Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

N. Sr. Hruscsov a Lille-környéki fextilgyárakban (Folytatás az 1. oldalról). Párizs, (MTI): N. Sz. Hruscsov franciaországi vidéki körútja be­fejezéséhez közeledik. A párizsi utca embere csakúgy, mint a saj­tó, a legnagyobb elismeréssel adó­zik a szovjet kormányfőnek a szó szoros értelmében vett „telje­sítménye” előtt. Hruscsov napon­ta sokszáz kilométert tesz meg repülőgépen, vonaton és gépko­csin, tucatnyi helyen megáll, hosszú és szakszerű ismertetőket, üdvözlő beszédet és pohárköszön­tőket hallgat végig, mindezekre válaszol, a naponta százszámra bemutatott közéleti személyisé­gekhez, vagy az egyszerű embe­rekhez egyformán van találó sza­va, megjegyzése. Jacquinot államminiszter, aki útján elkísérte N. Sz. Hruscsovot, kedden este így fakadt ki: — Ez a „monsieur K” elnyűhe- tetlen. Egyszerre három kérdést tesz fel az embernek. Minden problémának az elevenjére ta­pint. A gépkocsiban szakadatla­nul vitatkozunk a szabadság fo­galmáról. Ha arra gondolok, hogy holnap mindez újra kezdődik ... Anélkül, hogy a fáradtság jelei mutatkoznának rajta, a szovjet kormányfő szerdán változtatáso­kat kért eredeti programjában. Így el is maradt a Lille melletti Fives-Lille gépgyár megtekintése, délután pedig Catenay egy minta­gazdaságának meglátogatása. N. Sz. Hruscsovnak is összpontosí­tani kell erejét a pénteken és szombaton a Rambouillet kastély­ban lefolyó döntő jelentőségű po­litikai tárgyalásokra. Szerdán reggel a Lille-i megye­főnökség épülete előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. Ezrek „tapsos ébresztője” után N. Sz. Hruscsov meg is jelent a prefektúra lép­csőin. Egetverő hurrával, éljen­zéssel fogadták a szovjet kor­mányfőt. Messze, a tér egyik sar­kában ezt a pillanatot választot­ták ki fiatal suhancok, hogy el­lenséges feliratú táblát emeljenek a magasba, éppen annyi ideig, hogy a fényképészek (akiknek egyikét-másikát bizonyára előre értesítették „merész” tervükről) „megörökíthessék” a pillanatot, aztán szélsebesen kereket oldot­tak. Azt a pillanatot lesték ki, ami­kor a sokezres tömeg N. Sz. Hrus csov felé fordult, éljenezve, tap­solva és kis szovjet zászlócskát lobogtatva. N. Sz. Hruscsov fogadta a szpáhik díszszázadának tisztelgé sét, majd elindult a Lille környé­ki nagy textilgyárak megtekin­tésére. Prouvost és Boussac, a két „textilkirály” üzemeit nézte végig. Prouvost a gyapjúszövet. Boussac a vászon „koronázatlan fejedelme”. Wattrelosban a Prouvost-gyár- bsn N. Sz. Hruscsov beírta ne­vét az aranykönyvbe. A gyárlá­togatás kezdetén előbb azokat a sokszorosító gépeket mutatták meg neki, amelyeken a gyár munkásai 1943-ban és 1944-ben röDlaookat készítettek, hogy az ellenállók soraiba szólítsák a fran­ciákat. Az egyik gyárépületbe belépve a „Moszkva-dal” fogadta a szov­jet kormányfőt. Orosz munkás- r.ők énekelték, akiket a második világháborúban Németországba hurcoltak, ott francia hadifog­lyokhoz mentek feleségül, majd követték férjüket Franciaország­ba. A gépek mellől a munkások és a munkásnők mosolyogva in­tegettek N. Sz. Hruscsov felé, aki barátságosan viszonozta a dolgozók köszönését. Amíg N. Sz. Hruscsov végig­haladt a gyár üzemein, hitvese és leányai rögtönzött ruhabemu­tatót néztek végig. A ruhabemu­tató végén a gyár igazgatósága szövetekkel nyakkendőkkel és a gyár más készítményeivel aján­dékozta meg N. Sz. Hruscsovot és családját; a szovjet kormány­fő azonban szemmel láthatóan jobban örült a gyár dolgozói sze­rény ajándékának, amelyet egy munkásnő adott át neki. N. Sz. Hruscsov négyszer is megcsókol­ta a munkásnőt... Marcq-Enbaroeul volt a szerdai nap második állomása. Boussac textilgyára. Hatalmas tömeg kö­szöntötte itt a szovjet kormány­főt „béke és barátság” feliratú táblákkal és szovjet zászlókkal Marcel Boussac fogadta N. Sz. Hruscsovot és emlékeztetett arra a szívélyes fogadtatásra, amely­ben őt a Szovjetunióban járta­kor részesítették. A 25 ezer munkást foglalkoz­tató gyáron Boussac-al együtt Jean-neney iparügyi miniszter ki­sérte végig a szovjet kormányfőt. Az újságírók és fényképészek ha­da valósággal versenyt futott a hivatalos menettel: útjukban bá­lákat borítottak fel. de próbálko­zásuk hasztalan volt, hogy közel férkőzhesenek N. Sz. Hruscsov- hoz. A gépek zúgása elnyomta N. Sz. Hruscsov hangját. A szov­jet kormányfő megjegyzéseinek szellemes és találó voltára csak kíséretének megismétlődő neveté­séből lehetett következtetni. A gyár történetét külön kis ki­állítás mutatta be francia és orosz aláírású képekben. Hruscsov és kísérete ezután visszatért Lille-be. A gépkocsika­raván áthaladt azon a városré- ®zen — az egyébként lebontásra ítélt Saint-Sauveur negyeden _ ahol 1888-ban az Internacionálé dallama született. Az Internacio- nálét 1888. júniusában játszották először el Lille-i munkásünnepsé­gen. A szovjet kormányfő a város­házára hajtatott, ahol Augustin Laurent, Lille szocialista polgár- mestere fogadta, Laurent a szo­cialista párt legnagyobb megyei szervezetének főtitkára, pártszer­vezetével gyakran támadott párt­vezére. Guy Mollet mögé állt Laurent üdvözlő beszédében — az idők jele! — a békéről és a bé­kés együttélés szükségességéről szólott. Hruscsov válaszában hangsú­lyozta, örömmel jött Lille-be. Utalt rá, hogy Lille De Gaulle tábornok szülővárosa. A szovjet kormányfő ismét említést tett ró­la, hogy a francia köztársasági el­nök nagy bátorságot tanúsított a fasiszta megszállók ellen vívott harcban. — A hidegháború évei nyomó­kat hagytak, de most már nyil­vánvaló jelei mutatkoznak a nemzetközi enyhülésnek — mon­dotta a továbbiakban Hruscsov. — Értékeljük De Gaulle tábornok­nak a békéért kifejtett erőfeszí­téseit, s reméljük, hogy találko­zásunk hozzájárul a béke meg­szilárdításához. Hruscsov szólt a Szovjetunió szociális vívmányairól, tudomá­nyos eredményeiről • és emlékez­tetett rá, hogy a francia tudo­mány kimagasló alakjáról Joliot- Curieről nevezték el a Hold ed­dig ismeretlen oldalának egyik kráterét. A szovjet kormányfő hangsú­lyozta a Szovjetunió népeinek bé­kevágyát. A Szovjetunió népei azt kívánják, hogy békében dol­gozhassanak, nem gondolnak há­borúra, szeretik rendszerüket, s ha valaki ezt meg akarná változ­tatni, vagy ha valaki megtámad­ná őket, még nagyobb elszántság­gal harcolnának, mint a múlt vi­lágháborúban — mondotta Hrus­csov. Laurent polgármester Lille em­lékérmét nyújtotta át ezután Hruscsovnak. A szovjet kormány­fő beírta nevét a város arany­könyvébe. Hruscsov ezután a pályaudvarra hajtatott; búcsúztatására itt ismét hatalmas tömeg sereglett egybe. Különvonat vitte a szovjet kor­mányfőt Rouenba. A vonaton „rögtönzött sajtó- konferenciát rendeztek. Hruscsov ugyanis a szerelvényen felkereste azt a kocsit is, amelyen a fran­cia és a külföldi sajtó képviselői utaztak, s az újságírók meghív­ták őt egy feketére. A fehér asz­talnál fesztelen, baráti beszélgetés alakult ki. Az egyik újságíró megkérdezte, mikor utazik De Gaulle tábornok Moszkvába. — Ne avatkozzanak A NYÍREGYHÁZ] RÁDIÚ MAI MŰSORA Keletmagyarországi krónika. — Debreceni tudósítás. — A hajdú- szoboszlói gyógyfürdőben. — Hí­rek. — Ki mit szeret. — Űj em­ber születik a szabolcsi homokon. — Egy szibériai levél. személyes ügyeinkbe — vála­szolta Hruscsov. — Mit gondol Franciaországról? — hangzott a következő kérdés; — Ami jó, arról nem lehet rosz- szat gondolni — felelte Hruscsov; — Utazik-e még valahova a csúcsértekezlet előtt? — szólt egy újabb kérdés. — Annyira tetszik itt nekem Franciaországban, hogy nem tu­dom nem lenne-e jó itt marad­nom a csúcskonferenciáig. Talán lehetne találni egy kis zugot, ahol meghúzódhatnék addig — mond­ta mosolyogva a szovjet kormány­fő. Megkérdezték De Gaulle tábor­nokkal folytatott eddigi tárgyalá­sairól is. Hruscsov így válaszolt: — Benyomásaim a legjobbak .., Amikor pedig azt a kérdést tet­ték fel neki, hogy mit vár a so- ronkövetkező tárgyalásoktól, ezt felelte: — A jövőt soha nem lehet előre látni. Az eredmények nemcsak tőlem függenek. Arra a kérdésre, hogy mi a vé­leménye a franciaországi fogad­tatásról, a szovjet kormányfő ki­jelentette, hogy az minden vára­kozását felülmúlja. Erre az újságírók megkérdez­ték tőle: — Melyik fogadtatásra gondol? Arra, amiben a nép, vagy amiben a hivatalos személyiségek részesí­tették? Hruscsov így válaszolt: — A kettőt nem választom el egymástól. Hruscsov szovjet kormányfő különvonata magyar idő szerint délután háromnegyed hatkor meg­érkezett Rouenbe. Kisné hűvösebb lenz Várható időjárás csütörtökön estig: változó felhőzet, már va­lamivel több napsütéssel. Helyen­ként eső, zivatar. Mérsékelt észa­ki, észak-keleti szél. A hőmér­séklet kissé csökken. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 11—14, délkeleten ' még 14 fok felett. SZÉP HÍVATÄS Ha valaha is szép, nemes feladat volt tanítónak lenni fa­lun, ma százszor az. Pedagó­gusnak lenni: hivatás. És ma sokkal inkább az, mint volt a múltban, mert semmi sem áll­ja az alkotó tevékenység út­ját, az oktatás, a nevelés, a pedagógia pedig végső soron alkotás. Hogyan alakul, miként fejlődik a gyermek gondolko­zása, tudata, egyénisége, ez nagyon sokban függ azoktól a hivatott emberektől, akik nap mint nap foglalkoznak velük. Az iskolai munkán túl olyan kötelezettségek is várják a fa­lu pedagógusait, amelyek nin­csenek tantervben felsorolva, dé íratlanul megtalálhatók minden faluban. Mert falusi pedagógusnak lenni: nemcsak iskolai tanítót, szaktanárt je­lent. Ennél jóval többet. És ezt a gyakorlat igazolja. Az elmúlt években mégis, némi húzódozást tapasztalhat­tunk azoknak a fiatal pedagó­gusoknak részéről, akik gyakorló évesként kaptak kihelyezést tá­voli falukba, tanyákra. A hú- zódozá6 oka egyrészt természe­tes, a fiatalság önzéséből ve­zethető le. Miért vállaljanak áldozatot éppen ők’ Másrészt azért is a viszolygás, mert olyan nehézségek is találhatók fa­lun, amelyek egyáltalán nem természetesek. És ezeken a ba­jokon segíteni is kell! Ezek pedig elsősorban a nehéz la­káskérdés. a drága étkezés, a magára utaltság. Nem lehet ezeket sem általánosítani. Számtalan községben nem pa­naszkodhatnak a fiatal peda­gógusok sem. Egyrészt megfe­lelő lakáshoz jutottak, aztán üzemi konyháról kapnak ellá­tást, s a pedagógusok úgy él­nek, mint egy nagy család. Nyírmeggyes, Penészíek példá­ját kell csak említenünk. De találkozhatunk meg mindig olyan helyiségekkel is, ahol a fiatalok fútetlen, földes szobá­ban kénytelenek lakni, és la­kásra, étkezésre fizetésük na­gyobb részét elköltik. Ilyen példa akad Győrteleken is. De itt is, másutt is tanítanak olyan fiatalok, akik közeli nagyobb községből, városból járnak ki tanítani, s az autóbusz érkezé­se, indulása szabja meg idejü­ket, amelyet a faluban, vagy tanyán töltenek. S van még olyan tanyai iskola, ahol neve­lői szoba sincsen, s a fiatal pe­dagógus, ha éppen egy két óra ideje marad tanítás köz­ben, kénytelen valamelyik kar- társa óráját hallgatni, mert az osztálytermen kívül máshova nem mehet. Sok iskolát, nevelői lakást építettünk egy évtized alatt. Példamutató az a társadalmi mur^camennyiség, amelyet dol­gozó népünk áldozott iskola- ügyünkért. Kis falukban eme­letes iskolákat láthatunk, kor­szerű felszerelést. Ahol a köz­ség idejében gondoskodott a pe­dagógusokról, ott nincs baj a lakásviszonyokkal sem. Nyírmeggyesen két nevelői lakásban vízvezeték van. Kivé­tel nélkül minden pedagógus jó lakásban nyert elhelyezést, kényelmesen élnek. Itt kezdet­től fogva gondoskodtak arról, hogy ne legyen probléma sem az iskolai termekkel, sem a lakásokkal. Itt és még másutt is, ahol ilyen hibák nem. vagy alig találhatók, megállapítható, hogy a községi tanácsokkal együtt működik a tantestület a község állami és pártvezeté­se teljes egyetértésben végzi munkáját már hosszú ideje. Általában sok múlott a köz­ségi pártszervezetek vezetősé­gén. Ahol a pártszervezet he­lyi vezetői felismerték, hogy milyen jelentősége van az is­kolai oktatásnak, a pedagógu­sok iskolán kívül végzett mun­kájának, ott megfelelő segítsé­get is tudtak nyújtani a falu fejlesztési munkáihoz. A pedagógusok nagy része kialakult életkörülmények kö­zött él. A fiatalok tekintélyes része hamarosan beleilleszkedik új környezetébe. De jelentős részük nehezen találja meg gyökereit az új talajt jelentő új munkahelyen, s ennek oka a már említett anyagi nehéz­ségekben is rejlik. De más oka is van. És ez a tantestületek szellemének, a pedagógusok egymáshoz való viszonyának, valamint a községi vezetőségek és tantestületek egymás közöt­ti súrlódásának következménye, ott, ahol ilyen előfordul. Pe­dig hogy mennyire hatással van a helyes tantestületi szellem a pedagógusok munkájára, azt jól szemlélteti a különbség, amely két különböző faluban megtalálható. Nyírmeggyesen minden pedagógus részt vesz a falu társadalmi életében. Közü­lük az igazgató a pártszervezet titkára, a községi tanács vb. tagja. Egyikük a népfront he­lyi bizottságának titkára, de kö­zülük kerül ki a tömegszerveze­tek, például a nőtanács vezető­ségének, a KISZ-nek egy-egy vezetőségi tagja is, s részt vesz­nek a község sportéletének irá­nyításában is. A termelőszövet­kezetet rendszeresen segítik, nemcsak megalakulása előtt és megalakulásakor, hanem azóta is. Meg kell mondanunk, hogy túlságosan is sokat vállaltak a társadalmi munkából, s ezért ez a szakmai tanulás rovására megy. Másrészt igen jól rámu­tat arra helyzetük, hogy a köz­ségi pártszervezet törődése el­sősorban fontos a pedagógusok társadalmi életének irányításá­ban, különsen, ha mint itt, az a tanácsvezetőség egyetértésével történik. Nyírmeggyesen jól megtalálják helyüket a fiaial pedagógusok. Vagy éppen Nyír- parasznyán, ahol kitűnő a tan- testületi szellem. Igen sok függ tehát az egyes községek helyi vezetőségétől, a falu belátásától, akaratától. Sok a tantestület szellemétől, az is­kola igazgatójától, és nem kö-, zömbös, hogy az előadódó hibá­kat mindenütt kijavítsák, külö­nösen, ha emberekről van szó; Nem azt jelenti ez, hogy most már minden fiatal pedagógust kész lakások várjanak, de je­lenti a törődés nagyobb fokát; ott, ahol erre szükség van. Nem általánosak a hibák, viszonylag kevés részét érintik a fiatal -ta­nítóknak, tanároknak. De ez a kevesebb rész éppen ezért, mert kevesebb, kéri, várja környeze­tének nagyobb megértését, tá­mogatását. Jobb munkával, jobb társadalmi élettel hálálja meg magát a falu segítése. Az ifjú pedagógusoktól pedig nagyobb lendületet, több oda­adást vár a falu, a tanya, és jogosan, mert igyekszik olyan, körülményeket teremteni, — és ez legtöbb helyütt már megvaló­sult dolog —, amelyek között nemcsak szép és hivatásszerű a nevelői munka, hanem igen nagy megbecsülés is övezi. SB; Hruscsov elvtárs Franciaországéban m

Next

/
Oldalképek
Tartalom