Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM. Ára 50 Kitér li*tí0. ÁPRILIS 6, SZERDA Mai szamunkból: Riportereink jelentik a megyei ünnepségekről (Tudósítás 2. oldal.) A nyíregyházi színházról (Képes tudósítás a 3. oldalon.) A vasárnap sporteseményeiről (Összeállítás a 8. oldalon.) Bensőséges ünnepség a nyíregyházi színházban Vasárnap, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója előestjén központi ün­nepséget rendeztek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Nyíregyháza es megyénk dolgozóinak küldöttei, képviselői már jóval az ünnepség kezdete elöl elfoglalták helyüket a széksorokban. Néhány perccel 6 óra vtan megkezdő­dött a jubileumi évforduló színpompás, megyei ünnepsége. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után kürt harsant, s a két oldali bejáron un- neplőruhás, vörösnyakkendős úttörők érkeztek dobpergés közben. Az íz­lésesen. ünnepivé díszített, többszínnel megvilágított színpadon egy kislány lépett a szónoki emelvényre, — hogy elmondja az önéletrajzát. Közvetlen, szívből fakadó és szívekhez szóló szavaiból az életért való lelkesedés aradi: IS évvel ezelőtt, a felszabadulás perceiben született. lizután kigyúltak a reflektorok s o nagyszámú ünneplő közönség harsány tapsa üdvözölte az emelvényen helyctfoglaló díszelnökségei. Fekszi István elv­társ, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke emel­kedett szólásra. Az ünnepséget nyitó néhány meleghangú mondatával elsősorban a jelenlévőket köszöntötte. Szavait többször fergeteges taps szakította meg, amikor a felszabadulási ünnepségünkre érkezett külföldieket, először Filip Kuz- mics Scserbak elvtársat a Szovjetunió Kommunista Pártja Kárpátontúli Terü­let Pártbizottságának első titkárát köszöntötte. Ezután a Josef Ugrál a Komán Munkáspárt Nagybányai Területi Bizottsága első titkárának a vezetésével hoz­zánk érkezett román vendégeink felé szólt Fekszi elvtárs üdvözlése. A dísz- elnökségben megyénk párt- és tanács vezetői mellett helyet foglalt még Scsa- dej elvtárs, a Beregszászi Járási Szovjet elnöke, Hirie elvtárs, a Kárpátontúli Terület Szovjet—Magyar Társaságának titkára, Galina Fedorová Zadarozsva, a megyénkbe érkezett ötven tagú komszomol delegáció vezetője, továbbá Kom­pion Grigorc, Szatmár város tanácselnöke, Hjanyák Pintlic őrnagy elvtárs és Csumutuk Pctru kohász élmunkás. Fekszi István megnyitója után Bankéi András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság első titkára lépett az előadói emelvényhez, hogy megtartsa ünnepi beszédét. Henkei elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Szeretett vendégeink! 1945 április 4-én a Szovjet hadsereg súlyos és nehéz harcok után véglegesen ki­űzte hazánkból Hitler rabló hordáit és a hazaáruló Szálasi dicstelen bandáját. A Sztálingrádtól Nomesmedvesig előre törő győzelmes hadak ezzel befejezték hazánk teljes felszabadítását. Ennek 15. éve. A gyermekek, akik azokban a na­pokban születtek, maholnap már egy- Korban dolgoznak velünk. Ezután Benkei elvtárs a tavasz há­rom nagy nemzeti ünnepéről szólt: már­cius 15-ről, március 21-ről és április 4-ről. Elmondotta, hogy e napok időren­di sorrendje szimbolikus: nemzetünk történelmi útján március 15-e volt a kiinduló pont, március 21-e a folytatás, s április 4-e adta meg a lehetőséget, hogy az emberséges élet, a szabadság valóra váljék Magyarországon. Majd Benkei elvtárs üdvözlő szavakat és köszönetét mondott a városunkba, me­gyénkbe érkezett külföldi küldöttségek vezetőinek, tagjainak, akik jelenlétük­kel emelték jubileumi ünnepségünk je­lentőségét. — Jól esik a szemnek és a szívnek, hogy ezen a szép ünnepen együtt lehe­tünk azokkal az idős, munkában és harcban megedzett elvtársakkal, akik 1919-ben %z első sorokban harcoltak a munkáshatalom megteremtéséért, de ott voltak 1945-ben és 1958-ban is, ahol határozottságra, bátorságra és bíztató szóra volt szükség. — A megtett út újból tapasztala­taink összegezésére biztat bennünket. Mitől szabadított meg bennünket a föld első szocialista országának népe? Elsősorban a fasisztáié rémuralmától. Nem árt. ha dédunokáink is megjegy­zik emlékeztetőül az alábbi számokat: Hitler háborúja miatt Budapest 40 ezer lakóházéból 30 ezret kisebb, nagyobb sérülés ért. A nácik felrobbantottak minden jelentős hidunkat, elpusztították, vagy elrabolták nemzeti vagyonunk több, mint 40 százalékát. Ötven Mohácsot kellett volna átélni, hogy annyit veszít­sünk, mint a második világháború alatt. Nem árt, ha ezen az évfordulón emlé­kezünk arra is, hogy milyen világot váltott, fel a népi demokrácia Magyaror­szágon. 1945 április 4-ig olyan állam­rend volt Magyarországon, amelyben a munkátlanság volt a dicsőség, s a jog­cím arra, hogy a dologtan beleszóljon az ország vezetésébe. „/Vépíirtfe újból visszaemlékezik“ — Emlékszünk arra is, hogy a Hort­hy fasizmus állandóan rágalmazta a Tanácsköztársaságot, a Szovjetuniót, mégsem tudta kiölni a dolgozó embe­rek szívéből hazánk történelmének aranykorát, s a világ első szocialista orszrrganaK szeretetét. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett ismét szabad, amikor a Szovjet Hadsereg szétverte Hitler had­seregét. — Most, felszabadulásunk 15. évfordu­lóján népünk újból visszaemlékszik azok­ra a boldog órákra, amikor megnyíltak az óvóhelyek, a lebombázott házak ka­pui és először érezték az emberek, hogy kisütött felettük a szabadság napja. So­ha nem feledjük, hogy szabadságunkat a hatalmas szovjet nép dicső hadseregé­nek áldozata árán kaptuk. (Harsány taps). — Mindnyájunk emlékezetében él még az 1958-os ellenforradalom. Az el­lenforradalmárok azokat a nagyszerű eredményeket akarták megsemmisíteni, amelyekért annyi vér hullott, melyekért dolgozó népünk késébb, több. mint egy évtizeden át súlyos áldozatokat hozott. Hazug jelszavakkal szocialista rendsze­rünkre törtek. A politikai hatalom kéz­bevétele után ismét a nyakunkra akar­ták ültetni a volt tőkéseket és földbir­tokosokat. Éppen ezért felmérhetetlen jelentőségű az a segítség, amit immár másodízben nyújtott hazánknak a test­véri szovjet nép. A szovjet nép nem­csak fiait áldozta fel a magyar nép bol­dogságáért, jövőjéért, hanem újra meg­osztotta velünk az örömöt, hogy ismét virágozzék az élet a Duna—Tisza men­tén. Soha nem feledjük és igazán nem is tudjuk elégge megköszönni azt a testvéri szeretetet, amelyet a szovjet nép fiaitól, és mellettük a testvéri román néptől kaptunk. (Nagy taps). Ezután a VII. kongresszus hatásáról beszélt Benkei elvtárs, majd a' szociá­lis és kulturális eredményeinkről. Hasúnkban új lendületet vett a szocialista építő munka Az ellenforradalom óta eltelt há­rom év legnagyobb eredményeinek sor­házasa után a kongresszus és az egész magyar nép közös akaratát, szándékát így fogalmazta meg: befejezni a szocia­lizmus alapjainak lerakását. Erőnket mérlegelve, lehetőségeinket látva újabb nagyszerű eredmények részesei lehetünk — állapította meg Benkei elvtárs. Je­lenleg hazánkban új lendületet vett a szocialista építő munka. A kongresszu­si, a felszabadulási munkaversenyek me­gyénkben is jelentős eredményeket hoz­tak. — Az ünnepélyes pillanatokban csak a mélységes megbecsülés és a szeretet hangján tudom tolmácsolni a megyei pártbizottság elismerését, mindazon ipa­ri üzemek, állami gazdaságok, gépál­lomások, termelőszövetkezetek, valamint a kereskedelem párttag és párton kívü­li dolgozói felé, akik a munkaverseny­ben kimagasló eredményeket értek el. Cselekedetük újabb erőt ad szép ter­veink valóraváltásához. — A termelőszövetkezetek politikai, gazdasági, szervezeti és kulturális meg­szilárdítása megyénk egész társadalmá­nak összefogott erejét igényli, s éppen ezért hívjuk fel megyénk dolgozó né­pének figyelmét, hogy képességéhez és tudásához híven teljes szívével és aka­ratával munkálkodjék a termelőszövet­kezetek megszilárdításán. Megyénk dolgozó parasztjainak je­lenlegi életét elemezve azt hangsúlyoz­ta Benkei elvtárs, hogy a lehető legtöbb segítséget meg kell adni ahhoz, hogy az új termelőszövetkezetek első évi zár­számadása is bizonyítsa: érdemes volt erre az útra lépni. Majd arról beszélt, hogy április 4-e a béke ünnepe is. Itt szólt arról, hogy a Szovjetunió milyen nagyszerű erőfeszítéseket tesz a világbé­ke megvalósítása, és megőrzése érdeké­ben. Szólt Hruscsov elvtárs amerikai, távol keleti és a legutóbbi, franciaorszá­gi látogatásáról. Elmondotta, hogy az európai béike és biztonság egyik legna­gyobb ellensége a fegyverkező Nyugat Németország, s ezért jelentős nekünk a szovjet, nép, a béke küldötte, Hruscsov elvtárs minden fáradozása a nyugodt mindennapokért. Befejezésül ismét a szovjet és a román néppel való érték« és tartalma« barátságunkat hangsúlyozta, majd a következő szavakkal zárta ünnepi beszé­dét: — Szilárdan hisszük, hogy amikor a szocializmusért fáradozunk, amikor a bé­ke és a barátság útján járunk, altkor egyfelől a magyar történelem legdícsóbb hagyományait követjük, másfelől a ma­gyar nép jövőjét, boldogabb holnapját munkáljuk. Ennek a meggyőződésnek: kell fűteni mindenkit, aki részt Vállal a mi munkánkból, aki tiszta szívvel és becsületes szándékkal sorainkba áll Éljen április 4, hazánk felszabadulá­sának hagy napja! Éljen harcedzett pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen drága hazánk, a Magyar Nép­köztársaság! Éljen a kommunizmust építő Szov­jetunió és a legyőzhetetlen szocialista tábor. Benkei elvtárs nagy tetszéssel és hosszan tartó tapssal követett beszéde után Filip Kuzmics Scserbak. elvtár», » Szovjetunió Kommunista Pártja Kárpá- t on túli Terület Pártbizottságának első titkára köszöntötte Nyíregyháza, s me­gyénk dolgozóit. Scserbak elvtárs köszöntője — Azért jöttünk Önökhöz, hogy részt vegyünk nagy nemzeti ünnepükön és tiszta szívből kívánjunk további si­kereket a szocialista építésben a béke megszilárdításáért és dicső hazájuk biz­tonságáért, függetlenségéért folyó har­cukhoz. Örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar Alföldön, a Duna és a Tisza partján, ahol 1944—45-ben a szov­jet katonák vérüket áldozva harcoltak a dolgozó ember jövőjéért, boldogsá­gáért, most kivirágozott a magyar nép ■szabad, boldog élete, s a Magyar Nép- köztársaság méltó helyet foglal el a szo­cializmus világrendszerében. — Jól tudjuk, hogy a nemzetközi, fe­szültség enyhülése főképpen annak ered­ményeként vált lehetővé, hogy gyors ütemben növekedett a Szovjetunió ere­je, hogy egyre erősödik az egész szocia­lista tábor. A következőkben Ukrajna és az egész Szovjetunió örömét tolmácsolta nagyszerű eredményeinkért, a szebb hol­napba vivő terveinkért. Beszédét a szov­jet—magyar barátság, a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a viiágbéke éltetésével fejezte be. Kedves epizód következett Scserbak elvtárs felszólalása után: az ukrajnai párttitkár egy művészi Lenin képet ajándékozott megyénknek. Benkei elv­társ csókkal és szívből fakadó, meleg szavakkal köszönte meg a kedves aján­dékot. Ezután Josef Ugrál elvtárs tolmá­csolta a testvéri román nép jókívánsá­gait: — A Nagybánya tartományi dolgo­zók és valamennyi román dolgozó őszin­tén örül azoknak a sikereknek, amelye­ket a testvéri magyar nép ér el a szo­cializmus építése közben. Közös küzdel­münket fokozza, hogy bízunk a béke és a társadalmi haladás ügyének győzel- 'mében. (Lelkes taps.) Ezt követően Feleszi István elvtárs zárszavaival ért véget az ünnepség. Rö­vid szünet után nagyszabású, színvonalas kultúrműsorra került sor: Nyíregyháza öntevékeny művészeti csoportjai ekkor léptek fel első ízben a nemrég avatott nyíregyházi színházban. A két órás mű­sor gazdag, változatos voK. A párt vezetésével egységben haladunk a KZoeiali%inti!i» felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom