Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12 / 138. szám
Üj üzemrész épül A Kelet magyarországi Faipari Vállalat telepén mintegy 300 négyzetméternyi alapterületen új gépekkel felszerelt — ajtó és ablakok készítésére alkalmas — üzemet rendeznek be. A képen az építkezés első szakaszának munkálatait örökítettük meg. Elmulasztott lehetőségek Gerard Philipe filmjének, Modigliani festőművész élettörténetének pergetése közben figyelhetjük meg, hogy milyen kitűnő ismeretterjesztő eszköz a film. A nagy művész egyik rajzát láthatjuk először. A nem naturális, nem másoló szándékkal készült rajzra, amely közérthetően mondva némileg karikiroz, eltúlozza a legjellegzetesebb vonásokat, s a kifejezésben is fő célnak tartja a modell gondolatvilágát, — erre a rajzra halkan bár, de felhullámzott a nézőtéren a nevetés. „Uh, de pocsék... mi ez?” Érthetően. Modig- linai rajzait, képeit csak művészeti 'ismeretekkel lehet érthetően szemlélni, azokban a szépséget, az értéket, a „mű”-vet felismerni. Aztán — bár szü- kösködött a film ezzel, —. láthattunk képeket, láthattunk készülő portrékat S közben megismertük ezt a szerencsétlen, hányt-vetett sorsú festőt, akit kora nem értett meg, s aki éhezett, mert remek képei a kutyának sem kellettek. De ő hitt. fya meg-megcsalódva is,, a maga igazában, művészi felfogásából nem engedett. Ez a keserű sors. ez a lázas érzés tükröződik festményeinek alakjain, a szemeken, arcokon. Es , mind kevesebb lett a képek . láttán a mosoly, halk nevetés a moziban. S az utolsó képsoroknál döbbent csendben búcsúztunk a műremekektől. Nem mondom azt, hogy a„ nézők most már mindnyájan megértették Modiglianit, festészetét. De már nem volt furcsa ez a különös világ, amely a képeken hirdeti Modiglinai emberségét, nagyságát. Jó érzés volt tapasztalni a csendet. Jó érzés volt, hogy már egyetlen kétkedő kis nevetés sem hangzott. A film felbecsülhetetlen értékű eszköa a művelődés ügyében. Kár, hogy több ismereteket nyújtó, tudományos, művészeti film nem kerül a nézők elé, a játékfilm meken kívül. Olyan lehetőséget hagyunk ki, amely sok másnál többet ér. Kurbcly Mihály, Kupférschmiedt András és Gadnai Lajos: mindhárman az üzem dolgozói, s ha egyéb építkezési munka nincs, mint szegező munkások dolgoznak. A mintegy 350 ezer forint költséggel készülő építkezés a kezük munkája nyo- mán készül el. (Hammel J. felvételei.) egy párttag volt. A tanácstitkár és egy nevelő pártoló tagként belépett a tsz-be s így háromtagú pártszervezetet alakítottak. Következő taggyűlésükön azonban Szabó Miklóst, Széles Gyulát és Fülöp Józsefet tagjelöltség nélkül vették fel a pártba s ezenkívül két tagjelölttel is gyarapodtak. Most már 8 tagú a pártszervezet, s ahol ilyen leleményesek. előrelátóak voltak a kommunisták, ott a kis létszám ellenére, is kielégítően foglalkoznak a pártmunkával. Az a hiba, hogy kevesen követték a mától- »iák- példáját. A kislétszámú szövetkezeti pártszervezetekben döntő fordulatot akkor lehet elérni s úgy iehét a politikai ' munkát javítani, ha az eddigieknél nagyobb gondót fordítanak a tag- és tag- Möltfelvételre, a gazdasági feladatok megoldásának elősegítése mellett a politikai kérdésekre. Számos helyen sok a jav'tani- raló á vezetőség tevékenységét Illetőért. Szükséges, hogy a rátermett gazdaságvezetők, a járási pártbizottságok és a megyei, járási pártaktívák többet foglalkozzanak, segítsenek a szövetkezeti pártszervezeteknek. — Fplesden a koratavaszi zöldleltár elvégzésének segítésén kívül nem sokat tett a pártszervezet. A párttitkár idős ember, nyugdíjazásra vár. Munkában, becsületben 'öregedett meg. Kora miatt azonban már csendes, kevésbé lalálja fel magát a pártmunká- oaq. Tudja ezt Botos Elek elvtárs, a község fiatal tanácselnöke is, aki tagja a pártvezetőségnek, mégsem segíti kellően. — Nem csak a párttitkár köteles a pártmunkával foglalkozni. Mindem kommunista találja meg a helyét, feladatát, vegye ki a részét a politikai munkából. A kislétszámú pártszervezetekben nincsenek pártcsoportok. Szükségtelen ezt 4—6 tagú párt- szervezetekben létrehozni. Fontos azonban egy-egy munkaterületen dolgozókkal megvitatni az időszerű gazdasági és politikai kérdéseket. Néhol nem látnak, tisztán, helytelenül értelmeznek fontos kérdéseket. Arra számítottak a csúcstalálkozó közeledtével, hogy ez hatással lesz a szövetkezeti mozgalomra. A kormányfői értekezlet elmaradása után a kedvezőtlenül alakult nemzetközi helyzetben egyesek azt hittek, háború lesz és gyengül a szövetkezeti mozgalom. Az összetételében gyenge s a kevésbé képzett vezetőségi tagok nem tudták idejében helyesen értelmezni s magyarázni az eseményeket. Károsan hatott ez a tsz-tagok gondolkodására. Egyesek azt hiszik, hiába is erőlködnek, nem bírnak meg a feladatokkal. Munkájuk kezdetleges, hisz sek helyen még alig néhány hónapos múltra tekintenek vissza a tsz.-pártszervezetek. A háztáji terület gondozását is ott helyezik elsősorban a közös elé, ahol gyenge a pártszervezet. A háztájival való fokozottabb törődés a régi gondolkodásmód„A juhásznak jól megy dolga ... “ Ifjú mester és őszülő hajú tanítvány a berceli nyáj mellett Valahogy úgy voltam én is a juhászokkal gyerekkoromban, ahogy a nóta mondja. Irigyeltem őket. Bizonyára azért volt ez. mert csak messziről láttam a juhnyájat és az utána csendesen bandukoló juhászt. Túlságosan idillikusnak tűnt az. egész. Nem is volt egyéb gondolatom az ilyen találkozások alkalmával, csak az, hogy rábírjam az apámat, vegyen nekem egy kishárányt. Ezek jártak az eszemben, amikor Bercelan, az Üj Barázda Tsz-ben érdeklődtem a juhász felől. Legnagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy otthon vannak ebédelni. — Haza jár ebédelni a juhász? — tettem fel magamnak a kérdést. El sem tudtam képzelni, hogy egy juhász éppen úgy haza járjon ebédelni, mint más • ember. — Farkas József, — mutatkozik be a kisebbik, fiatalabbik, fürge WMMIIIIUMI K 4NNMMMMM ban rejlik. Előfordul, hogy a közösbe adott ekét, boronát, szekeret egyesek saját aortájukon szeretnék tartani. Ez is azt mutatja, hogy néhol nem bíznak még a szövetkezésben. Itt- ett kint van még kevés gazdasági felszerelés. Törvényesen könnyen lehetne ezen segíteni. De ha nem érvényesül a kevés kételkedővel szemben is a nevelés, a meggyőzés, nem érjük el célunkat. Sok helyen nehéz volt a kezdet. Koratavasszal az időjárás sem kedvezett megfelelően. S mindezeket fokozottabb munkával, elsősorban a kommunisták felvilágosító szavával, 'példamutatásával lehet leküzdeni. Ahol szükséges, mutassák meg a pártmunkások, a pártaktívák a kislétszámú pártszervezetekben: hogyan kell dolgozni, mivel foglalkozzanak a kommunisták? Ha egyszer-kétszer ezt teszik, nem jelenti ez az önállóság megsértését. Fülesden is szükség lenne erre. A segítségadás persze ne csak abból álljon, hogy feltárják a hibákat, és tudomására hozzák a vezetőségnek. Az aktívák legyenek részesei a szövetkezeti pártmunkának. Vegyenek részt a vezetőségi üléseken, taggyűléseken, segítsenek a kialakulóban lévő népnevelő kollektívának. Neveljék a vezetőket, hogy képesek legyenek felismerni a legfontosabb feladatokat s azok megvalós'tásának módját. Nagy Tibor. Két dudás nem fér meg egy csárdában, de két juhász még egy határban sem, így élt ez bennem valahogy, annál is inkább, mert több juhászharágról hallottam. Ök azonban nagyon jól megértik e^mást. Nem is lehet ez másként, hiszen kétszeresén is egy családhoz tartoznak, a rokoni és a „közös” családhoz. A vővel egyébként is nehéz lenne összeveszni, ahogy hallgatom, szinte minden szava tréfás. Gondolkodásában azonban komoly, megfontolt. — Tizenhat éve juhász vagyok már, —. meséli kis vékony botjára támaszkodva. — Nyírpazonyi vagyok, de az asszuny csak itthon akart lenni, nekem meg mindegy teljesen, hogy hol élek. — És Gyula bácsi mióta van a „szakmában”? — Még csak két éve. A fiain traktoros volt és addig nem hagyott békét, amíg én is el nem mentem. Kemecsén traktoros- kodtam kilenc évig. A traktor vezetésére a fiam tanított meg, a juhászaira pedig a vöm tanít. —- Azelőtt a fiamtól kaptam ki, ha valamit nem jól csináltam, — meséli mosolyogva, — most meg a vömtől. Dehát nincs azon mit szégyellni, jót akarnak ők, ha tanítanak. Aki traktorosból lett juhász — Traktorosból juhász. Még ilyet sem hallottam, — szakítom félbe — hát nem sajnálta otthagyni a traktort, holott sohasem vo!t juhász? — Hát nem mondom, Hogy könhyű volt megválni a traktortól. Az is igaz, hogy soha nem voltam addig juhász, de én már egészen kicsi koromtól mindig arra vágytam, hogy egyszer juhász legyen belőlem. Hát most ez lettem és azt hiszem, itt is öregszem meg. Otthon állandóan kellett néhány juhot tartanom egyébként a feleségemnek, meg aztán a gépállomási fizetésemből is vásárolgattam. Ügy, hogy amikor otthagytam a traktort, önálló juhász lettem, de nem sokáig. Rájöttem, hogy sokkal jobban járok, ha bejövök a közösbe juhásznak, annál is inkább, mert itt van a vöm is. Aztán a szakkönyvekre terelődik a szó, de a vő, a , mester” nem hagyja magát, kötekedve jegyzi 'meg: — Nem tudnak abba’ olyat írni, amit én tizenhat év alatt meg- nem tanultam. Ha az ember a szűkszavú, zárkózott juhásztípusra gondol, alig hinné erről az örökké vidám, viccelődő emberről, hogy juhász. Aztán komolyabban folytatja, hogy olvasott már . szakkönyvet, csak az mindent másként nevez meg, fejez ki, mint ő. Tanulni persze lehet belőle. — Haza járnak egész nyáron a nyájjal? — Dehogy járunk! Pár nap múlva megyünk ki a búji határba és csak a nyár végén jövünk haza — válaszolja szinte büszkén a „mester”. — Nem lesz az hosszú egy kicsit? — Megszoktam én már az egyedüllétet. A juhoknak pedig nem kell annyit járniuk, ha állandóan kint vagyunk. — Látom, már meg is nyírták őket. Mennyi a gyapjúhozam? — öt kiló, annyi mint a tervben. Sajnos, nem sikerült többet lenyírni, pedig az után járt volna a prémium. Közben már nekiültek a fejősnek. Most látok először juhfejést közelről. Egészen egyszerűen megy ez, gondolom, de ahogy elmondják, nem vállalkozik senki a fejesükre. Nem is bodogulnának vele. Csak a gazdájuknál megy jól. — Nem is kaptak még prémiumot az idén? — De kaptunk. Elletési tervünket 102 százalékra teljesítettük, így kaptunk jutalmul 5—5 bárányt: Most azon igyekszünk, hogy túrótermelési tervünket teljesítsük túl, a tíz mázsa öt kilót, hogy minél több prémium jusson. Egyébként 1.2 munkaegység a meghatározott fizetésünk. Még a fejes felénél sem tartanak, amikor búcsúzom, de máris törölgetik a homlokukról az izzadtságot. A mestert azonban nem hagyja el azért a jókedve: — Nem baj. legalább kiöli belőlünk a bacillust.. •. Gát Béla. s Megfér-e kéf dudás egy csárdában? járású juhász, majd mindjárt utána a jóval magasabb, őszülő hajú, az apósa, Sándor Gyula h. esi. Of bárány a prémium
