Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-18 / 41. szám

Több sertést hizlalnak, mint tavaly - Kiterjed a nagyüzemi baromfitenyésztés A FOB. üléséről I960 első, második és harma­A megyei Felvásárlási Operatív Bizottság tegnapi ülésén a ba­romfitenyésztés és a sertéshizla­lás időszerű kérdéseit tárgyalta. A bizottság megállapította, hogy a szerződéses sertéshizlalási akció igen szép eredménye­ket hozott az elmúlt évben. Jelentős volt a terv túltelje­sítése a nyírbátori és kisvár- dai járásban. Az idén a sertéshizlalási szer­ződéskötéseknél továbbra is érvé­nyesek az eddigi feltételek. A ter­melőszövetkezeti gazdaságokban, a szövetkezeti tagok háztáji gaz­daságaiban, és az egyénileg ter­melő dolgozó parasztoknál egy­aránt riágy az érdeklődés a hizla­lás iránt. A sertéshizlalási szer­ződést lebonyolító apparátus fel­világosító munkájának nem kis eredményé van abbán, hogy pél­dául dik évnegyedére » tervezett hízósertés-létszám négyötö­dét leszerződték nagy és kis gazdaságaink. Sőt, van termelőszövetkezet több is, ahol az év utolsó negyedére is megkötötték a felvásárló vállalat­tal a hizlalási szerződést. Baromfinevelésben és érté­kesítésben egyre nagyobb teret hódít a nagyüzem. Két évvel ez­előtt elenyésző volt a termelőszö­vetkezetekben előállított áru-ba­romfi mennyisége, tavaly már többszáz mázsát értékesítettek. Az idén még nagyobb mértékben akarnak előre jutni a baromfi­nevelés terén. A nagyüzemi baromfinevelés kiterjedését mutatja a keltető állomások által forgalomba hozott naposcsibe mennyisége is. Három évvel ezelőtt egy­milliót, az idén mintegy két­millió naposbaromfit keltet­nek. A baromfinevelési és áruterme­lési szerződéseket tsz-községek- ben és termelőszövetkezetekben az iparvállalat, társulásoknál, egyéni gazdaságokban pedig a földművesszövetkezet köti. Ugyan­csak közvetlenül az iparvállalat szállítja a termelőszövetkezetek részére a napos baromfit. A termelőszövetkezetek az idén már kiterjedt szak-gárdával igye­keznek megoldani a baromfite­nyésztést. A megyéből kétszáz termelőszövetkezeti tag ment, vagy megy baromfitenyésztési tanfolyamra. Az operatív bizottság meghatá­rozta a felvásárló vállalatok új feladatait, amelyek a termelőszö­vetkezetek gyarapodása következ­tében álltak elő. A két napirendi pont után a bizottság megvitatta az 1960. évi első féléves munka­tervét. ]NT Y 1 R I T A J A K. N Y í RI E M BEREK Harcsa Miklós bátorsága Képünkön Istvánffy Hilda szobrászművésznő egyik dom- bprművének gipszmásolatán dolgozik.- A dombormű Traianus- oszlopának faragásai alapján a szarmaták—rómaiak harcát ábrázolja. Rövidesen megnyílik a nyíregyházi múzeum állandó kiállítása Nagyszabású régészeti, néprajzi és irodalmi kiállítás nyí­lik a közeljövőben Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban. A kiállítás anyaga magában foglalja az őskortól napjainkig eltelt évezredek jellemző anyagát. Többtagú budapesti mű­vészcsoport dolgozik hetek óta a kiállítás elkészítésén. Mintha * tatasz adna ízelí­tőt magából, szokatlanul mele­gen ragyog a februári nap a nyüzsgő sokadalomra, az ebéd­hez siető, aktatáskás gimnazis­tákra, az ügyes-bajos dolguk után járó gazdaemberekre, egyenruhás határőrökre. a Nyíregyháza felé suhanó bogár­hátú Pobjedákra. Egyedül az ódon, komorhanmilatú épületek hirdetik, hogy itt a Báthoryak fészke volt. A régi Szentvér utca is a lármás kisdiákok csoportjaitól hangos. A nyírbátoriak szerint valamikor az itteni barát-szer­zetesek elrabolták szüleitől Báthory Katalint, s a büszke család bosszúból ennek az ut­cának az elején sorba legyilkol- tatta a barátokat. Akkor ke­resztelték erre a névre az ut­cát. De most új neve van: Rózsa Ferenc utca lett az egy­kori Szentvér utcából, a ma­gyar nép tragikus sorsú vérta­nújáról adnak hírt az utcatáb­lák. S itt, a Rózsa utcán a taka­ros, új házak közül itt-ott még kivirít a nádfedél. De Miklós bácsi, Harcsa Miklós már cse­repes, pirosfalú házban lakik. Itt, ugyanezen a helyen szüle­tett ezelőtt 57 esztendeje, s azóta új nemzedéket nevelt maga körül. Szívesen fogadják a vendé­get, bevezetik a tiszta szobába, leültetik a fehérrel terített asz­tal mellé, az asztalra boroskan- csó kerül harapós hazai borral, s azután úgy kerül a szó, elein­te lassan, míg kikerekedik a történet, Miklós bácsi élete. Aztán már folynak a monda­tok, a jelen bölcs szemüvegén tisztult emlékekkel. Miklós bácsi a szerencsésebb, módosabb világba született: szüleinek 23 holdja gondosko­dott négy gyermek kenyeréről, életéről, s bár a kicsik is me­zítláb, vászongatyában szalad­gáltak a ház körül, nem kel­lett annyit nélkülözniük, mint a szegényebb szomszédgyere­keknek. Azért itt is spórolni kellett a szalonnával, s meg­történt olykor, hogy a kis Har­csa gyerek lábujjhegyen szo­rongva osont a nagykéssel a kamrába, hogy a télire tarta­lékolt jobb falatokból csenjen. Ha felfedezték, néha pofon is csattant, mert az életet boletta- rendszer rágta, vagy más úri huncutság. A hat elemi után Harcsa Miklós is a barázdába került, s amit az iskolában talált, ott apránként elhullajtotta, elvesz­tette. S ahogy nőtt, az új is­kola, az élet másra is tanítot­ta. mint az ür-írra. Amikor testvéreivel összeszólalkoztak, ha az egyiknek nagyobb dárab szalonna jutott, vagy egymásra mérték kapálásnál a sorokat, rájött, hogy ez valahogy nincs jól. Később megtanulta, mi a bolettarendszer. Aztán legény- korában ügyes-bajos dologgal a főszolgabírói hivatalban járt. Félős tisztelettel nyitott az aj­tón, szusz nélkW megállt a sa­rokban. Az íróasztal mellől úrféle förmedt rá: — Maga mit vár itt? S meg se várta aválaszt: — Mars ki büdös paraszt a folyosóra, ott várjál! S ekkor a „büdös paraszt­nak mégjobban kinyílott a sze­me. Meglátta, kik nyúzzák a rettenetes adóval a parasztem­bereket, ki az a Hollandi Biz­tosító, miért robbant fel a biatorbágyi híd, kik azok az idegenek, akik a helybeli mély­fúrásokat végezték. Hazai és külföldi pénzesek tulajdona volt itt minden, még a becsü­let is. Aztán beteg lett, Nagy költ­ség volt a kórház, nem bírta a család, s Harcsa Miklós or­rát elroncsolta a tbc. Meggyó­gyult, de a kór örök bélyeget hagyott rajta. A 23 holdasok gyereke, Har­csa Miklós elsőnek kapcsoló­dott 45-ben a mozgalomhoz. Ide vitte a régi adó, a „büdös pa­raszt", meg a többi. Tagja veit a földosztó bizottságnak, s 1950-ben a termelőszövetkezet­be lépett. Akitor már tekinté­lyes gazda, sőt családapa is lett, mert akadt asszony, aki az orra helyén éktelenkedő szépséghiba ellenére is úgy lát­ta, hogy Harcsa Miklós olda­lán megalapozott lesz az élete. Elnökképző iskolába vitték. Idealizmus? Materializmus? Marxizmus-leninizmus? Mit tudta addig, hogy mi az. Itt megtanulta. Megtanulta, hogy valami elkezdődött, valami, aminek 'folytatása lesz. . . Mint a tsz elnöke, sok min­dennel nem értett egyet. 1952- ben helytelenítette, hegy sok­szor megsértették az önkéntes­séget. — Nem vagy a mi embe- runJc! — ítélkeztek egyesek fe­lette és leváltották. Aztán jött Nagy Imre beszéde, sokan ki­léptek — de Harcsa Miklós maradt. S jött az ellenforrada­lom, s Harcsa Miklós leállt ve­rekedni, s jól megverte azt a liőbörgőt, aki a közös feloszla­tását sürgette. A kés mindig \ a zsebében volt, s otthon, asz- \ talán a kis balta. Amikor egye­sek meginogtak, mert „nincs munkaegység, nincs fizetés”, 6 a helyén maradt, s néhány tár­sával mindenkinek jó példát mutatott. November 4. után az­tán teljes lett a bizalom, a rend. Harcsa Miklós, a nyírbátori Vörös Csillag jószágfelelöse. a községi tanács vb. tagja, a Népfront-elnökség tagja és tag­ja a tsz pártvezetőségének is. Akad társadalmi munkája bő­ven, de azért jutott ideje ar­ra is, hogy egész utcáját a kö­zösbe szervezze. Hallgattak rá az emberek. Kislánya már érettségizett, fia a mátészalkai mezőgazdasá­gi technikumba jár. Két gondja van. két problé­mája, s ez a kettő valahogy eggyé fonódott: — Most már kibocsáthatom a családot a szárnyam alól, em­bert faragtam belőlük. S lassan a falu is megérti, hol a he­lye... Ezzel fejezi be élettörténetét j Harcsa Miklós, közben kiürüli 1 a kancsó is. Szíves szóval ma-1 rasztalnak, maradnék, de sür- \ get az idő. A kapuban, kézfő- j gás után még mond valamit: — Nem mondhatja majd a i fiam, hogy apám, gyáva voi- J tál... Nem volt gyáva, Miklós bá- esi. Elszakította a láncot, amij a 23 holdhoz, a gúnyolódó j nagygazdákhoz, a tudatlanság­hoz, a tegnaphoz leütötte. Győri Illés György A néprajzi kiállítási terem képes alakjait festi Marosán Lajos grafikus, a művészeti csoport vezetője. A csoport legfiatalabb graíikusnője. A kísérő rajzokat, feliratokat készíti a múzeum állandó kiállításához. Csallány—Hammel. «i

Next

/
Oldalképek
Tartalom