Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

^Dir is kei'eizt 10 éves a József Attila Művelődési Ház „A glória Ha lassan elveszett Meg megmarad a vérengző kereset" (Madách) 1192-BEN ÉRT PARTOT a „Szanta Maria” Amerikánál. Ko­lumbusz célját elérte a földet San Salvadornak nevezi, „Meg- váltó”-jának szenteli. Naplójá­ban azt jegyzi fel, hogy a benn­szülöttekkel nagyon jól lehet bánni, barátságos módon. A fehérbőrű „isteni” lények végigjárták az újonnan felfede­zett és birtokba vett földet. Za­vartalanul hatolhattak előre, út­jukban semmi nem állt. Az in­diánok segítették őket minden­ben. Elhalmozták Kolumbuszákat mindennel, örültek, ha a „fel­sőbbrendű” lények szolgálatára lehettek valamivel. A Liszabonban kikötő Kolum­buszt a nagy kérdés fogadta, hogy híre ment felfedezésének: kié az új föld? A királyé? A pá­páé? A királynak is sok esélye volt, de a pápának még több. hiszen a bennszülöttek „oogá- nyok” voltak, a térítés pedig a Vatikán feladata. A hálaadó misék egymást ér­iék Európában. Ahogy a kora­beli feljegyzés megőrizte: „Hogy Isten örüljön az égben, mert a pogány ok közt megnőtt a biro­dalma.” A valóságban ez vért, vért és vért jelentett. PERU UTOLSÓ URALKODÓ­JA, Aiahualpa elismerte a fehé­rek felsőbbségét, fejedelemként fogadta udvarában Pisarrót. A bála: a fehérek 5 ezer embert mészároltak le két óra alatt, a kereszt jegyében. A saját, ősi hitükhöz ragaszko­dó emberek felett véres erő­szakkal diadalmaskodtak a „sze­retet vallásának” képviselői. És ez csak a kezdet volt. A fehér ember utat tört magának az ide­gen földön, s hogy útjában em­berek, gyermekek, csodálatos kultúrák voltak? Az nem szá­mított. A következő néhány számadat a „sápadt arc” győ­zelmét érzékelteti. Mexikó meg­hódítása a lakosság kilenctizedé­nek életébe került. Peru lakos­sága két év lefolyása alatt felére csökkent- Haiti szigetén a lakos­ság száma így alakult az évek során: 1508-ban 60 ezer, 1512-ben 12 ezer, 1540-ben hatszáz. Guate­mala, Nicaragua és az Antillák lakosságából két év alatt több mint 100 ezer ember halt mág- lyahalált. Jellemző ezekre az időkre a következő epizód. Ha- tuey antillai főnök már a mág­lyán állt. „Térj meg” — mond­ták neki. „akkor élhetsz, s lel­ked a mennyországba fog jutni”. „Vannak-e a Mennyországban keresztények?” „Persze, van­nak.” A főnök .így felelt: „Akkor én nem akarok odakerülni.” És hagyta, hogy meggyújtsák alatta a máglyát. CORTES, MEXIKO MEGHÓ­DÍTÓJA mondta: „E jelben győzni fogsz.” Igen, győzött a ke­reszt, de milyen áron?! Ma az indiánok már csak a rezervációkban élnek viszonyla­gosan szabadon, azon kívül „Yu indián dog”, „indián kutya” a nevük... Amerikában. Erre mutat a következő eset is. 1780-ban egy angol tiszt kö­zel 100 kaliforniai indiánt akart katonának kiképezni. Aztán eszé­be jutott: mi lenne, ha az in­diánok egy napon ellen fordíta­nák a fegyverüket? És pillanat­nyi rémületében agyonlövette va­lamennyit. Hálaadó misékkel kezdődött — máglyákkal, tömeggy ükosságok­kal folytatódott. Ez volt a ke­reszt győzelmének története az Űj világban­Hartos Krisztina. Mint egy nagy gyár jól olajo­zott gépezete — erre gondol a látogató, aki megismeri a József Attila Művelődési Ház életét. Több mint hétszáz társadalmi munkás ,aki valamilyen szakkör­ben, vagy művészeti csoportban dolgozva állandó vendég itt, és megszámlálhatatlanul sok em­ber, aki részt vett a művelődési ház valamilyen rendezvényén: olyan mutató, amelyre méltán büszke a művelődési ház. Mit csinálhat itt félezernél is több ember? — kérdezhetik, akik még nem pillantottak be a szak­köri szobákba. Elsősorban is a művészeti cso­portokban tanulnak és szórakoz­nak. Az énekkar igen jó névre tett már szert, a tánccsoport mindinkább kiválik a hasonló együttesek közül, a színjátszó- csoport sok helyét bejárta már a megyének. A szimfonikus zene­kar komoly, művészi felkészült­séggel egy-egy ünnepély erőssé­ge, a bábszínház nagy népsze­rűségéről talán minden nyíregy­házi gyermek tud. Az irodalmi színpad is ott lelt otthonra, de a megyei képzőművészek alkotó műhelye is a művelődési házhoz tartozik, s itt működik a képző­művész szakkör, amelyet nyugod­tan a művészeti csoportokhoz le­het számítani. S ezeken kívül a szakkörök, számszerint huszon­kettő! Most tíz éves a megye műve­lődési háza. Érdemes lenne átla­pozni az emlékkönyveket, a mun­kanaplókat, mi minden történt itt évek során a ház falai kö­zött, mennyi esemény, mennyi előadás, kiállítás, készülődés, há­zsef nevét kell leírni, a*i megteremtője, szíve, motorja a bábszínháznak. Csak maga a báb­színpad, felszerelésével együtt több mint 100 ezer forintot ér, s ebből jelentős összeget képvi­sel a népszerű Józsi bácsi mun­kája. Gulyás Sándor a műszaki munka lelke, de egyúttal a szín­játszásé is. De az elejére kell ír­nunk Szabó János, Oláh Sándor, Prékopa József, dr. Losonczi Fe­renc nevét is, akik hosszú évek óta tagjai valamely együttesnek* S hogy a művelődési ház ma nem ráfizetéses, hogy az állami támogatáson felül mintegy két­szer annyi pénzzel tud gazdál­kodni, szakköröket fenntartani, vásárolni, szépülni szinte napról- napra, az elsősorban a művelő­dési ház helyes vezetésének kö­szönhető. Kóródv László, az igaz­gató és Orosz Zoltán, a művé­szeti előadó rég nem ismerik a napi nyolc órás munkaidőt. Nincs napszak, amikor meg ne talál­gatná őket az érdeklődő. Egv kicsit az ő jubileumuk is ez az évforduló, mert azóta lett igazán művelődési ház ez az intézmény, mióta megfelelő vezetése van. SALEMI BOSZORKÁNYOK A színjátszócsoport egyik előadásán készült a kép (A felvételeket a művelődési ház fotoszakköre készítette.) Neveket kellene említeni, akik éveken át önzetlen szorgalommal dolgoztak itt, mint a kultúra név­telen munkásai. Dehát nagyon hosszú lenne a névsor. Mindjárt az elején feltétlenül Garai Jó­vánjuk, mi nyíregyháziak, a kö­vetkező évtized legyen még gaz­dagabb a József Attila Művelő­dési Ház életében. S. B­Szinte süt, perzsel a film min­den kockájából az igazi dráma. Érzéseink együtt lázadoznak gon­dolatainkkal, tehetetlenül vergő­dünk a film pergése közben, íté­letünk egyre súlyosabb, amint hogy egyre világosabban áll előttünk: nincs szörnyűbb dolog annál, ha józan emberi értelem helyett a vandál butaság, a kö­zösség bölcs ereje helyett egy-egy személy elvakultsága kezdi irá­nyítani az élet eseményeit. De a kor tette ezt lehetővé ,a mé- Iven vallásos társadalom, amely éppen ezért könnyen hitt kézzel­fogható ostobaságokban is. A film hőse — valóban hős. emberi gyöngesógeivel együtt, — az egyszerű paraszt, még a halált is vállalja, de akkor is kimondja: nincsenek boszorká­nyok. Hány és hány ember vált hőssé az ember történelme fo­lyamán, mert vállalta az igaz- =ágot, még a halállal szemben is! Ezek az emberek már a követke­ző kor. társadalom előhírnökei voltak. Én meghalok. — ez volt az okoskodása, — de a gyerme­keim már nem szenvednek a 'ooszorkánvüldözéstől, mert én- uen a halálom hívja fel a fi- "velmet a "onoszsás-a. Gvőz az é"telem. túl a halálon is, m'nt rho<?yan a e^ö­Pörte a misztikus ördög- és bo- -^„„kánvbitet. Yves Montand a paraszt szere­pében megrázó, nagyon átélt, ezvszerűségében teljesen hiteles a’akítása mellett Simoné Signo­rét sem nyújt kevesebbet. Kette­jük játéka páratlanul értékes. Myié-jz Demon-mot a l-'áry sze- r''rvó4yvn meggyőző. bár bosc”''- á11ó fúriaként kevésbé hiszünk neki. Az NDK—francia közös mun­kával készült film az évtized leg­jobbjai közé tartozik, emlékeze­tes marad. — S — A táncosok közül néhányan Én cs „én” (Garai József a maga készítette bábfiguráival) nyan > találtak nemes szórakozást, hányán határozták itt el, hogy tanulni kell, többet kell tanulni, művelődni, mert az hasznos, és szép dologi Most, hogy „külön vált” a szín­ház, felszabadult a nagyterein á művelődési házban, tovább bő­vül a program. Még inkább a közösségi élet. az otthonosság, a jellegzetes klubélet kap nagyobb teret. Tíz év után így terebélye­sedik, nő egyre a kultúra eme szabad, népszerű iskolája. S kilép a falakon túlra is, mind több patronázs-munkát fordítva kisebb művelődési otthonaiéra. A sóstó­hegyi Virágzó Föld Termelőszö­vetkezet tánc- és színjátszó cso­portját nemcsak szakmailag, de anyagilag is segítik. Állandó szakmai segítséget adnak a Sác- vári telep művelődési otthoná­nak, a ruhagyáriaknak, és még más .együtteseknek is. És ez a kör is bővül. Nem volt eredménytelen az elmúlt tíz év. Tiszta szívvel kí­A vádlottak padján: az emberi értelemmel szembeszegülő vak­hit ,az ebből fakadó sötét buta­ság, a kegyetlenség; a megalku­vás ,a harácsolás és mindaz, ami velejárt és segítette a ször­nyűséges kór terjedését, a bo­szorkányüldözést. A vádló: az emberi értelem. A vádló: minden néző, akiben meg­mozdul a lelkiismeret, aki csak látja ezt az igazán nagy filmet. Egyes történészek szerint a bo­szorkányüldözések korában több ártatlan embert pusztítottak el együtt elérte azt a ritka ered­ményt, hogy az eredeti mű és a belőle készült film: egy test, egy gondolat. Egy parasztember feleségére bosszúból rásütik, hogy boszor­kány. A falu papja nagy ügyet kavar a dologból, hogy hatalmát fokozza. Végül tömeghisztériává válik a fiatal, szerelmi csalódott leány mesterkedése, és sorra ke­rülnek börtönbe az ártatlanok, a bírósági tárgyalásokra. A pa­rasztember is ítélet alá kerül: a vallató kamrákban, a máglyá­kon, a kötélen, mint ahányat a háborúk vesztettek el. Már javá­ban dúlt Európában, amikor át­csapott a pestisnél is förtelme­sebb betegség Amerikába. Arthur Miller egy ilyen eset szálait kötötte egybe, színpadi drámájában, a hitelesség igényé­vel. Ebből a drámából írt forga­tókönyvet Jean Paul Sartre, és Raymond Rouleau rendezővel vallja be, hogy a boszorkányok­kal cimborái, s akkor életben ma-ad. De a halálfélelmen is fe- lülenrrJk'edik becsületes gondol­kozása, és bátran veti kínzói arcába: nincsenek boszorkányok- A nép haragja ki akarja sza­badítani az ártatlanokat, de el­késnek. Két asszony és a férfi a tudatlanság, az erőszak áldo­zata lesz. De lakóinak a „bírák” is... 7 ■lllwliil >1$ ; jiilUL 1^' : Próbál az énekkar

Next

/
Oldalképek
Tartalom