Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

II szovjet kormány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a felek egyike a hitszegést tette a Szovjefunióval kapcsolatos politikájának alapjává Hruscsov elvtárs nyilatkozata a hétfői előzetes találkozón PÁRIZS, (TASZSZ): A párizsi Elysée-palotában, a francia mi­nisztertanács üléstermében hét­főn délelőtt helyi idő szerint II órakor megnyílt a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Brilannia vezető államíérfiainak értekezlete. A palota kapujánál pompás dísz­ruhába öltözött lovasgárdisták álltak őrt. A belső kapuhoz ve­zető út két oldalán felsorako­zott a köztársasági gárda disz- cgységc. Az épület fölött a négy nagyhatalom zászlóit lo­bogtatta a szél. Kevéssel 11 óra előtt kanya­rodott be a palota udvarán N. Sz. Hruscsov szovjet miniszter- elnök nyitott gépkocsija Vele együtt érkezett Gromiko szov­jet külügyminiszter és Malinov- szkij honvédelmi miniszter, va­lamint Vinogradov, a Szovjet­unió párizsi nagykövete. A szov­jet küldöttség titán Macmillan. Nagy-Britannia miniszterelnöke érkezett meg a palotába Selwyn Lloyd külügyminiszter kíséreté­ben. Ezután következett Eisen­hower, az Egyesült Államok el­nöke, valamint Herter külügy­miniszter és Gates hadügymi­niszter. A palota bejáratánál Debré francia miniszterelnök üdvözölte a külföldi államfér­fiakat. A kerékasztalnál szovjet rész­ről Hruscsov, a minisztertanács elnöke, Gromiko külíigy- és Malinovszkij hadügyminiszter foglalt helyet. Az értekezleten Franciaorszá­got De Gaulle elnök, Debré mi­niszterelnök és Couve de Mur- ville külügyminiszter képviselte. Az Egyesült Államok részéről Eisenhower elnök, Herter kül­ügyminiszter és Gates hadügy­miniszter, Nagy-Britannia részé­ről Macmillan miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter vett részt az értekezleten. Hruscsov a találkozón a kö- •tkező nyilatkozatot tette: — De Gaulle elnök úr! — Macmillan miniszterelnök ■! Eisenhower elnök úr! — Engedjék meg, hogy a kö- ítkező nyilatkozatot tegyem löknek. — Mint ismeretes, legutóbb az nerikai légierők provokációs elekmény t követtek el a Szov- tu ni óval szemben. Ez év má­ig elsején egy amerikai kato- li felderítő gép behatolt a lóvjetu.nió légiterébe, hogy eghatározott kémleladatot tel- sítsen, híreket szerezzen a íovjetunió területén lévő kato- ü és ipari objektumokról. Mi­én kitűnt a repülés agresszív ilja, egy .szovjet rakéta-alegység lőtte a gépet Sajnos, nem ez ; egyetlen eset, hogy az Egye- iít Államok légierői agresszív ímtevékenységet folytatnak a covjetunió ellen. — A szovjet kormány termé- etesen kénytelen volt megfele- en minősíteni ezeket a cselek- ényeket, kifnutatni hitszegő legüket, valamint azt, hogy :m egyeztethetők össze az álla- ok között békeidőben fenntar- ndó normális kapcsolatok ele- i követel ménjei vei, nem is óivá arról, hogy mindez kiáltó lentétben áll a nemzetközi fe- ültség enyhítésének feladatá- »1, a csúcsértekezlet gyümölcsö- i munkájához szükséges felté­tek megteremtésével. ' Mindez hangzott a Szovjetunió Legfel- bb Tanácsának ülésszakán ondott beszédeimben, valamint az amerikai kormányhoz intézett külön tiltakozó jegyzékben. — Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma először azzal a képtelen verzióval állt elő, amely szerint az amerikai repü­lőgép állítólag véletlenül, min­den kémkedési vagy diverziós cél nélkül sértette meg a szov­jet határokat. Amikor azután e verzió nyilvánvalóan hazug vol­tát megcáfolhatatlan tények bi­zonyították be, május 7-én az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma, majd május 9-én a külügyminiszter a kormány ne­vében kijelentette, hogy az ame­rikai légierők, az Egyesült Álla­mok kormánya és személy sze­rint az elnök-jóváhagyta prog­ramnak megfelelően katonai kémkedés céljából behatolnak a Szovjetunió területe fölé. Két nappal később maga Eisenhower elnök erősítette meg, hogy ame­rikai repülőgépek behatolása a Szovjetunió területére az Egye­sült Államok előre megfontolt politikája volt és marad. — Az Egyesült Államok kor­mánya ezt a szovjet kormány­hoz május 12-én intézett jegy­zékében is kijelentette. Ezzel az Egyesült Államok kormánya durván lábbal tiporja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és az ENSZ alapokmányának ma­gasztos elveit, pedig az alap­okmányon ott szerepel az Egyesült Államok aláírása is. — A szovjet kormány és az egész szovjet nép felháborodás­sal fogadta az amerikai vezető államférfiak szóbanforgó kijelen­téseit. Ugyanúgy felháborodás­sal fogadta minden becsületes ember, aki szívén viseli a béke sorsát. — Most, amikor a négy hata­lom kormányfői Párizsba érkez­tek. hogy résztvegyenek egy ér­tekezleten, felvetődik a kérdés: lehet-e eredményesen tárgyalni *s megvitatni az értekezlet előtt álló kérdéseket, amikor az Egye­sült Államok kormánya és maga az Egyesült Államok elnöke nem íté” el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai repülőgép a Szovjetunió területe fölé ha­tolt, sőt ellenkezőleg, kijelenti: az ilyen cselekmények továbbra is az Egj’esült Államoknak a Szovjetunióval kapcsolatos poli­tikájához tartoznak. Miképpen lehet megegyezni egyik, vágj' másik kérdésben, amelynek rendezése szükséges a feszültség enyhítése, az államok közötti gyanakvás és bizalmatlanság ki­küszöbölése céljából, amikor az egyik nagyhatalom kormánya nyíltan kijelenti, hogy politikájá­hoz tartozik a behatolás egy má­sik nagyhatalom határai mögé kémkedés _ céljából, következés­képpen a ’ hatalmak közötti fe­szültség fokozása céljából? Ilyen politikát csak akkor le­het folytatni, amikor az ál­lamok hadiállapotban vannak egymással. Világos tehát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcs- értekezletet. — Természetesen tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya meghirdetett egy ilyen politikát és kijelentjük: ha megismétlődik, hogy amerikai repülőgépek behatolnak a Szov­jetunió határai mögé, lesújtunk az ilyen repülőgépekre. — A szovjet kormány fenn­tartja magának a jogot, hogy minden ilyen esetben megfelelő ellenintézkedéseket tegyen azok­kal szemben, akik megsértik a Szovjetunió állami szuverenitá­sát, akik ilyen fajta kém- és diverziós cselekményeket követ­nek el a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány ismételten kije­lenti: az amerikai katonai támasz­pontok számára a területet adó államokkal szemben, amelyek a Szovjetunió ellen irányuló agresszív cselekede­tek cinkosaivá válnak, kellő intézkedéseket tesz, egészen odáig, hogy csapást mér e támaszpontokra. — Ezzel összefüggésben fel kell figyelni Eisenhower elnöknek ar­ra a kijelentésére, hogy az NDK- val kötendő békeszerződés létre­hozásának veszélye miatt nem vehet részt a csúcsértekezleten, jólehet, amit ő veszélynek neve­zett — nem egyéb, mint a szov­jet kormánynak az a nyilatko­zata, amely szerint szilárdan el­tökélte, hogy véget vet az euró- P"' háború maradványainak, bé­két köt és ily módon az élet kö­vetelményeinek megfelelően, a béke és az európai népek bizton­sága javára rendezi, többek kö­zöt' Nyugat-Berlinben . a helyze­tet. De miképpen vehet részt a szovjet kormány a tárgyaláso­kon, amikor fennforog az a tény­leges veszély, amelyet az Egye­sült Államok kormánya terem­tett azzal a kijelentésével, hogy továbbra is megsérti a Szovjet­unió határait, amerikai gépek re­pültek és repülnek majd a Szov­jetunió területe fölé? Ezzel az Egyesült Államok kormánya ki­jelentette, hogy folytatni szán­dékozik a szovjet állam szuve­renitása ellen irányuló hallatlan és példátlan akciókat, holott a a szuverenitás a nemzetközi kap­csolatok szent és sérthetetlen el­ve. — Az elmondottakból követ­kezik, hogy az értekezlet sikere szempontjából fontos,: a konfe­rencián képviselt valamennyi ha­talom kormánya nyílt és becsü­letes politikát folytasson és ün­nepélyesen jelentse ki, hogy nem követ el egymás ellen semmiféle, az állami szuverénitás megsérté­sével egyértelmű cselekményt. Ez azt jelenti, ha az Egyesült Álla­mok kormánya valóban kész együttműködni a többi hatalom kormányával a béke fenntartása és az államok közötti bizalom megszilárdítása érdekében, akkor először is el kell ítélnie az Egyesült Államok légihadcroí- nek a Szovjetunióval szemben elkövetett megengedhetetlen provokációt, másodszor pe­dig 1c kell mondania arról, hogy a jövőben folytassa a Szovjetunióval szemben az ilyen cselekményeket és az efféle politikát. Magától értetődik: az Egyesült Államok kormánya ebben az esetben köteles szigorúan felelősségre vonni azokat, akik közvetle­nül vétkesek abban, hogy amerikai repülőgépek szándé­kosan megsértették a Szovjet­unió államhatárait. — Amíg az Egyesült Államok kormánya ezt nem teszi meg, ad­dig á szovjet kormány nem lát lehetőséget, hogy eredményes tárgyalásokat folytasson a csúcs- értekezleten az Egyesült Államok kormányával. A szovjet kormány nem vehet részt olyan tárgyalásokon, ahol a felek egyike a hitsze­gést tette a Szovjetunióval kapcsolatos politikájának alap­jává. — Ha a szovjet kormány a je­len helyzetben részt venne az eleve kudarcra kárhoztatott tár­gyalásokban, bűnrészesévé válna a népek megtévesztésének. A szovjet kormánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya ki­jelentené, hogy az Egyesült Álla­mok a jövőben nem fogja repü­lőgépeivel megsértené a Szovjet­unió államhatárait, továbbá el­ítélné a múltban történt provo­kációs cselekményeket és meg­büntetné az ebben közvetlenül bűnös személyeket, s ezzel a Szovjetunió a többi hatalommal egyenlő helyzetbe kerülne, akkor én, mint a szovjet kormány elnö­ke, hajlandó lennék résztvenni az értekezleten és minden erőm lat- bavetésével közreműködnék sike­rében. Az amerikai katonai repülő­gépek provokációs repüléseinek következeiében és főleg amiatt, mert e provokációs repüléseket a jövőre nézve az Egyesült Államok részéről a szocialista országok el- ien követendő nemzeti politiká­nak nyilvánították, új feltételek álltak elő a nemzetközi helyzet­ben. — Természetesen, ilyen felté­telek közepette nem végezhetjük munkánkat az értekezleten, még­pedig azért nem, mert látjuk, mi­lyen álláspontról akarnak velünk tárgyalni: az agresszív kémrepü­lések fenyegetésének árnyékában. Ismeretes, hogy kémrepüléseket felderítés céljából azért szoktak folytatni, hogy háborút indítsa­nak. Ennélfogva elutasítjuk azokat a feltétele­ket, amelyeket az Egyesült Államok szab meg számunk­ra. Nem vehetünk részt a tárgyalásokon, még a meg­oldást sürgető kérdések ren­dezésében sem, nem vehe­tünk részt azért, mert látjuk, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a megegyezést. — Az Egyesült Államokat ve­zető országnak tekintik a nyu­gati világban. így tehát az érte­kezlet jelenleg haszontalan idő- fecsérlés és az országok közvéle­ményének félrevezetése lenne. Ismétlem: a jelen helyzetben nem vehetünk részt a tárgyalásokon. ' Mi csak egyenlő alapokon, mindkét fél számára egyenlő le­hetőségek alapján vehetünk részt a tárgyalásokon. — Szükségesnek tartjuk, hogy a világ minden népe, közvélemé­nye helyesen értsen bennünket. A Szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó eröt’eszí- tésekröl és meggyőződésünk, hogy van lehetőség az ész­szerű megegyezésre, de a je­lek szerint nem most, hanem egy másik időpontban. — A megegyezéshez azonban először is az szükséges, hogy az Egyesült Államok ismerje el: el­ítélendő az a provokációs politi­ka, amelyet az országunk feletti „szabad” repülések politikájának nyilvánított, mondjon le erről a politikáról és ismerje be, hogy agressziót követett el, jelentse ki. hogy sajnálja ezt. — A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy ha nem a mostani amerikai kormány, akkor egy másik, ha rém a másik, ak­kor a harmadik megérti majd, hogy nincs más kivezető út, mint a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer békés együttélése. Vagy békés együttélés, vagy háború, J amely pusztulásba sodorja azokat, akik most agresszív politikát követnek. I — Ezért nekünk az a vélemé­nyünk, hogy bizonyos időt kell hagyni a felvetődött kérdések lehiggadására és arra, hogy azok, akikre országuk politikájának meghatározásáért a felelősség há­rul, elemezzék, milyen felelőssé­get vállaltak, amikor agresszív irányvonalat hirdettek meg a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal szemben. En­nél fogva véleményünk szerint nincs jobb kivezető út, mint az, hogy a kormányfői érte­kezletet hat-nyolc hónappal el- halasszuk. — A Szovjetunió a maga ré­széről továbbra is lankadatlan erőfeszítéssel törekszik a meg­egyezésre. Azt hiszem, hogy a közvélemény helyesen értelmezi álláspontunkat, megérti: meg­fosztottak bennünket a lehető­ségtől, hogy résztvegyünk a tár­gyalásokon. — Szilárdan hiszünk a békés együttélés szükségességében, mert ha elveszítenek hitünket a békés együttélésben, ez annyi lenne, mint az emberiséget háborúba kárhoztatni, mint beleegyezni a háborúk elkerülhetetlenségébe Mar pedig a jelen körülmények kozott világos, milyen szeren- .csetlenséget zúdítana a háború nun den népre. — Az Egyesült Államok népé­hez kívánok szólani. Jártam az Egyesült Államokban, találkoz­tam az amerikai nép különb'»’<5 rétegeivel és mély meggyőződé­sem, hogy az amerikai nép ogyet- len rétege sem akar háborút. Ki­vételt csak a Pentagonban ülő fékeveszett kis csoport és az őt támogató militarista körök al­kotnak, amelyek búsás hasznot húznak a fegyverkezési verseny­ből, semmibe veszik az amerikai nép es általában minden nén érdekeit s kalandorpolitikát folytatnak. — Köszönetét mondok de Creulle elnöknek vendégs/erete- teert es azért, hogy lehetővé tet­találkozásunkat Párizsban, Franciaország fővárosában Be­csüljük Nagy-Britannia kormá­nyának es magának Macmillan miniszterelnöknek az erőfesz íté­Svrl U IS. Sajnáljuk, hogy e találkozót az Egyesült Államok reakciós kö­rei az amerikai katonai repülő­gépeknek a Szovjetunió fölött végrehajtott provokációs repülé­seivel megtorpedózták. ~ Sajnáljuk, hogy ez a talál­kozó nem vezetett azokra az eredményekre, a inelveket a világ népei vártak tőle. — Ennek szégyene és felelős­sege háruljon azokra, akik rabló­politikát hirdettek meg a Szov­jetunióval szemben. Mint ismeretes, Eisenhower amerikai elnökkel megállapod­tunk, hogy kölcsönösen ellátoga­tunk egymáshoz. Tavaly szeptem­berben tettem is ilyen látogatást az Egyesü.t Államokban. Nagyon elégedettek voltunk ezzel a láto­gatással, azokkal a találkozókkal es beszélgetésekkel, amelyeket az Egyesült Államokban folytattunk. Ezért köszönetét mondottunk. Most az Egyesült Államok elnökén lenne a viszontiátogatas sora. Megegyeztünk, hogy június 10-én érkezik hozzánk és arra ké­szültünk, hogy illően fogadjuk a magas vendéget. — Sajnos, a Szovjetunió ellen elkövetett provokációs, agressziós cselekmények következtében • most olyan körülmények ala­kultak ki, hogy nem fogad­hatjuk az elnököt a kellő örömmel, ahogyan a szovjet emberek szokták fogadni a szívesen látott vendégeket. (Folytatás i. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom