Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

A Csokonai Színház két előadása i • FÉNY-BALLADA 3 V A 15. ÉVFORDULÓN ^ V * <5 C A Nap süt itt. Varázsa végtelen. ^ C Tizenöt éve süt reánk sugara; ^ y s míg fénye átszökell a réteken, ^ y megittasulva imbolyog utána ^ C a foszló földek fénv-allelújáia. y A fény halad, hiába sündörög % vaksi vakond fény-átkozón utána, ^ y mert a Nap éltet, a fénye örök! «■ y Mienk a fény. A kincs töméntelen: y gyémánt nekünk a gyárak nyurga nyáj. « > arany aránylik künn a földeken; « V a bánya: kincsek termékeny tanyája. * y A fény hazánkat telt zöldben találja, s y s a szó, mely rajta végigmennydörög, < > minden sötét halált-hívó halála — > mert a Nap éltet, a fénye őrök! ^ y Piros-zajlásü nagy fénytengeren « y hajózik át hazánk, s már tovaszáll a * y tizenöt év, mely távlatot terem: * y homokdűnék és lankák méla tája y testvér-szavát a hegycsúcsokra tárja, y s míg gyári füst suhan a táj fölött, y öröm oson az egységes határba — C mert a Nap- éltet, a fénye őrök! C Ajánlás: y fme, a dal — jelenünk pici mása, y vers-vetület; csúcsában: NEGYVENÖT... y s íme, hazánk, amely a fény hazája, C mert a Nap éltet, a fénye őrök! ^ y CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR. * A pályázat mérlege : sokat fejlődött megyénk képzó'művészeti kultúrája MENEKÜLÉS, de hogyan? Ho­vá? Menekülni ebből a csöndes, mesterséges börtönből, ahol még könnyeknek sem szabad folyni, s mégis, megfulladnak a lányok, megfullad az egészséges emberi élet. Menekülni Bernarda házából. Ezt érzi mind az öt lány, ezt érzi a szolgáló, s mégsem tehetnek semmit, mert a ház falainál sok­kal súlyosabb bilincsek tartják őket vissza: a hazug, álszenteske­dő társadalom szinte törvénnyé vált szokásai. A spanyol falunak ezer rácsa van, nem csak azok az ablakrácsok, amelyek a lányok ablakait zárják le a külvilágtól. Bernarda öt leánya a rá­csok mögött szenved, egyi­kük már lassan az öregkorba lép, de nem ismeri, nem ismer­heti az életet. Nincs egyetlen gon­dolatnyi szabad akaratuk, épp olyan birtoktárgyak, mint a ház, a pohárszék, s nem különbek a lovaknál. KI EZ A BERNARDA? Ez az idős asszony, aki roppanás nélkül visel mindent, és pillanatról pil­lanatra szilárdan áll, akármilyen csapások érjék is? Egyedüli je­lenség lenne a faluban különös, embertelen jelleme? Nem. F. Gar­cia Lorca nagyon is tudatosan raj­zolja meg darabjában a vakhit sötétjében szenvedő falu képét, s a legkisebb lány öngyilkosságával akarja ráébreszteni kora társadal­mát: ez gonosz, hamis világ, tá­vol az emberi élettől, a józan, egészséges társadalomtól. Lehet, hogy a mi nézőközönségünknek ta­lán túlságosan is idegen ez a fe­szültségektől terhes, butaságba poshadt udvarház, lakóival együtt. PETHES GYÖRGY, a fiatal rendező lendületesen irányítja a cselekményt, s képes a zárt, ter­hes feszültség levegőjét megterem­teni a színészek játékával. S a szereplők szinte kivétel nélkül pontosan illeszkednek helyükre, összességében igazi drámát per­getve előttünk. Nehéz a választás, a legjobb alakítások kiemelése. Ha a színpadi figurák könnyebb, vagy nehezebb formálhatóságát te­kintjük, Gumik Ilona nevét kell elsősorban leírnunk, akinek talán a legnehezebb feladat jutott. Az öregedő, kissé ütődött vénlányt mesterien keltette életre, hű, át­élt játékával, összetett érzelmeket kellett egyszerre ábrázolnia Máthé Erzsébetnek, a reménytelenül sze­relmes, öregedő leány színpadi alakjával. Egyszerű, mégis lenyű­göző erejű játékot láthattunk tőle. A szolgáló szerepében Fesztoráczi Katalin nyújtott sokszor igen ki­váló drámai perceket. Nincs hely, hogy külön-külön említsük a töb­bi szereplőket, együtt nagyon si­került előadást kaptunk a debre­ceni Csokonai Színház társulatától. S. B. A DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ csütörtök esti vendég­játéka, önsi Ferenc: Fekete ven­tillátor című drámájának bemu­tatása után az a vélemény lett általános, hogy a darab bizonyos m‘rtékben csalódást keltett. Pedig a téma valóban kitűnő. A mondanivaló az, hogy egy sze­gény fiúból katonai ügyésszé ,,avanzsált" férfi megérkezik a gyarmatra, ahol már az első na­pokban munkája akad — merény­letet követtek el a benszülöttek. A légionáriusok üldözik a merény­lőt és az egység parancsnoka azt jelenti az ügyésznek, hogy a me­rénylő egy barna leány. Az ügyész egy pillanatra megtorpan, s arra gondol: a merénylő egykori egye­temista évfolyamtársa és szerelme lehet, aki már akkor gyűlölte a hazugságot, s visszament szülő­földjére, a gyarmatosítók ellen harcolni. EZUTÁN KÖVETKEZIK a ví­zió, ahol az ügyész agyában meg­születnek a rémképek. Elfogják a lányt, sor kerül a kihallgatásra, s másnap kivégzés várna az igaz­ságért harcoló leányra, ha ... ha nem volna az ügyész szállásán, — egy gyarmati vagyonos család la­kásán — egy kislány, aki meg szeretné ismerni az igazságot, aki más világra vágyik, nem elégszik meg a kapitalizmus igéivel, hogy „az élet célja a pénz, hiszen azért mindent meg lehet vásárolni.” A leány elhatározza, hogy családja orvosprofesszor barátjának segít­ségével kiszabadítja a merénylőt, s egyúttal könnyít az ügyész lel­kiismeretén, aki, ha a törvény szerint jár el, eladta becsületét: h_ elengedi a leányt, tragikus bu­kást ér meg. A szökés mégsem si­került, az őrmester felfedezi a hadsereg elleni „összeesküvést”, aztán drámai fordulatok követik egymást, mígnem újra előtérbe kerül az élet: az őrmester beje­4 lenti, hogy az ütközés során lelőt­tek egy lányosarcú barna fiút, ő volt a merénylő .; i A DARAB VÁDOL. Lerántja a leplet a gyarmati hadsereg sza­dista és korrupt magatartásáról, a gyarmatosító burzsoázia er­kölcstelen és kilátástalan fertőjé­től. A néző izgatottan figyelte a cselekményt, amit sajnos nem egy helyen írói, dramaturgiai, de ren­dezői hibák is tarkítottak. Ez is hozzájárult, hogy a debreceni együttes nem tudta megfelelően elhatárolni a tényleges történést a víziótól, s a közönség jórésze sok­szor nem tudta: miamiért törté­nik? Az ügyész látomása sem mindenütt volt hiteles. Indokolat­lan történések is voltak, például: hogy ismeri annyira házigazdája családjának életét a csupán né­hány órája ottartózkodó ügyész? (A vizióban.) De nem volt egé­szen jó a felvonások közti szünet­megoldás sem. AZ EGYÜTTES TAGJAI közül első helyen kell említeni Szabó Ildikót, a darab női főszereplőjét, aki természetes játékával, meg­nyerő egyéniségével kitűnően sze­repelt. Novák István ugyancsak nagyszerűen, hűen alakított az őrmester szerepében. Az ügyész: Holl István, a színmű férfi fősze­replője nehéz feladatra vállalko­zott, s tehetsége ezúttal — sajnos — nem bontakozhatott ki. Lát­szott, hogy nagyon akar, ennek ellenére túlméretezte hangját, já­tékát, s bizonyos erőltetettságet érzett nála a néző, ami persze nem­csak rajta múlott. A merénylőr Pásztor Erzsi játéka sem találko­zott a követelményekkel, szobor­szerű „vigyázállása” rontotta a játék hitelét. Az orvos: Tándor Lajos, a szobalány: Bencze Mar­git, s az anya: Somorjai Éva el­fogadhatót nyújtottak, egy árnya­lattal jobb alakítást vártunk vol­na Forgács Tibortól, aki egyéb­ként az apa szerepében nem egy­szer csillogtatta képességeit. A díszlet a célnak megfelelően hatásos volt, de a világítás sok­szor nem adta a kívánalmaknak megfelelőt. K. J. A TARKA A tanyában nagy volt a fel­fordulás, katonák civilek rohan­gáltak, készülődtek, hogy el­menjenek valahová. Csakhogy senki sem tudta: hová, merre? Ugyanis a németek azt a rém­hírt terjesztették, hogy itt lesz a döntő ütközet. Az emberek többsége nem hitte, hogy éppen a volt miniszterelnök, Kállay- tanyáján történjen meg a döntő csata. De mégis tartottak ettől, így aztán összecsomagolták a nehezen összegyűjtött motyókat és gyülekeztek a tanyaközpont­ban. Így szokták meg éveken keresztül. Itt gyülekeztek min­dennap hajnal négy órakor, hogy az intéző, vagy a tanya­gazda kiválogassa közülük az aznapi napszámosokat. Lassan összegyűlt a tanya ap­raja, nagyja. Már csak a Do­mokos család hiányzott. Bár ők is készen voltak régen, csak Fe­renc bácsi szaladt vissza, im­már harmadszor is a ház mö­gé, az ólhoz, hogy még egyszer elbúcsúzzon a család egyetlen vagyonától, a tarkától. Ez a többéves anyakoca szinte csa­ládtagnál: számított már Domo- koséknál. Évente 20—30 mala­cot nevelt fel, ami bizony majdnem megfelelt egy gyen­gébb évi napszámnak. Így az­tán a tarka nemcsak családtag, hanem az egyik kenyérkereső is volt a háznál. Érthető, hogy az öreg nehezen tudott meg­válni öle. Nehezítette Ferenc bácsi búcsúját az is, hogy a kedves jószágot már csak na­pok, órák választották el a le- fialástól. Hiába, ott kellett hagynia. Még egyszer megsimo­gatta a jószágot és elindult a család után. Az első nap csak-csak eltelt valahogy. Egyik helyről vándo­roltak a másikra. Hallgatóztak, beszélgettek és ha nehezen is, végül csak eljött az este. Szal­mát hintettek a földre, a gyere­kek és az asszonyok lefeküd­tek. Az idősebbek még beszél­gettek egy keveset, hallgatták az ágyúdörgést, aztán őket is elnyomta az álom. Egyedül csak Domokos bácsi virrasztóit, a harckocsik dübörgésén és a géppuska kattogásán keresztül is az öreg disznó vajúdását vél­te hallani. — Igen. Egészen biztos: most küszködik és nincs mellette senki... De lehet, hogy éhen döglött — gondolta. Nem tudta tovább türtőztetni magát. Elindult volna vissza, de a ka­tonák nem engedték. Reggel hirtelen fordulat tör­tént. Mint az első fénysugár, egy szovjet katona nyitott a közös hálóterembe. „Ny emel kaput, pasli domu...” —mond­ta. A többiek mivet nem értet­tek oroszul, cr.f': néztek a fiatal szőke fiúra, Domokos bácsi azonban — mivel az első világ­háborúban egy évig orosz fog­ságban volt, egyből megértette: szabad az út, mehetnek haza. Nem is várt egy percig sem. Toronyirányt nekivágott a ta­nyának. Menetközben meg­megbotlott a szőlőkarókban, a venyige az arcába csapódott, de ő ezzel mit sem törődött, csak futott hazafelé. — Hátha még nem késő — egyrecsak ez járt az eszében. Amikor elérte az első házat, megdöbbent. A tanyában min­denfelé szovjet katonákat látott. — Már itt a kút, már csak két ház, már csak egy — és ami­kor a ház végéhez ért, ahonnan jól lehetett látni a sertésólat, úgy állt meg, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Elő­ször nem akart hinni a szemé­nek, aztán óvatosan közelebb ment, mint a látogató, amikor beteghez megy és fél, hogy megzavarja. A szeme nem csalt. És a két könnycsepptől — ami megjelent a szemében — ha nem is tisz­tán, de határozottan látta, hogy a tarka jóízűen habzsolta a moslékot. Egy idősebb szovjet őrmester pedig olyan szakérte­lemmel bontogatta ki a frissen született kis malackákat a bu­rokból, hogy azt még ő sem tudná óvatosabban, jobban csi­nálni... F. F. oka a témaválasztásnál bizonyos kényelmesség volt. Ezen a kiál­lításon viszont megmutatták mű­vészeink, hogy átérzik azokat a nagy eszméket, melyek ma a mi társadalmunkat lelkesítik. A felszabadulás pátoszát szobor és festmény egyaránt meggyőzően dokumentálja. Több kép merí­tette tárgyát a mezőgazdaság szo­cialista átalakulásából, mint a legaktuálisabb témakörből, de a már megváltozott paraszti élet szépsége is kikristályosodott egy­két képen. A munka szépsége, a szocialista építés lendülete csak­úgy szerepel a kiállított művek­ben, mint a 15 év alatt arcula- tott változtatott táj is. Eszmeileg sokat, fejlődtek mű­vészeink, a legutóbbi kiállítás óta, vagy talán inkább azt mondhat­nánk, ez a pályázat alkalom volt arra, hogy eszmei síkon is kinyilvánítsák, ami bennük volt. Ez komoly, pozitív értéke a pá­lyázatnak. De ugyanakkor a mű­vészi fejlődés sem marad el, ami v égeredményében érthető is, mi­vel művészeink nagyobb része pályájának első szakaszában dol­gozik. Ez a fejlődés néha meg­lepő nagyságot is mutat különö­sen azoknál, akik eddig bizonyos útkeresési szakaszban álltak, s most találnak rá egyéni hang­jukra. Az egyéni hangvétel álta­lában az egész kiállításon sokkal jobban kidomborodott, mint az eddigieken. , , örvendetes, hogy a kiállítás lá­togatottsága a szokottnál nagyobb méretű volt, több mint ezren te­kintették meg' a KISZ Zrínyi Ilona utcai helyiségében kiállí­tott műveket. Kár azonban, hogy a kiállítás helyisége nem egészen tudott méltó keretül szolgálni. A Budapestről lehívott zsűri" javaslatot tett a pályázatot meg­hirdető megyei szerveknek, a dí­jak odaítélésével kapcsolatosan. Jobb lett volna talán, ha a helyi bizottság együtt működik a bu­dapesti képzőművészeti zsűrivel, s így a pályadíjakat már az áp­rilis negyedikéi kiállítási meg­nyitó alkalmával ünnepélyesen át lehetett volna adni. Ez a kiállítás összességében kézzelfoghatóan bizonyította, hogy nem volt érdemtelen a pályázat meghirdetése, s hogy a művészek figyelmének új témakörökre való felhívása komoly nyereségként jelentkezik helyi művészeink al­kotásaiban. K. Gy. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a megyei tanács és a népfront megyei bi­zottsága pályázatot hirdetett, amelynek egyik része a képző- művészeti élet fejlesztését céloz­ta. Művészeink a pályázat iránt érdeklődést tanúsítottak, s az el­fogadott művek kiállítása min­den látogató számára bizonyos Örvendetes megállapításokra ad­hatott lehetőséget. Ha emlékezetünkbe idézzük a negyedik őszi kiállításunk anya­gát, a jelenleginél látnunk kell azt a fejlődést, ami azóta bekö­vetkezett. Akkor csak kevéssé szerepelt a mai, szocialista való­ság visszatükröződése, aminek íééáAáAAáAAAAiAAAAAAAAAAAAAAtá*tA. Fekete ventillátor Bernarda háza

Next

/
Oldalképek
Tartalom