Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

Ma: zenészek és szakácsok j versenye Vásárosnaménv bau Ma rendezik meg harmadszor a földművesszövetkezeti zenekarok és szakácsok hagyományos verse­nyét az újjáépített vásárosnamé- nyi „Csipke” étteremben. A ver­senyen kilenc népizenekar — Ti- szavasvári, Mátészalka, Tiszalök, Nyírbátor, Vásárosnamény, Kis- várda, Fehérgyarmat, Nagykálló, Űjfehértó — indul. A megjelent hallgatóságnak sokáig emlékeze­tes mard a verseny, mert a köte­lezően előírt számok — verbunk, népdal, magyar nóta, csárdások és szalonzene — ezt garantálják. A jazz-zenekarok közül a kis- várdai és a mátészalkai vesz részt a versenyen, ahol tangót, rumbát, szambát és rock-and-rollt kell cl­játszaniok hogy eldöntsék: kettő­jük őzül melyik a jobb zenekar. A nem mindennapi verseny ko­moly tudást kivan a zenekarok részéről, mert a népes n e?.6ny I sok meglepetéssel sri'uáHat. A nap másik érdekessége a szö­vetkezeti szakácsok versenye lesz: ki tud különb hidegtálat, levest, készételt és frissen sültet készí­teni. A szakácsok versenyében szintén kilencen vesznek részt. A legjobbak — úgy a zenészek, mint a szakácsok — értékes tárgy- jutalmat, valamint a MÉSZÖV Igazgatóságától oklevelet kap­nak. Dorogi. KISZ-napot tartott a Fehérgyarmati Közgazdasági Technikum Nem mindennapi esemény szín­helye volt a közehmúltban Fehér- gyarmat és környéke. Iskolánk kiszesei nagy lelkesedéssel vet­tek részt a terepversenyen és az ezt követő tánccal egybekötött szellemi öttusán. Izgalommal vár­tuk a reggelt. A borús idő elle­nére az ifjúság teljes létszámmal megjelent a kirándulási helyen. A kijelölt állomásokon már előre elrejtőztek az ellenőrök. Ezeken a helyeken tanáraink és a KISZ- járási bizottságának munkatársai vállaltak beosztást. Az útvonal nem kis nehézségei ellenére — mélyért dicséret illeti Garda József és Bethlendi Miklós KISZ vezetőségi tagokat — tagsá­gunk sikeresen oldotta meg a fel­adatokat. Erős hajsza alakult ki az elsőbbségért, mivel ez egyben a Kilián György próbások vizs­gája is volt. A csapatok beérke­zt' j után cellövő versenyt rendez­tünk. Pihenő után táncestet tar­tottunk, s a fejek felfrissítésére j szellemi öttusában mértük össze tudásunkat. Nagyon jól szórakoz­tunk, s hasznos volt a KISZ-nap. Varga Olga KISZ-titkár. Koccintás a négyesben gy nevezik a Fe- vj hérgyarmati Álla- mi Gazdaság köl- ÍC'jü csei üzemegysé- gét. Adminisztrá­torát pedig Har- buta Ferencnek, aki talán soha nem volt olyan népszerű, mint n minap, amikor pénzzel meg­tömött aktatáskával állított be a négyes irodájába. A dolgozók körülzsongták, mint méhecskék o virágot, ő azonban csak mo- solygoU, nem árulta el a titkot... Mikor aztán végül a kíván­csiskodók kérdésére válaszolnia kellett, csak ennyit mondott: — Százhúszezer forintot osz­tok itt ki mindjárt. Az emberek örültek, s bizony sok volt olyan, aki nem is szá­mított annyi pénzre nyereségré­szesedés címen. Töbp mint 100 dolgozó markába számolta le a ropogós piros bankókat, akik kö­zül közel hatvan több mint ezer forintot kapott. A legvastagabb borítékot. Pisák Miklós, az üzem­egység zetorosa kapta. Kétezer­kétszáz forint ütötte a markát, A zetoros nagyon megörült. Be- reczki András, az üzemegység vezetője, aki több mint 11 éve dolgozik az állami gazdaságban, | s ebben a minőségben négy esz-! tendeje, a prémiummal együtt j J900 forintot kapott... Valaki aztán javasolta: — Ünnepeljük meg ezt a na­pot. Ügy is lett. Bort hoztak, koc­cintottak egymás egészségére, s megfogadták, hogy ezután még jobban dolgoznak. S ezt már; másnap bizonyították is. Pedig j vasárnap volt. Ennek .ellenére minden dolgozó munkába állt sj 1300 termőfaegységel permetez­tek meg nagy gonddal, -hogy több ] legyen a termés és'jövőre még több legyen a nyersségrészesedé- \ a nyírmadai Állami Gazdaságban. Hammel József felvétele. Vetik a burgonyát Uj baromfikeltető állomás Ez év elején avatták fel a korszerűen berendezett kisvárdai baromfikeltető állomást. A 12 gépegy­ségben egyszerre 120 ezer darab tojást helyzhetnek el. Hammel József felvétele. A futóhomok nem int tovább FRISS, TAVASZI SZÉL szá­guld Kék község határában, a homokdombok felett. A homok­ba most nem tud belekötni, nem tudja megfutamítani, mert nem­régen esett az eső. — De látná csak az elvtárs, amikor kiszárad és szél kereke­dik! El sem lehet mondani, mennyire hordja. Látja ott azt a vízzel borított, lapos területet? Pontosan olyan vc-lt a mellette lévő domb helyén is, a szél töl­tötte úgy fel, apám még emlék­szik rá, — meséli Lakatos De­zső, a kéki Búzakalász Tsz. tagja. INNEN, A DOMBTETŐRŐL be lehet látni az egész határt. Jobbra egy traktor szánt, azon­kívül nincs semmi, ami megtör­né a mező békés csendjét. La­katos elvtárs megmutogatja, meddig tart a tsz. határa, merre mi van. Ez itt, ahol állunk, a szomszédos dombokkal együtt legelő volt hosszú ideig. Három „járásra” osztották és egy év­ben csak egy „járás” volt le­gelő. Termés nem sok volt, kü­lönösen fent a tetőn, mert a szél elhordta, mielőtt megkapasz­kodhatott volna a vetés. Fa nem volt erre egy szál sem, ami megkötötte volna a talajt. — Amott, a szemközti domb alján és a domb közepén is fia­tal akácos húzódik. Azt már a tsz. telepítette. Mögötte a tsz- major húzódik. Nemrégen ül­tették körül kanadai nyáriéval A dombokat is körülültették. — összesen 19 ezer csemete várja már a föleiben a szél rohamait. — 60 ezer akác jön még az idén, reméljük rövidesen. 50 hold területet szeretnénk fási- tani. így határozott a tsz. köz­gyűlés. Meg is csináljuk, az már biztos — bólogatott nyomatéko­san Lakatos Dezső. — Nem ellenezték egyesek ezt a tervet? — NEM. NEM VOLT NAGY PROBLÉMA meggyőzni az em­bereket, mert Könnyű belátni, hogy ennek a területnek nen: . vesszük ;sok hasznát, akár lege­lőnek használjuk, akár bevet­jük. Igaz ugyan, hogy ha be lesz ültetve, még ennyi hasznot sem fog hozni, legalábbis egye­lőre nem. A termelőszövetkezet azonban nem lehet olyan rövid­látó, mint elődeink voltak. —- Nem lehet minden esetben csak azt tartam szem előtt, hogy m: hoz leghamarabb legtöbb hasz­not, nekünk messzebbre kell lát­nunk, nemcsak a holnappal, ha­nem a holnaputánnal is törőd­nünk kell. A községnek nincs erdeje, de nem is iparkodtak azon, hogy legyen. Ránk várt ez a kietlen rész itt, hogy barátsá­gosabbá tegyük. AKI ERRE JÁR MAJD újabb 15 év .múlva, nem nagyon fog ráismerni erre a vidékre. A „Búzakalász” varázsol ide er­dőt, de az eredményt, a gyü­mölcsöt már az egész falu fogja élvezni... Gehri Péter a megyei tanács szövetkezet-poli­tikai felügyelője. Neki is érdeme van abban, hogy a gyarmati já­rásban jó lendülettel kezdődött el a tavaszi munka. Éppen az első lépések megtételéhez igényelték segítségét. „Jóleső érzéssel mond­hatom: munkám nem volt hiába­való, jól dolgoznak a fehérgyar­mati közös gazdaságok”. Hammel József felvétele. Lyukas fazék és mosógép Megnyílt fiporligeten a Petőfi mozi * Április 2-án mozi nyűt Aporh- jeten. A mozi megnyitásékor' zsú­folásig megtelt a k cl túriiá z.\ Petité László, a megyéi' Moziüzemi« Vál­lalat; 'általános ellenőre mondóit ünnepi beszédet. Beszédében Ki­tért megyérk' kulturális fejlődé­től e és hazánk felszabadulásának Körülményeire. Az ünnepi beszed után az a porliget! határőrség, var amint a helybeli IíISZ-szee vezet Közreműködésivel fáitccsoport izórakoztótta a közönséget. Ez- .tán az új Petőfi moziban bemu­tatták a Kard és kocka 'című ma­gyar filmé té — Dróóóóóótoztas- sanak, fóóóóóóóótoz- tassanak! A jellegzetes ének­lő .kiabálás végig­hömpölyög az utcá­kon s a kutyák, ősi törvény szerint, szű­kölve ugatnak, amer­re a , hang. gazdája j kínálgatja a tudo­mányát. Az aranyosapáti Űj Élet Tsz irodája •tele van emberek­kel. Köztük az el­nök is, Dobos Dezső bácsi, volt tizennyolc holdas paraszt, akit tsz-községgé válás Után választottuk meg a dolgozó pa­rasztok. Halljátok?! — figyel fel nevetve a fazékfoitózó ' énekére. — Ennek se sok munkája akad itt nálunk. »Nem . mon­dom', ha mosógépek­hez is értene...? 1 Mondják az asszo­nyok, hogy- azokkal sokszor megkerül a baj... A többiek bólogat­nak. Bizony, bizony, ki a jófene bajlódik olyan fazékkal, ame­lyiken két-három folt is éktelenkedik. Van új elég a szövetke­zeti boltban... Garai Mihállyal, a termelőszövetkezet agronómusával sé­tálgatunk ezután a tanyaközpontban. Jobban mondva, csak a helyén, mert a java még a fejekben van meg.. . Ez a Garai különben ér­dekes ember. Melós. Innen került el, ' a szülőfalujából. Pes­ten dolgozott, daru­val. — Annak idején megkérésiem a havi négyezret is — mondja — de a szü­lőföld haza vonzott. — Persze — mond­ja mosolyogva — npm jöttem üres kézzel, hoztam ma­gammal egy agrár- mérnöki diplomát. — Eh! Ez nem is érdekes — szakítja félbe önmagát. — Nézze, micsoda ta­nyaközpontot lehet majd itt kialakíta­ni?! Kövesúttal. A Tisza-ágban meg ví- ziszárnyastelepet. Megmutatjuk, hogy virágzóbb nagyüze­met teremtünk.' eb­ben a határban, mint amilyen a Jármyaké. Újhelyieké volt'. Ezt magunknak csinál­juk, : nem nekik. Ez pedig nagy különb­ség. .. Elgondolkozom a mondottakon. Igaza van Garai Mihály­nak. /■ z aranyosapá­tiak megízlelték ' áz újat; a „mienket”. S ők lesznek alkotói, teremtői új életük­nek,' amelyik felé már megtették az első lépéseket. Marofka Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom