Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-11 / 35. szám
A megyei Építőipari EáUalat iUetckeneihex a Varga-brigád ügyében Sokoldalúan gondoskodni az emberről — ez szocialista társadalmunk legfőbb célkitűzése. Leírva, vagy kimondva ezt az elvet, ma már rendszerint arra gondolunk. hogy egyre választékosabban öltözzenek az emberek, járjanak többet moziba, színházba, szórakozóhelyekre, forgassák a világ- és magyar irodalom alkotásait, élvezzék a képzőművészet és a zene időtálló' értékeit, legyen kényelmesen berendezett lakásuk, mosógépük, televíziójuk, autójuk í*tb. Az egykori legfőbb gond és keserűség: az állandó munkalehetőség hiánya ma már csak rossz emlék. Társadalmunk mazetével. Bár nem érdemlik meg,! lehetséges, hogy visszaveszük í őket. Vff«« Á végső döntésről írásban ér- j tesítették a Varga-brigádot: „...Vállalatunk Munkaügyi Osztálya szerint munkakönyvük kiadó- I sa az előírt rendelkezéseknek ! megfelelően történt és ezért visz- I szavét elükhöz nem járul hozza.1 Ugyanez az álláspontja a máté- ; szálkái 2. sz. főépítés vezetőség ! pártszervezetének is"... „a munka- j hely téli munkára berendezked- j ve nincs, a téli hónapokra mun- j kába állítani nem tudjuk...” Ezzel kapcsolatban két tény j érdemel • említést. Először: koráb- 1 ban az építésvezető nem említet-j te azt a kizáró okot, hogy téli! munkára nincsenek berendezkedve. Másodszor: a mátészalkai 2. j sz. főépítésvezetőség pártszerve- \ zete az elbocsátott Varga-brigád \ egyetlen tagjával sem beszélt személyesen. A helyi vezetőség I információja alapján döntött. Mi történje« a hét Vargával ? j A »Varga-brigád komoly leckét j kapott: a könnyelműség, fegyel- I mezetler.ség, munkahely-változta- j tás elsősorban önmaguknak árt, de árt a vállalat érdekeinek, az egész népgazdaságnak is. Az első . indulat elpárolgásával most már ők is belátják, hogy a téli hóna- 1 pókban nem kereshetnek annyit, mint más évszakokban. De pénz. c, mégha kevesebb is, ; mint máskor, különösen a téli hó- : napokban van szükségük. Mérlegelve a történteket, merevnek és méltánytalannak tartjuk az építés-j vezetőség döntését. A cigányság, helyzete rendezésének több alapvető feltétele van. Ezek közül az; első és legfontosabb a munkale-: hetőség biztosítása. A cigány kér- j dés — társadalmi ügy. A maga j területén mindenkinek kell ten- i ni valamit, hogy a cigánykérdést j mielőbb és megnyugtatóan megoldhassuk. Ezt a tettet várjuk a j fehérgyarmati járási kőr’-'áz építésvezetőségétől! Péter László. gasabbrendű humanitásának, az emberek iránt megnyilvánuló bizalmának bizonyítéka az is, hogy az egyes emberek által elkövetett botlásokat, hibákat, vétkeket, bűnöket a körülmények és az elkövető személyének gondos mér- legretevése után a cselekmény súlyosságának arányában dorgáljuk, büntetjük. Vannak azonban emberek, akiknek még ma is a legsúlyosabb gond a maguk és családjuk megélhetése. És ha botlanak, könnyelműek, meggondolatlanok — aránytalan bűnhődés az osztályrészük. >11 törfént december elsején ? 1VÖ9 nyara óta dolgozott a fehérgyarmati kórház építésénél a Varga-brigád. Pontosabban hét Varga: Ádám, Ferenc, ifj. Ferenc, Primus, Zoltán, Barna és Tibor. Nem testvérek, csak egy utcában laknak és1 egy helyen dolgoznak. Valamennyien cigányok. Fizetés-osztás volt az oka hét ember hetek óta vajúdó kálváriájának. December elsején mindössze 6—700 forintot kaptak kézhez munkájuk után. Nem sok ez a kereset, különösen, ha 7—8 gyerek, eltartott családtag várja odahaza a pénzt. A Varga-brigád felmordult. Az előző hónapokban hozzászoktak az 1200—1400 forintos keresetekhez és most rosz- szul- esett, nagyon rosszul esett a vékony boríték. Csakhamar megszületett az elhatározás: felmondunk! — A Talajjavító Vállalatnál íOOO forintot is megkereshetünk — mondogatták és egymás után írták alá a felmondást. Csupán Varga Ferenc vonakodott: hová menjen vakvágtába a télnek? Az építkezés egyik vezetője döntötte el töprengését: — Ha hat cigányt elvitt a víz, rigye a hetediket is! így történt, hogy Varga Ferenc is alákanyarította nevét a felmondásnak. Nem szívesen, de nem tehetett mást. Később Varga Ádám is problémázni kezdett elhatározásán. Az építésvezetőség döntött: ha mindketten maradnak — ám legyen. Estére Varga Ádám visszatáncolt, a másik öttel tartott. December másodikén hozzájárulással mind a heten megkapták munkakönyveiket. Az első csalódás a Talajjavító Vállalatnál órte a Varga-brigádot. A vállalat nem vett fel új munkaerőket. Mit tegyenek? Pénz nélkül nem maradhat a család. Visszamentek a kórház-építkezéshez. Igen ám, de itt hallani sem akartak róluk: menjenek be Nyíregyházára az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vállalat központjába, talán ott segítenek. A központ röviden intézte el a hét ember sorsát: nem mi vettük fel és nem mi engedtük el magukat. Megkezdődött a lótás-íutás a munkáért, a mindennapi kenyérért. A helyi vezetők ugyan együttéreztek a Varga-brigáddal, de nem tehettek semmit, nem volt jogalapjuk beleszólni az építésvezetőség döntésébe. \* építésvezető néüőpontja — Várakozáson felül meg voltunk elégedve a Varga-brigáddal. Rendesen dolgoztak és szépen kerestek. Novemberben volt néhány esős, hideg nap. Teljesítménybérben dolgoztak, természetesen kevesebb fizetést kaptak. Sok bajunk volt ezzel a hét emberrel. Magatartásuk hatott a másik brigádra is. Szabályszerűen történt a felmondás és szabályszerűen engedtük el őket. Nem vagyunk népjóléti intézmény — mondotta korábban lapunk tudósítójának az építésveaetó. Aztán elgondolkozott: — Minden ellenük szól, kivéve szociális körülményeiket. Még a mai nap folyamán megbeszéljük helyzetüket és sorsukat a főépítésvezetőség párt- és szakszerveMagyar megrendelésre A Ieningrádi papíripari berendezések gyárát nemrég magyar szakemberek csoportja látogatta meg. A küldöttség mérnökökből, technikusokból, papíripari dolgozókból állt. A csoport vezetője Gáti Péter, a Sztálinvárosban épülő papírgyár igazgatója volt. A magyar szakemberek a lenin- grádi gyár- dolgozóival megvitatták a Magyarország részére konstruált gépek gyártásával és szerelésével kapcsolatos kérdéseket. A ieningrádi gépekkel író- és nyomdapapírt gyártanait majd Magyarországon. A gépcsoport napi teljesítőképessége 120 tonna papír. A Ieningrádi papíripari berendezések gyára a múltban hasonló gépeket szállított Romániába cs a Kínai Népköztársaságba. Szabo'csiak a gyermekparadicsomban A Fóti Gyermekvárosban külön pavilont rendeztek be a Szabolcs-Szatmár megyei gyermekek részére. Képükön az otthonon, minden' kényelmet kielégítő épület látható. Berendezését megyénk asszonyai, a nőtanácsok kezdeményezésűre és támogatásával sok kedves ajándékkal gazdagították. Megtalálható benne a paszabiak szőttese, a nyírbátoriak kézimunkája és még sok község dolgos, gyermeket szerető asszonyainak, lányainak kezemunkája. ajándéka, szereteti. Azok a gyerekek, akik valamilyen ok miatt elszakadtak szüleiktől, második otthonra találtak a gyermekváros szabolcsi pavilonjában. A képen szabolcsi kismagyarok foglalatoskodnak az érdekes játékokkal. Szabad idejükben — és ez bőven van — szórakoznak ezúttal, amint a képen látható, harmonikaszóval feledtetik a megyénkben kicsinyek a napi tanulás „gondjait . Megszólalnak a némák Lionel Fothergill angol mérnök olyan elektronikus készüléket szerkesztett, amely lehetővé teszi, hogy ismét megszólalhassanak az olvan némák, akik valaha beszélni tudtak. Sokan, gégemütét, gyermekbénulás, vagy egyéb megbetegedés következtében veszítették el hangjukat, ezeket az új készülék hozzásegíti a megszólaláshoz. Fothergill kisméretű elektromos vibrátort helyez a nyak gége melletti izmaira, amelyeknek normális körülmények között nincs szerepük a beszédben. A vibrátor hatására ezek az izmok rezegni kezdenek, éspedig egy, a feltaláló által meghatározott speciális frekvencián’. A beteg egy ipszilon alakú csőbe hang nélkül „bemondja” a szavakat formáló száj mozdulatokat és a készülékhez kapcsolt hangszórón normálisan megszólal a hangja« A készülék prototípusa egyelőre még túl nagyméretű, a mérnök: most dolgozza ki egy miniatűr berendezés első példányát, amely alig lesz nagyobb egy kis fényképezőgépnél: Februári kiscsibék hozatni, méghozzá ilyen sokat? — Volt már tavaly is, de ilyen ko- j rán més nőm kezd-! tünk hozzá, mint az! idén. A kockázat j megvan, de ilyen ke- I zelés, #>ndosság mellett nem félek tőle. Minél korábbi, annál jobb, annál keresettebb, ebből ml már áprilisban pénzt romélünk. Helyükre pedig még legalább ezret szeretnénk rendelni. Búcsúzáskor még j visszatart Juliska néni egy pillanatra: — Nézze csak miiyen fegyelmezettek tudnak ezek lenni, — ezzel már köztük is terem és rájuk pisszeg. Az ezerötszáz apróság egy pillanat alatt elhallgat, halotti csendben figyel mind, de csak egy pillanatig és már öaszecsipognak megint és neki a ku- korieadarának. G. B. között elég sok szokott lenni az elhullás, ezek hogyan annak a lábukon? — Eddig nem nagyon panaszkodhatunk, az első ezerből alig volt Q-árom- négy elhullás. — Szereti-e ezt a munkát? Róka Sándorné nagyon szerény asszony, úgy látszik, mert nem nagyon igyekszik válaszolni, így hát Tündik Andrása léesz elnöke veszi át a szót. — Meg lehet kérdezni akármelyik tagot. hegy ilyen gondos, lelkiismeretes baromfigondozónk még nem volt. Szinte egész nap állandóan kell ezeket a kis gyámoltalan jószágokat etetni, itatni. Juliska nénire nem panaszkodhatnak. — Nem félt-e az elnök elvtérs ilyen szokatlanul korán A február eleji hideg, csípős szélben fázósan húzzák össze magukat az emberek. Nem így a tiszavas- vári Petőfi Tsz baromfi-istállój ának fiatal „lakói”. Kint lehet bármilyen zord tél. ők fütyülnek, azazhogy csipognak rá, vidáman szaladgálnak a jó melegben. Nemcsak a hőfok felel meg a jó májusi időnek, gyönyörűen süt be a nap is a széles, nagy ablakokon, így az egész a kellemes tavasz illúzióját tel ti. — Mennyi idősek? — szólítom meg Juliska nénit, a három csoportba osztott csibékre mutatva. — ötszázat most kaptunk egy pár napja. Nyíregyházáról, a keltető állomásról, ezret pedig úgy egy hete körül. — így tehát még egészen fiatal mind. Az ilyen kis csirkék 3
