Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-27 / 124. szám

uj varazsa Bihariné 4800 csibéje y OLT IDŐ, amikor ha a munkaversenyről esett szó, többen leintően legyintetté«, mondván: „Valami érdekesebbet nem tud? Ez már a könyökö­mön jön ki..Mi tagadás, a munkaverseny írott és íratlan krónikájában fellelhető olyan 1 időszak, amikor e nemes, lelkes és főképp eredményes vetélke­dést unottas megszokássá, frá- ziscsepüléssé alacsonyította az érte felelősek felületes törődése, ötlettelensége. Az elért eredmény sokszor túlzott önbizalmat, mondhatnék elbizakodottságot szült, holott az - újabb és újabb babérszerzés mindenkor az épí­tő, szenvedélyes nyugtalanság függvénye. Egy munkás mondta nemrég, hogy a legjobb példa erre az ő esete. Szereti az esztrád műso­rokat, csak a konferansziékkal nem tud kibékülni: mindig egyet hajtanak, akár a pereces, olyan ritkát hallani valami igazában 'újat... Mert milyen is az em­ber? örülni akar a kellemes meglepetéseknek. IV AGY ÖRÖM, hogy ez á „volt idő” napjainkban -mindinkább szó szerint értelme­zendő. Üzemeinkből, vállalataink­ból mind sűrűbben érkeznek kel­lemes meglepetéseket újságoló hírek, — a munka versenyről. Jó leírni, hogy a munkásemberek I nagyértékű vetélkedését össze­fogni, irányítani hivatott 'veze­tők az utóbbi időben egyre in- ácább felismerik, megértik, hogy ez új színfoltnak minden terüle- ken, így a munka versenyben Is :varázsos ereje van... Riportot (írtam a közelmúltban a nyíregy­házi ruhagyárból, s a Marinka- «zalag dolgozói a szó legszoro- isabb értelmében dicsekedtek, uJBiüts nap, hogy ne szerepel- |nénk a rádióban!” Gyorsan fe­leletet adtak csodálkozásomra: a *,házi stúdióról’’ van szó, amely­nek félhivatalos riporterei gyak- iran interjúznak a napi verseny ; győztes csapatával, Kepdes az ember lelke, ha rövid idő múl- ,va a saját hangját hallja vi­szont a mikrofonból. TÍjkeletű (dolog ez a ruhagyárban, de jól itette, aki kieszelte... Más: Szín- (házjegy-osztás volt a Gépjavító­iban —t•• közli a vállalat igazga- iiója, s hozzáteszi, nem is akár­milyen! A Lampiortinnep elő­adásán vállalatuk dolgozói közül az a 120 ember vett részt juta- ilomjeggyel, aki a munkaverseny részeseként elősegítette a ne­gyedévi termelékenységi terv 11.4 százalékos túlteljesítését.. P ONTOS, hogy percnyi ki- hagyás nélkül ott lebeg­jen az egyszerű emberek előtt: ez a verseny egy áldásos dolog, amelyből csak , jó fakad. Követ­kezésképp: hogy a tudósító, fel- világosító munka mellett kell, hogy a munkás a munkaverseny közben a saját boldogulását a lehető legtisztábban ismerje fel. Számtalan példa igazolja azt is, hogy a versenyben milyen óriási szerepe van az erkölcsi elisme­résnek. Igen ám, de az unos- untalan szócséplés helyett kelle­mes meglepetések kellenek! Mint a ruhagyáriak teszik: versenyt indítanak, jobban telik a Pénz- tárca, mert nagyobb' a kereset, — s a gyár vezetősége minden negyedévben „győzelmi vacsorá­val" kedveskedik a versenyelsö szalag kollektívájának. A dolgo­zók* tudják, hogy ez korántsem egy világrengető nagy dolog, de érzik, hogy a munkájuk után, értük van... Aztán döntő dolog, hogy a verseny indításakor, tartalma alatt ’se váljék sematikussá a küzdelem. Mondjuk ki bátran: elszürkülés helyett ötletességgel élesszük még nagyobbra a tü­zet. A''nyíregyházi VAGÉP-nó] lévő és követendő példa a leg­jobb " bizonyíték erre. Mint mon­dani szokás, nagy port vert fe> az idén, hogy megjelent a bri­gádoknál a Vállala’* „Negyedévi versenyhiradó”. Nem kellett eh­hez különösebb .felkészültséggel rendelkező szerkesztő, s a dol­gozók mégis nagy kíváncsisággal böngészték végig a sorokat. Ek­kor lett látható , valóság, hogy az emberekben él a vetélkedés vágya. És mit tettek eközben a vállalat vezetői? Koránlsem pi­hentek meg a babérkoszorú ár­nyékában, hanem a gyár munká­sainak egyöntetű helyeslése mel­lett meghonosították a pontozá­sos versenyt. S a vetélkedés „szabálykönyvébe” ilyen újdon­ságok kerültek: „A termelési terv teljesítése 30, az önköltség csökkentése 30, a társadalmi munka, az újítás és a minőségi munkavégzés 10—10 pontot ér...” EM NEHÉZ mindebből le- 1 vonni a következtetést. A serkentés a verseny sikerének egyik sarkköve. De ez a nagy jelentőségű és nemes feladat csak akkor teljesíthető sokat érően, ha ’ a" „hogyahjából” nem hiány­zik az új. Mert a lankadatlr újratörekvés számos jó jelensé­get is magában hordoz Csak természetes.’ hogy * aki a munka­verseny új színfoltjait a nyugta­lan kutató szenvedélyével kere- ^ si, nem vális elbizakodottá és j a formálissá? ürügyén felelőtlen^, né. Van még példa arra. hogy a verseny egyhangúságának ta­karója alatt néhol „nagy nehéz­ségnek” tűnik a tájékoztatás a verseny állásáról, mivel a „ten- gersok” más leendő mellett rrég nem tudtak idői szakattam a brigádok eredményeinek értéke­lésére.. Azt a kérdést tálán már felesleges is feltenni ezeken a helyeken, hogy akkor mit várnak ők egyáltalán a becsületes em­berek igyekezetétől, ha masuk is mellékes, megszokott dolognak tartják.a .munkaverser yt? Éppen ezért, a mind szélesebb körben kibontakozó és az éves terv tel­jesítésére, túlszárnyalására irá­nyuló munkaverseny felkarolása érdekében írjuk le ismét: min­den egyes kisebb-nagyobb új öt­letnek, elgondolásnak magával ragadó varázsa van His’en az emberek szeretik a kellemes új­donságokat. Angyal Sándor Ennyi futkos köré hívó szavára. A kislétai Rákóczi Tsz házatáján van e szép baromfiállomány. Már 5 hete múlt an­nak, hogy ^megkapták a naposcsibéket s azok jólérzik magu­kat, rohamosan fejlődnek. Ez a jó gondozásnak is Köszönhető. A szövetkezetiek megfelelő fűthető helyiséget is rendeztek be számukra, s takarmányuk is elegendő. A csirkék három hónapos, rántani való korukban kerülnek eladásra. A gondos munka Biharinénak is kifizető. A megállapított munkaegy­ség szép keresetet jelent majd számára. Vasárnap ünnepli a tiszadobi iskola fennállásának 300. évfordulóját Ezúton hívják meg; as iskola volt tanulóit A iiszadobi áll. ált. iskola má­jus 29-én, vasárnap ünnepli fenn­állásának 300. évfordulóját. Az ünnepély napján emléktáblát lep­leznek le a régi iskola falán. Délelőtt fél 11 órakor dísz- ünnepélyt rendeznek az iskola udvarán. A közebéd előtt és után a meghívottak a kiállításokat te­kintik meg. Délután fél négy óra­kor a jelenlegi és az iskola volt tanulói, valamint az úttörcsapat és* a tiszalöki gimnázium zeneka­rának közreműködésével kultúr­műsort adnak a községi művelő­dési otthonban. Este táncmulat­ság fejezi be a napot. Az iskola vezetősége ezúton hívja meg azokat, akik ennek az iskolának tanulói voltak. Ök is a Rákóczi Tsz- tagjai. G. Laza Mihály csaladjával es qf menyével répát egyesei. így többesben gyorsabban és jobb kedvvel is halad a munka. (Hammel József felvételei.) „A nyíregyházi járás termelő- szövetkezeteinek rangsorában az ibrányi Dózsa Tsz előkllő helyet foglal el s megvan az alap ar­ra, hogy a jövőben — a majda­ni nagyobb fejlődés során is — megállja a helyét” — ilyen vé­leményt hallottam erről a szö­vetkezetről. A Dózsa Termelőszövetkezet — a régiek közül — közepes nagy­ságú birtokon, 684 hold földön gazdálkodik közösen s szántóte­rülete alig haladja meg a négy­száz holdat. Tehát viszonylag kis Az ibrányi „titok44 — ém ami mögötte tan szövetkezet, mégis érdemes szét­nézni a házuk táján. Már a címben titokról, a jo gazdálko­dás „titkáról” beszéltem s ahogy sorra bontakozik a ter­melőszövetkezet eredménye, úgy világosodig meg, hogy ez a titok nem más, mint a közösségi élet szeretete Az ibrányi Dózsa Termelőszö­vetkezet — a történelmi hűség kedvéért meg kell említeni — 195? tavaszán alakult újjá. Két pár lovuk volt s egy istállójuk a kébdetnél. S ma, hogy most mi van a gazdaságban azt elég felsorolni. Az állatállományon belül leglényegesebc a szarvas- marha: tehénből és vemhes üszőből 13,4, vegyes szarvasmar­hából 43 darab jut száz hold közös szántóra. Sertés es juh ál­lományukat is beleszámítva 54 számosállat jut száz hold szántó- területre. • A fentiekből kitűnik, hogy az állattenyésztés, -a hústermelés egyik nagyon fontos jövedelem- forrásuk. Felhagytak a régi szem. lélettel, amely csak a gyümölcs- termelésre építette a gazdálko­dást. Rájöttek, ez nem biztos alap. Igaz, gyümölcsösük cz idén is száz mázsás termést ígér holdanként, de tudják, egy tavaszi erős fagy könnyen sem­mivé teheti mindig a szép ki­látásokat is. A Dózsa Termelőszövetkezet­ben a gazdálkodást nem hite­lekre, hanem saját anyagi erejükre alapozzák. Építő brigádjuk tavaly eg\ öt­százas juhhodályt, kétszázas ser­tésszállást hozott tető alá. Egy régi épületből negyven férőhe­lyes tehénistállót készítetten. Van sajat erőből kovácsmúhe- lyük és gépszínjük is. Az elmúlt [évben — a ráfordított munka­egység kivételével — meghalad­ta a százötvenezer forintot a saját beruházás. Az idén bontott anyagból ötven férőhelyes istál­lót. szerelőműhelyt, gépkccsiga- ráast é; egy négysz^zts juhho­dályt lógnak építeni. A hústermelés terén is a saját szaporulatra számítanak, ae a tenyészállatok számának a gya­rapítását is ezen az utón igye­keznek megoldani. A tehénállo­mányt az idén kilenc vemhes üszővel gyarapítják és mintegy húsz darab üszőt válogatnak ki továbbtenyésztésre a közösben nevelt, vagy a tagoktól vásárolt növendékekből. Anyakocájuk negyvennégy darab vai». Ezek szaporulatából sikerül ’ megolda­ni sertéshizlalási tervüket. A sőre egy része is saját nevelé­sű, a többit úgy vásároltak. A termelőszövetkezet - vezetősé­ge tudja jól, hogy ns anyagi érdekeltség megteremtése lehet az az erő, amely biztosítja az egyéni meg­élhetésen túl, a közös gazdaság jövőbeni terveinek a valóra vá­lását. A szántóföldi növényter­melésben egyénekre bontották a megművelendő területet. A nö­vény és gyümölcstermelésken és az állattenyésztésben egyaránt alkalmazzák a premizálást. A tagok prémiumként kapják meg a tervezett fölött előállított ter­mény felét. Az eddigi hízómarha-, tej-, ser­tés értékesítés, a fűrészüzem és a daráló hasznából tizennégy forintos előleget osztottak a ta­goknak. De megvan a fedeze­tük — 130 ezer forint — a kő­vetkező előlegre is. Az ilyen pénzgazdálkodás nyugodt mun­kát, biztonságot eredményez a tagok részéről. Ez' az eddig el­végzett nóvényápolási munkák is bizonyítják. A jó munkára, szer­vezettségre szükség is van, mer a növénytermelési brigád egy- eg.v tagjára négy és íc. hold kapás terület jut. Tavaly a Dózsa Tsz ben negy­venkét forintot osztottak mun­kaegységenként. Az idei kilátá­sok azt mutatják, hogy ez az érték ebben az évben is meg­lesz. Hogy itt tart és ilyen ered­ményekkel dicsekedhet az ibrá­nyi Dózsa Termelőszövetkezet, a tagok szorgalmán a vezetők talp­raesettségén kívül ebben nem. kis része van a szövetkezet pat- ronálójának, a Kemecsei Állami Gazdaságnak. A gazdaság igaz­gatója, szakemberei jo tanácsok­kal látják el őket s emellett, ha a szükség úgy hozza, ’cserevető­magot, kölcsöngépet is adna^ a szövetkezetnek. A szövetkezet gépeit a gazdasag gépműhelyé­nek a dolgozói javítják ki. így néz hát ki az ibrányi Dó­zsa Tsz „titka”, ami nem más, mint az, hogy szeretik termelő- szövetkezetüket s ennek érdeké­ben a lehetőséghez mérten min­den tőlük telhetőt megtesznek a közös gazdaság felvirágoztatásá­ra. Samu András 2 Az új varázsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom