Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

Moi számunkból: íz ifjúság falunmaradásárá! (Cikk h 2. oldalon.) Pillanatképek az OTP-ból (Képcsriport a 3. oldalon.) * XVII. ÉVFOLYAM, 69. szám. Ara 50 fillér I960. MÁRCIUS 22, KEDD A tattár int ft ttportja összeállítás a 4. oldalon.) Varsóban közös nyilatkozatot és hosszúlejáratú egyezményt írtak alá Véget ért a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatá*;i Párt- és kormányküldöttségünk len­gyelországi látogatása vasárnap este fe­jeződött be. Az ötnapos út ékes bizo­nyítéka volt annak, hogy ma már né­peinket nemcsak a hagyományos szálak fűzik össze. A szocialista tartalmú barát­ság tükröződött abban a lelkes fogad­tatásban, amelyben Szilézia munkásai részesítették a magyar vendégeket, ez hevítette a varsói nagygyűlés légkörét és jellemezte a magyar és lengyel ál­lamférfiak találkozóit. S ez jut kifeje­zésre a közös nyilatkozatban, amelyet a vasárnap délutáni órákban írtak alá. Mint Kádár János mondotta, a ta­nácskozások őszinték és bensőségesek voltak, megerősítették a két pártot, kor­mányt és népet összekötő szálakaf. A megbeszéléseken megmu tatkozritt az a A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívá­sára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának küldöttsé­ge, Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével I960, már­cius 16-tól 20-ig baráti látogatást tett Lengyelországban. A küldöttség lengyelországi látoga­tása alatt megismerkedett a Lengyel Népköztársaság szocialista építésének különböző területeivel, az elért eredmé­nyekkel és az időszerű kérdésekkel. Ta­lálkozott több gyár és intézmény dolgo­zóival, Varsó és Szilézia lakosságával. Ezek a találkozások alkalmat adtak a két nép közötti szolidaritás és őszinte barátság megerősítésére, a békéért és a szocializmusért folytatott közös harc el­mélyítésére. A küldöttség megbeszéléseket foly­tatott a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetőivel és a Lengyel Népköztársaság kormányával. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folyta«: le. A felek kicserélték véleményüket az őket érdeklő időszerű nemzetközi kér­désekről, a nemzetközi munkásmozgalom egyes kérdéseiről, megbeszélték az or­szágaik és testvérpártjaik közötti együtt­működés továbbfejlesztésének távlatait és feladatait. Mindkét fél örömmel állapította m«g, hogy véleményük minden megbeszélt i kérdésben teljesen megegyezik. A lefolytatott megbeszéléseken.mind­két fél hangsúlyozta, hogy nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a szocialista tá­borhoz tartozó országok egységének, együttműködésük további fejlesztésé­nek, erősítésének és a kölcsönös segít­ségnek. Országaikat a marxizmus-le- ninizmus eszméje, a kommunizmus és a szocializmus építésének történelmi feladataiból folyó közös érdekek kap­csolják össze. A szocialista tábornak a proletárinternacionalizmus elvi alapján álló egysége a szocialista tábor anyagi és erkölcsi erejének talpköve. Ez „z egység a szocialista rendszer győzelmé­nek és sikereinek alapvető feltétele, s e sikerek szemléltetően bizonyítják a szo­cialista rendszer magasabbrendűségét. A szocialista tábor egysége elengedhetetlen biztosítéka minden szocialista állam élet­bevágó érdekei védelmének. A szocialista fejlődés útja és a szo­cialista tábor többi államaival, valamint a világ szocialista és békeszerető erőivel való szoros kapcsolat a magyar és a lengyel nép legalapvetőbb érdekeiből és szükségleteiből adódik. Mindkét fél to­vábbra is a legnagyobb mértékben elő­teljes eszmei egység, amely a pártok vi­szonyában az államközi kapcsolatokban a az élet minden területén érvényesül a két ország között. A két kormányküldöttség sikeres tárgyalásai eredményeként ma aláírták Varsóban az 1961—1965. évekre szóló ke­reskedelmi és fizetési megállapodást. A hosszúlejáratú gazdasági szerződések megkönnyítik országaink tervszerű gaz­dálkodását. Erre a jó példa az elmúlt öl év, amikor a Lengyel Népköztársaságba irányuló exportunk mintegy 50 százalék­kal növekedett és ugyanilyen arányban emelkedett a lengyelországi impor­tunk is. Párt és kormányküldöttségünk kü- lönvonata hétfőn reggel visszaérkezett Budapestre. Alább a közös nyilatkozatot közöljük. segíti a szocialista tábor erejének és szilárdságának állandó növelését, a szo­cialista országok együttműködésónex egyre magasabb színvonalra való eme­lését. A nemzetközi erőviszonyokban alap­vető változások történtek a szocializmus és a béke javára. Ez kifejezésre jut a Szovjetuniónak a kommunizmus építé­sében, gazdasági, technikai és tudomá­nyos téren elért korszakalkotó eredmé­nyeiben és a többi szocialista ország jelentős sikereiben. A szocialista tábor országai fejlődésének lendülete mind nagyobb befolyást gyakorol a nemzet­közi helyzetre. Enne^ tudata utat tör a dolgozók egyre szélesebb tömegeinek gondolkozásához, felkelti a gyarmati el­nyomás alól felszabadult, valamint a felszabadulás útján lévő népek figyel­mét. A szocialista országok meg vannak győződve arról, hogy a kapitalizmussal folytatott békés versenyből a szocializ­mus kerül ki győztesen. A szocialista országók egysége es ereje alapvető biztosítékot nyújt bizton­ságuk számára és egyszersmind kudarc­ra ítéli az imperializmus ..eröpoliti- káját”. A szocialista államok békepolitiká- ja. különösen pedig a Szovjetunió kez­deményezései egyre növekvő megértes­se! és támogatással találkoznak. Mind szélesebbé, általánosabbá válik a világ népeinek tudatában, hogy a háború, mint a vitás nemzetközi kérdések meg­oldásának eszköze kiküszöbölhető. Az e célért folytatott harchoz minden ed­diginél nagyobb társadalmi és politikai erők csatlakoztak. A háború veszélyé­nek elhárításában érdekeltek a szocia­lizmust épitő népek mellett azok a né­pek is, amelyek a gyarmati járom aló! már felszabadultak, vagy harcolnak a felszabadulásért, valamint a dolgozó em­berek az egész világon. A békés együtt­élés eszméjének gondolata lépésről-lé- pésre utat tör a kapitalista világ befo­lyásos köreihez és józanul gondolkodó államférfiaihoz Is. Az elmúlt év döntő eseményei, mint például N. Sz. Hruscsov miniszterelnök­nek az Egyesült Államokban tett törté­nelmi jelentőségű látogatása, a vezető államférfiak egyre gyakoribb személyes találkozásai, a Szovjetuniónak az álta­lános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslata — nagy reményeket ébresz­tettek a népekben. A Magyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság nagy megelégedés­sel üdvözli azokat az előnyös változá­sokat, amelyek a nemzetközi viszonyok légkörében mutatkoznak. Mindkét fél újból megerősíti legteljesebb egyetérté­sét a varsói szerződés államainak ez év február 4-i nyilatkozatával, az abban foglalt közös helyzetértékeléssel és ten­nivalókkal. E nyilatkozat meghatározza a Kelet és Nyugat közti feszültség eny­hüléséhez vezető utat. A Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Népköztársa­ság a többi szocialista országgal közö­sen a leghatározottabban támogatja a Szovjetuniónak az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre vonatkozó javas­latait. Konstruktív lépésnek tekintik a Szovjetunió fegyveres erőinek jelentős csökkentéséről hozott határozatot, amely előmozdítja a leszerelés ügyet. A Szov­jetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatainak elfogadása új korszakot teremtene a nemzetközi viszo­nyokban. A két fél kifejezi azt a reményét, hogy a tízes leszerelési bizottság most foJyó tárgyalásai pozitív eredményekre vezetnek. A két fél üdvözli a közelgő csúcs- értekezletet és bízik abban, hogy az ér­tekezlet részvevői a világ békeszerető népei vágyainak megfelelően megtalál­ják az égető nemzetközi kérdések meg­oldását. A felek megállapítják, hogy a fe­szültség csökkentésére irányuló tenden­ciák ellenére még mindig működnek a hidegháború erői. Az európai és világbóke szempont­jából különösen nagy veszélyt jelente­nek a nyugatnémetországi militarista és revansista erők. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a NATO vezetői­nek támogatásával lázasan készíti elő hadseregének atomfegyverekkel való el­látását és gyorsan növeli katonai erejét. A Német Szövetségi Köztársaság revans- politikát folytat Lengyelország nyugati határai, Csehszlovákia és a Német De­mokratikus Köztársaság ellen. Ennek a politikának — amelyet egyes nyugati ál­lamok is támogatnak — egyik megnyil­vánulása az, hogy a hitleri uralom ki nem irtott olyan maradványai, mint a sovinizmus, fasizmus és a faji gyűlölet még élnek a nyugatnémet közvélemény egy részében. Ez azonban mind Kele­ten, mind Nyugaton, de magában a Né­met Szövetségi Köztársaságban is moz­gósítja a haladó és demokratikus erőket. A militarista és revansista erők ter­veit határozottan visszautasította a var­sói szerződés tagállamainak legutóbbi konferenciája. A kiadott nyilatkozat nyomatékosan aláhúzta, hogy a szocialis­ta tábor egysége és ereje biztosítja bár­mely szocialista állam jogainak megsér­tésére irányuló minden próbálkozás ha­tározott megfékezését és elfojtását. A Magyar Népköztársaság kormá­nya újból kijelenti, hogy az Odera-Neis- se határt sérthetetlennek tartja. Ez a határ a béke határa, melynek megvál­toztatására irányuló bármilyen kísérlet súlyos merénylet a béke ellen. A felek megállapítják, hogy az euró­pai biztonság és a béke .tartóssá tétele a világ eme részében múlhatatlanul meg­követeli a német kérdés rendezését: a békeszerződés megkötését mindkét né­met állammal és Nvugat-Berlin problé­májának rendezését. Amennyiben az égetően sürgős kér­dések megoldását továbbra is halogat­ják, a Magyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság más országokkal együtt, amelyek erre hajlandók, kényte­len lesz megkötni a Cékeszerződést a Né­met Demokratikus Köztársasággal. A két fél nagy súlyt helyez arra hogy a különböző rendszerű országok eredményesen együttműködjenek a nem­zetközi szervezetekben. Éppen ezért el­ítélik a hidegháborús körök mesterke­déseit. amelyek az úgynevezett magyar kérdés” napirenden tartására irányuló kísérletekkel, s rágalmak terjesztésével a javuló nemzetközi légkör megmérge- zésére törekednek. Elmélyítve barátságukat, valamint a szocialista táborral való testvéri szövet­séget és egységet, egyidejűleg mindkét ország törekszik a más társadalmi rend­szerű államokkal való békés együttélés megvalósítására, a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok fejlesztésére, az egyenjogúság, a szuverénítás és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. A telek behatóan megvitatták az országaik közötti kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A magyar— lengyel barátság, amely közös haladó hagyományokban gazdag, teljességében csak a népi hatalom időszakában bonta­kozott ki. A felek megállapítják, hogy a két ország politikai gazdasági és kul­turális kapcsolati gyümölcsözően fejlőd­nek és azokat a célkitűzéseket, amelye­ket a lengyel párt- és kormányküldött­ség budapesti látogatása idején, 1958. májusában aláírt közös nyilatkozat tar­talmaz, teljes egészében megvalósították. A két ország szerződéses kapcsolatai tovább bővültek. Sor került az egészség­ügyi megállapodás, a szociálpolitikai és társadalombiztosítási megállapodás, a polgári jogsegély-egyezmény és a kon­zuli egyezmény megkötésére, megállapo­dás jött létre az atomenergia békés fel- használásáról és határozatot hoztak az alumíniumipari együttműködésre vonat­kozóan. Különösen hasznos eredménye­ket értek el a gazdasági kapcsolatok te­rén. Ehhez jelentős mértékben hozzájá­rult a magyar—lengyel gazdasági együtt­működési bizottság létrehozása. Az utóbbi években a két ország között ál­landóan növekedik az árucsereforgalom, s ez nagy jelentőséaü népgazdaságunk számára. A magyar pán- és kormánydelegá­ció lengyelországi látogatása során alá­írták az 1961—1963 évekre szóló magyar —lengyel hosszúlejáratú árucsereforgal­mi egyezményt. Ez a megállapodás hoz­zájárul a magyar és a lengyel népgaz­daság további ' fejlesztéséhez és a két nép életszínvonalának további emelésé­hez. A felek megállapodtak abban, hogy uz ipari kooperáció terén újabb lépése­ket tesznek. A tárgyalásokon elhatároz­ták, hogy fejlesztik a két ország közötti idegenforgalmat és előkészítik a kettős állampolgárságra vonatkozó egyezményt. A két fél megállapította, hogy to­vábbi lehetőségek várnak a magyar— lengyel tudományos és kulturális együtt­működés kiszélesítésére. A magyar párt- és kormányküldött­ség lengyelországi látogatása újabb je­lentős állomása . volt a két testvérpép hagyományos barátságának és kapcsola­taik továbbfejlesztésének. A két fél meggyőződése, hogy ez egyben hozzá­járult a szocialista tábor egységének erősítéséhez. Varsó. 1960. március 20-án. kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese. WLADISLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JÓZEF CYRANKIEWICZ. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnök'

Next

/
Oldalképek
Tartalom