Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

Huszonhat új közkutat fúrtak inegyénkbeii as első félév folyamán A Vízmű és Kútépítő Vállalat dolgozói az első félév folyamán 26 új mélyfúrású közkutat építet­tek megyénkben. Ezeket zömmel a mátészalkai, baktalórántházi és csengeri járásban készítették. Ezen kívül mintegy harminc köz- kúton végeztek felújítást, kisebb szerelést, illetve javítást. Nyíregy­háza területén pedig mintegy 105 közkúton dolgoztak. A második félévben a tervek szerint újabb 20' új közkutat készítenek a nyír­egyházi, a vásárosnaményi és a kisvárdai járás területén. A vállalat szakemberei szerint a korábbi évekhez viszonyítva je­lentősen megjavult megyénk ivó­vízzel való ellátottsága. Sokat je­lent ezen a téren, hogy a községi tanácsok, község­fejlesztési alapból egyre gyak­rabban fordítanak gondot a községek közkútjainak kar­bantartására, illetve újak fú­rására. A vállalat dolgozói a közkutak javítása mellett más jellegű mun­kákat, megrendeléseket is végez­nek. így például Ilona-tanyán és a polgári sertéstenyésztő részére is végeznek vízvezetékszerelési munkákat. Ugyancsak a közeljövőben bekötik a nyírmadai sertéstenyésztő új hidroglóbuszát a vízháló­zatba. Egy vasbeton tűzrendészeti kutat a nyíregyházi dohánybeváltó megrendelésére készítenek. S ren­delést kaptak a Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalattól egy mély­fúrású kút készítésére. Ez előre­láthatólag 250 méter mélységű lesz, s a telep iparvizét fogja biz­tosítani. Pórul járt zugfirkásx Terem községben a termelő- nács pecsétjére. Bement a hi (tlCOS uteedcetneU... Szabolcsi burgonya a cseh áruházukban — Egy „hihetetlen“ dolog — Ki a favorit? Három lépés az újabb hírnévért Ezt mondják a HUNGARO- FRUCTNAL: „Minden nap irányítunk sza­bolcsi vagonokat külföldre. Je­lenleg a legtöbb dolgunk a bur­gonyával és az uborkával van. Az előbbit a Tisza parti falvak­ból, az utóbbit a Tiszavasvári Állami Gazdaságból kapjuk. Ta­lán furcsállják, de a mostani szabolcsi exportszállítás vérke­ringését a „vicinális”, a kisvasút jelenti. Átrakó telepén amolyan igazi nagyüzem van napjaink­ban. . Kik örültek a „nyitánynak"? Jólesik, ha a Nap pár percre elbújik a tenyérnyi felhők mö­! gé. Itt a kisvasúti átrakóban is j pokoli hőséget hozott az idei ká- I nikula. De nincs megállás, az egészséges, barnárasült rakodó­munkások nagy igyekezettel se­rénykednek a határontúlra in­dítandó vagonok megtöltésén. — Már elmúlt egy hónapja, hogy hozzákezdtünk a külföldi igények kielégítéséhez — jegyű meg Pethő Károly kocsiintéző. — Hová indították az első ko­csit? — Június 15-én a krumplival kezdtünk és az első vagon cseh­szlovákiai címre indult. Az első turnusban 100 vagon szabolcsi burgonya ju'ott el a csehekhez, majd áttértünk az NDK meg­rendelések leszállítására. Július 22-én megy el a Német Demok­A Sóstó kellemes színfoltja ratikus Köztársaságba az utolsó itt átrakott szerelvény. Körülbe­lül közel 10 ezer tonna krumplit juttattunk el német barátaink­nak, Amit csak kevesen tudnak. . . A szabolcsi burgonya fóexpor- táló helye — Rakamazon kívül — a kisvasút mentén lévő te­rület. Gáva, Vencsellő, Kótaj, Tiszabercel, Ibrány, Nagyhalász és a többi községek állomásain kerülnek a „kis vagonokba” az exportburgonya-hegyek. Nem el­írás az előbbi idézőjel. — Kevesen tudják, hogy egy kisvagonba éppen annyi burgo­nya fér, mint a normálvágányú- ba. Három éve korszerűsítették az egyébként régimódi kisvasúti kocsikat. Az előbb említett községekből — de különösen a két favorit faluból, Gáváról és Vencseilő- ről — beérkező vagonok átraká­sa gyors munkát kíván. Ezért rendszeresítették a három mű­szakot. Szinte éjjel-nappal megy a munka. Kis, 26 kiló súlyiyi piros zsákok sokasodnak az exportkocsikban, s ezeket kell átrakni. Tizenkétezer színes zsák ,,búcsúja’' Tizenkétezer zsák. Ennyit mozgatnak meg a Koszta, a Fekete és a Morauszki brigád tagjai. Ez az átlag, előfordul, hogy töb- bel-kevesebbel van dolguk a három műszak alatt; Nagy segítség, hogy az át­rakót ötletesen építették meg. A piros zsákok mozgatásánál ugyanis csak három lépést kell tenni egyik vagontól a másikig, és már új helyén van a hírne­vet szerző, szép szabolcsi bur­gonya. No, és hogy a „forgatókönyv” szerint haladjon a munka, a három átrakóvezető — Törköly János, Czegle János és Járai István — minden percben tal­pon van, irányít és segít, ahol szükséges. , -angyal­szövetkezet tábláiban olyan földterületek is vannak, ame­lyekre a termény betakarítá­sára előzetesen kötött földha­szonbérleti szerződések alapján bérlők tartottak igényt. A sza­bályos szerződések esetében egyénileg gazdálkodó bérlők az általuk bevetett területet learat­hatják. De nem szabályosan kö­tött szerződések is készültek a községben. Csaholczi Bertalan földnyil­vántartó hivatali munkája mel­lett szerződéskötéseket is vál­lalt. Több embernek készített szerződést két héttel ezelőtt, 1958. decemberi keltezéssel. Utólagosan, csalással akarta ezeket hitelesíttetni. Ismerte a községi tanács elnökét és tőle kérte el egy vasárnap a hiva­tal kulcsát olyan ürüggyel, hogy s titkárnak szüksége van a ta­vataiba, lepecsételte az általa készített szerződéseket és el­vitte a titkár lakására. Ott azt mondta, hogy az elnök már le­bélyegezte a szerződéseket, csak alá kell írni a titkárnak. S a titkár aláírta, nem nézte meg a keltezést. Erre úgy jöttek rá, hogy Csaholczi nem az illetékbélye­get pecsételte le, ami feltűnt a tanács adminisztrátorának. Hi­vatták a szerződőket, akik be­vallották, hogy Csaholczi csalás­sal próbálta elintézni a szerző­déskötést. Póruljártak valamennyien. Legjobban Csaholczi fizetett rá a zugfirkálásra: elbocsátották állásából és bíróság fogja tár­gyalni a szerződéskötő tevé­kenységet. A csalásról tudó szerződőket is megbüntetik. A tanácstitkár és az elnök ellen fegyelmi eljárást indítottak. a perlitből készült hármaskabin. A lürdőzők örömét jelen­tene, ha minél több díszítené kedvelt fürdőhelyünket. (Foto: Hammel.) Id. Mózes Bálint nevében tűje szerint, az igaz, mert segí­tettek már és kilátásba helyezték a szociális juttatást is. De itt talán a szív is írhat elő külön kötelességet .Tudjuk-e mi átérezni: mit jelent egy 11 éves tehéntől megválni annak a két dologkép­telen öregnek, akik maguk nevel­ték azt' a jószágot és most az tartja el nagyrészt őket? Meg aztán kétféle mértékről is be­széltek a faluban. Két nevet em­legettek, akik munkaegység nél­kül is kaptak takarmányt. Hát akkor Bálint bácsi nem érdemli meg? Most a nagy dologidőben per­sze körülményesebb minden egyes ember, még hozzá a mun­ka színhelyétől távolabb eső öregek problémáival bíbelődni, mindannyit meglátogatni. Akit a lába el tud vinni az elnök színe elé, azzal könnyű szót érteni. De akkor mi legyen azokkal, akik rokkatságukban portájukat sem tudják elhagyni és nincs a ház­nál ügyeikben eljáró fiú, vagy le­ány? A jó vezetőnek az ilyen emberekre gondolni kell. Megéri a fáradtságot, mert egy öreg házaspár mosolya, halk köszönő szava igenis nagy jutalom. S ha egyébként lehetséges, nem alap­szabályba ütköző dolog a múlt nehéz útjain megfáradt aggok- nak egy-kél jó szót, anyagi segít­séget jutattni a közösből. Hiszen a Mózes Bálintok napja már al- kenyodik. A mi most születő új világunk felkelő napja miért ne ragyogna rájuk is egy kis fényt és meleget? Zajtai Antal Balint bácsinak még csak hí­rét sem hallottuk a legutóbbi időkig a szerkesztőségben. Most mégis az ő nevében emelünk szót, mert a 71 éves, hajlotthá­tú, beteglábú, öreg nyugdíjas tsz-tag reszkető kézzel irt levél­ben kért tőlünk segítséget. A kusza sorokból kiviláglik, hogy idős Mózes Bálint és szin­tén haladott korú felesége a té­len léptek be a tiszakóródi Béke MTSz-be, hogy ők is elősegítsék a szövetkezeti községgé való alakulást. Két kezük munkájával azonban már nem tudnak közre­működni, csak 3 hold földjükkel. Nagyon méltányolják az álfám 260 forintos öregségi segélyét és az egy hold háztáji földet. De van egy tehenük, amely a múlt hónap 20-án ellett meg. Az öreg tehén és borjának takarmányozá­sa most nagy gondot jelent Bá­lint bácsiéknak. Az a kérésük, hogy a tsz segítsen ha lehet egy kis alomnak való szalmával és egy kis takarmánnyal, nehogy meg kelljen válni egyik legjelen­tősebb támaszuktól, a tehénké­től. Mózes Bálint valószínűleg nem egyedül állt elő ilyen kívánság­gal. Könnyű belátni, hogy a gazdasági megszilárdulásért küz­dő szövetkezeti gazdaságnak nem egyszerű feladat elvenni a kö­zös, még most kialakuló állatál­lomány takarmányból. Mégis a legelesettebb öregek számára ta­lálhatnának valami megoldást, mint ahogy megyeszerte találtak is szinte mindenütt. Ezért biza­lommal továbbítottuk a kérést a tiszakóródi községi tanácshoz, hogy beszéljék meg a szövetke­zet vezetőségével Mózes Bálint ügyét és segítsenek rajta, ha le­het. A válasz nem késlekedett: „A tsz elnökének felosvastam le­velüket — irja Farkas Bálintné vb-elnökasszony. — A2t felelte, hogy a hasonló helyzetben lévő öregek kapják a nyugdíjat és megkapták az egy hold. háztájit, sőt az ősz folyamán a szociális alapból is részesednek. Mind­ezek a kedvezmények lehetővé teszik az öregeknek egy tehén eltartását. Egyébként az alap­szabály nem hatalmazza fel a vezetőséget arra, hogy takar­mányt osszanak ki munkaegység­alap nélkül”. E szerint a tsz gondoskodása az öregekről általában nem kifo­gásolható. De a válasz valahogy mégsem megnyugtató Mózes Bá­lint esetében. Az alapszabályra való hivatkozás kissé ridegen hangzik, s valóban, kintjártunk alkalmával kiderült, hogy sem a tanács, sem a tsz vezetői nem keresték fel a beteglábú öreget, nem tanulmányozzák az ö saját­ságos helyzetét, egyoldalúan, mechanikusan döntöttek az érde­kelt fél és a tömegek meghallga­tása nélkül. Pedig meghallgatni az embereket és választ adni problémáikra — igent, vagy ne­met mondani — ez nagyon fon­tos követelmény és alapvetően hozzátartozik falusi vezetőink munkastílusához. Mózes bácsi portáján járva tapasztalhatták volna a község vezetői, hogy mi­lyen jól esik az ilyen magános öregeknek már a puszta emberi sió is. Amikor megmutatta tar­ja gos, beteg lábát és vele együtt eiaggott házatáját, azt kérdez­te ismételten fakó, remegő han­gon; „Lesz hát abbúl a kis ta­karmánybúi valami, vagy elad­jam a kis tehénkét?” Mit vála­szolhatott volna neki az újság­író? Igazán kár volna ■ eladni, hi­szen elegendő és jó tejet ad. Ha csak lehet, tartsa meg. Bálint bá­csi, talán mégis fognak segíteni a nagy család tagjai... Nem kötelesek a törvény be­Eredményesen működik a nyíregyházi István malom Az elmúlt hat hónap alatt 23 ezer mázsa búzát és rozsot őrölt vám­cserére a nyíregyházi városi Ist­ván malom. A félévi tervet a ma­lom dolgozói 66 százalékkal túltel­jesítették. 1959. első félévi ered­ményhez viszonyítva 81 ezer forint üzemi eredményjavulást értek el. A jó eredményt úgy tudták el­érni, hogy cseretelepeket létesí­tettek s ez biztosította a kétmű- szakos termelést. Az elsőfélévi forgalomnak 62 százalékát a cse­retelepi forgalom adta. Üzembe­helyeztek egy nagyteljesítményű szitát és tisztítógépet. Ezeket há­zilag szerelték be, s ezzel mint­egy 50 ezer forintot takarítottak meg. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom