Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
Születések története A dofiánypajta tetején A nyai nagypapától hallót- tam a híres, nemesi csj - ládfákról, melyek aranyozott keretekben függteu a főúri kastélyok szobáinak falain. Törzseik ágain bárói, grófi, hercegi származásokról árulkodtak a csupa ipszilonos nevek, a cirá- dás, sasokkal, íjakkal, halastókkal, két-három négy koronával ékesített címerek.'.. Csak az ő családfájáról nem szóltak soha... Pedig az te- rebélyesebb volt, gazdagabb ágazatú, mint az a másik, csakhát szegényes egy kicsit. Ezt nem díszítették rangok, címerek, állatok, mert a cselédek családfája volt. Olyan mint a tiszteletreméltó pá- tyodi Virágh családé. Mert az idős házaspár csupán két siralmas szót késhetett volna a tizenhét ágba a gyermekek nevei után: Madarassy cselédei... S öt név elé keresztet kellett volna rajzolni... Rang nélkül szülte, szolgának nevelte Virágh néni a megmaradt tizenkettőt. Mert ötöt a kegyetlen sors, a cselédkenyér sori osztott el örökre, ötször szólalt meg a lélekharang a nagy cseléd családban. Ennyiszer allta körül a koporsót az édesanya és az édesapa. Tizenkét ág maradt a családfa törzsén... S bár tizenegyszer tolt örömanya Virágh néni, a könnyeket tizenegy esküdő sem száríthatta fel teljesen. Csak enyhített a fájdalmán, hisz ilyenkor mindig az az öt letört ág jutott az eszébe, akiknek — mint a családi fészekből kirepült tizenegynek, és az azt meg élvező utolsónak — születési történetük van. S ezt Virágh néni most is ott őrzi a szíve mélyében ... T? Imosta az idő a terebélyes ■L/ fa törzsén a vallomásokat, melyeket valamikor együtt vésett arra a fiatalasszony, férjétel: — Ha az isten nyulat ad, bokrot is ád hozzá. Adott? Nem... Múllak az évek, új ágakat nevelt a törzs, de kisebb lett a máié és szű- kebb a cselédház. Az ágyak alá kicsinyeinek fészket esz- kábált fából az apa. Ha valamelyik kiesett, nem azt kérdezték, melyik volt, hanem hogy hány...? — Engem a legkisebbel ágyastól kitettek a ház közepére, hogy ne essen ránk az eső. Keservesen neveltem gyermekeimet — ' emlékszik Virágh néni.... Negyvennégy esztendőt szolgált az uram s vele együtt én. Oda hajtott a sors, a sok éhes száj, ahol több máiénak valót adtak ... Táplálni kellett a zsenge ágakat, hogy megerősödve cselédei lehessenek Madarassy méltóságának... —- Pali volt az első. Nagy hassal arattam vele két hétig. Ebéd helyett a kereszt árnyékába húzódtam pihenni. Az apja csak két napig láthatta, mert összeveszett az úrral, s elvitette katonának. Három esztendő után tért meg, s a fül nem ismerte. Sokáig csak Mt- hály bácsinak szólította ... Mikor felcseperedett, a méltósá- gos úr kivetette az iskolából, hogy legyen neki ostorosa — Marikával is sok baj volt. i Hátán hordta az édesanya a földre, de mindig haza kellett jönni miatta, mert sírt... Mihállyal is aratni járt. Ö is ostoros lett. Erzsiké pedig Madarassy szobalánya. — Jóska ... Neki keserű tolt az élete. Szegény fiamnak csontvelő gyuladást kapott az egyik lába nyolc éves korában... S ez a fehér pénzért, a. tízfilléresért, melyet olyan nagy örömmel hozott mindig haza a lelkem, s azt mondta: „Na édesanyám, a héten lesz sóra való is”. Hány éjszakát átvirrasztottam mellette! Huszonkét évig fájt a lába... Le kellett végül vágni... Julika?... ő szolgált Debrecenben is táblabírónál, Madarassy tejénél, aztán meg itthon... János fiam viszont, mikor megbírta fogni az ostort, kocsira ültették. Ott nevelkedett fel. Tizenegy esztendős volt, amikor két évre vállalta el a gulyásságot... Sokszor volt beteg ő is... Ilona otthon maradt, nekem segíteni. Ö volt a család jobb keze... Magda lányommal nyolc hétig feküdtem ... De. sokat elestem vele! A bábaasszony azt mondta, nem tudom megszülni. Mikor a világra jött, azt jósolták, ennek sem kell sta- férung ..., És kellett... T ászló a tizedik, akit szín- tén aratáskor hordott a szíve alatt édesanyja. Cseléd lett belőle is, mint a többiből, s terelte a gulyát apia mellett, hogy nagyobb legyen a máié ... Ilyen sors várt volna a nagy családfa tizenegyedik tagjára, Miklósra és nem különb Margitkára, a ;,vakarára .. Ezerkilencszázötben esküdtek örök hűséget egymásnak idős Virágh és felesége. Cím nélkül, de becsületesen éltek. Sok-sok szenvedés árán nevelték gyermekeiket, s ki tudja mennyi könnyet ejtett értük az édesanya közel fél évszázad alatt... Szolgasors nyütte, ezernyi gond emésztette Virágh nénit. Megtört, beteges... S most is hat lányát és fiát tárja haza a Új kultúrház családi fészekbe, s velük együtt a vöket, menyeket, unokákat. A legkisebbeket, akik a cselédek családfájához tartoznak, de nevük után nem áll már többé a csúf szó... Nem, mert az apák, édesanyák, s a nagyszülők is újjászülettek ebben a korban... S ezért a családfa ágain már aranyozott betűkkel ez is olvasható: 1 dós Virágh Mihály nyug1 díjas, téesz tag, s tíz gyermeke férjestől, feleségestül szintén azok. Pali népfront — bizottsági elnök, brigádvezető. Mihály Tyúkodon terményfelvásárló. Miklós a naményi járási tanács mezőgazdasági osztályán könyvelő. Boldogok valamennyien. A családi fészekből kikerültek s új otthont me- lengetnekkicsiriyeiknek... Néha azért jól esik visszatérni megpihenni és emlékezni a régi fészekben szeretettel körülzsongni az édesanyát, s megköszönni neki a legdrágábbat: az életet ... Farkas Kálmán A vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezetben szép jövedelemre számítanak dohánytermékből. Ugyan még csak a napokban folyik a palántálás, de a pajták rendbehozását is megkezdték. A képen: Ifjú Mátyás Mihály ács a tetőn serénykedik. \ (Hammel József felvétele.) Egy riport visszhang ja Kerekasztal-beszélgetés a „kényes“ kérdésről Igen szépvonalú épület lesz a Dombrádon készülő új kultúrház. Az építkezésen társadalmi munkával is szívesen közreműködik a község lakossága. (Hammel József felvétele.) Kedves Jóska! „ Üjabb levelemet azzal kezdem, hogy a legutóbb sokat töprengtem. Igaz, megnyugtatott az a tudat, hogy a te „nagy” problémádra, — mint ahogy akkor elneveztük, — a „kényes” kérdésre némi feleletet sikerült találni. Mégis maradt aggodalmam, hogy vajon te nem vélekedsz-e úgy: jó, jó, könnyű azoknak, akik már révbe jutottak, egyenesben vannak. Mert legutóbb azokról a fiatalokról esett szó, akik ballagás és érettségi után — egyetemi felvétel és íróasztal hiányában — a fizikai munkát választották, szakmát kerestek és már szépen keresnek. Igazad van. A tárgyilagosság érdekében meg kell szólaltatni a hozzád hasonló, a most ballagó fiatalokat. Hallgasd fneg a közeli napokban lezajlott kerekasztal-beszélgetésünket. ★ Kiss Aflila „fifikája“ Először megegyeztünk: hagyjuk most az interjuvolás hivatalos formáit, csak beszélgessünk. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Leány- gimnázium három, a Kossuth Gimnázium két végzős tanulója és a riporter ülték körül az asztalt. Tetszett az ötlet: őszintén elmondták véleményüket a pár nappal előbb megjelent újságcikkről. Kiss Attila így vélekedett : — Sok-sok fiatalt izgat a téma ezekben a napokban, ezért tartom hasznosnak. Hogy mi a véleményem? Őszintén elmondom, én orvos akarok lenni. Csakhogy itt van az a szó: „ha”. Ha felvesznek. De mi lesz, mihez kezdek akkor, hogyha sikertelen lesz a felvételeim, vagy objektív akadály miatt nem jutok el az orvosi karra? Én is úgy vagyok vele, mint manapság már sok-sok érettségiző fiatal, alaposan gondolkodni kezdek. Szép lehetőség a szakmaszerzés. Számoljunk csak! Egy kezdő tanár, hosszú egyetemi évek után 1300—1400 | forintos fizetéssel kerül ki. Egy szakmunkás fiatal pedig másfél év után többet kereshet ennél. Ez pedig döntő körülmény. ’ Andrási Tibor szakította itt félbe a szót, s bejelentette: eltökél szándéka, hogy a • fizikai munkát választja. Különösen mióta kezd felvirágozni a politechnikai oktatás a Koss.uth Gimnáziumban, egyre nagyobb az érdeklődése. — A vasúthoz szeretnék kerülni, előbb a pályafenntartáshoz, majd továbbképzés útján előbbre jutni. Megtörténhet, hogy ez nem sikerül. Akkor sem leszek reményvesztett, van még vállalat, ahol szívesen veszik az érettségizett fiatalok jelentkezését. A riporter tévedése Attila és Tibor egybehangzó véleménye, hogy a „kényes” kérdésről szóló cikkben felesleges volt annyira borúsnak megrajzolni a helyzetet. — Mert nem igaz az, hogy az idén érettségizők annyira húzódoznának és kényeskednének a szakmunkás pályától. Tibor szavát Attila toldotta meg: — Van nálunk egy fiú, orvos az apja és korábban hosszú ideig baj volt a tanulásával. Ám mióta rendszeresen jár politechnikai oktatásra, mintha csak kicserélték volna, megnőtt az érdeklődése a technika iránt és határozott szándéka, hogy szakmunkás lesz. És a lanvok ? Fekete Veronka, a Zrínyi Gimnázium végzős növendéke, érdekes kijelentést tesz: — Szerintem a termelő munka sokkal hasznosabb, mint a többéves egyetemi tanulás... Erre kis bojdulás támad, kérdések hangzanak el, hogy akkor a Zrínyi Ilona- Leánygimnázium negyedikeseinek nagy százaléka miért választotta mégis a továbbtanulást? Mert az igazság az, hogy a legtöbben tanárnőnek, orvosnak, vegyésznek készülnek. — Nálunk azért más a helyzet, mint a fiúknál. — veszi át a szót Hosszú Magdolna. — Igaz, én tanárnő szeretnék lenni, nyelvszakos, s talán „illetéktelen” vagyok a válasz megadásánál. Ha a lányok a termelésben akarnak, elhelyezkedni, érthető, hogy a könnyebb munkát keresik. A mi megyénkben erre jelenleg nem sok lehetőség van, tudomásom szerint néhányan a fővárosban és más helyeken, mint szövőnők szeretnének dolgozni. Badar Erzsiké gyorsan megjegyzi, hogy ő a postára szeretne kerülni, mert nem akar egyetemre menni — És ha ez nem sikerül? — Akkor nem tétovázok sokáig, megfelelő szakmában tanulónak jelentkezem. Jóska! Ezt a beszélgetést azért írtam le neked, hogy társaid véleményéből, terveikből újabb erőt meríts problémád megoldásához. Nem szépítettem a nyilatkozatokon, mert tudom, hogy te és a hozzád hasonló sok fiatal, akkor csak elmarasztalt volna. ígérem, hogy ballagásodon ott leszek, és ígéretemet nem felejtettem el. Csak kérlek: a „kényes kérdés’* eddigi vitájáról mondd el majd a véleményedet találkozásunkkor. Üdvözöllek: Angyal Sándor. Szeles, felhős idő Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások, legfeljebb néhány helyen kevés eső. Mérsékelt keleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 14—18 fok között. Távolabbi .kilátások: a jövő hét elején 20 fokot meghaladó, NYÍREGYHÁZI rádió MŰSORA: Vasárnap: Tiszántúl: a nyíregyházi rádió irodalmi folyóirata. — Az édesanyákat köszöntjük. — Szív küldi szívnek szívesen. — Sporttudósítás. Hétfő: Keletmagyarországi krónika. —• A győzelem napja. — Munkatársaink jelentik. — Hírek. — Tudósítások. — Ki mit szeret. — Fiatalok fóruma. ÉRTESÍTÉS! Értesítjük a lakosságot, hogy a 475. számú Mátészalka—Tiszaúj- lak főközlekedési úton a Szamos folyó jobb és balpart védőgátjai között 1960. október 30-ig váltott egyirányú forgalom lesz. MÄV HÍDÉPÍTÉSI (1455) FŐNÖKSÉG. s