Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

Szégyen ? Félték enység ? feleségének, hogy munka végez­tével örömét lelje az olvasásban.” Miért? Az emberben akaratlanul is toronymagassá halmozódnak a kérdések: fél, hogy élettársa ta­nul az olvasottakból, vagy talán félő, hogy neki is el kell olvas­nia, hogy tanuljon?(!)... „Tűzbe dobta a tételeket”. Azért talán, mert idegesítő, hogy az egyéb­ként feleségének és családjának élő, értük tanuló férj holnap na­gyobb feladatok megoldásáért bő­ségesebb életet biztosít?... „Szé­gyell beülni az iskolapadba. „Mi­lyen meggondolás alapján? Ta­lán azért, mert a tudatlanság, a műveletlenség kisebb szégyen, mint harminc évvel a könyv fölé hajolni ?(!) Megannyi magyarázatlan eset. Meg nem értés, féltékenység, s ezáltal segítség helyett akadályo­zás. Vajon nem volna-e jobb, ha élettársunk, és önmagunk elleni vétség helyett előbbre segítenénk ezt a mindenképpen felemelő igyekezetét? Mert a fejlődés, a holnapi boldogulás nem vár. Menni, menni kell, mindig előre, és aki nem tud lépést tartani — különösképp ha nem is akar — az hiába sóvárogja a másokéhoz hasonló terítettebb asztalt. Idejé­ben kell élni a lehetőségekkel. Most. —angyal— C írva panaszolta a minap egy fiatalasszony, hogy ez már mégiscsak sok, a férje megtil­totta neki, hogy olvasson .. . Az- egyik vállalat szakszerve­zeti irodáján általános meghök­kenést váltott ki K. B. beje­lentésé: elválik a feleségétől, mert valamelyik este tűzbe dobta a kidolgozott filozófiai tételeket és most mit csinál félévi kollok­vium előtt egy héttel... Kövácséknál is baj van! A férj megvásárolta a sok könyvet, azután meg berúgott, és úgy or­dítozta a feleségének: „Ha neked nem vagyok jó így, hát le is út, fel is út, még hogy harminc éves fejjel üljek be az iskolapadba...!” Hosszú a sor. Az esetek végnélkül! tálalása helyett álljon itt most csak any- nyi, hogy az említett jelenség a mai családoknál az egyik leg­fiatalabb. És nem véletlenül. Az adott lehetőségek — tisztességes kereset, ingyen oktatás — sok emberben érlelik az elhatározást: tanulni, többet tudni. De a roha­mos fejlődés követelménye is az, hogy az önhibájukon kívül isko­lázatlan emberek éljenek a lehe­tőségekkel. Mert ma már nem lehet azzal a módszerrel jobbat teremteni, mint tegnap, ma már többnek kell lennünk, mint vol­tunk tegnap. Ez érthető, és sokan mondják, „a könyökömön jön már ki.” És a dolog „természetessége” elle­nére napjában adódnak kisebb és komolyabb problémák a csalá­doknál. Egyre látogatottabbak a dolgozók esti iskolái, mind töb­ben készülnek a levelező tagoza­tok félévi kollokviumaira... Nem kétes, hogy a tanulás, a művelő­dés áldozatot követel. Hiszen ezért is telik benne nagyobb öröm. Igaz, az áldozathozatal nem minden családot egyformán érint. Az említett esetek is ezt igazolják... „A férj megtiltja a Szftkletés a szerájból Egy nagy művész, aki a borsót haiigálja 'Divatos hajviselet Furcsa idegen ér­kezett Budavárba Fürtjein hosszú, he­gyes süveg ült, pi­ros köpönveg verte a sarkát, mely telis­teli volt varrva mindenféle ákom- bákommal. Meg is bámulták a népek, akár a maskurát, amint végghaladt a budavári piacon. Ment egyenest a ki­rályi palotába. Ott az őröknek elmond­ta, hogy messzi ide­genből jön a király­hoz, mivel hallotta, hogy igen kedveli a művészeket. Ö pedig nagy művész, nincs is kerek a földön senki, aki utolérhet­né. Bevezették hát Mátyás király elé. A há% ..ura“ — fakírmódra. Szöveg nélkül Nekem csak egy fiam van, nem nyilatkozhatom tehát ál­talában a gyerekekről. Lányom még nincs, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, meg­győződésem, hogy a kislányok mind. angyalkák, a kisfiúk pe­dig Örökké rosszalkodó ördög­fiókák. Megpróbálom lefesteni egy ilyen ördög-fiókát büszkén ma­gáénak való apa „nyugodt’’ napját. Amikor farkas-éhesen és holt fáradtan hazaérkezem a munkámból, természetesen sze­retnék minél hamarabb jóllak­ni és egy kicsit pihenni. Még hozzá se nyúlok az étel­hez, a fiam már jelentkezik, hogy „tel”. Hogy ml „teli”, azt természetesen már nagyon jól tudom. Ha abban a pillanatban fejezte volna be az evést, ak­kor is „tellene”. Végre folyto­nos zaklatások közt befejezem az evést és ledűlök pihenni Később kiderül azonban, hogy nem pihenni dőltem le, csupán azért, hogy fekvő helyzetben sokkal könnyebben meglovagol­hasson. Miután rövid idő alatt ilyen jól kipihentem magam, eszébe jut az én kis fiamnak, hogy 6 „tátá” szeretne menni. Nem is hagy békét, míg el nem megyek tele. Ha könyvet veszek a kezem­be biztos, hogy ő szeretné elő­ször elolvasni, Már pedig amit 3 egyszer szeretne, ki tud, vagy ki mer annak ellentállni? Rádiót nem hallgathatok, vagy legalábbis azt a műsort nem, amit én szeretnék, ö ugyanis mindig mást szeretne hallani, és elcsavarja a gom­bot. Nehezen talál kedvére valót. Végigskálázza egy né­hányszor. amíg csak meg nem unja. Lefekszem. Kis ágyába te­szem őt is, gondolom, már ál­mos. Szó sincs róla, még most jön a java. A nagyobb nyoma­ték kedvéért ordítani kezd, ahogy csak kifér a torkán. Te­hát altatóról már nem kell gondoskodnom. Az éjszaka viszonylag csen­des, alig ötször hatszor kell fel­kelni, merthogy szeret minél gyakrabban alsót cserélni. Ébresztőórára semmi szüksé­günk. Felkeltésünkről a fiam gondoskodik, még pedig elég korán. Egyszóval korlátlan úr a háznál. Az ő szava, akarata szent és sérthetetlen. Próbálnék csak egyszer is kezet emelni rá! Kapnék is, — a feleségem tői. így hát hátralévő éveimet már az ö zsarnoksága alatt keV letöltenem. Egyetlen vigaszul az szolgál, hogy egyszer talán még ő is lesz fiatal apa. és ha addig nem is, de akkor bizo­nyára megérti mostani elkese­redésemet. De addig. ..!!! — gál — Kérdések- Feleletek -Nyertesek Kedves Pajtások! Ismét szép számmal küldtétek el megfejté­seiket. A helyes szöveg: A MUN­KA, MILYEN VOLT, DÖZSA FEJE (Juhász Gyula verseiből.). Könyvjutalmat nyertek: Kun- csik András, Nyíregyháza, Kál­vin tér 8.; Lakatos Katalin, Me­zőladány, Dózsa György út 33. és Járku Sarolta, Nyíregyháza, Arany János utca 32. Megfejtéseiteket továbbra is Keletmagyarország szerkesztősé­ge, Nyíregyháza, Sztálin tér, 21. címre küldjétek. A borítékra ír­játok rá: „GYERMF.KROVAT”! Babits Mihály Vízsz.: 1. Ebben a versében Babits felemeli szavát a háború ellen és békét követel a világ­nak. 11. Kémiai elem. 12. Ko­vács veri rajta a vasat, betűhi­bával. 13. Bizonyos idő után. 15 Üzemi bizottság. 17. Rövidített segíts ó segíts! 19. Létezett. 21. Tisztelt cítín. 22. Végtag. 24. Aga keverve. 26. Azonos magánhang­zók. 28. Szemével érzékel. 30. Másnéven szlovák. 32. Azonos mássalhangzók. 35. Hüvelyes nö­vény. 37. Évszak. 39. Azonos magánhangzók. 4L. Kettős más­salhangzó. 43. Szalad, vissza­fele. 45. Kenyeret süt. 47. Folyo a Szovjetunióban. 48. Majdnem izom! 50. Érkezik; 52. Szabályos önmagába visszatérő görbe vo­nal. 54. Nem érdes felületű. 56. Nem kevés. 58. Önt, keverve. 60. A fasizmus új háborúba akarja kergetni a világot, amikor Ba­bits megírja legnagyobb költe­ményt, a ........-t. Függ.: 2. Nem régi keletű. 3. Erősen sózott. 4. Voda keverve. 5. Varróeszköz betűhibával. 6. Igekötő. 7. Kétszer puskából go­lyót ereszt. 8. Állóvíz. 9. Azonos mássalhangzók. 19. Csökken a hőmérséklete. 14. Ilona, becézve, visszafele. 16. Zenés, táncos ösz- szejövetel. 18. Elég, latinul. 20, Szúró-vágó szerszám. 23. Baba. 25. Régi germán törzs. 27. Ór községből való. 29. Hajó orra. 31. Szakít, 33. Folyó spanyolul. 34. Ez szintén. 36. Szabolcs-Szatmár megyei község. 38. Vágás a folyó jegén. 40. Ibolya beceneve. 42, Bőröv. 44. Szaladj! 46. Majdnem könyv. 49. Végetlen komét. 51. Tasak. 53. Rövidített rövidítés. 55. -On -en -ön, németül. 57, Szikla, betűhibával. 59. Szemé­lyes névmás. Beküldendő sorok: rs*a»nww V és vízszintes 60. a másik szobába ke­rült, meghajolt a király előtt, azután dicső képpel nézet' széjjel, Várta a mél­tó jutalmat. —- Nagy művész vagy. valóban — szólalt meg a király kegyesen — az ilyen nagy művésznek sok borsóra lehet szük­sége. Fzzel odafor­dult az ajtóban vá­rakozó inasakhoz: — Adjatok, fiúk, tizenkét zsák borsót a művésznek, ne le­gyen híjával, ha ha- jigálni akarja. így fizette ki Má­tyás .király a borsó- hajigáló komédiást aki oly szertelen büszke volt haszon- j tálán tudományara. I Mese — Hát mit tudsz te nagy művész, halljuk. — Én, felséges ki­rályom, egy szakajtó borsót úgy áthajigá- lok a kulcslyukon, hogy abból egyetlen­egy szem sem fog leesni a lyuk előtt. — Lássunk hát csudát — mondta Mátyás — hozzatok fel egy szakajtó bor­sót! Behoztak az ina­sok a borsót, s a művész elkezdte a király előtt hajigál- ni a lyukba. S csak­ugyan, mindet átha- jigálta a kulcslyu­kon. Mikor már az egész szakaitó borsó Jó to»ás <>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom