Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
— Ugyan, már nan nagy bolond, azelőtt volt. — Nocsak.. Tódor olyan mint Időközben mcgokoso- dott?! — Azt, nem, de öt kilót fogyott, — Hát maga le sem! . tagadhatja, hogy nős. ügyetlen lyuk sincs a zokniján. — Valóban igaza van. Az első, amire az asszony tjiegtaní- tptt, a stoppolás volt. & Egy javakorabeli férj jókedvűen üi a reggeli mellé, s mondja: r-s Ha borotválkozom, tíz évvel fiatalabbnak érzem magam. Felesége: — S mi lenne, ha lefekvés előtt is megborotválkoznál. .. Elhagytam az ernyőm.,, H>M.R Egy férj így panaszkodott itt ügyvédiének: Amikor megnősültem, boldog voltam. A kutyám mindig megugatott, mikor a munkából hazatértem, 5 a feleségem mindig ideadta a papucsot. Most pedig a feleségem morog körül, és a kutyám hozza elém a papucsot. — Nem értem, hogy mi a bria — mondta az ügyvéd — hiszen ugyanúgy megkap mindent, mint régen... — Mondd, mit keresett itt a páva?! — Öóó, az én fiacskám olyan okos! Oroszt, németet, franciét és algebrát tanul. Tomikám, mondj már a néninek egy „kezi- csókolom”-ot 'algebrául... — Nyuszit játszik a mama. — Igazán nagyon kedves öntől, hogy ilyen sokat táncol velem. Nagyon lekötelez. — Szóra sem érdemes, elvégre jótékonysági bálon vagyunk. Foghúzás boszorkányéknál, Fáni, a vt iikisasszony egy alkalommal így elmélkedett «tagéban: — Milyen romlottak lehetnek a férfiak, ha a nőket jobbik, felüknek nevezik? —r Ügy látom, csőmet kötöttél a zsebkendődre. El akartál valamit intézni? — Ja, azt a feleségért] kötötte, nehogy elfeledjem feladni a húsvéti üdvözlő lapokat. — Na, és feladtad? — Nem, elfelejtette ideadni Amerikában: — Mondja csakf drágám... Gazdag ember az apja? — Hogy gazdag-e?! Olyan sok aranyfoga van, hogy minder éjjel páncélszekrénybe rejti a fejét...! — Már egy fel órája csöngetek és nem jön senki! — Aztán mondja csak, vannak gyerekei? — Igen, egy fiam. _ Ahogy Ont ismerem, bizonyára egy mintafiú. — Valóban, se nem iszik, » nern dohányzik, nem nőzik, nen is marad ki, és emellett kofán tér aludni. — Ez igen, valóban példás. Hány . éves is tulajdonképpen? — Tegnap múlt egy éves... & A rendőrségen-: Bizonyára emlékeznek még rám. Tegnap jelentettem, hogy elveszett a feleségem. De..., már nem szükséges tovább keresau. — Talán már visszajött? — Nem, meggondoltam magam. .. _ & Mesélik, egy professzor oly feledékeny volt, bogy egy alkalommal ruhástól bújt a fürdőkádba. De szerencsére nem történt semmi baj. Ugyanis a csapot, is elfelejtette kinyitni. Sujítiíg., itt a húsvét! Most mit csináljak? Hát nem megérkezett megint a Húsvét? Szólok a feleségemnek, nyomban pakoljon és meneküljünk! Mert még egy húsvétot nem hírunk ki. Tavaly jól kezdődött a dolog. Hajnali háromkor még békésen, mit sem sejtve aludtuk az igazak álmát, egészen négy óráig, amikor becsengetett az első locsoló. A szomszéd jött, a dadogó Suhajda: — Bo-bocsánatot ké-kérek, h-.-hagy i-ilyen ko-korán za-zavarok, d-.-de m-még sok h--.helyre kell me-mennem — hebegte, s háta mögül előkapta a szódásüveget. így lett vége feleségem selyemhernyó hálókabátjának és a brokátpaplannak. Szaporán cihelődni kezdtünk. Még a borotválkozásnál tartottam, amikor megjöttek az első gyerekek. Tele paesulizták a feleségemet, meg a lakást, megettek vagy húsz tojást és egy csomó tortát, s én habos arccal kotortam a forintosokat a bukszámból. Aztán a második gyerekek jöttek, a Stanicli utcából. A harmadik gyerekeknél átszaladt a feleségem a szomszédba és 100 tojást kért kölcsön. Ekkor kezdtek szivárogni az ismerősök. Hlavács, az elökalkulátor még józan volt, amikor megérkezett, de már liasoncsúszva bújt ki a küszöbön, markában Opera-kölnit és előző nap sütött libacubákot szorongatva. Nyakas szaki benyakalta a féltve rejtegetett háromcsillagos konyakomat és elszavalta a Nemzeti dalt. A vendégek a bordal közben szétcsapdosták a protekciósán szerzett új konyhaasztalomat. A falánk Dönci bácsi megzabálta a sonkákat és még két rúd szárazkolbászt, s míg én a kocsmába szaladtam utánpótlásért, az újonnan érkezők • az ebédre készített töltöttkáposztának estek. Még az aprajából sem hagytak. Az igazi baj azonban akkor kezdődött, amikor feleségem a kezembe nyomta a születésnapjára vásárolt parfümösüveget: — Eredj fiacskám, locsold meg a jó Stánci nénédet, meg a Sanyi húgát, a zöldségesnél, nehogy neveletlen fráternek tartsanak-.• Zsebemben a meglocsolandók listájával neki is indultam. . Stánci néni kedves sikolyokkal tartotta üvegem alá a parókáját és meg kellett kóstolnom azt az émelyítő tejszínes habarékot, amit az én kedvemért sütött. Sanyi szeplős húga szégyenlősen követelte a húsvéti versikét, s miután eldaráltam az„Én- kiskertészlegényvagyokvirágokatlocsolgatok” — kezdetű varázsimát, meg kellett innom három pohár ánízsos pálinkát. Világéletemben utáltam az ánizst, s még az utcán is az undor kerülgetett az átható ánizsillattól. A zöldségesné megetette velem a tavalyi kocsonyáját, a trafikosné megitatta a borát Eredetileg azt hittem, hogy ecetet iszom, de a sovány vénasszony vesébelátó pillantásai előtt elégedetten csettintettem a nyelvemmel. Aztán jött a kukacos sajt Pollákéknál, * romlásnak induló szilvabefőtt Zajcsekéknál, a vitriolra emlékeztető kerítésszaggató Micikénél, a szemérmes vénkisasszonynál. Kóválygó, zúgó fejjel, sajgó gyomorral botorkáltam hazáig. Addigra már a locsolóik elpusztították a lakásomat, s csak zokogó feleségemet találtam a romok között. Ezúton kérek, könyörgök tehát minden ismerősömnek: tartózkodjanak a locsolástól, vagy ha mégis elkerülhetetlenül szükséges, locsolják meg a szomszédasszonyorpat, aki a múltkor azt híresztelte rólam, hogy én raboltam ki a háború alatt az Északi Temetőt... OV. i■ £TV. 9 „Köszönöm, nem!“ .■Húsyétkor történt. Pisti Julis- káékhoz készült locsplódni. Mielőtt elment volna hazulról, néhány jótanáccsal látta el bz anyja: — Vigyázz arra, hogy mindig udvarias légy. És ha kínálnak, inkább mondd jósak azt, hogy „köszönöm, nem”. Pisti meg is ígérte. Ahogy hazatért, kérdi is az anyja; Na, mondtad-e, hogy „köszönöm, nem,..?!" — Igen, anyám! Miután vagy egy órán át ettem a tortájukat, megkérdezték, hogy jóllaktam-e” Azt feléltem: „köszönöm, nem”.
