, majd szü­leik lófogatával az állami er­dőből fát loptak, hogy szombat esti szórakozásukhoz pénzre te­gyenek szert. A fiatalkorúak apja már több esetben volt büntetve hasonló lopásért. A nyírcsászári H. Mihály, H. Lajos és D. János az állami erdőbe indultak fát lopni; fiai­kat is felköltötték, s azokat is bevonták a falopásba, majd a lopott fán megosztozkodtak. Legközelebb a fiatalkorúak már önállósították magukat, fát loptak és azt eladták. A nyírbátori K. Ilona szülei leányuknak minden kényelmet megadtak, ők maguk mindket­ten dolgoztak, odahaza azonban napirenden volt a szülők kö­zötti veszekedés és verekedés. A fiatalkorú ilyen családi lég­körben nem érezte jól magát, így jutott olyan helyzetbe, hogy rendezetlen érzelmi életét ro- vottmultú társaságban realizál­ja. Az otthont számára már nem a család, hanem ez a társaság képviselte. így került a prostitúció útjára, utána meg­fertőzve kórházba, s végül büntető eljárás élé. A FIATALKORÜAK ÁLT Alii ELKÖVETETT BŰNCSELEK­MÉNYEK között az első helye» áll a durva becsületsértés, de nem riadnak vissza a testisér- téses bűncselekményektől sémi: Ennek oka legtöbb esetben azj hogy a szülők durván és becs», mérlőleg nyilatkoznak gyerme-j keik előtt embertársaikról, fő­leg azonban szomszédaikról. Q szülőj gondatlanság következ­ménye, hogy az egyes tankő-i teles fiatalkorúak a felnőttek­kel szemben durván és ciniku­san viselkednek, egyes taná­raikkal szemben pedig iskolái« kívül minden tiszteletet mel-j lőznek. Ez történt meg Nyír­bátorban is, ahol M. Sándojj tanköteles tanárára nyelvét öl­tötte és kicsúfolta. Előfordul a dúrva és hely-: télén bánásmód is, amikor a gyermekek félnek hazamenni* ezért csavarognak rendszeresen. Ez történt Máriapócs község­ben, ahol I. György és Mária azért csavargóit, mert az apa a családot elhagyta, az anya viselte a család minden gond­ját, elkeseredésében inni kez­dett, ennek következtében gyer­mekeit ok nélkül verte. Egy esetben a 13 éves és 14 éves gyermekeit a lakásban felakasz­totta, s csak a gyermekek lele­ményességén és lélekjelenlétén múlott, hogy e példátlan bűn­tett nem ' tragédiával végző­dött. SŰLYOS HIBA a fiatalko­rúval való túlzott törődés is. Nyírbátorban a 16 éves K. Er­zsébetnek otthon mindene meg­volt. Külön szobával rendelke­zett, valóságos kis könyvtára volt. Szükséget anyagiakban nem szenvedett. Mindkét szjilő dolgozott. Fáradságot nem kí­mélve foglalkoztak fiatalkorú gyermekükkel és mindenben gondoskodtak róla. K. Erzsébet mégis elvitte és eladta a szü­lők holmiját, noha zsebpénzzel is ellátták. Csavarogni kezdett, s egy alkalommal tiltott határ- átlépést is megkísérelt. A gyermek nevelésében, a helyes bánásmód kialakításáért folytatott családi nevelő mun­kában gyakran a végletek okozzák a legtöbb kárt. Sem a szülői nemtörődömség, vagy az úgynevezett „majomszeretet”, sem pedig a dúrva bánásmód nem vezet a célhoz! BORBÉLY ÁRPÁD. járási vezető ügyész. SL

Next

/
Oldalképek
Tartalom