Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 80. SZÄM. Ara 80 iillór I960. ÁPRILIS 3, VASÁRNAP Jjiztnőt szabad esztendő ÍRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN, A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI TITKÁRA Tizenöt évesek (Hammel József felvétele.) Köszöntjük barátainkat 1 A jó barát a gondot és az örömöt is megosztja. Most az örömben osztozunk: eljöttek barátaink, eljött a testvéri szovjet nép párt-, tanács és ifjúsági küldöttsége, élén Filip Kuzmics Scserbak elvtárssal, a Kárpátoniúli terület párt- bizottságának első titkárával, eljöttek a szomszédos Román Népköztársaság fiai, Josef Uglar elvtárs vezetésével, aki a nagybányai tartományi pártbizottság első titkára, hogy együtt örüljenek velünk, eredményeinknek, a múlt, a háború romjaiból feltámadt országunknak, a másfélévtizedes magyar szabadság győzelmeinek. ölelő karokkal fogadjuk barátainkat, igazi, tiszta szívből jövő, magyaros vendégszeretettel. Szeretnénk, ha az itt töltött rövid napok alatt otthon éreznék magukat nálunk, s alaposan körülnéznének, hogy a látottakat kellemes emlékként vigyék haza barátaiknak, ismerőseiknek, szeretteiknek. Nézzék meg, hogy a szorgalmáról ismert magyar kéz, a szabolcsi-szatmári nép mit teremtett önmagának 15 esztendő alatt. Barátaink előtt nincs titkolni valónk. Várjuk az elismerést, de szívesen vesszük a jótanácsokat is. S ha a közös ünnep végetér, és jönnek a dolgos hétköznapok, mostani kézszorításunk, testvéri, elvtársi barátságunk újabb erőt ad a holnapok küzdelmeihez. • • Ünnepség keretében adták át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorsászlaját a Sxabolcs-Sxatmár megyei Allatjorgalmi Vállalatnuh F irágot bont a tavasz. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, április negyediké, tavaszi ünnep — népünk boldog jövőjének szivárványnál is szebb virágát bontotta ki. Történelmi évfordulókon általában a múlt hagyatékára szoktunk emlékezni. Április 4 olyan történelmi évforduló népünk életében, amely elsősorban nem tradíció, hanem pirosbetns nap, amelyik egyre szebb fényben ragyog a jelenben s amelyik előremutat, a jövő felé. Történelmi sorsforduló, amellyel népünk elérkezett a ragyogó jövő kapujához. Olyan győzelmi ünnep, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméből fakadt, s ez októberi diadallal az egész emberiség •kezelt meg a kizsákmányo- i.. mentes holnap küszöbére. Ap.Tisunk nagyszerűsége és légy özheletlenságe abban rejlik, hogy szépülő életünk folyama együtt hömpölyög azzal a diadalmas árral, amelyet vi- lágszoc.iaUzihusnak nevezünk. Ezen a napon a voróscsilla- gos ka toraik. Október fiai olyan nemzetnek adták meg a függetlenséget, a szabadság építésének lehetőségét, amelynek népét a r.őci banditák, a magyar úri rend sehonnai bitang emberei ötven Moháccsal felérő pusztulásba sodorták. Riasztó és tragikus helyzetben vállalta magára a párt-vezette munkás- osztály, hogy testvéri Szövetségben a dolgozó parasztsággal, együtt m' ország minden hazafias, haladó emberével, nemcsak megújítja az életet, liánéin a régitől r-ve.őben különb és jobb életet versmt: elvezesse av. ugesz népet századunk Kánaánjába, a szocializmusba. 'I iacnöt szabad esztendőnk eredményeit semmiképpen nem lehet egy nap alatt emlegetni a felszabadulás előtti idők „reíormjai”-vaJ. A fasizmus urai nem tettek többet porhintésnéi s azt is csak kényszerűségből, mégha oly hangosan és gyakran énekelték, énekeltetlek is a Himnuszt. Abban az időben a Faluszövetség igazgatója azt javasolta, hogy a falvak tervszerű fejlesztése érdekében az állam minden évben adja vissza az adót egy községnek, hogy abból közintézményeket, kultúrházakat, egészségházakat lehessen építeni. Ezt a javaslatot hallva, elkeseredetten fakadt ki Móricz Zsigmondi „Évente egy község. Háromezer cv alatt Magyar- ország minden községére sor kerülhet.” Háromezeréves terv! E terv szerint a mi megyénk utolsó községe valamikor 2100 körül jutott volna kultúrház- hoz, egészségházhoz, feltéve, ka az egész programot éppen Szabolcs-Szatmárban kezdték volna el. S mindez csak terv volt, hiszen adóvisszajuttatásban ténylegesen egyetlen község sem részesült. Az úri Magyarországnak esze ágában sem volt, hogy javítson a munkások, nincstelen parasztok, a hárommillió koldus helyzetén. Még csak tizenöt esztendőn keresztül építhettünk szabadságban és nézz körül ebben az országban! Jó mezőgazdasággal rendelkező ipari ország lett Magyarország, egyre jobban élő néptömegekkel. Nézz körül Szabolcs-Szatmárban, amely közmondásosan az ország legszerencsétlenebb, legárvább sötét foltja volt! Nem tartozunk az iparilag fejlett megyék közé, mégis huszonhat jelentősebb üzemünk van, közöttük országos büszkeségek': a Ti- szalöki Erőmű, a nyíregyházi dohányfermentáló, a tiszavas- vári Alkaloida. Valamikor — így emlegetjük már csak a múltat — feudális viszonyok uralkodtak a mezőgazdaságban. A felszabadulás után nemcsak 58 ezer prasztcsaládnak adtunk, földet, hanem elérkeztünk oda, hogy dolgozó parasztjaink többsége a ^ szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját választotta. Az idén néhány hét alatt százharminc termelőszövetkezeti község jött létre, termelőszövetkezeteink közel 400 ezer holdon gazdálkodnak már. A tanácsi szántóterület 51.4 százaléka van a termelőszövetkezeti tagok birtokában. A szocialista mező- gazdaság számbelileg is fölénybe került a kisparaszti gazdálkodással szemben Szabolcs- Szatmárban! Népünk kulturáltabb és egészségesebb lett. Volt idő, amikor Szabolcsban 6000 iskolaköteles kismagyar nem járhatott elemi iskolába, mert nem volt csizmája, cipője. Most nemcsak az általános, iskolák, hanem a közép- és főiskolák padjaiban is ott ülnek a nép gyermekei. A munkás és parasztszármazású középiskolás diákok arányszáma meghaladja megyénkben a hatvan százalékot. Szabolcs-Szatmárban minden tíz lakosra jut egy rádió. A szovjet film ünnepének egy hete alatt 168 ezer látogatója volt a moziknak. És hol van már az a szívfacsaró, szomorú idő, amikor a csecsemők igen nagy százaléka pusztult el piciny bimbókorban?! Amikor éhínség és tüdőbaj dúlt nyomorúságos szállásainkon?! Üj kórházak, szülőotthonok, csecsemőotthonok, a társadalombiztosítás széleskörű kiterjesztesz jelzi, hogy ebben az országban minden a dolgozó ember árt történik. A közelmúltban a munkásállam nyugdíjat biztosított az idős termelőszövetkezeti tagok számára. Ez az ország valóban minden dolgozó országa, ebben az országban minden dolgozónak jól kell éreznie magát! L » t ehet-e emberibb, hazafiasabb, nagyszerűbb cél* kitűzni, mint népünk felemeléséért, jövőjéért küzdeni?! Lehet-e humánusabb, demokratikusabb programot kidolgozni, mint amit pártunk VII. kongresszusa dolgozott ki a szocialista építés meggyorsítása érdekében?! S mindjárt hozzátehetjük: ilyen célt csak a marxista-leninista munkáspárt tud kitűzni s ilyen program csak a proletariátus diktatúrájában valósulhat meg. A magyar nép történelmi leckéi, a legutóbbi gyalázatos ellenforradalom is ezt a tanulságot vé- sette szívünkbe és agyunkba. Minden hazafi legszentebb kötelessége tehát a párt által kitűzött feladatok megvalósításáért küzdeni á erősíteni a proletariátus diktatúráját, e diktatúra alapját, a munkásparaszt szövetséget. Jpö figyelmünket továbbra *- is a falura fordítjuk: a falu szocialista átalakításának nagy időszakát éljük. Ha forradalmi tett volt egyéni dolgozó parasztjainkat a nagyüzemi gazdálkodás útjára vezetni s bennük megérlelni az öntudatos választást, még következetesebb forradalmi munkát kíván a létrejött termelőszövetkezeti gazdaságok megszilárdítása, az igazi nagyüzemek kialakítása fejlett termelési módszerek segítségével, az emberek tudatának átformálása állandó politikai, kulturális felvilágosító tevékenységgel. A termelő- szövetkezeteknek már ebben az esztendőben többet kell termelniük, mint amennyit abban a faluban egyéni módon termeltek! Egész mezőgazdaságunk terméshozamát 4.9 százalékkal kell emelnünk 1960-ban 1959- hez képest. ulturális, egészségügyi, * szociális feladatainkat úgy kell megoldanunk, hogy azok necsak az új, szocialista város, hanem az új, szocialista falu megvalósulását is szolgálják. Nem lehet értelmiségnek meg- tisztelőbb és szebb hivatása, mint szerszámnak adnia magát a szocializmus építéséhez a nép kezébe — mint ahogy szerszámnak ajánlotta magát annakidején az egyik legnagyobb magyar szellem, Petőfi Sándor, a forradalom szent ügyéhez. Ünnepi érzésekkel siet ma minden hazafias ember a szabadság hajnalhasadására emlékező gyűlésekre. Ez a pirosán lobogó ünnepi lelkesedés kísérjen és tápláljon bennünket a hétköznapok munkája közepette is. A Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat hatalmas kultúrtermében gyűltek össze bensőséges Ünnepségre tegnap délután a Sza- bolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi Vállalat dolgozói. Ezen az ünnepségen nyújtotta át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját Nőhrer Árpád, az ÉM. párttitkára a megyei Ál- latforgalmi Vállalat dolgozóinak az elmúlt évben elért kiváló eredményeik elismeréseképpen. A nagyszabású ünnepségen az MSZMP Központi Bizottságának, az ÉM, az Állatforgalmi Igazgatóság, a SZOT, az ÉDOSZ, a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a társvállalatok képviselői is részt vettek. A vállalat dolgozóinak áldozatkész munkája már korábban is meghozta a maga gyümölcsét: kétszer nyerték el a „Kiváló Vállalat” kitüntető címet. Az elmúlt év januárjában felszabadulásunk 14. évfordulójának tiszteletére versenyt indítottak, melynek eredménye már az első félévben megmutatkozott: elnyerték az É. M. és az ÉDOSZ vándorzászlaját. Ekkor ítélték oda másodszor, a „Kiváló Vállalat” címet is. Az Állatforgalmi Vállalat 1959. évi felvásárlási tervét minden cikkféleségből túlteljesítette és évi tiszta jövedelmét megkétszerezte. Emellett nagy része volt abban, hogy fejlődő termelőszövetkezeteink tenyész- és hízóállat alapanyaga biztosítva lett. Az elmúlt év és íz 1960. első negyedévénei; a munkaéríékelése méltán váltott ki jó hangulatot a dolgozókban. A vidám ünnepi hangulatot fokozta, hogy a vállalat több munkatársa kapott kiválódolgozó-jelvényt, oklevelet és élenjáródolgozó-oklevelet. Az ünnepségen a vállalat kul- túrgárdájának a tagjai is felléptek, versekkel, tánccal, énekszámokkal, villámtréfával, csasztus- kával szórakoztatták az egybese- reglett ünneplő közönséget s műsorukat hivatásos művészeknek kijáró tetszésnyilvánítással fogadták.
