Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

Balogh István új szerepe tásra, a növényápolási munkák gyors befejezésére. Ä CáSfiüfafOS Tommu! nisták példamutatása eredmény­re vezetett Nyírcsaholyban, ahol bizony a tavasszal még sok probléma várt megoldásra. S elsősorban a kitartó szervező és politikai munkának köszön­hető, hogy ms már az emberek nevelésére Is megfelelő gondot tud fordítani a pártszervezet. Mér pedig ha erre valahol szük­ség van, akkor Csaholyban ugyancsak. Nemcsak hír. de valóság, hogy itt az asszonyok hordják a kalapot. De ha még jól állana nekik a viselet! Nem akar ez sértés lenni, hiszen a nehéz munkák nyolcvan száza­lékát az asszonyok végzik, és soknak visszeres a lába... De hiba, hogy annyira befolyásuk alatt tartják a férjeket, s nem adnak soknak még enni sem ha nem megy a templomba. S ez már hiba. Igaz ezek száma is csökken, mert ma már va­sárnaponként inkább felkeresik a tanácsházát és televíziót néz­nek; a pártszervezet felvilágo­sító munkája eredményeként harcot indítanak a maradiság ellen. Elhatározták, hogy jövőre átoltják a direkttermő szőlőket is. Fordult a történelem kereke Nyírcsaholyban is. S az emberek megértik, hogy a fejlődést szol­gálva a maguk jólétét növelik. S ott, ahol hosszú ideig nem, vagy alig foglalkoztak az em­berek nevelésével, most törődve velük, egyre több azoknak az új módon gondolkodó szövetke­zeti parasztoknak a száma, akik közelednek a párthoz, s többen kérik felvételüket a' kommunis­ták soraiba. S ebben, a mara­diság világából a haladás világá­ba vezető út megmutatásában igen nagy szerepet játszik Ba­logh István, az agronómus, a párttitkár, a népnevelő, a falu igazi barátja, a haladás kato­nája. Farkas Kálmán Kik építsek a családi házakat?! A tanú csők és a KI SZŐ V figyelmébe I Bizony nagy bosszúság az, mi­kor leszakad az új ház piaionja, vagy amikor összedől a telő. Nem I először hallottunk ilyenről. Miért fordulhat ez elő? Mert a házat olyan kisiparos építette, aki nem rendelkezett megfelelő képesítés­sel, s olyan munkát vállalt, ami­hez kevés volt a szaktudása. I Hiba van az Építésügyi Mi- j msztérium 1/1950. számú rende- j leiének betartása körül. A rende- [ let kimondja, hogy 6—15 méter külső fesztávol­ságú lakóházat és egyéb épü­letet csak mestervizsgázott kisiparos építhet. Ezt a rendeletet figyelmen kívül | hagyják, amikor munkát vállal- j nak a kisiparosok, s a tanácsok | építési csoportjai elmulasztják az i ellenőrzést és a felelősségre vo­nást. A megyében most is sokszáz családi ház épül, általában két­szobás kockaházak, amelyek épí­tését csak mestervizsgát tett kő­műves és ács kisiparos vállalhat­ja., S a kisiparosok nagy többsége nem rendelkezik ezzel. A KIOSZ az elmúlt két év alatt nem egyszer intézett fel­hívást azokhoz a kőműves és ács kisiparosokhoz, akiknek érdekük letenni a mestervizs­gát, de nem sokan vették fi­gyelembe ezt a felhívást. Nyíregyházán csak hatan, s a me­gyében sem többen tették le ed­dig a vizsgát. Mi lesz a többiek­kel? Talán azt gondolják, hogy nem is fontos a mestervizsga? Tévednek, ha így gondolkoznak. Ma már modern, nagy házakat építenek a családok, amiknek a felépítéséhez nagyobb tudásra van szüksége a kisiparosnak, s ha a tudás kevés, abból csak baj szár,- mazhat. A tanácsok építési csoportjai nem lehetnek engedékenyek. Nem azért hozták a rendele­tet, hogy ne tartassák be azt Fennáll az a probléma, hogy azok az emberek, akik maguk­nak családi házat építtetnek, kénytelenek olyan kisiparosnak adni munkát, akinek nincs joga azt elvállalni. A mestervizsgával rendelkező kőműves és ács kis­iparosok kevesen vannak, s ép­pen ezért nagyon meg vannak terhelve vállalásokkal. Nos, ha a felügyeleti szervek ragaszkodnak a rendeletek betartásához, akkor ki fogja felépíteni a családi há­zakat? Mj a teendő? Enyhíteni a rendeletén? Ez nem vezetne jóra! Inkább azt kell tenni, hogy a kisipari szövetkezetek ala­kítsanak családi házat építő részlegeket. Ahol pedig van építőipari szövetkezet, ott a közületi munkák vállalása mellett családi hazak építé­sét is vállalják! A mestervizsgázni nem akaró kisiparosok most azt látják, hogy nincs, aki a családi házat fel­építse, s nem törik magukat a tanulással. De ha azt fogják ta­pasztalni, hogy lesznek családi házat építő kisipari szövetkeze­tek, akkor vagy belépnek, vagy a versenyképesség érdekében tanul­ni fognak. Tévedés ne essék, nem vagyunk ellenségei a kisiparosok­nak: segítjük és támogatjuk mun­kájukat. De a lakosság érdeke nem szenvedhet csorbát maradi kisiparosok miatt. S a szövetke­zetét sem mumusként említettük meg, hanem azért, mert meggyő­ződésünk, hogy szüksége van rá a lakosságnak és a családi ház­építési problémát elsősorban és leghamarabb ez segít megoldani. Ugyanis a szövetkezetben egy mestervizsgázott, vagy műszaki képesítéssel rendelkező szakember több - családi ház építését is le tudja vezetni, s ilyen helyen ala­posabb a tervezés, jobban vigyáz­ok az előírások pontos betartá­sára. M rf f Bizalmas, Szakolcsvirmegye fáiupjrj* A FŐISPÁN! P QSSZIEK TITKAI Tények és dokumentumok a szabolcsi-szatmári titkos levéltár anyagából 3. Közreadják: HARSFALVI PÉTER és SOLTÉSZ ISTVÁN Ralnnh István még meg OdIUyil sem melegedhe­tett az egyik helyen, amikor az élet máshová szólította. Ha­ragszanak is most rá a szálkái Zalka Máté Tsz tagjai, amiért elment tőlük. Mi tagadás, na­gyon számítottak a tapaszait gyümölcstermelő agronómus szaktudásra. De várták Nyír­csaholyban is, ahol még na­gyobb szükség volt rá. Nem, nem tudott ő szakítani a szak­mával, továbbra is szerelmese maradt a földnek, a gyümöl­csösnek, s ha most párttitkár is, megmaradt agranómusnak. Alig­hogy megérkezik a motorral Szálkáról máris a határba in­dul. Tavasszal került ide, s bi­zony kezdetben idegenkedve fo­gadták. No de ennek is megvolt az oka. Mi tagadás, „fázva”, immel-ámmal akartak munká­hoz látni az emberek. Húzták, halasztották a gyümölcsfák át­telepítését. Szokatlan volt az újmódi gazdálkodás, s a régi visszahúzta őket. Csak csodál­kozott Balogh, a párttitkár-ag- ronómus, amikor megnézte a szántást. Ugyanis hátára fordí­tották a földet, úgy, hogy a mezsgye megmaradjon, és lát- szonl... A gyümölcsfákat sem akarta kiszedni senki az új ta­gok közül... Nekiálltak a régi­ekkel, a kommunisták irányítá­sával. Jóformán Kicsák Gyula és munkacsapata végezte el ezt a munkát. Az ültetésnél azonban már serénykedtek az új tagok is. Eltörölték a mezs­gyét is..» így aztán hozzálát­hattak a nagyobb munkához. Sokszor késő estig dolgozott a pártvezetőség, térképet készített Balogh István, s kijelölték, me­lyik táblába milyen növény ke­rüljön ... I MMQnM oszladozott a bizal- fcllwwllllmatlanság, mely kö- rülvettve Baloghot, a fáradtsá­got nem ismerő embert. Igenám, de sorakoztak az újabb problé­mák. Mi lesz a melegágyakkal? Honnan lesz dohánypalánta? S íme, milyen az élet, mennyire bíznak az emberek, ha látják:) biztos kézzel irányít a pártszer- j vezet! A párttitkár s még töb- [ ben is azt gondolták, hogy Ger- | gely Miklós az. akitől a legjob- j ban kell tartani. Ez az ember; mindig csak hallgatott, s azt hitték, nem tesz semmit. Fele- j lősségre is vonták. — Érzi-e, hogy felelős a do-) hánypalántákért? — érdeklődött a párttitkár. Gergely csak mosolygott. — A régi tagok már négy me-1 legágyat készítettek. — Nekem pedig már húsz! van, titkár elvtárs — büszkél­kedett. Nem akarták elhinni. Gergely, az új módon gondol­kodó gazda megmutatta. Volt is nagy meglepődés ... Balogh Istvánnak mindenre kiterjedt a figyelme. Kezdet­ben a kommunistákat kiakarták rekeszteni a vezetésből. Pedig addig is sokat tevékenykedtek a párttagok. Ezt azonban még fokozták, s példát mutattak, így változott meg a vélemény. A tavasszal még ellene voltak a kommunista Bállá Károly brigádvezetésének is. Mikor azonban látták, hogy itt van a legnagyobb rend, s minden em-) bér már este, a munka után tudja mennyit keresett — mert addig inkább nem aludt a bri­gádvezető, míg ki nem számol­ta — minden új tag ebben a brigádban akart dolgozni. Bu­dai Jánost meg a gyümölcsös-1 ben dolgozók fogadták bizal­matlanul. Erezették vele, hogy „felesleges” ... S mikor a fiatal kommunista ezt látva le akart köszönni, nem engedték. RájöN tek az emberek, hogy kiválóan végzi munkáját, védi a tagok jogait. 2 Mfl de ez nem volt minden. Hogy a vándorlást meg­szüntesse a pártszervezet, job­ban igényelte a téeszen kívüli kommunisták munkáját. Tag­gyűlésen döntöttek arról, hogy azok a párttagok akik nem tag­jai a szövetkezetnek, hetenként két fél napot tevékenykedjenek a közös javára. S így megsok­szorozódott a kommunisták ere­je. Különösen a kommunista pedagógusok segítettek sokat. A brigádvezetők mellé beosztva végez*ék a munkaegység-számí­tást, orvosolták a problémákat; így kevesebb lett a gond, biz­tatóbb lett a munka. S akik ezelőtt elkerülték, vagy nem igényelték a párt segítsé­gét, most minden jelentősebb dolgokkal megkeresik a párttit­kárt. Nem volt könnyű a bizal­matlanság jegét megtörni. S csodák-csodája most még azt is elmondják az embernek, ki az, akinek több háztáji földje van, mint amennyit törvényesen bir­tokolni lehet az alapszabály szerint. Nagy munka volt, de Balogh elvtárs vezetésével fel­mértek minden házi kertet, hogy igazság legyen. Megdor­gálták azokat a brigádvezetőket is, akik a sógorság-komaság alapján egyeseknek több földet hagytak meg. Ha valami prob­léma van, s nem ért bizonyos kérdéseket a tagság, azonnal jelzik. Kéthetenként rendszeres a népnevelők tanácskozása. S erre már elmennek a brigád- vezetők is. Így ismerkednek meg még alaposabban az alapsza­bállyal, a rendeletekkel, s köz­ben orvosolják a tagok gond­jait ... Orvosolták az asszonyok problémáját is. Mert azt tudni kell, hogy Nyírcsaholyban az­tán a asszonyok valóban kive­szik a munkából a részüket. Az óvoda mellett alakult egy idény napközi is, társadalmi munkával. Már kétszer osztot­tak munkaegység-előleget közel tizenöt forintot. S volt olyan tag, akik ezer forintot kapott. A pártvezetőség kezdeményezé­sére készítettek tervet az ara­A hatalombitorlóknak nem volt tömegük, amelyre támasz­kodhattak volna. A főispán utasítására minden községben összeírták a megbízható embe­reket, akikre számíthatott a Horthy-rendszer. Nincs hely arra, hogy valamennyi főjegy­ző bizalmas jelentését idézzük, de kiemeljük a timárit. A fő­jegyző, miután alaposan puha­tolózott a jómódú gazdák és az intelligencia körében, úgy ta­lálta, hogy tíz emberről tehet megnyugtató jelentést. Ebben a faluban Suskó János hetven holdas kulák, Orsányi Gyula malomtulajdonos, Prokop Lász­ló és Vattamény Dezső 60—60 holdas KuíákoK s rajtuk kívül még hat kulák, jómódú gazda dicsekedhetett azzal, hogy elis­merten biztos hívei az úr. rendnek. A lakosság 2 ezrelé­ke! Az arány körülbelül meg­felelt a megyei átlaghelyzet­nek is. Ezek után bárki megkérdez­heti: mért nem omlott össze már az első hónapokban, vagv esztendőkben Horthyék hatsl- ma? Hogyan tartotta fenn ma­gát? A választ nem nehéz meg­fogalmazni egyetlen szóban: terrorral! Kegyetlen elnyomás­sal. Horthyék politikai konszo­lidációjának legfontosabb és állandóan, a gyászos húsz éven keresztül alkalmazott eszköze a kíméletlen terror volt. A rendőri és csendőri szer­vek mellett három esztendőn keresztül úgynevezett nemzet- védelmi különítmény működött megyénkben Budaházy Miklós százados vezetésével. Budaházy neve nálunk éppoly rettegett volt, mint Prónay, Francia Kiss Mihály neve a Duna-Tisza kö­zén, Dunántúlon. A Budaházy- féle fehérgárdistáknak Nyír­egyházán, a Báthory utca egyik pincéjében volt a kínzó- kamrájuk: oda hurcoltak áldo­zataikat. ott botoztak őket, óit tépték kö; melket, égették hú­súkat s kergettek halálba so­kakat. A fehérterror nemcsak a kommunistákat, vagy szocia­listákat üldözte, hanem min­denkit és minden mozgalmat, amelyhez a haladás, vagy li­beralizmus parányi gyanúja is kapcsolódott. Ennek bizonyítá­sára idézzük egy szélsőjobbol­dali politikusnak, Leveleki Kozma György volt beregi fő­ispánnak emlékiratait, aki 1920-ban Nyíregyházán közélel­mezési kirendeltségvezető volt, Budaházy baráti köréhez tar­tozott. Ezeket írja többek kö­zött: „1920 nyarán, amikor Nyír­egyházára kerültem, a liberá­lis és szabadkőműves elemek csendben voltak. Budaházy Miklós százados, mint nemzet- védelmi tiszt, kemény kezzel szorította. vissza és nyomta »el ezeknek legkisebb moccanásait is. Az érdekeltek fehérterrorról suttogtak. Tagadha atlan, hogy Budaházy működése nem volt mentes a túlzásoktól, de az is bizonyos, hogy lángoló hazafias érzés és idealizmus vezette s ha néha tévedett, tévedése is jóhiszemű volt. A kommunis­tákkal szemben nem riadt visz- sza a testi fenyítésektől sem. Egy beszélgetésünk alkalmával ezt nyíltan beismerte...” A Szamualy-fivéreket kivé­gezték, meggyilkolták, töbhszá- zan kerültek hosszú évekre a fegyházba. Mikecz alispán írta jelentésében 1920 nyarán: „Ed­dig mintegy háromszáz egyén ellen tétetett folyamatba a megfelelő eljárás... A többi esetben az eljárás és adatgyűj­tés még folyamatban van., De ki adott számot azokról, akik Budaházy pincéjében pusz­tultak el? Valóságos boszorkányüldözés kezdődött az értelmiségiek, az alkalmazottak ellen. A megyei hivatal részéről dr Borbély Sándor kormánybiztos állt a kampány élén. Idézünk néhány feljelentést. Bizalmas jelentést küldött az igazságügyminiszter­nek: „Az ú. n. Tanácsköztár­saság idején a nyíregyházi kir. törvényszék és járásbíróság nemcsak, hogy testületileg be­lépett a szocialista pártba, ha­nem a bírói és jegyzői kar egyes tagjai olyan államellenes és a bírói hivatással össze nem egyeztethető viselkedést tanúsí­tottak, hogy nemcsak társadal­mi és fegyelmi, hanem büntető eljárásnak is helye van velük szemben. Természetes, hogy ez a körülmény a bírói karra na­gyon szomorú fényt vet, holott ma kellene a legjobban vi­gyázni a bírói tisztesség maku­látlan tisztaságára. Az egész bírói kar reputációja érdekében kérem azért Nagy méltóságodat, hogy a nyíregyházi királyi tör­vényszék területéhez tartozó összes járásbíróság személyzete ellen igazoló eljárást elrendel­ni s azt a legszigorúbban le­folytatni, nagybecsű elhatározá­sáról pedig engem értesíteni méltóztassék..

Next

/
Oldalképek
Tartalom