Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
„Csodatevő“ az ember zarrabb rémmescknek is. Gerge- lyiugornyán például elterjedt hogy a szövetkezetekben nem azt, termelhetnek a parasztok, amit akarnak, a kenyérgabona 80 százlékát be kell adni. Ló- nyán. Tiszakerecsenyben, Tisza- viden és másutt is voltak rémhírek. A népnevelők itt nem elég gyorsan kapcsoltak, az ellenség hírei sok paraszt hangulatát, munkakedvét elvettei*. Végül tisztázták, hogy koholmányról van szó, senki nem szabja meg, illetve maga a tsz . tagsága határozza meg mit termeljen és mennyit szerződjön a szövetkezet. Máshol az öregekkel szemben voltak téves nézetek. A nauiénvi járás agitá- ciós munkájában is a múlté az a gondolkodás, bogy a népnevelőnél csak az a fontos, hogy „ügyesen” tudjon beszélni, az „ügyes” beszéd nem elegendő. A jó népnevelőnek egy fejjel magasabbról kell látnj a helyi és a világeseményeket. Helyes, hogy a járási pártbizottság arra is gondol, hogy minden népnevelő megrendelje és olvassa az újságokat, elméleti folyóiratokat, a bel- és a külpolitikai szemlét, valamint gondoskodik továbbképzésükről is. felmerülő kérdése k megválaszolásáról, Erre a célra járási vitafórumot hoznak létre, járási híradót szerkesztenek, melyben a népnevelők kérdéseire, problémáira adnak választ, ismertetik a párthatározatokat, kormányrendeleteket. Jó jel, hogy keresik az agitációs munka új módszereit s kialakítják a sajátos vonásokat. Látnivaló mindebből, hogy egy ember, vagy egy-egy _ uj termelési módszer nem képes „csodákra", nagy eredményekre, hanem a közösségbe tömörült emberek együttes akarata, melyért sokat tehetnek a jára» népnevelői. P. C. 1910. március 2l-cn, 41 esztendővel ezelőtt kiáltották ki hazánkban először a proletárdiktatúrát. A Tanácsköztársaság volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első követője, a magyar munkásosztály dicső fegyverténye. A Tanácsköztársaság 133 napja a magyar nép történetének leragyogóbb fejezete. E fejezet tanulságai igen fontosak részünkre. Lenin nyújtott segítséget, hogy a magyar kommunisták megértsék a Tanács- köztársaság tanulságait és ahhoz is, hogy az egész nemzetközi munkásmozgalom tanuljon a Tanácsköztársaság tapasztalataiból. Negyvenegy évvel ezelőtt a magyar munkásosztály először lépett a magyar társadalom, a magyar ncp vezető osztályaként a történelem porondjára, miután ezt megelőzőleg hat évtized nehéz harcaiban, megbirkózva a nagytőkés és feudális Magyarország kegyetlen uralmával, osztállyá formálódva és szervezkedve, hatalmas forradalmi energiát halmozott fel magában. A kezdetben maroknyi kommunista csapat rövid néhány hónap alatt meg tudta győzni és maga mögé tudta állítani a magyar munkásosztály többségét. Csak így és csak ezzel magya- rézható, hogy 41 évvel ezelőtt létre tudott jönni a magyar Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság létrejötte és müve bebizonyította a munkásosztály forradalmi ütőképességét, vezetésre való rátermettségét. A 133 nap bebizonyította, hogy a Tanácsköztársaság népi hatalom, a dolgozók kulturális cs szociális felemelkedéséért küzdő életképes rendszer volt. A Tanácsköztársaság legfontosabb tanulsága, hogy a munkásosztály a társadalom hivatott és rátermett vezetője. A Tanácsköztársaság bukásának döntő oka a hazánkra támadó imperialista intervenció volt, s ebből a tényből népünk fontos következtetéseket von ie a jelenre is. A társadalom osztályai néha hosszú, keserves harcok árán és drága tandíjat fizetve tanulják meg a történelmi leckét. A magyar munkásosztály is ilymódon tanulta meg, hogy a dolgozó nép felszabadulásának és hatalma megtartásának nélkülözhet stlen előfeltétele a munkás-paraszt szövetség. 1919-ben a Tanács- köztársaság árulói súlyosan vétkeztek, amikor megakadályozták, hogy a hatalomra jutott munkásosztály szövetkezve a dolgozó parasztsággal szétzúzza a feudális nagybirtokot, s földhöz juttassa a földnélküliek millióit. A magyar dolgozó ncp nagy szívébe zárta a Tanácsköztársaság hőseit, örökre megőrzi vértanúinak dicső emlékét és győzelemre viszi azt az ügyet, amelynek zászlaja 1919 tavaszán győzelmesen lobogott a magyar föld felett... Dolgoznak a mérki homtulh Tus mesterei Az ötezer holdas mérki Kossuth Tsz-nek három bognár és négy kovácsmester is tagja. Mindkét szakmában két-két tanuló ismerkedik a mesterséggel. A tsz 90 darab szekerét javítják. A kovácsok az ekéket, boronákat és más munkagépet, valamint kapcsokat készítenek az építkezéshez, A bognárok a kocsik javításán kívül alkatrészeket készítenek előre es a közös jászlakat is megjavítják. Seit a munka, igyekeznek is' a mesterek, nem akarnak szégyenben maradni. 3Cései napsütés — Kendben lesz itt minden, a ..tudós” a puszta homokból is elővarázsolja az „aranyaimét". Vagy: itt vaunak a masinák, majd azok megfésülgetik a földet, fog teremni mint a parancsolat... Vagy: a műtrágya megcsinálja a jó termést. Valóban hitelt adhatunk az iménti, nem éppen jellemző szólásoknak? Várhatunk csodákat a falura települt tudományos kutatótól, a gépeittői, a tápanyagtól? Kevés fantáziával rájövünk, naív elképzelés pusztán ezektől nagy dolgokat varai. A falu közössége nélk 11 félember a kiváló szakember, rossz barát a gép haszontalan por a föld sava, borsa. E néhány vélemény jutott eszembe Vásárosnamény- ban. Jó az, ha bizakodók « közösségbe tömörült parasztok, de nem jó, ha ezt „bűvös'’ erőktől várják, és szunnyadni hagyják erejüket. Még inkább elgondolkoztató, ha egyáltalán nem látják az „aranyalmát’, nem látják kézzelfogható közelségben a holnapi henyeret, kevés az önbizalmuk, egymás és a köze« gazdálkodás iránti hitük, gyötrődnek, félkézzel már megfogták a munka szerszámait, de a másik bénán var. Vajon érdemes, vajon nem fecséreli-e az erejét-verejtékét haszontalanságra? Mindezekre a „lelki fájdalmakra” minden órában vigaszt, útbaigazítást vár- a parasztember. Várják egymástól, a közösségtől, a vezetőktől, legfőbbképpen azoktól, akiktől a biztatást kapták korábban. Megkapják most Is? Ott vannak a falvak népei mellett, akiknek ott kell lenni? Elég jól ellátják a dolgukat? Ilyen kérdésekről cseréltek véleményt a naményi járásban a népnevelők. A (anulságokból kiderült. pillanatnyilag nem minden kérdésre adhatnak igenlő választ. Nem, mert az átszervezés utáni teendők jórészt itt ts felváltották az emberek értelméhez szóló nevelést. Ösztönösen ment az agitáció, helyenként megfelelően, de általában erőtlenül. A népnevelők tapasztalatcseréje, melyet szerdán tartottak, jó indítás volt az ott- honi munkákhoz. Ismert kijelentés hangzott el többször is': minden erőnkkel a termelőszövetkezetek megszilárdítását kell segítenünk. Természetesen nem mindig egyszerű dolog kihámozni az általános feladatokból a községbeli teendőket, a mit és a hogyant. Mi a legégetőbb gond, mi foglalkoztatja az embereket, mi akadályozza egyes munkák végzését, mi most a leglényegesebb és mi a mellékes? Mi az a mellékes, ami elhanyagolható, ml iegyen a főtéma, hogyan lássunk munkához? Ezekre keresve a választ látják meg a népnevelők milyen leckét adott fel a mindennapi élet. Milyet is? Bármerre indulnak minden probléma hordozója az ember, ez hát a főtéma, az agitáció célpontja. önbizalmat önteni minél több emberbe! Igen, at hogyan? Mindenekelőtt saját erényeinek, dolgosságának tudatára ébresztve. A sok apró- részlet meggyőző. Helyes megmutatni, hogy tavaly az or- . szagban a termelőszövetkezetek holdanként 2 mázsával termeltek többet, az egyénieknél — országosan ez körülbelül 6 millió métermázsás többlettermést — még helyesebb a saját községe, vagy termelőszövetkezete szempontjából megmutatni ugyanezt. Fog a ceruza, ha számolnak a népnevelők. Jó érzékeltetni: míg egyéni korában egy pár lóval naponta átlagban egy hold földet szántott meg, s a lova megevett 30 forint értéket, addig a szövetkezetben a traktor napi togyasztása 15 forint körül van. a megmaradt pénz a szövetkezeté, a tagoké. Célszerű bemutatni mtnnyivel több hasznot hoz a szövetkezetnek a 30 mázsás kukorica a 100 mázsás burgonyatermés, vagy a „köztes”, sőt célszerű bemutatni, mennyivel többet hoz egy-egy családnak. Millió és millió érvet találhatnak b népnevelők, mellyel erősíthetik a parasztok önbizalmát, kezdeményezőkészségét, a nagyüzem iránti vonzalmát, ha megfogható, reális dolgokat mondanak el. Tengpraok problémával találják szembe magukat a népnevelők a szövetkezeti járásokban. Baj, ha nem látják meg a lényeget, ha csak a felszín, az okozat ellen vívnak szélmalom harcot és nem látnak a mélybe. A régebbi és az új tagok nézeteltérése: ki jár jobban? Ahol jó a tsz, ott a régiek irigykednek, úgy érzik, rádolgoztak az újakra. Ahol gyengébb a tsz, esetleg adósság is van, ott az új tagok érzik úgy, hogy a régiekre fognak dolgozni az idén. Mindenre igazságos, megnyugtató válaszokat várnak a szövetkezett parasztok. Másutt a korábbi vagyoni helyzet entel korlátokat, ami árnyalt agitációt igénye). Ha a szegényebbek közül több került vezetőposztra, ez a hang: „Eddig ti parancsoltatok nekünk a földeteket felesbe műveltük, de most mi parancsolunk", vagy ellenkezőleg, megalázkodás van náluk a korábbi földön alapuló tekintélyek alapján. Helyenként fordított a helyzet: több módosabb paraszt került a vezetőségbe, s a szegényebbek úgy érzik, ezek lesznek az „urak”. Még a vallási különbözet is szül néha belső ellentéteket. Egyik se lebecsülendő. Olykor elégedetlenséget okoznak a rémhírek is. Sajncw egyes helyeken kézlegyintéssel intézik el a népnevelők a rémhíreket, — úgy sem hiszik ei, — mondják. Pedig példák vannak rá, hogy a parasztok képzetlenebb, könnyen befolyásolható része még bedől a legbiOrgona nem zsongott, süppedő szőnyeget se terítettek tiszteletként lábuk elé, amikor a pap után mormolták a holtomiglan holtodiglant. Nem, nem itt esküdtek először örök hűséget egymásnak... Ez csak olyan szokásos ceremónia volt. Inkább a sanyarú közös sors szőtt elszakíthatatlan szálakat közéjük.. Ez kovácsolta össze életüket, pecsételte meg azt a íélszáz esztendőt, mely oly gazdag volt búban, bánatban, szenvedésben, de annál soványabb az örömökben... Szomorú jegyeit most is hordják. Lajos bácsi beleöregedett a sok robotba, hűséges élettársa pedig belesántult a segítésbe... Ej, pedig ezerkilencszáztizben még ugyancsak fiatal szív dobogott és nagy erő duzzadt mindkettőjükben... Az emlékezetes vasárnap... a dögéi böjti vásár, a szálláskérés... Már csak örömet szerezni visszajáró emlékek csupán... Mert a tiszamogyorósi I. Varga Lajos egy böjti vásár alkalmával ismerkedett meg azzal a lánnyal, akinek ez esztendő február havának huszonkettedikén műit kerek ütvén esztendeje. hogy hűséget esküdött. Micsoda idő!.. S ebből huszonnégy óra sem telt el haraggal. Ennek jegyében ülte meg a két öreg az aranylakodalmat is... Korukat arcukra rabolta a’ idő, cselekedeteiket megőrizte a töltőnél ni. Lajos bácsiét is. feleségét is... A régi is, mely megvetette őket, a mai is, mely em - léket állít nekik... Háromszor hajtották el családjától az embert. Felesége aggódva várta, és sok helyre maga is követte. Hányszor, de hányszor gondolta: itt a vég, golyó vagy kötél végzett urával. S mily nagy volt az öröm, újból egymás nyakába borultak sírva... De hosszú lenne az életük regénye! Nem szökött Lajos bácsi a csendőrtollak elő], csak azok nem lelték hosszú ideig. Harminckét éves volt, amikor orrát megcsapta a puskapor szaga az első világháború idején. De hogy ő négy esztendő alatt mit tanult meg a csatamezükön, az csak később derült ki itthon... — Föld kell! — jajgatott a nép. És I. Varga Lajos, a tízes tanács titkára megértette. Száz holdat kanyarítottak ki a nagybirtokból- Kiosztotta a szegények között. — Éhesek vagyunk! — könyörögtek az emberek. Cselekedett. A mogyorósi iskolában raktározott száz mázsa búzát kiosztatta a népnek. Pestet járták, várták a további utasításokat. Már-már úgy látszott, hogy a nap teljesen kisüt, amikor hirtelen bealkonyodott... El- * rejtették ugyan az iratokat, de Varga Lajost nem! Nemes tetteiért meghurcolták. Szíjra fűzték társaival együtt a fehérek, mint a kutyát úgy hajtották maguk előtt, lóhátról dirigálták a forradalom egyszerű harcosát. Összetörve engedték haza Komoréról családjához. Aki nem bírta, belepusztult a verésbe, mint az akkori zsurki tanító... Aztán Mándokra hajtják egy éjszaka. Hűséges élettársa lopva nyomon követi és végigsírja az utat a többi asszonyokkal... S ezután következtek a szomorú évek. Családja éhezik, s tíz körömmel asszonyostul gör- cölt látástól vakulásig. A tizen- harmados munkából egy életen át csak egyetlen hold íöldecske összehordásáig jut el. De azt is hányszor a.tarja elnyelni a bankkamat... így éli életét hazájában számkivetve hatvanhárom éves koráig I. Varga Lajos. A múlt azért dobott rá követ, amiért e kor nemzedéke kalapot emel előtte... ★ 1945-ben felragyogott a hajnal... S ha nem is tudta, de érezte: ezt már nem követheti alkonyat. Csak egy fájt neki. Az, hogy élete nagyobbik részét a szenvedés a kín morzsolta el. Igen, hiszen mikor a vöröscsil- lagos katonák leverték a bilincset, és föllélegezhetett Lajos bácsi, már öreg, meggyötört szív dobogott benne. De az erősen, lelkesen. Dörögtek az ágyuk, nagy volt a harci zaj. Nyugat felé nyomult a szovjet hadsereg. Lajos bácsi ekkor érezte igazán, hogy ez a haza az övé. Maga is meglepődött, amikor M. Varga Ferenc, a tolmács az egyik nap mosolyogva megállt előtte és azt mondta: — No. most mutassa meg kend, milyen hidász volt? Felragyogott a szeme. — Hogy érted ezt, öcsém? — Segítségre van szükségük a szovjeteknek. Hidat kell verni. Ettől függ az előrevonulás. — Azon már nem múlik — válaszolta. És I Varga Lajosban a szív egyszerre megfiatalodott. Ereje megszázszorozódott, forgatta a szekercét rendületlenül cs épült a híd. Nagy robajjal siklottak át rajta a hernyótalpasok. Lajos bácsi pedig, mint valami vezér a katonáit, úgy köszöntötte a győzteseket. Éjjel is, nappal is. Ott volt, ha áradt, ott volt, ha apadt a Tisza és segített, irányította a munkálatokat... Tizenöt esztendő telt el azóta.- És most. hetvennyolcéves fejjel újból szekercét fogott Lajos bá- .csi. Üj hidat építettek. S ezen is őrt áll. Vigyáz, nehogy áradás, vagy apadás történjen... Mert ez a bizalom a becsület, a munka az új élet hídja. És nem sérülhet meg. Nem, mert akkor az egész nagy szövetkezeti család sínylené meg... Őrizni kell, hiszen vele együtt ezen a hídon azzal a tudattal vonultak át a tiszamogyorósi szántó-vető emberek, hogy boldogabb lesz az életük... Tiszteljék az emberek az aranymenyegzót megért házaspárt. Szeretet és gondoskodás övezze őket alkonyuk előtt. Hisz nekik az örömökből oly kevés Jutott, s várják, hogy a kései nap beara”''ozza életüket. Farkas Kálmán, 2 A TanácskÖKtái'NusHg; étl'oi'ilulúja
