Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
Á technika és képzelet szárnyán Hely a tetőn ÉVSZÁZADUNKAT, a XX. századot a technika hatalmas fejlődése jellemzi. Alig egy emberöltő alatt csodás álmok, fantasztikus mesék (a repülő szőnyeg, a varázstükör stb.) öltöttek valóságot. A gépkocsi, a repülőgép, a rádió, televízió ma már megszokott, természetes dolgok, pedig ezekről a 100 évvel ezelőtt élt emberek álmodni sem mertek. A ma embere már sokkal merészebb álmodozó és ehhez a technika legújabb eredményei kétségkívül jogot is adnak. A technika és képzelet szárnyán mi is nézzünk néhány évtizeddel, vagy évszázaddal előre. AZ ATOM-, illetve hidrogénenergia békés felhasználása néhány évtizeden belül hihetetlen méretekben el fogja terjeszteni az elektromos energia felhasználását. A gyáripar és a háztartás teljes villamosítása mellett villa- mosodni fog a mezőgazdaság is.1 A szántóföldeket sakktáblasze- rűen hálózzák majd be a villamoshálózatok vasbetonoszlopai, hogy a szántást, kapálást, permetezést, öntözést végző gépeket ellássák olcsó energiájukkal. E nagyfokú gépesedés nyomán megváltoznak az ember életkörülményei. Csodálatos szépségű kertvárosok emelkednek a falvak helyén, mert a jövő embere általában városlakó lesz. A városok közlekedése a házak tetején lévő autóbuszok és a föld alatt lévő villamos vasutakon történik, hogy a járművek zaja ne zavarja az emberek nyugalmát és ne veszélyeztesse testi épségét. E városok távoli látképét a házak, t^vak és ligetek harmonikus összhangja jellemzi. A sportok legkülönbözőbb ágai Válnak divatossá, mert az egészséges szervezet számára nélkülözhetetlen fizikai foglalkozásnak szinte ez lesz az egyedüli lehetősége. A gyárak automata-gépsorait irányító ember számára a yezénylőasztalok kapcsológombjainak lenyomása fogja jelenteni a legnagyobb erőkifejtést. A TECHNIKA fejlődése nem-1 csak a nehéz fizikai munkától, I de a legnehezebb szellemi mun- j káktól is mentesíteni fogja a j jövő emberét. Elektronikus számoló, fordító és könyvelő gépek perceik alatt végzik majd el ezer és ezer ember szellemi munkáját, teljesen hibátlanul. Az elmondottak után teljesen jogos annak a kérdésnek a feltevése, hogy általában mivel foglalkozLeninvrádi balettművészek Japánban A leningrédi Akadémiai Opera- és Balettszínház művészeinek e«y csoportja megérkezett Tokióba. Vendégszereplésüket Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balettjének bemutatásával kezdik. Első előadásukat tegnap tartották a tokiói Takarudzuka színházban; Schiller-ünnepségek az NDX-ban A Suhl kerületben lévő Bauer- bach községben a Friedrich Schiller színház „A rablók” előadásával nyitotta - meg az idei Schiller-fesztivált. Schiller 1782 —83-ban lakott ebben a kis községben. A „Friedrich Schiller” társulat az NDK egyik legjobb •«matőr színjátszó csoportja. nak akkor az emberek? Először is boldogan, és sokáig fognak élni, mert az csak egészen természetes, hogy az átlagos életkor határa kitolódik legalább 80, de később 100 évre is. Persze a jövő emberének is meg lesz a maga munkája és az nem is tartozik a legkönnyebbek közé: egész életükben sokat, nagyon sokat kell tanulniuk. Életük és boldogságuk alapja a legmagasabb tudományos ismeretekre épülő fejlett színvonalú technika lesz, s ha ezt elhanyagolják, létükben rendülnének meg. A legelterjedtebb foglalkozás a pedagógia művelése lesz, de maguk a szülők is igen sok időt fognak eltölteni gyermekeik tanításával és nevelésével. A JÖVÖ nemzedékek számára a legnagyobb szenzációt kétségkívül a világűr utazások fogják jelenteni. Nincs messze az idő, amikor elindul felfedező útjára az első embert szállító űrhajó, hogy hírt hozzon az ember számára a világűrből. E rakéták üzemanyagára nézve legfeljebb csak jóslásokba bocsátkozhatunk. Atom-, hidrogénfoton-, ionrakéták lesznek? Ki tudja azt most megmondani. Nagyapáink még azt sem tudták, hogy mi repülni fogunk, nemhogy az üzemanyagon törték volna a fejüket. Egyet azonban biztosan tudunk: utódaink utazni fognak a világűrben. Egy ilyen utazás ma még elképzelés, de megvalósulva a legcsodálatosabb dolgokat produkálja. Pontos számítások igazolják, hogy a fény sebességét 99,99 százalékban megközelítő sebességgel utazó rakéta számára a távolság mintegy kétszázszor megrövidül. De megrövidül a rakéta utasai számára az idő is. Ami nekünk például 1000 év, az nekik csupán 11 esztendő. A mai ember számára elképzelhetetlen, hogy a Földre 2000 éves világűrutazás után visszatérő űrutasok csupán 22 évvel lettek öregebbek. Az űrutasoknál lévő órák és naptárak alapján azonban ők is csak 22 évet éltek és nem is érezték hosszabbnak a közben eltelt időt. E számítások alapja Albert Einstein által mintegy 50 évvel ezelőtt felállított relativitási elmélet, mely szerint a nagy sebességgel mozgó rendszereken az idő lassabban folyik és ha elérnénk a fénysebességet, úgy az idő múlása meg is állna... E félévszázados elmélet helyességét ma már igen sok kísérlet igazolja. Igaz éz annak ellenére is, hogy számunkra teljesen elképzelhetetlen. Azt azonban nem lehet állítanunk, hogy utódaink számára is elképzelhetetlen marad. EGY EMLÍTETT sebességű világűr utazás feltételeinek megbecsüléséhez tudnunk kell még azt, hogy ahhoz a Földön jelenleg üzemben lévő összes erőművek energiája még kevés volna. Egy ilyen energiakoncentráció azonban megvalósítható és az utazásnak elvi akadályai már ma sincsenek. Lakatos István A tető a gazdagok villanegyede, a domboldalon. Joe Lampton, a kistisztviselő, oda vágyik. Fiatal, csinos és erős, miért ne szerezne vagyont — így gondolkozik, s keresztül tipor önbecsülésen, szerelmen, mindenen, s célját valóban el is éri. Elveheti a gazdag gyáros lányát, s a film végén elindul a „rév”-be. De ez már — mindannyian tudjuk, — nem a boldogság, nem az az élet, amelyre vágyott. Mert elvesztette szerelmét, és elvesztette önmagát. A film közben éles, maró rajzát nyújtja a gazdagok, tőkések világának, ahonnan száz és száz pofont kap a munkásszármazású fiatalember, amely világ semmibe nézi, s zárt körébe bejutni szinte nem is lehet. S kitűnő figurákkal ábrázolja a film az egyszerű emberekből álló környezetet, amely Joe Lamp- tont óvja, védi a könyörtelen, jeges „tető”-től. Ritka ilyen film készült kapitalista világban, amely ennyire szókimondóan adna hirt a tőkések és munkások, értelmiségiek közötti feszültségről, ha megoldásában és többször másutt is. tanácstalanságban hagyja a nézőt. Kivezető utat nem mutat, nem is tudhat, hiszen angol film. A jó forgatókönyvet nagyszerű rendezés valósítja meg. Élesen és kritikai szemmel vetíti elénk ' a milliomosok körét, megbocsá- tóan, de ugyancsak kritikusan vizsgálhatjuk Joe Lampton érzelmi és gondolatvilágát, bonyolultságában is érthető változásait. Simone Signorét, Aliee Aisgill szerepében tökéletes ' volt, — múlt évben ezért az alakításéri kapta Cannesban a „legjobb női alakítás’' díját. Kulturált, finom« érzelemgazdag eszközökkel formálja a meleg, emberi érzések után vágyódó, szenvedő asszonyt. A fiatal Laurence Harvey, Joe Lampton szerepében méltó partnerként mutatkozott be. LI osszú évekkel ezelőtt az új teleki tanyai iskola tanítója megszólította az úfckapa- rót, aki ott lakott a tanyában, és Nyíregyházától Kálmánházáig dolgozott, végig, az akácosok alatt kanyargó úton. — Aztán minek szánta a Jóska gyereket? Jóska a negyediket taposta akkor. De milyen jól taposta! Az apa csak a fejét csóválta. Minek? Ki tudja még. Csak végezze el a hat elemit. Szó szót követett, annak a gyereknek tovább kell tanulnia. Abból a gyerekből legalább tanító legyen! — Nem bírom ám pénzzel, tanító úr. Meg aztán mit szólnának majd a testvérek? Hiába volt a rábeszélés. Derék ember, becsületes munkás ember volt Jóska apja, ő meg a tanító sokat beszélgettek máskor is. De most hiába. Az ötödikben egy másik tanító kezdte a rábeszélést. Most már ketten is voltak, akik gyúrták a Jóska érdekét. És végre sikerült. Agárdi Jóska így került Nyíregyházára, középiskolába. A városba járt be mindenap, s ki, összesen tizennégy kilométert, hogy tanulhasson. Gyalog. Az apa hamarosan be is költözött Nyíregyházára, az akkori ,Ér utcára, ne kelljen a gyereknek annyit fáradnia. Mert ha már tanul, akkor végezze becsületesen. Inkább az apa fáradott többet. ★ A középiskolában még egy pedagógus karolta meg a gyermeket. Ha ez a három peévi tanyai tanítóskodás után ide hívták meg, iskolaigazgatónak. ★ LT osszú, vagy rövid volt a 10 év? Ki tudja? Munka rengeteg. Nemcsak az iskolában, hanem kint, a tanyákon is. Nem értették az egyszerű parasztemberek még az újat, de tanulgatták. És jól tanulták! A rozsréti bokorban termelőszövetkezet alakult, az iskolában ifjúsági szövetkezet, s a termelőszövetkezet él ma is. Agárdi József jó munkájára felfigyeltek, s 1951-ben meghívták a nyíregyházi 4. számú általános iskola igazgatójának. Nem akarta vállalni, túlságosan nagy feladatot látott benne, hogy egyszerre egy nagy iskolát kell vezetnie. De győzött benne a hit, mert ő hitt az emberekben, az emberi munkában, a haladásban, és szerette is az embert. Évek során híre ment a városban, hogy a négyes iskolában egy igazgató, aki nagyon szigorú, keménykezű. Az egyik fiatal tanító, akit oda helyeztek, meg is mondta nyíltan Agárdinak: félt ide jönni. Agárdi elmosolyodott. Megfogta a tanító kezét. — Szeret tanítani? — Szeretek. — Szereti a gyereket'’ — Szeretem. — Akkor mitől fél? S ez a fiatal tanító is belátta hamarosan, hogy ritka az olyan iskola, amelyikben ilyen jó a tantestületi szellem, ahol ennyire bíznak egymásban a pedagógusok, és lelkiismeretesen folyik a tanítás. Hogy mennyire jól érzik itt magukat a pedagógu* sok, bizonyítja, hogy senkj elmenni nem akar, s akinek mégis kell, az könnyezve válik meg az öreg iskolától. Még a volt tanulók is visszavisszatérnek. A Kossuth gimnázium növendékei most küldtek 20 saját készítményű gereblyét, a kisiskolásoknak. Azok készítették, akik ide jártak. És persze, nemcsak Agárdi József, az igazgató érdeme. De az ő munkáját, igaz emberségét ts dicséri. ★ r |fs az iskola? Eredmények l_i beszélnek erről. Többek között: az úttörőcsapat most nyerte el a megye legjobb úttörőcsapata címet. A gyermekénekkar minden évben első (100—120 tagot számlál.) A sportolóik általában megyei első. második helyezést nyeynek, a város legjobb tornászai innen kerülnek ki. Nem ritka osztályátlagban a 4, 4.5 osztályzat, aminek hitelét bizonyítja, hogy a középiskolákban is híre van az általános iskolának, mert „erős” tanulókat ad továbbtanulásra. Az eredmények mögött a jó tantestület áll, s közöttük szerényen, de vasakarattal ez az emberséges ember, ez az életével is tanító pedagógus: Agárdi József. S munkás és parasztgyermekek sora gondol vissza rá a közép és felső iskolákból, hálával, mert ő segítette őket tovább. Ha kellett, rábeszéléssel, mint ahogy ő is indult, valamikor. Tegnap a parlamentben vette át a kitüntetést, a Kiváló tanító címet. Érdemes ember kapta. SB" dagógus nincsen, ha apja nem önfeláldozó, ma nem lenne tanító Agárdi József. Minden ember élete: regény. Nehéz követni a szálakat. Az ő életében is sok kanyart megtettek a szálak, míg egységes egészbe fonódtak. 1937. A tanítói oklevél már birtokában, s ő díjtalan kisegítő alkalmazottja a nyíregyházi evangélikus elemi iskolának. Három évig csak alkalmi keresetekhez jut, mint egy-egy tanfolyam vezetője, vagy „szükségmunkás” a városházán, ahol havi harminc pengőért robotol reggel nyolctól este hatig. S közben, ha csak beteg lesz egy-egy tanító, beugrik tanítani. Városon még csak megjárja, de ha tanyára kell kimenni, kerékpáron, visszafelé 9 fillér a vám! És ez a kilenc fillér is nagyon sok az olyannak, akinek nincsen fizetése. De még így is jó, csak taníthat, nevelhet, hiszen 13 állásnélküli fiatal várakozik még az iskolában. Kemény a tél, messzi a tanya, vastag a hófúvás. S az apa csendesen szemléli a habozó fiát. Aztán bólint. — Fiam, menni kell. Dolgozni kell. S most, a négyes számú általános iskolában, Nyíregyházán, az igazgatói szobában, a bajuszos, férfias igazgató sírni kezd. Nyeli a könnyeket, összeszorítja fogát, hogy leküzdje a gyengeséget. — Nem érhette meg az én jó apám," hogy most részesülne az elismerésben... Az övé is, dolgozott egészen halála napjáig, s arra nevelt... Nem, ezt az elismerést, ami most fiát érte, már nem érte meg. De azt még igen, hogy 10 A TANYÁTÓL; A PARLAMENTIG
