Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

A szálkái vefőlegény A ssz on xportrék Amikor belépett, talpig faltér­ben, csattanásig telt izmokkal. és halk szavából a vieglepetés, a kíváncsiság áradt, újra eszem- ba jutott egyik ismerősöm, aki nemrég mondta: úgy szeretne már látni, egy hús-vér, eleven munka versenyest. 'k fia ceruza helyett • lencsével akartam volna megöröidteni ifjú Szabd Sándort, a mátészal­kai kenyérgyár szimpatikus meg­jelenésű vetőlegényét, könnyebb a dolgom. Nem kellett volna „barátságos arc” hiányában újra exponálnom, mert a „húsver- ügy” említésére mindjárt moso lyogni kezdett. Aki 70 máxnát emel Jel naponta Mondják gyár szer te, nem hiá­ba, az a nagy darab izom a válla körül, a csillagokat ledolgozna ez a Sanyi, göncölszekerestől. O meg csak annyit szól:' „Tulaj­donképpen nincs is abban sem­mi újságba való.,.” Ha csa^ az nem, hogy naponta kétszer megy át a kezén 35 mázsányi súly. Van úgy, hogy még több, ez persze * termeléstől függ. Sanyi lassan kilóból Zavarából, és megkérdi, el tudom-e képzel­ni, milyen örült munka a kézzel dayasztás? Pontosan nyolc évig csinálta. köszöni szépen. Most, a modern dagasztógépek mellett még gondolni se akar rá. No, de iát tulajdonképpen a. munka ver­senyről, meg a felajánlásról van szó, és ő, ifjú Szabó Sándor te- tőlegénu is felállt azon a gyűlé­sen, igent mondani, még többet vállalni, csakúgy, mint a brigád valamennyi tagja. Jaj, míg el nem felejti! A brigád. Belevaló fiú valamennyi. Látnám csak, *mikor azok megfogják a munka légét, éy a kezük alatt minden. Oláh János bácsi, a ..korelnök' meg amolyan zenei aláfestést is csinál, mivelhogy a vicéikből ki­fogyhatatlan Olyan a kedv né­ha, hogy ha tudnának, tálán még a piros héjú kenyerek is kacagnának... Egy szónak is száz a vége, jól kieszelték azt a kongresszusi ver­senyt annakidején. Hogy milcéni érti ezt Szabó Sanyi? Egysze­rűen, a keresetre. Ő maga két­ezret is felmarkol egy hónapban. A többiek se keresnek másfél­ezren alul. .4 gyűlés, most t\■ elején már csak formális dolog volt, hiszen már szokásukká vált I fri&xett uiilt Oe ha már ennyire belemeie- gedtünk a beszédbe, a legérde­kesebbel csak nem hagyja kt. ■. Hiszen az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy a vetolegény még nőtlen. Egész pontosan hu­szonötéves... és a százon felüli százalékokhoz ennek is sok kö­ze van. Különösképpen ha va­laki olyan jómegjelenésű, mint ö, s ha már munka után, estén­ként. .. valahol, valaki... Dehát ez már túl részletes vallomás volna, talán még ki írnák az újságba is, vem elég. hogy az egész gyár tvd « közelgő eljegy­zéséről. . .7 Inkább « szenvedélyeiről. Mi is az ő szenvedélye tulajdonkep­pen?... A kifli-illat. Azt úgy szereti érezni, mindjárt kivetés után, frissen. És a mozi. He­tenként legkevesebb kétszer... Otthon, az ágyban meg Mikszáth. Alig tudja < abbahagyni. Ennyi az egész, búcsúznak is már, csak mondjam még meg, hegy mit játszott vasárnap a Nyíregyházi Spartacus. <5 ugyan is, mióta Csiillögh otthon foci­zik, ki nem hagy egy mérkőzést, törzsszvrkolója lett as „emtéká• a vetélkedés, talán ki sem bírtál, volna olyan egyhangúságban, va látni „pláne” nélkül... No, per-' sze. a pénz sem utolsórendá, meg a gyár becsülete Olyan jo hallani, ha valami dicséret et-, kezik a központból, hogy az em­bernek még ivyugod.abb az al­vása is... Mert Sanyi, és a töb­biek nem szeretik a dolgokat, a sorsukat a véletlent'-, bízni Az! pedig csak természetes hogy a?! állam sem tud tenyérből szói - szálat húzni, meg kell teremtenij a feltételeket is. Ha úgy tét-! szik, többtermeléssel, ha úgy tér- szik takarékossággal. .. 'tifii x%eretme*e nak”, hát izgatják az erednie-' nyék... Elment, s még au is más ami- j la el, hogy egy eve „Kiváló dől- j gozó” jelvénnyel tüntették ki. Angyal Sándor, j Mkit egy vezérkar ütközet előtt. Hatan ülnek körül egy asztalt. Az asztalon térkép, amiről lerí, hogy nem mérnöki alkotás, ha­nem egyszerű emberek kezemun- kája. E fölé a térkép fölé hajol­nak, amelynek a különböző színű, vékony és vastag vonalai között avatatlan aligha igazodik el. És ugyancsak röpködnek a nevek, számok, gyakoriak az el­lenvélemények, míg aztán vala­miben közös megegyezésre jut­nak. Ekkor újabb vitába kezde­nek. A nyírkéresi Lenin Termelő- szövetkezetben a termelési tervet készítik. Láttam már néhány tervkészí­tést, de ilyet n:ég nem. Ezek az emberek úev hármak Ut a nyír­keresi határral, mint a sebész- proíesszorok a műtőasztalon gyó­gyításra váló beteggel. Minden ízét ismerik. És a legapróbb dol­gok sem kerülik el figyelmüket. : ítészül «1 Xyii*kéi*c*$4*ia Debreceni Andrásnc, a tarpai termelőszövetkezet tagja. Holük Andra«né ügyész. Fele­lősségteljes munkában már a hatodik évet tölti. (Hammel József felvételei.) Pedig még csak most kezdik járni ezt az „iskolát”. Az elnök is, a négyv brigádvezető. is új em- bér. Az idén léptek a téeszbe. Egyedül a mezőgazdász van ré­gebben a szövetkezetben. S a sok-sok tapasztalat, amit évek hosszú során gyűjtöttek a nyír- kércsi hitárról, most mind bele­sűr űsödik a tervbe, a téesz-köz- ség első közös tervébe. Nem lesz könnyű megbirkózni a földdel A község népe bizalmat szava­zott Zámbori Imre elnöknek, Agócs István, idős Tóth Pál, Gyökér József és ifjú Tóth Imre brigádvezetőnek. A bizalomért helyt akarnak állni valameny- nyien. Nem lesz könnyű, Legfőkép­pen nem a földdel megbirkózni. Mert a kérési határ, ámenre a szem ellát, mindenütt homok: a fekete mocsári homoktól kezdve egészen a csillámló, nagyszemű kvarcig. Ezt a földet eddig a nép tartotta el, hogy alamizsnát, kap­jon érte.. A földnek voltak mos­tohái a nyírkéfcSi parasztok, Most már változást, nagy válto­zást' akarnak- S, tehetik írtért együtt akarják. Ezért dugták össze a fejüket az új közösség • vezetői. Megváltoz­tatni a dolgokat. Elragadni a földtől az irányítás^, maguk ke­zébe venni, hogy ezután mar "rie alamizsna , jusson.■ • A tegnapi, „ahogy az isten akarja, úgy- lesz” szemléletű paraszt most, amikor a lehetőségek kitárultak előtte, keresi is az utat az új felé. I vita tárgya: növénytermelés N«m várjam, egymást a gaz­dasági és pártvezetők, hanem kölcsönösen felkerekednek, ha támogatás, tanács, megfontolás szükséges. A Péké Tsz-ben a pért vezetőségi ülésre is meghív­ták a szövetkezet elnökét, és az Űj Élet páxtonkívüli elnö­két, Döbco Dezsőt is. Nincs tit­kolózás, hanem elsőrendű párt- íigy, a legfontosabb pártügy, tjogy e két termelőszövetkezet jól megértse, segítse egymást, s bent az emberek mindegyike megtalálja a helyét, és már az idén is többet termeljenek, mint tavaly. A legtöbb fejtörést moist az okozza, milyen munkát adjanak az asszonyoknak, lá­nyoknak, az idősebbeknek. A pártszervezet szorgalmazza a baromfifármot, meg is rendel­ték a csibéket, azonban jelen­leg nem tudják megfelelően fogadni az aprójószágokat, nincs baromíióljuk. Egyelőre nem sikerül elhelyezni a ba­romfit, s úgy gondolják, kiad­ják a tagoknak, amíg helyi erő­ből építhetnek baromfiólat. Kö­ze van a pártszervezetnek min­denhez, ami a két szövetkezet­ben történik. Naponta harminc szekér indul a mezőre tápanya­gokkal, a Békében helyrehoz­ták a majorságot és környé­ket, feltöltöttek a nagyobb üre­geket, mind a két termelőszö­vetkezetben már kint, a földön van a trágya fele, még a „ház­táji fogatok” is besegítettek a munkába. .Sok ötlet vár megvalósításra ■w. Új Életben is. Itt Krizbai Domonkos pártvezetőségi tag tanácsát fogadták meg a közös­ség tagjai. Krizbaj elvtáns, az iskola igazgatója ajánlotta, hogy építsenek ki baráti kap­csolatot a Deb'itceni Mezőgaz­dasági Akadémiával, Ennek elő­készítésére rnár járt is Debre­cenben Dobos fez-elnök. Ha a javaslat testet ölt, sok hasznos szakmai tanáccsal lesznek oko­sa óba k az Űj Élet tagjai és a korábbinál több jövedelmei sarc ólnak ki » tabló kőéi. A jó helyi ismeret és a Part február 12-i határozata bizton kulcsot ad az aranyosapáti elv társaknak az élettel összekötőt i az arra épülő pártmunkához. Bár vannak nagy7 gondok » közös takarmány beszerzésivel, a juhok bevitelével, de a veze­tés egységes és megoldja a fel­adatokat. Még előfordul, hogy egyes tagok más faluban adják el a takarmányukat, holott a szövetkezet is azonnal megven­né készpénz ellenében. Van még három ember: Nagy Pé­ter, Nagy Ferenc és H. Molnár József, akik meg nem vittijj « közösbe a juhokat, nem fogott rajtuk az okcs és emberi sző. De .ez sem keseríti' el a még nagyobb nehézségek leküzdésé­re is alkalmas konvnunjsta ve­zetőket, feltörik a legkeményebb diót tt. Nagyon helyesen nem olcsó és elvtelen népszerűségre törekednek, hanem határozottan kimondják a nemet is. ha kell. Például a munkaegységek fel­hígítása ellen is szót emeltek, amikor néhányan amolyan üres-járatot is be akartak írni elvégzett munkaként. Év végén az egész tagság megérezné a felhígítást, mely nem egyéb, mint az ablakon kidobott pénz. Ilyet, az alapszabály megszegé­sét, sem vezetők, sem egyes tagok részéről nem helyeselhet a pártmervezet. Ezért is szük­séges, hogy minden szövetke­zeti tag pontosan megismerked­jék a munkaegység-számítás­sal, hegy önmagukat és egy­mást is ellenőrizni. segítőn! tudják. Sajnos, a munkaegység- számító-tanfolyam. melyet a pártszervezet kommunista ér­telmiségi tagjai kezdeményez­tek, nem halad kielégítően, sok a hiányzó, enyhe az érdeklő­dés. Megjegyzésként ide kíván­kozik, még nem késő pótolni a mulasztást, megkedveltetni az emberekkel a taníelyamot, kü­lönösen. ha összekötik más hasznos és szórakoztató műsor- j ral is. Közel vannak a révhez az j aranyosapáti kommunisták;) megerősödve, az egész faluval közös úton haladva betöltheti;;i felelősségteljes hivatásukat. Csak egyre kell vigyázniuk: soha nem szabad elfeledniük, hogy naponta tanácskczzanaK az emberekké!, egyetlen perei e se hihetik magukról, hogy csal­hatatlanok és amit javasolnak, mindig jó. megvalósítható, csalt úgy, ha megcsinálják javasla­tuk próbáját, a falu közvéle­ményének segítésével. Páll Géza Most a növénytermelési részt vitatják. A brigádvezetők szé­pen, sorban megegyeznek, hogy kinek mennyi burgonya, kukori­ca, cukorrépa, napraforgó jut a területére. Hol alkalmas a talaj a mák, a kender, a silókukorica, a csillagfürt részére. Tekintettel vannak arra is, milyen egyik-má­sik tábla föld tavaszi hőmérsék­lete, milyen mag ered meg benne eredményesen s hogy az erdő mellé ne vessenek kukoricát, mert a milliónyi varjú tönkreteszi. — Vigyáznak arra is, hogy egy-egy brigádba arányosan kerüljenek a kevesebb és több munkát igény­lő növények, hogy az őszi nagy táblúsítást már most előkészítsék az egye^ véleményé!: elhelyezésé­vel. A terv most készül. Végleges formája csak körvonalakban van meg. S szinte meg is feledkezem arról, hogy egyes részletek felől érdeklődjem, annyira leköt az a lendület, tenniakárás, amit a községnek ez a termelési vezér­kara"' frtűvel. Ä terv még csak most' készül, azonban a termelő- szövetkezet tagjai már megkezd; ték annak megvalósítását. Hord­ják az udvarokból á mezőre az istállótrágyát, . fogatokkal száz hold földön végezték el a szán­tást. Gyűlik a vetőmag a közös magtárba. Készülődnek a tavasz­ra, a kibontakozó tervek végre­hajtására. S. A. Segített a tanácsülés: Lendületesen készülnek a tavaszra Nagycserkeszen A nagy cserkészi egyénileg dől-lkat. Gyurján János 7 holdas ci- gozó parasztok, néhány hét vá- i gánybokori gazda 2 hold és Be- rakozás után, most teljes lendü-1 lus András 14 holdas középpa- lettsl megkezdték a trágyahor- j raszt 4 hold gyümölcsöst meg- dást. A nemrég tartott tanács- j metszett már. ülésen ugyanis foglalkoztak a j A községi tanács megvizsgálta tavaszi njunlcákra való előkészü-ia község növényvédőszerekkcl váló letters megállapították: lemar a- j ellátását. Megállapították, nincs dás van. Elhatározták, hogy meg- J minden rendben ezen a téren, győző munkával# segítik az idő- Az illetékes földművesszövetkezet szerű feladatok gyors megkezdé- í vezetőit felhívták a szükséges sót, elvégzését. Eredményes volt j anyagok beszerzésére. Rézgálic a tanácstagok munkája. Már a máris elegendő mennyiségben gyümölcsösök nagyrésze is „meg- j kapható, s rövidesen „Holló- -Fi szépült”: metszik, tisztítják a fá- is lesz az üzletekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom