Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

Hruscsov elviárs párizsi sajtóértekezlete Ma déleíött rendkívüli ülés! tart a NATO állandó tanácsa liessámoló a kedd esti es szerdai párizsi eseményekről Párizs, (MTI): Eisenhower, Mac­millan és De Gaulle tábornok kedd este fél tízkor újabb ta­nácskozásra ült össze az Elysée- palotában. Társaságukban voltak külügyminisztereik is. Csak ne­gyed óráig tartott az ülés. Utána a három nyugati szóvivő sajtóér­tekezleten ismertette az Elysée- palotában lefolyt ülésről kiadott közös közleményt. Eisenhower, Macmillan és De Gaulle közleményükben „sajnál­kozásuknak” adnak kifejezést, hogy a csúcskonferencia nem jö­hetett létre. A közlemény azon­ban mélyen hallgat arról, hogy az Egyesült Államok agresszív poli­tikája tette lehetetlenné a kon­ferencia megfelelő feltételeinek a II nyugati külügyminiszterek újabb ülése Párizs, (MTI): A három nyugati nagyhatalom külügyminiszterei szerdán délelőtt ülést tartottak. Az ülés egy és negyed óra hosz- szat tartott. Az AP közlése szerint délután ismét összeült a három nyugati külügyminiszter. Szerdán délelőtt Párizsban még mindig rendkívül élénk diplomáciai tevékenység folyt megteremtését, sőt — figyelmen kívül hagyva az ismert ténye­ket — megpróbálja a Szovjet­unióra hárítani a felelőssége^ Mindazonáltal a három nyugati kormányfő azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket „tárgyalások út­ján, békés eszközökkel kell meg­oldani". Eisenhower, Macmillan és De Gaulle végül azt hangoztatja, hogy résztvennének későbbi időpontban a nemzetközi kérdések rendezését szolgáló megbeszéléseken. A késő éjjeli órákban nyugati forrásokból olyan értesülést kö­zöltek, hogy Eisenhower elnök csütörtökön reggel elutazik Pá­rizsból, hogy Lisszabonon át haza­térjen. A Reuter közli, hogy a NATO állandó tanácsa csütörtökön dél­előtt magyar idő szerint 11 óra­kor rendkívüli ülést tart, az ülé­sen a nyugati külügyminiszterek beszámolnak a fejleményekről. (Folytatás a Z. oldalról.) sült Államokkal. Nincsenek el­lentmondó érdekeink. Egyetlen valami választ el bennünket: po­litikai rendszereink különbözősé­ge. — Jönnek még jobb idők is. Mi jó viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal és szeret­nénk, ha olyan elnököt válasz­tanának, aki jó viszonyban akar lenni hazánkkal is. Nem akarok beavatkozni az amerikai vá­lasztási hadjáratba. Az amerikai nép maga vá­lasztja meg, kit akar elnö­kéül. De azt szeretnék, hogy ez az, elnök legyen bölcs és méltó az elnöki tisztségre, értse meg, hogy a világnak békében kell élnie. Ha nem ilyen elnököt válasz­tanak, akkor lesz türelmünk. Ha a következő sem lesz ilyen, to­vább várunk. Van időnk. A mi ügyünk igaz ügy, jó úton fejlő­dik és mi haladunk tovább a kommunizmus felé. Ha ebben a versenyben a kapitalista orszá­gok majd elmaradnak mögöt­tünk, akkor segíteni fogunk ne­kik és szívesen megosztjuk ve­lük a szocializmus építésének jó tapasztalatait. Hruscsov ezután lelkesedéssel beszélt azokról a nagy eredmé­nyekről, amelyeket a Szovjetunió népe kivívott. — Jöjjenek, látogassanak el hozzánk — mondotta. — Minden további nélkül megkaphatják a vízumot. Azok, akik itt hurrog- tak, ők is jöjjenek el, őket is beengedjük, nézzék meg, hogyan élünk mi, szovjet emberek. Hát­ha még ők is tanulnak tőlünk emberséget. A Combat szerkesztője kérdé­sében ezt hangoztatta: Általánosan elismeri, hogy Hruscsovot jószándék vezette, amikor az „U—2” repülőgép in­cidensé ellenére eljött Francia- országba. Szeretné azonban tud­ni, vajon a francia köztársasági elnök békéltető akciói miért nem segítettek a megegyezéshez, a konferencia létrejöttéhez? Ha pedig már így történt, hogyan értékeli Hruscsov: De Gaulle közvetítő szerepe a béke érde­keit szolgálta-e? „Párizsba természetesen úgy jöttünk, hogy tudtunk az Egye­sült Államoknak a repülőgép­incidens ügyében elfoglalt állás­pontjáról — válaszolta Hruscsov. — Azért jöttem, mert azt hit­tem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben „felnyílik”. — Az amerikaiak bocsánatot kér­tek Kubától, amikor ott lelőttek egy betolakodó amerikai repülő­gépet. A Szovjetuniótól, a szo­cializmus országától azonban nem akarnak bocsánatot kérni. Mindegy, ez az ő dolguk, ez más kérdés, becsület és nevelés dolga. Ami De Gaulle közvetítő sze­repét illeti, Hruscsov kifejtette azt a véleményét, hogy a fran­cia köztársasági elnök megtett minden tőle telhetőt. Hogy köz­vetítése miért nem volt eredmé­nyes, azt ő — Hruscsov — nem tudja megmondani, ezt a kérde­zőnek magától De Gaulle elnök­től kell megtudakolnia. Bizonyos, hogy a Szovjetunió nem volt oka a közvetítés eredménytelenségé­nek. Eisenhower elnökkel De Gaulle elnök beszélt, neki kell tudnia, mi okozta a kudarcot. — De Gaulle az elvek émbere, becsületes ember. Ha kimondja a szót, meg is tartja. De egy szö­vetségesről van szó, sőt egy olyan szövetségesről, akit vezérnek tart, s akit nem kezelhet úgy, mint egy tolvajt. Ilyen helyzetben hogyan ítélje él valaki szövetségesét? Ez már a szövetségesek viszonyának kérdése, Ha őszintén beszélhetek, megmondom: ha a mi szövetsége­sünkkel történnék ilyesmi, azt mondtuk volna neki, hogy nem helyes, amit tett. És ha mégis megtette, bocsánatot kell kérnie érte. De hát ez a szocialista er­kölcs, a kommunisták erkölcse egész másfajta, mint a kapitalis­táké. A Szovjetunió és Franciaor­szág viszonyáról szólva Hruscsov hozátette; a két ország kapcso­latai jók. Kijelentette, hogy nagyon elégedett a De Gaulle elnökkel folytatott szerdai be­szélgetésével és az a véleménye, hogy a francia—szovjet viszony nem romlik, sőt javulni fog.\Ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a francia köztársasági elnök folytatni akarja a két ország kapcsolatainak javítására irányu­ló törekvéseit, — ' Nagyra becsüljük De Gaulle tábornokot és a francia népet — mondotta. Ezután megkérdezték N Sz Hruscsovtól. hogyan értékeli azt a tényt, hogy Gates amerikai hadügyminiszter Párizsból elren­delte, helyezzék készültségbe az Egyesült Államok haderejét. Hruscsov kijelentette, hogy nem olvasta ezt a hírt. De ha ez igaz, ez kétségtelenül provokáció, ami csak bonyolítja a helyzetet és ar­ra szolgál, hogy az amerikai né­pet megfélemlítsék, még jobban megkopasszák az amerikai adó­fizetőt. Lehet, hogy provokáció — mondotta Hruscsov, — de az is lehet, hogy egyszerűen gyá­vaság. De a gyávaság ugyan­olyan veszélyes lehet, mint a provokáció. Gyávaságból még háborút is ki lehet robbantani. — Én nem ismerem Gatest, nem tudom mennyit ér, de isme­rem barátomat. Malinovszkij mar- sallt, a nagyszerű katonát, aki hősiesen harcolt az első világhá­borúban Franciaországban a né­met imperialisták ellen és a má­sodik világháborúban a német fasiszták ellen, ö szocialista ha­zánk hú fia. <3 nem rendelt el riadót és nem is fog elrendelni. De azt megmondhatom, ha fenye­getni akarnak, más országokat válasszanak célpontul, mert min­ket nem lehet megijeszteni. A Neues Deutschland tudósí­tója ezután megkérdezte Hrus­csovtól, véleménye szerint miért változott meg Eisenhower állás­pontja Camp David óta, mert most nyilvánvalóan egészen más­ként viselkedik, mint akkor? Hruscsov utalt rá, hogy a leg- reakciósabb amerikai körök, a Pentagon, a hadügyminisztérium gyakorolnak nyomást Eisenho- werra, ők küldték a kém-repülő­gépet a Szovjetunió fölé, az ő nyomásuk a magyarázata Eisen­hower megváltozott magatartásá­nak. Az utolsó kérdés arra vonatko­zott, hogy szándékszik-e Hrus­csov Latin-Amerikába, pontosab­ban Brazíliába utazni, s hogy mi a véleménye a latin-amerikai helyzetről, továbbá, hogy véle­ménye szerint van-e szerepe La­tin-Amerikának az elsőrendű fontoságú világpolitikai kérdések megoldásában? A kérdés első részére Hruscsov azt válaszolta, hogy Brazíliába még nem hívták meg, ezért nem mehet oda. De nem adja fel a reményt, hogy Latin-Amerikából érkezik számára meghívás és akkor örömmel tesz annak eleget. A kérdés második részére a következőket válaszolta: — Érezzük a lüktetését annak a harcnak, amely Latin-Ameriká- ban egyrészt a függetlenségért, másrészt az amerikai imperia­listák ellen folyik. Nixon alelnök ellen 1958-ban latin-amerikai lá­togatása alatt kirobbant tünteté­sek jellemző ómenek voltak. Üdvözöljük a kubai népet, amely gazdája lett hazájának. Meggyőződésünk, hogy a többi latin-amerikai nép is ezt az utat követi, örülni és tap­solni fogunk sikereiknek. Hruscsov kifejezte azt a meg­győződését, hogy a latin-amerikai országok világpolitikai szerepe olyan mértékben növekedik, ami­lyen mértékben sikerül megsza- J badulniok az amerikai imperializ­mus szolgálatában álló kormá­nyaik nyomásától. Ekkor a sajtóértekezlet már csaknem két és fél óra hosszat tartott, mindenki kimerült a hal­latlan feszültségtől. Hruscsov mo­solyogva a következőket mon­dotta: — Még szívesen folytatnám a válaszokat a kérdéseikre, de tol­mácsaim azt mondják, teljesen kimerültek. A mi munkatörvény­könyvünk pedig előírja a pihenés­hez való jogot. Mi tiszteletben tartjuk ezt a törtfényt, ezért en­gedjék meg, hogy befejezzem. Ezután még egyszer kifejezte háláját a vendéglátó Franciaor­szág elnökének, De Gaulle tábor­noknak, üdvözölte Franciaország népét, és külön Párizs népét, valamint annak a vidéknek lakosságát, ahol Malinovszkij marsall kíséretében megfordult és annyi kellemes órát töltött. Hruscsov a következő szavak­kal zárta a sajtókonferenciát: — Mi a békés együttélés hívei vagyunk — kitartunk a béke politikája mellett, de a provokátorokra a jövőben is lesújtunk. Bí­zunk benne, hogy a békés együttélés politikája a népe­ket szolgálja s a népek meg­értik és győzelemre viszik ezt a politikát. Párizs, (MTI): Nagy érdeklő­dést keltett, hogy Menysikov, a Szovjetunió washingtoni nagykö­vete váratlanul Párizsba érkezett és szerdán reggel Hruscsov és a szovjet delegáció tagjainak tár­gyalásán a szovjet nagykövetsé­gen már ő is résztvett. Hruscsov egyébként délelőtt 10 óra.20 perc­kor felkereste Macmillant az an­gol nagykövetségen, majd az Elysée-palotában De Gaulle köz- társasági elnöknél tett búcsúláto­gatást. A nyugati országok külügymi­niszterei szerda délelőtt meg­kezdték értekezletüket a NATO miniszteri tanácsülése keretében. Délelőtt Párizsba érkezett Bren­tano nyugatnémet külügyminisz­ter is, aki a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetségén a szakértőkkel folytatott tárgyalá­sokat. Vajon miért utazik N, Sz, Hruscsov Berlinbe? Erről a problémáról cikkeznek a lapok és találgatások folynak a Chaillot-palota folyosóin is. A New York Herald Tribune a Német Szocialista Egységpárt pro- pagandaosztály-vezetőjének nyi­latkozatát idézi, amelyben vála­szol arra a kérdésre: azért megy-e N. Sz. Hruscsov Berlinbe, hogy megkösse a Német Demokratikus Köztársasággal a békeszerződést? A nyilatkozat kifejti,, hogy ez le­hetetlenség, mert előbb békekon­ferenciát kell összehívni ahhoz, hogy békeszerződést lehessen kötni. Ügy hogy most nem ke­rülhet sor az NDK-val való béke- szerződés megkötésére. Hírek szerint N. Sz. Hruscsov csütörtökön utazik Berlinen át Moszkvába. Legvégül az újságírókhoz in­tézte szavait: — Köszönöm figyelmüket — mondotta. — Arra kérem önöket, írjanak igazat, szolgálják tollúk­kal az igazságot és a békét. A viszontlátásra! 5 óra 30 perckor gördült ki N. Sz. Hruscsov gépkocsija a sajtó­házból. A Szajna-hídnál sokszáz főnyi csoport várta a szovjet kor­mányfőt. Éljenzés és taps kí­sérte a távozó Hruscsovot, volt aki sarló-kalapácsos vörös zász­lót lengetett feléje. Igaz, hogy voltak ellenséges kiáltások is, de ezeket túlharsogta a tömeg sze­rető üdvözlése. Négy moszkvies autó a világűrben Kém-S7.putnyikok, rakétarepülőgépek és földkörüli röppályán mozgó bombák a Pentagon katonai tervében Moszkva, (MTI): A szovjet sajtó továbbra is igen sok tudományos kommentárt közöl, amelyek az új űrhajó-szputnyik jelentőségét méltatják. Érdekes összeállítást közöl például az Izvesztyija arról, milyen nagy teljesítményű volt a szputnyikot fellövő rakéta. Az űrhajó súlya — négy és fél tonna — megfelel két kerekes traktor, vagy két teherautó súlyának. Ez a rakéta négy Moszkvics gépko­csit juttathatott volna a világ­űrbe ... Több szovjet tudós foglalkozik azzal, milyen eredmények várha­tók az űrhajó-szputnyik segítsé­gével végzett kutatásoktól. G Rozenberg professzor cikkében rámutat: a tudomány képet kap arról, hogyan valósítható meg az űrhajó földi parancsra történő irányítása, hogyan lehet leválasz­tani a hermetikus kabint, hogyan lehet biztosítani a kabin belsejé­ben az emberi élethez szükséges feltételeket. V. Sztruminszkij, t a Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja az Izvesztyijában közölt írásában megállapítja: a rakéta hermeti­kus kabinjának visszahozása az egyik legnehezebb feladat, mivel a kabin az atmoszféra sűrű réte­geibe jutva rendkívül felmeleg­szik. A szovjet tudósok azonban ma már gyakorlatilag is hozzá­fogtak a problémának megoldásá­hoz. Moszkva, (TASZSZ): A Kom­szomolszkaja Pravda cikket közöl arról, hogy. az amerikai hadveze­tőség a kozmikus háború, a kém­kedés és a világűr háborús cé­lokra való felhasználása végett újabb és újabb terveket dolgoz ki. Az amerikai katonai szakembe­rek komolyan mérlegelik annak lehetőségét, hogy sajátos szput­nyikot készítsenek, amely segít­ségével a világűrt harctérré lehet változtatni. Az Egyesült Államok­ban lázas kutatómunkát folytat­nak a „Diana Sore” elnevezésű rakétarepülőgép elkészítésére. En­nek segítségével a világűrből bombát lehetne ledobni vagy ra-1 kétát lehetne kilőni földi támasz­pontokra. A Pentagon szakértői 1 szerint a rakétarepülőgépet ké­sőbb rakétatámaszpontul is fel lehetne használni. Kimondottan katonai jelentő­ségű a Midas és Samos szputnyi- kok létrehozása. Az elsővel az el­lenfél rakétakílövő-helyeit lehet felfedezni a második pedig fény­képező és televíziós berendezések segítségével kémértesüléseket to­vábbít az ellenfél objektumairól. A sajtó beszámol róla hogy ez év áprilisában kísérletképpen kilőt­tek egy Samos típusú kémszput- nyikot. A Komszomolszkaja Pravda hangsúlyozza, hogy nem is olyan régen, 1949-ben hasonló tervek I fogantak meg az őrült Forrestal amerikai hadügyminiszter agyá- I ban. 150 éve gyártanak konzervdobozokat A konzervgyárak világszerte j most ünnepük a konzervdoboz | feltalálásának 150. évfordulóját. A francia Nocolas Appert ötle­téből 1810. augusztus 25-én az angol Peter Durand kapott sza­badalmi oklevelet teher bádog­ból készül'., konzervdobozokra, j Jelenleg a világon évenként kö- 1 rülbelül ötven milliárd konzerv­dobozt gyártanak. Magyarországon az 1800-as évek vége felé gyártottak elő­ször konzervet. A magyar ipar ez idő szerint az üvegbe csoma­golt konzerveken kívül évenként mintegy nyolcvanmillió fémdo­bozt használ fel gyártmányát /-> erwrn n nc\1 rt srivft 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom