Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
i^ y í r? i T A j a k, NYÍRI EMBEREK Äz aranykezű asztalos Serény munkában j ja az új betonjárdákat, s varja, hogy hozzáfogjanak az úi emeletes kultűrház és tanácsháza építéséhez. Mert ilyen községnek már Kevés a régi, az embereknek pedig mindig több kell... Tiszavasvári egyik büszkesége az Alkaloida gyár. Nincs párja tán egész Európában ennek az üzemnek, ahol mákgubóból gyártják a morphint, sok szenvedés enyhítésére, s ládákba csomagolva küldik mindenfelé a teméntelen orvosságot. / cigarettával kínál Kérésünkre elvezetnek az asztalosműhelybe. Itt dolgozik az 1-as szalagfűrész, a modern gyalugép társaságában Tóth Gyula asztalos, az aranykezű ember. Barnaszemű, őszhajú, nyugodtbeszédű férfi. A munkájáról érdeklődünk, meg az életéről. S mert a műszak végeter, hazakísérjük. Honfoglalás utca 1. Tiszta, kertes házikó. Ilyenben csajt boldog emberek lakhatnak. Az előszobában, a falon rozoga, nádfedeles ház képe. — Ilyen volt valamikor — közli Tóthné, s bevezetnek a szobába. Falbaépített komblnáltszekrény. modern bútorok, mind az aranykezek munkája. ímolja utána.., A beszélgetés során bontakozik ki a fafaragó töTténete. Itt született. Tiszavasváriban. Nyolcán voltak testvérek. Tóth Gyula 4 esztendős volt, amikor az apja meghalt. Menhelybe került, s a menhelyből kiadták gazdához, Haj- dúsámsonba, ahol rosszabb sorsa volt, mint más cselédeknek. Több volt a verés, mint az étel, több a könny, mint a szó. Iskolába nem íratta senki. így telt a gyermeksor. Aztán szolgalegénynek, summásnak szegődött. Az első hegedű 1922-ben ment asztalosinas- nak öt esztendőre. S ekkor fordult az élete, mert a mestere derék ember volt, nem olyan, mint a többi. Észrevette, Ebben az évben huszonhat termelőszövetkezetet villamosít a Megyevill Az. idén huszonhat termelőszövetkezet villamosítását vette tervbe a Megyevill. Az építést a raka- mazi Szikra Tsz-ben már megkezdték, s most indul a munka a biri Táncsicsban, az ibrányi Dózsában, a demecseri Dimitrovban és a nyírkarászi Május 1-ben. Ezeket a munkákat április végén fejezik be. Egy éve múlhatott, hogy cikket irtani a női egyenjogúságról, s vitába szállt velem egy olvasó: Higgye el — szólt a levél az életben nincs egészen úgy, ahogy azt a paragrafusok leszögezik. A nők, de leginkább az anyák ma még közel sem egyenjogúak a férfiakkal. Eddig, sajnos nem sikerült segíteni ezen és nem segíthetnek talán még hossíú évtizedekig.” Elgondolkoztatott ez a megállapítás és a cím után megkerestem a levélírót. Az utcán találkoztam vele, a kapu előtt, két szöszi lánykáját hozta éppen az óvodából és a bölcsődéből, ezt csinálja mindennap a munka után, mert férje állása olyan, hogy nem segíthet neki a gyermeknevelésben, s a háztartási teendőiben is csak ritkán. Meglepődött, mikor közöltem, hogy beszélgetni szeretnék vele a múltkori levél ügyében, de azért szívesen tessékelt az egyszerű, kétszobás, komfortos lakás' tiszta levegőjébe. Már nem emlékszem egészen pontosan, valami olyasmit mondhattam, hogy az állam vezetői nagyon jól tudják: a kérdés nem egyszerű. A nemrég sokszor embersorba sem vett nőket nem könnyű néhány esztendő leforgása alatt teljesen megszabadítani a kispolgári előítéletekből fakadt átkos sallangoktól, ehhez teljes szocializmus kell. Elsősorban, hogy dolgozzon a feleség is, legyen egyenrangú társa így is a férjnek, csak így tanulhat,, fejlődhet — mert azok tudják a legjobban, akik csinálják, hogy a főzőkanál a háztartás és a család, falak közé zárt rabjává teszi a feleséget, a nőt. A mi társadalmunk erkölcséhez tartozik az is. hogy a nő és a férfi szabad akaratából válasz- sza meg egymást, a magántulajdon teljes kizárásával. Márpedig, ha ez így van, semmi sem gátolja, hogy a férj maximálisan járuljon hozzá a családi gondok orvoslásához. — Ez így van — szólt ismerősöm — de ezenkívül maga sem tud sok olyat felhozni, ami megkönnyítené a nők helyzetéi, egyengetné az utat az egyenjugúság teljes megvalósulása felé..., Megvallom, nem volt könnyű a helyzetem, mert ismereteim között elég kevés olyan szerepelt, amivel kielégítő választ adhattam kérdéj sére. A háztartási gépek gyártásáról, a mosógép, porszívó nagy előnyéről beszéltem, a rendelkezésekről, amelyek a nők védelméről szólnak, a lassan változó felfogásról, ami szerint a női munkaerő olyan, mint a zsákbamacska, a nőnek úgyis gyermeke születik, s nem tud teljcsér- tékű munkát végezni... Megígértem akkor, hogy ä „vitát” nem adom fel, s a legmegfelelőbb időben folytatjuk. Azt hiszem, nem lehetne erre alkalmasabb idői találni a nőnapnál. Nos, kedves B. P-né, a napokban akadt a kezembe egy kimutatás, a megye ez évi tanácsi költségvetése. Nem különösen ' megkapó azok számára, akik nem szeretik a számokat, de biztos vagyok benne, hogy néhány adata önnek is sokat mond. Olvassa csak: „Szülészeti ellátásra: 5 millió 759 ezer forintot, csecsemőotthonokra 3 millió 147 ezer fo-, ríntot, bölcsődékre 9 millió 791 ezer forintot, anya és gyermekvédelemre 5 millió 334 ezer forintot, óvodákra és napköziotthonokra 20 mil- lió fori ntot fordítunk.” Ezt kapják az anyák közvetlen segítségként megyénkben az államtól. S ha érdekli, lássa azt az összeget is, amit ennek fejében, névleges ellenértékként” kap vissza a szülőktől például az anya és gyermekvédelmi szolgálatokért: 16 ezer forint. Szándékosan nem sorolom most tovább a számokat, mert tengernyi van belőlük, s mind megannyi érv a paragrafusok alátámasztására, amelyek nyomán máris sokkal, de sokkal köny- nyebb az anyáknak. Kopka János. A legújabb nyíregyházi hármasikrek hogy inasa tehetséges, szívesen tanította hát a mesterség fortélyaira. Egy éves tanuló volt Tóth Gyula, mikor egy hegedűt készített. A hegedűre felfigyeltek a helyi zenészek és mások is. A mester ipariskolába Íratta, hogy pótolja a mulasztottakat. Bátyja ebben az időben került vissza olasz fogságból, ahol faragást tanult. A szép farag- ványok láttán Tóth Gyula is faragni kezdett. Kis csigabordák, gyönyörű faragott kulacsok kerültek ki a keze alól. Még a báró is rendelt belőlük. Tóth Gyula tovább akart' tanulni, képzőművészeti iskolában. Ilyen szegényeket azonban oda nem vettek fel. Fel- szabadulása után sokat járta munkáért az országot: heteket várt a pesti „köpködő”-ben, meg más munkaközvetítőben, ide-oda dobálta a sors. Megunta és hazajött, haza, kiváltotta az ipart és megnősült. Azonban a továbbiakban is sokat nélkülözött, mert jött a Beth- len-kormány konjuktura, majd a háború. A felszabadulás után került az Alkaloidába, ahol munkája, viselkedése után mindenki megszerette. Az ócska házat rendbehozták, s telt a szép keresetből másra is. Tóth Gyula ma már elégedett ember. Ismerik jól G.yula bácsit a fiatalok, nemcsak a faragásairól. A színpadról is, mert ez » másik szenvedélye. Ö a ..Majd a papa” papája, a „Nagymama” Tódorka tanára és a „Néma levente” Mátyás királya is. Tóth Gyulának nemcsak a keve arany. A szíve is... Győri Illés György A Seregi-ikrek és mamájuk, Seregi Ervinné boldogan jelentik, hogy mind a négyen egészségesek. A furfangos fényképész nem tudta együtt lefényképezni őket, mert a legkisebb újszülött még a melegítőben volt. Azért mégis segített a bajon: íme, együtt mind a négyen... , w Foto: Zsák. A varrógépsor végén, közel az ablakhoz, egymás mellett dolgozó két helyes leány: Bakonyi Ildikó és Krasznyi Éva KISZ-tagokhoz méltó pontos munkát végeznek. Hammel József felvételek örökítették meg Kupferschmidt Istvánnét. Már hat éve tagja a nyíregyházi textilruházati ktsz-nck. Szorgalmáról különösen a kongresszusi murkaversenyben elért siker tanúskodik. Emellett neki is van egy második műszakja odahaza. Két sz'p gyermekének él, akik — ha sok munkát is adnak édesanyjuknak — örömmel, boldogsággal töltik be * dolgos asszony életét. VASÁRNAPI JEGYZETEK A nőkért Tiszavasváriban is eltűntek már a büdszentmihalyság cse- iédtelepei. Hatalmas iparitanai óiskola nyílt a hajdani Kor- niss-lak, gyönyörű szociális otthon a büszke Dessewffy kastély helyén. Gombamódra nőnek az új iskolák, éppen múlt vasárnap avattak egy új négytantermest. Dandin Györgyöt tanulják a Rákóczi Tsz színjátszói, az idegenek modem szállodában pihenhetnek. Tulajdonképpen város már ez a falu. 13 000 ember koptatGyár fából — amel) Már a gyár környékén érezni a kesernyés illatot. Az udvaron vagonszámra lapátolják a mákgubót. Ragyogó a tisztaság. az ember szinte úgy érzi magát, mint fürdő után. Az igazgató szívélyesen fogadja irodájában az érdeklődőt: hellyel kínálja, aztán odalép a gyár fából készült makettjéhez, megnyom valamit, s a makett kidob egy cigarettát. — Tessék rágyújtani... Nézzük csak meg ezt a makettet Ügyes munka. Hű masa a gyárnak, minden kis részét tenger munkával, sok szeretettel munkálhatta valaki. Ki volt az? ■— Egy aranykezű ember — mondja az igazgató. — A mi asztalosunk... Aki nem hiszi, szc Az asztalon egy hatalmas fadoboz. Intarziás. Mintha a mesevilág elevenedne, olyanok a fából berakott ábrák, csodálatos állatok. A doboz (cigarettatartó) belsején felirat: „Készítette Tóth Gyula asztalostanuló, 1922—1926. Átalakítva 1947, 10 fajta fából és 1102 fadarabkából összedolgozva. Aki nem hiszi, számolja utána’*. Elhisszük, hogynit hinnénk, s nem győzünk gyönyörködni a többi dobozban, a művészi kis csigabordákban, a sok díszes, faragott faholmiban. Szabadidejében készíti ezeket gazdájuk, apró, esernyődrótból gyártott kis vésőkkel, hegyes tűkkel, titokzatos szerszámokkal. *> ó
