Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

— Téglajegyet? Ugyan kérem! Én minden évben Szoboszlón üdülök. És különben sem lesz a beharangozott fej­lődésből semmi. Ismerem én már az intézkedéseket... Egy éve, hogy elhangzottak ezek a moni:.ai.ok egynéhány vállalatnál, ami­kor teglajegyet akartak eladni az örök kétkedőknek, hogy anyagi támogatást kérjenek, az állami beruházások mellé a kedvelt nyíregyházi kirándulóhely, üóstó fejlesztéséhez. Persze, a legtöbb nyíregyházi szívesen adta forintjait e nemes célra, s igy lett a nyíri oázis fejlesz­tésének gondja a közösség ügye is. Az idei nyár pedig már a legszeb­ben bizonyítja: maguk a tények adtak és adnak választ azoknak, akik még nem is rég azt hittek, hogy a Sóstó fejlesztésé­nek terve mindvégig terv marad. Kér­dezze csak meg ön is, kedves Olvasó: a nyíregyházi ismerősöktől: közülük hány megy az idén Szoboszlóra? Azt hiszem, megegyezhetünk ebben — nem sok. Pe­dig még az elmúlt évben is ezrek és ezrek szálltak vonatra, gépkocsira, hogy ott élvezzék a gyógyvíz kellemes hatá­sát. A vonalot felváltotta a villamos, Szoboszlót Sóstó — legalábbis, ami min­ket, nyíregyháziakat illet. Utazzunk ki a festői környezetben lefektetett síneken. A hőmérő árnyékban is 27 fokot mu­tat, a villamos zsúfolt, a kalauz sípjába fúj és az utasok elindulnak a Beloian- nisz-téri állomásról, hogy egy kellemes délutánt szerezzenek. Az utazás ideje rövid, a kisvasút dolgozói igyekszenek betartani, sőt túlszárnyalni a szokott se­bességet, Leszálláskor csilingelő kacagás fogad, dal foszlányai szállnak a levegő­ben. Az utasok szétszélednek, az időseb­bek a kádfürdő pénztáránál kötnek ki, a fiatalabbak a szabad fürdők közül vá­logatnak, a gyerekek pedig azért „fő­zik” a mamát, hogy a Vidám Park új hintáján lovacskázhassanak. Mindenki megtalálja itt a neki leg­vonzóbbat. Nézzük meg, mit mondanak a fejlő­désről a legilletékesebbek, a számok? ★ Szász elvtárs, a Sóstó Gyógyfürdő és Üdülő Vállalat igazgatója közli, hogy a napokban — talán éppen ma — vár­ják az idei százezredik fürdővendéget. A vállalat — elárulták — meglepetést tartogat a szerencsés százezredik­nek. Hogy mit, azt nem mondták el, mert akkor már nem lenne megle­petés. Ha már itt tartunk, nézzünk körül a fürdőzők paradicsomában. A szabad-thermált kedvelik talán a legtöbben, persze, ha az idó kifogásta­lan. De érdekes, hogy az idén is a kád- és a íedettfürdő viszi a pálmát, s a leg­forróbb napokon is sokan keresik meg a kádas fürdőhelyiséget. Valószínű, mert itt lehet szabályozni a víz hőmérsékle­tét. A bátrabbak és merészebbek még mindég kitartanak a szabad, hidegvízű strand vize mellett, ahol van tér az úszásra, meg az azt követő testedzésre, futásra. A strand vize tiszta — állapítják meg örömmel a gyógyvizet kedvelő für­dőzők. A vállalat vezetői erről úgy nyi­latkoztak, hogy a melegebb idő beálltá­val intézkedtek: két naponként cserélik már és fertőtlenítik a vizet. Persze, ide nem csupán a tiszta és a friss víz miatt jönnek, hanem igen sokan orvosi javas­latra kúrálják a reumát és a Legkülön­bözőbb izületi betegségeket. Sokan jönnek rendbe kéthetes itt tartózkodás után. Hogy csak egy friss példát említ­sünk: Papp Ferenc Hajdú megyéből, Fülöp községből jött el orvosa taná­csára, járni is alig bírt azelőtt, s alapos fürdések után már vígan kerékpározik. Sóstó nagy forgalmára mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy június 10-ig hét­ezer emberrel fürdött meg több, mint 1959 hasonló időszakában. Az idén össze­sen háromszázezer fürdővendéget vár­nak a százados tölgyek, a szépség és egészség birodalma köze. És nem mindegy, hogy e nagyfor­galmú fürdő- és már-már üdülőhelyen milyen ellátást biztosítanak a vendég­nek, hogyan szerettetik meg a vendéglá­tók a valóban komoly gyógyhatású Sós­tót a nyíregyháziakkal," a megyéből és az ország más területéről ideérkezők­kel? Először is az ételek minőségével és mennyiségével — válaszol az I. számú üzem vezetője: Lőrincz Anna. — Van­nak még zökkenők, mint minden fiatal üzletnél, de magúit a vendégek a ta­núink, hogy már sokkal jobb és szerve­zettebb az ellátás, mint az elmúlt évben vol. Frissensül főkben — a legkedvel­tebb ételféleségben — soha nincs hiány. Vannak olyan napok is, amikor minden készételünk elfogy. Az utánpótlásról ide­jében és gyorsan gondoskodunk. A vál­lalat nemrég kapott egy teherautót, amellyel percek alatt pótoljuk az áru­kat. Naponta általában százötvenen ebé­delnek a terraszon, körülbelül ennyien a melegstrandon és mintegy félszázan a Tölgyesben, amely ugyancsak hozzánk tartozik. Megtudtuk azt is, hogy a Sóstó gyomra — leginkább az ott szórakozó gyerekhad — naponta kétszáz kiló fagy­laltot fogyaszt el, ami nagyjából szá­molva négy-ötezer tölcsért jelent.- Na­ponta négy-ötféle ízes fagylalt készül, két gép jár éjjel, nappal, fennakadás még a legnagyobb melegben sem volt. Szóljunk a sörről is. Egyetlen napi fogyasztás 50 hektó, mintegy 20 ezer po­hár! Komoly mennyiség ez, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a bort is sze­retik az emberek. Ki gondolná, hogy ebből például itt több mint 20 fajta van: egri, badacsonyi, tokaji, csen­gődi, bácsalmási, gyöngyösi és még ki tudja milyen. Az espresso forgalma is jelentősen megnövekedett. Már nemcsak szombaton és vasárnap, de hétköznapokon is kicsi­nek, szűknek bizonyul az egyébként hangulatos terem, ahol igen figyelmes és udvarias a kiszolgálás, jó a kávé és a zenekar. A vállalat vezetői látják ezt, s az a tervük, hogy jövő nyárra bárt rendeznek be a jelenlegi pressó melletti nagyteremben. A helyiség átalakításával, galéria építésével a fővárosi „Budapest” kávéház vidéki ikertestvérét akarják itt, Sóstón kialakítani. Addig is, amíg erre sor kerül, játékteremnek használ­ják a tágas szobát és karambolasztalok- kal, sakkal s különböző szórakoztató tár­sasjátékokkal szerelik fel. „Kulturált szórakozási formákat ke­resünk és találunk” — mondják a Sóstó fejlődéséért felelős emberek. „Azt sze­retnénk, ha Sóstónk felvehetné a ver­senyt az ország legszebb és nevesebb helyeivel. Persze, ahhoz sokat kell még tenni, s ez elsősorban gazdasági kér­dés.” Valóban így van. Igaz, nagyon sok területen történt pozitív változás. Így például bevezették a konyhát a meleg­strandon, büfét nyitottak a thermáiban, a kádfürdőben, a vidám parknál, tej- csárda is oltja a szomjat a parkban, büfét nyitottak a melegstrandon is, be­vezették az ajándékcikkek és a játékok árusítását, s a fodrász szövetkezet kor­szerűsítette üzletét. A tennivalók közé tartozik viszont a szálló teljes modernizálása. Sóstóra ugyan­is nemcsak Nyíregyházáról és a megyéből de messze országrészekből Ls jönnek, s szinte tarthatatlan a helyzet: hiányzik a hideg meleg víz a szobákból, a búto­rok is korszerűtlenek. Pedig már nem­csak egy-egy éjszakára, de kéthetes üdü­lésre is egyre inkább igénybe veszik a szobákat. E pillanatban 50 vendéget tudnak fogadni — 6 szoba most sza­badult fel, hogy az irodát áthelyezték a svájci lakba. A szobák egyébként nem zsúfoltak, nem is drága az itt tartózkodás. A napi penzió 55 forint — amely há­romszori, bőséges étkezést is nyújt. ★ Egyik országos lapunk a napokban fényképet közölt Sóstóról: „Nyár, nap­fény, víz Sóstón, Nyíregyháza mellett” — aláírással. Mi hozzátesszük, hogy mind" ezek mellett vidámságot és derűt talál­hatunk e kedvelt fürdőhelyen, ahql jól szórakozik a kiránduló, a horgász, a pihenni vágyó és ahol utolérhetetlen varázsa van a szerelmes sétáknak. Csodálatos az este is, amikor sápadt fények csillognak a tó sima tükrén, s halak szöknek fel játszadozni a horgát* szókkal. Sétánk közben érezzük igazán: az iff Sóstóval gazdagabbak lettünk, sokszínűb­bé vált megyénk és városunk. KOPKA JÁNOS Foto: HAMMEL JÓZSEF 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom