Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

Barátság, bizalom ¥ ASSAN FÉLÉVÉBE ér, hogy Kántorjánosiban és Milo- tán összecsattantak a tenyerek. Kezet ráztak a „földesztergályo­sok” és a „dohányfinomítók”. Most tisztultabb fővel, higgad­tabb ésszel könnyebb megítélni, nemcsak ősszel, télen, hanem ta­vasszal és immár a legnagyobb dologidőben se felejtették el a do­hánygyáriak a tenyerek össze- csattanását. Akkor, az út elején barátságot fogadtak a falusi nép­pel, s ez nem egv-két napra szól. A diótermő „bánva’’ Milota hamar lábra kapott. Minden fil­lérre, mint az örök úgy vigyáz­tak. Maguk építettek 12 kilomé­teres vízlevezető csatornát a táblákon, negyven holdra na- gyobbították a rizstelepet, pén­zessegítség nélkül egyengették el a földet. Kaptak jó „zsebpénzt” is, 760 ezer forintot a bevitt hol­mikért, de a zárszámadás túl fog tenni minden eddigi'n. A népne­ve őknek felcsúszott a sapka a borv* •'kukon, mikor legutóbb meviAtták a falun átfutó, villany- drótes Meg lesz hát ez is. Az ebV'k Török Gusztáv bentjárta- kor újságolta, hogy Uszkát és Tiszabecset patronálja. így hát Milo+ára csak rá kell „nézni” a dohánygyári barátoknak, mert az megáll a maga lábán is. De nem úgy Jánosi. Itt a ha­tár, a makacs örökké éhes, fu­tóhomokos mező nem hajlik egy­könnyen a jó szóra. Legutóbb is nagy szeget ütött a jánosi pa­rasztok fejébe, honnan teremt­senek elő újig a jószágoknak en­nivalót. El is mondták a do­hánygyári embereknek, mi tévők legyenek. A nyíregyházi munká­sok nem tudtak azonnal tanács­csal szolgálni, gondolkoztak, mit is lehetne kiokoskodni. Az egyik napon aztán Benkei István a „dohánykombinát” párttitkára ér­dekes hírrel állt elő. A parasztok meglepődve hallgatták, hogyan járta be a Sajó-parti falvakat munkája mellett, s szerzett 510 mázsa szénát is, még pedig fí- nomszénát, sok vadlucernával. A jánosiak igen megörültek a vá­ratlan meglepetésnek, gépkocsira is ültek, s elhozták az első szál­lítmányt. A mucsonyi termelő­szövetkezeti parasztok majdnem keblükre ülelték a kántorjáno- siakat, mikor rpegbeszélték, hogy errefelé úgy áll az alma. mint náluk a széna. A jánosiak kós­tolónak elküldték egy tehergép­kocsi almát Mucsonynak, s ki­formálódott a borsodi és a sza­bolcsi parasztok szövetsége, — jö­vőre se lesz fennakadás, a hét szövetkezet kisegíti egymást, szerződést kötnek, cserélnek szé­nát almáért Mind a két köz­ség jól jár... ÍGY SZEREZTEK új baráto­" kát a régi barátok. De ez csak egyetlen eset. Am nemcsak széna, hanem árpa is szűkében van Kántorjánosiban az 50 te­hén, a 60 növendékmarha, az 50 pár ló, az 500 juh, a negyven hí­zósertés, meg a többi jószág ré­szére. Ebbe Zong János a gé­pifermentáló üzem vezetője gon­dolta ki a megoldást: Opályiban lerakata van a Szeszipari Válla­latnak, engedélyt kértek Pestről, hogy ideiglenesen kapjanak a raktári árpából. Pár nap alatt en­nek is letudták a gondját. Meg­tanították a munkásnépnevelők a szövetkezeti parasztokat arra is, hogyan csináljanak maguknak a járandóságon kívül „zsebpénzt”, A kapásoknál prémium áll a házhoz, akik többet termelnek a földön, mint amennyi az elő­írt, a többlet felét prémiumként megkapják a szorgalmas szövet­kezeti tagok. Az almafák piros bimbózásakor is a legjobbkor érkeztek a városi segítők, köl­csönkérték a tsz-nek a kállósem- jéni növényvédő motoros perme­tezőjét. Mindennaposak Kántor­jánosiban a nyíregyházi munká­sok, nem egyszer minden előze­tes kérés nélkül kapaszkodnak a gépkocsira, mint a napokban Szarvas István, Paulich János és mások Az. első út azokhoz a családokhoz vezet, akiknél ősszel jártak. Olykor éjszakákba nyúló estéken beszélgetnek, távol a családi otthontól. Főképpen Zong ■János tölt sok időt a szövetke­zeti községben. A múlt évben no­vembertől márciusig élt „kint” azóta pedig a hétből két napot tölt a faluban. Mint mondta-, nem tudja elválasztani a teendőket, bár elsőrangú a politikai segítés, de ha kell szakmai, ha kell em­beri problémákat, bajokat orvo­sol. Nemrég megragadta a figyel­mét hogy kissé elhanyagolják a községben a pártépítési mun­kát, a pártszervezetnek mindösz- sze 24 tagja van, s közöttük sok nem paraszt Véleményét nem titkolta el, felhívta rá a pártve- zetőség figyelmét*. Sok lapból áll a napló, melyet Zong elvtárs ve­zet, de nem vezeti, mert hamar elintézi az ügyeket, az elintézett ügyek pedig nein kívánnak pa­pírt... A PRÚBB EMBERI epizódok is vannak még. Gyakran érkezik levél. Kecskés Józsefné- nek Kántorjánosiból, Brezina Jó- zsefnének Milotáról, a személyes találkozásig a levelek az össze­kötők a barátok között. Olykor beteget hoz Jánosiból a dohány­gyár gépkocsija. Hajdú elvtárs igazgató elkalauzolja a nyíregy­házi orvoshoz, a beteg tsz-tagot, kiváltja az orvosságot. S erről tudnak a faluban. Még a szere­lem is helyet kért magának.. Egy dohánygyári technikus és egy parasztlány a fiatal pár... Delejük van a kézfogásoknak, ha hasonló sorsú emberek talál­koznak egymással. (P. C.) Az újítások sorsa nem közömbös 1 ít törők négvlusa versenyét rendezték meg Ti szavasváriban A kongresszusi munkaverseny előrelendítette az újítási mozgal­mat. Megyénkben az iparban és mezőgazdaságban 1959-ben beve­zetett újítások több mint nyolc millió forint népgazdasági ered­ményt hoztak. 1958-hoz viszonyít­va mintegy 30 százalékos javulás mutatkozik. Az újítások hozzájá­rultak a kongresszusi versenyvál­lalások teljesítéséhez, megköny- nyitették, gyorsították és olcsóbbá tették a termelést. A VII. pártkongresszus úgy fog­lalkozott az újítási mozgalommal, mint a technika fejlesztésének élenjáró módszerével. Megmu­tatta a kongresszus, hogy az újí­tási mozgalom a munkaverseny­nek része és nem helyes külön­választani, külön kezelni a mun­kaversenytől. A versenyben ép­pen az a cél, hogy a vállalásokat ne nagyobb fizikai erőkifejtéssel, hanem a munka megszervezésé­ben és a gépesítésben újítások és ésszerűsítések bevezetésével tel­jesítsék. A verseny sikere érdeké­ben a dolgozók elsősorban saját munkaterületükön újítsanak. Az újítások mennyiségének és minőségének emelkedéséhez nem utolsó sorban hozzájárult az, hogy a vállalatoknál elkészítették a tervekre alapozott újítási feladat­tervet és ebben a legfontosabb szervezési és technikai feladatok­ra mozgósítottak. Javult az újí­tási propaganda munka. Gyor­sabban bírálták el az újítási ja­vaslatokat és fizették ki az újí­tási dijakat. Javult a helyzet az újítások bevezetésénél is. Sok újító kapott arany, ezüst „Kiváló újító” érmet. Az előrehaladás ellenére gö­röngyök maradtak az újítási moz­galom útjában. Ha ezeket eltün­tetjük, sokkal nagyobb eredmé­nyeket fogunk elérni. A mozga­tni haladását akadályozza az, hogy a kongresszusi verseny után alábbhagyott az újítási propa­ganda munka. Hiányoznak az üzemekben az újításra mozgósító plakátok. Sok üzemben nem is­mertették a dolgozókkal az újí­tási feladatterveket. Elmarad az elfogadott újítások nyilvánosság- rahozása és az újítók népszerű­sítése. Erről elsősorban az újí­tási bizottság, az újítási felelős te­het, de a szakszervezetek felvilá­gosító munkája is sokat segíthet. Közel kétszerannyi újítási ja­vaslatot adtak be tavaly a dolgo­zók elbírálására, mint ameny- nyit elfogadtak, de még keve­sebb az elfogadottból bevezetett újítások száma. A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa mellett mű­ködő újítási bizottság az elmúlt hónapokban több vállalatnál vizs­gálta ezt a helyzetet és olyan kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a gazdasági vezetők egyrészc nem jól ismeri az újítási rendelelekct. Nem tudják meghatározni az újításoknál a munkaköri kötelesi séget, ami sok újítónak a ked­vét veszi. Nagyon elterjedt, hogy szeretnek letudni újítási javasla­tokat pár száz forint jutalmazás­sal, holott számtalan esetben ki­mutatható a népgazdasági ered­mény. Még elterjedtebb az a h’ba, hogy különösen műszaki körben dolgozó újítók újításait minden alapos megfontolást mel­lőzve, munkaköri kötelességnek minősítenek. Ilyen panaszokat küldtek az újítók a Közúti Üzemi Vállalattól, az építőipari vállala­toktól és más helyekről. Csak segíthet az ügynek, ha a vállalatoknál egy értekezleten megbeszélik az újítási mozgalom helyzetét, a hibák kijavítását. Se­gítené a mozga’mat az is, ha a régen eltervezett megyei újítási ankétet, kiállítást megrendezné a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A közelmúltban rendezte meg Tiszalökön az úttörő csapatok négytusa versenyét a tiszalöki Járást Űttörő Elnökség. A verse­nyen négy leány és kilenc fiú­csapat indított hat-hat verseny­zőt. Az egyes versenyszámokban (5Ö méteres síkfutás, kislabda hajítás, magas- és távolugrás) igen szép eredmények születtek. Az induló leánycsapatok közül a tiszavasváriak, a fiúk között pe­dig a tiszalökiek kerültek az első helyre. IV incs itt semmi hiba, ha 1' nem beszélünk róla. A hi­ba csak akkor hiba, ha napvi­lágra derül. — Tréfának volt szánva ez a gondolat, de tréfán túl komoly figyelmeztetést lehet levonni belőle. Aki mondta: pe­dagógus volt és néhány iskolá­ban valóban az a helyzet, hogy a felvetődó, problémákról szeret­nek hallgatni a pedagógusok. Emberi dolog, mondhatnánk, hi­szen senki sem szereti kitereget­ni kellemetlen dolgait és külö­nösen nehéz ez, ha az iskolá­ban a pedagógusokról, vagy ve­lük kapcsolatban valamirői, ne­velésben előforduló hibákról, a tanulóifjúság egy-egy helytelen megnyilvánulásáról van szó. Ho­gyan lehet megbírálni egy peda­gógust, akinek aztán smét oda kell állnia a gyermek elé. mint példakép? Hogyan lehet beszélni egy iskolában nyilvánosan eset­leg arról, hegy azon a helyen a pedagógusok nem fordítottak elég gondot a . gyengébben ta­nuló munkás— paraszt származá­sú gyermekek segítésére, kóny- nyebben vették nevelői kötéles­— j Qankó Undrás élt 67 évet i _______________________________________________________! Kedden helyezték díszsírba Dőzsa-szőlőn Dankó András elvtársat, a Dózsa Termelőszövetkezet elnökét. Dankó András emlékének kétezer gyászoló adózott. Eljöttek a környező ter- me’őszövetkezetek, a Szabad Nép, a Zöldmező, az Üj Ba­rázda, az Arany Kalász, az Üj Világ és a szomszédos Nagy­cserkesz község termelőszövetkezetének küldöttei, ott volt a Dózsa Tsz apraja-nagyja, a helyi gépállomás, kísérleti gazda­ság, a honvédség, az úttörők. A járási pártbizottság nevében Fodor András elvtárs búcsúzott Dankó András elvtársiéi. A nyíregyházi vasutas zenekar gyászzenéjének hangjára hu­szonnyolc koszorút helyeztek cl a síron. Dankó elvtárs elhunytával igaz embert, talpig becsületes kommunistát vesztettünk cl. A környező tanyavilág szerette öt, mert nem ismert fáradságot, ha a közügyekért, az embe­rek sérelmének orvoslásáért kellett fáradoznia. Ö alapította meg tíz évvel ezelőtt a Dózsa Tsz-t. Dankó Andrást 67 éves korában érte a halál, küzdelmekben gazdag élet után. 1919- ben a direktórium tagja volt, később a szociáldemokrata párt­ban dolgozott, a felszabadulás után lett kommunistává, részt vett a földosztásban, s az utóbbi években is sokat fáradozott. Dankó András mementókent hagyta az ifjabb nemzedékre, hogy lankadatlan erővel folytassák a munkát, amitől őt meg­fosztotta az elmúlás. A guiácsi Üj Élet Termeiu- szövetkezeíben sokáig törték a fejüket, míg megállapodtak egy premizálási formában. Nemcsak a vezetőség, hanem a tagok is, különösen a télen belépett kö­zépparasztok szorgalmazták a jobb munka jutalmazását bizto­sító elosztási mód kidolgozását. A nagyobb szántóföldi gyalogos munkák indulása előtt sikerült elkészíteni egy sajátos premizá­lási és eredményességi munka­egységen alapuló jövedelem el­osztást kidolgozniuk. Minden növénynél a termelé­si tervben megszabott termésát­lag az alap, ennek túlteljesí­tése esetén természetben, vagy munkaegység jóváírással jutal­mazzák a többet termelőt. Hogyan történik ez például a kukorica esetében? A tervben a kukorica termésátlaga 21 mázsa csöves termés. Egy hold kukori­ca termelésére felhasználható 20 gyalog munkaegység, ez azt je­lenti, hogy a kukorica mázsájára pontos tervteljesítés esetén 0,95 munkaegységet fordítanak. Ha a tag saját hibájából termel 21 mázsánál kevesebbet, akkor minden hiányzó mázsa után le­vonnak a 20 aiapmunkaegységé- ből 0,95 egységet. Például. ha valaki rossz kapálás. hiányos betakarítás miatt csak 15 má­zsát termelne, akkor a külön­ben jóváírandó 20 munkaegység helyett csak 14,30-at írnak a könyvébe. Többtermelés esetén megkap­ja a 20 alapmunkaegységet és a 21 mázsán felüli termés felét. Van olyan növény, amit nem osztanak ki tagokra — kevesebb kézi munkát igényel —, csak munkacsapatokra, ilyen például a borsó, vagy az olajlen, de. a jobb munkát itt is jutalmazzak. Borsóból például 10 mázsát kell a terv szerint termelni, erre .a munkacsapat holdanként 19 munkáegységet használhat fel. A csapat saját hibájából termel ke­vesebbet. akkor a kukoricához hasonlóan a hiányzó súly ulán — mázsánként 1,9 munkaegysé­get — levonnak a csapattól. Amennyiben többet termelnek, úgy minden mázsa többlet után jóváírnak a csapatnak 1.9 mun­kaegységet. Harmadik féle elosztási mód pedig az, ahogyan a cukorrépa többtermelőket jutalmazzák. Itt is megszabták az elérendő ter­mésmennyiséget és az érte járó munkaegységet. A holdanként! tervük 130 mázsa, a levonást itt is ugyanúgy alkalmazzák, mint az egyéb növényeknél, eltérés a töbhtermelésnél ’ mutatkozik. A terven felül teljesített mennyi­ség utáni fele cukor- és pénz­járandóságot a többtermést elő­állító tag kapja meg. Cs. B. Xe lakkoznunk! ségből fakadó feladataikat, ami­kor esetleg sokan szülők ezt túl­zottan magyarázzák s bár a hi­bát ott kijavítják, mégis elvesz­tik bizalmukat az iskola irányá­ban? És ne beszéljünk arról sem, ha a tanulók közül egyné­hány fegyelmezetlenséggel árul­kodik arról, hogy többet kelle­ne tenni a gyermekek jellemé­nek helyes alakítása érdekében. Ne beszéljünk ezekről, mert ez árt a pedagógus tekintélyének. A Megyei Tanács Művelődé- sí Osztályán tudnak pél­dát mondani arról, hogy egy-egy skolaigazgató mennyire követ­kezetesen száll szembe azzal a megállapítással. hegy iskolájá­ban valamilyen hiba van, ame­lyen javítani kell, és a megtör­tént esetek ellenére is fenn­tartja állítását, hogy nem, nincs ott semmi hiba, minden a leg­nagyobb rendben van. Egyszó­val „lakozza” £ valóságot, szé­píti a helyzetet s nem gondol arra, hogy ez a szépítés nagyen káros dolog, mert hiba van mindenütt, ahol emberek dol­goznak s ez csak akkor válik jelentőssé, ha ezekről a hibák­ról nem akarunk tudomást ven­ni. Ahelyett, hogy gyógykezel­nénk a jelentéktelen sebet, arrti a fejlődést gátolni ugyan nem tudja, de minden esetre zavar­ja, letakarjuk a sebet s aztán az elgennyed, nehezen gyógyul és esetleg komolyabb következ­ményei is lehetnek. Nem egy pedagógussal beszélgettem, aki légy ntelt, s azt mondta: nem szólok semmit, nem jó erről be­szélni. Hibák vannak — sajnos, de a hibákat ki is lehet javítani. Kár a lakkozásért, mert a lakk lepattog s alóla előtűnik az a szépséghiba, amit takargatással eltüntetni sokáig úgy sem le­het. S ha már a pedagógusok tekintélyéről beszélünk, a peda­gógusok zöme azt állítja: a te­kintélyt sem lehet kilakkoznl. Vagy van olyan életmód, olyan viszony a munkához, amely megfelelő tekintélyt jelent a példaképet kereső ifjúság előtt, vagy nincs. És akkor hiába a legszebb lakk. És a többségnek van igaza... S.— 2 Hogyan (jtemizamuk r r a guiácsi Uj Efet Tsz-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom