Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

Az új tagok példamutatóan dolgoznak Megindult a munka Tibor»»állátton A ti bor szállási. Üj Élet Ter­melőszövetkezet január 30-án tartotta közgyűlését, ahol az új vezetőséget kiegészítették. A szö­vetkezet az utóbbi időben 234 családdal és 1005 kát. holddal gyarapodott. , A községben befejezéshez kő-' »éledik a leltározás. Számba-1 vették a község munkaerejét, a i tagok megkezdték a trágyaki- j hordást, a kukoricamorzsolást. j Az új tagok között a legjobb! példát a következők mutatják: Márkus Sándor, aki a szövetkezet által vásárolt új traktor veze­tője, trágyát hord, a tehenészet­ből Horváth Benjámin, Márián János, aki még a lel­tározás előtt is saját fogatá­val hordta a tsz. táblájára a trágyát. Ilyenek még Márkus Viktor, Nagy János és sokan mások. A A gacsályi Dózsa Tsz-ben is úgy segítettek a tagok tüzelő-szükségletének kielégítésén, hogy a kitermelt gallya­kat osztották ki. Hammel József felvétele. leltározásnál a legjobb munkát1 Makari László, ifj. Szabó Sán-1 dór és Hegedűs Béla végezték, j A szövetkezet az idén már ko­moly építkezésbe kezd. Ezer férőhelyes lörKshajromfi istállót, 1M férőhelyes növen- dékistáUót m saját erőből 300 férőhelyes j« bakóit építenek. A szövetkezet már tavaly be­vezette az eredményességi mun­kaegység! elosztást a kapásnö­vényekre. Az idén ezt minden i növényféleségre bevezetik és az! állattenyésztésben is alkalmazzák, j Bevezetik a havonkénti előleg- i fizetést Már február 10-én 60 j százalékot kapnak a tagok januá­ri munkaegységük után. Aki januárban 30 munkaegy­séget ledolgozott több mú<t 730 forintot kap kézhez. A fizetés a következő hónapok­ban is folyamatos lesz. Ezzel a tsz. tagok helyzetét könnyítik meg j és elérik, hogy a község fiataljai! nem mennek máshová dolgozni, hiszen ugyanezt az összeget —1 sőt még többet is — megkeres- i hetik a helyi termelőszövetkezet­ben. Az új belépők és a régiek egy-! aránt bizakodnak. A tsz. vezető-: sége és a tagság a nagy tavaszi ! munkákra készül és nem lesz í akadálya annak, hogy a munká­kat időben és jól elvégezzék. Ez j annál is inkább szükséges, mert; a szövetkezet cukorrépából 100, j dohányból 20 és magkeíjderből 100 katasztrális hold termelését szerződte le. Egy mosdótól szennyvíz: 200 forinf Olcsó ssórakozás-s a szemetelés ? — Mi történt ae éjszakai hangoskodókkal? — Egy kellemetlen hír a notórius szabálysértőknek Nem szégyenkeztek A közelmúltban látogatók — egyénileg dolgozó parasz­tok jártak a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetben. Saját szemükkel vizsgálták meg, mire lehet jutni a nagyüzemben. Iván Mihály papíron számolta ki, hogy 4*1 munkaegysé­gére mennyi jövedelmet kapott. Ilorányi Aídi'ás négyholdas és Gerda Pál 7 holdas súlyán bokori dolgozó para-'/í >k elége­dettek az eredménnyel. Nagy Italom akta között kuta­tunk a nyíregyházi városi tanács szabálysértési előadójával. Dr Nagy Miklós közben meg-meg- jegyzi, hogy ezekben a napokban különösen a szemeteinkkel, a jár­datakarítást mulasztókkal és a kései hangoskodókkal van a leg­több baj. Egyre inkább közügy- gyé válik Nyíregyházán is a vá­ros tisztántartása és ennek érde­kében több példás ítélet is szü­letik. A szennyvíz óra B. V.-né e hónap elején ugyan­csak meglepődött, amikor a mo­sás utáni szennyvizet a háza előt­ét járdára öntötte és az arra el­haladó őrszem kérte a személy­azonossági igazolványát. Nemso­kára megérkezett az értesítés: SO forint bírság. Az egyik fodrász kisiparost is kényelmetlenül érintette a pos­tán érkezett küldemény: amiért a hajmosás utáni szennyvizet az üzlet előtti járdán öntözte szét. 200 forintra büntették. A köztisztaság elleni vétség­nek még számos példájára le­lünk. Különösen azokkal van sok baj, akik a farsangi mulat­ságokból hazatérve megfeledkez­nek magukról. Ilyen esetekben nem ritkaság a többszáz forint értékű bírságolás sem. K. József például nemrég a Béke cukrászdából kilépve han­goskodott, köpködött, s a rendőr figyelmeztetésére illetlenül visel­kedett Ezért természetesen meg­kapta a méltó „jutalmat” is. i Az ószeres és a többiek örvendetes, hogy jelenleg már a kisebbnek látszó szabálytalan­ságokra is gyakrabban felfigyel­nek. B. Gy. nyíregyházi ószeres is hiába tiltakozott, mentegető­zött: éjszakai hangoskodására a járókelők hívták fel az őrszem ügyeimét így járt H. Tibor is. V. János borbányai lakos nem­rég túlfűtött hangulatban a nyír­egyházi Kossuth téren akarta viszont látni a vacsoráját, — 80 forintra büntették. G. Mihály nyíregyházi lakos huzamosabb időn át tűrte a szemetet a háza előtt, s ezért fizettettek vele bír­ságot. Vannak megrögzött, notórius szabálysértők is. Ezek általában alkalmi munkával szerzik a szó­rakozásukhoz szükséges pénzt és a felelősségrevonáskor „vagyon­talannak” nevezik magukat. Ed­dig nagy gondot okozott az ilyen szabálysértők nevelése, példás megbüntetése. Harminc napig ferjedhetö börtön Eé. év januárjában lépett élet­be az a rendelet, amely kimond­ja, hogy a többszöri figyelmez­tetés ellenére is kirívóan visel- kedőket, szabálysértőket példá­sáéban kell megbüntetni. Ha nincs mód a keresetük megálla­pítására, vagy nem hajlandók a bírságot megfizetni, akkor 30 napi börtönnel lehet sújtani őket így tehát most már nem lehet „átjátszani” a felelősségrevonó- kat, mert a sorozatosan hangoe- kodók, szemetelők, a közrend és. a köztisztaság ellen vétők köny- nyen a börtönbe juthatnak. Er­dékességkor,l megemlítjük azt », l hogy ilyen felelósBégrevonáaban részesíthetik azokat a szülőket is, akik készakarva vissza tártjait j gyerekeiket az iskolától. — gyal — Favágás A földek oda. rúgtak ki az út­ra. Minden föld végébe akieo- I Icát ültettek a gazdák. így az- j tán a sok nadrágsiíj parcella egy akácsorral határolt, végig az út mentén. Senkinek eszébe se ' jutott, hogy akár egy szálat is kivág­jon, csak hosszú Nagy Józsi vonta össze bozontos szemöldö­két, amikor eszébe jutott mind­járt a belépését követő más­napon, hogy hát az a fasor már a lüizscgé, s az a néhány fa a földje végén ugyanúgy a Kiss Zsigáé, meg a Szekeres Jóskáé, akár az övé. Mert, hogy szövet- Jcezeti lett a község. — De már azokat a fákat én ültettem! — bökött rá a való­ságos gondolatra. — S ha én ültettem, én is tüzelem el! Miniegy harmincezer üzemi mankáemő, házinwzony, családanya tanai a felnőttek, általános és középiskoláiban A Magyar. Nők Országos Ta- j nácsának felhívására mind több | dolgozó nő tanul. A nőtanácsok í különböző szakköreiben — or­szágszerte mintegy kétezer mű­ködik, — nagy számban jelent­keznek háziasszonyok, munkás­nők, parasztasszonyok, család­anyák, s ismerkednek az idősze­rű politikai kérdésekkel, az iro­dalommal, a technika legújabb eredményeivel. Az általános is­kolák esti tagozatán tizenegyezer- hatszázan, a középiskolákén csak­nem hétezren, levelező tagozaton pedig jóval több mint tizenegy­ezren, összesen tehát harmincez­ren tanulnak. Előmenetelük általában kielégí­tő és nagy többségük szorgalma­sabb, kitartóbb a férfiaknál. A vállalatok, üzemelt, intézmé­nyek, a lehetőséghez mérten se­gítik a dolgozó nők továbbtanu­lását. Országszerte Ő0 nagyüzem­ben működik helyben iskola, s ezekben mindenütt a műszak be­fejezése után tartják a foglalko­zásokat. A gyerekekre a tanítás végéig az üzemi bölcsődékben vi­gyáznak. Azzal fejébe csapta zsíros kucsmáját, s ment a tanácshá­zára, Az elnök megvakarta a fejét, dehát helyt kell adni az olyan kérdésnek, amit hosszú Nagy Józsi adott elő előszóval, hogyhát... elfogyott a góré, a napraforgótányér, kukoricacsut­ka sincs már, nincs mivel be­fűteni a kemencét, melegíteni disznónak a krumplit Az a né­hány fa se nem oszt, se nem szoroz. Az elnök megvakarta orra alatt a sűrű borostát, s bó­lintott. Megvolt az engedély, más­nap délelőttre már feküdtek az akácok az út mentén. Feküd­tek, s majd kiszúrták a szemét Kiss Zsigának, aki éppen arra jött haza kerékpárral a szom­széd faluból. — Hosszú Nagy Józsinak le­het? — támasztotta vastag te­nyerét a tanácselnök asztalára. — Amikor, vagy két napi tü­zelőm van otthon, a tüzépes meg azt mondta, hogy csak a jövő héten kap szenet a köz­ség, de arra se nagyon számít­hatok. Az elnök megintcsak megva­karta az orra tövét, parasztem­ber léven, értett a szóból. S most már újabb fák dűltek az út mentére. S a tanácselnök most már nemcsak az orratövét vakarta, hanem az állát, hátul a tarkóját s egyebütt, pedig sehol sem viszketett. — Emberek! Dehát maguk el­vetetették a józan eszüket Monajak meg mit akarnak?! Kiirtani az egész fasort? — Mi ültettük, mi vágjuk ki. Hosszú Nagy Józsinak lehet? Kiss Zsigának lehet? Szekeres Pistának lehet? Nekem nem!? ötödTiap megjelent az út men­tén a tanácselnök kerékpárja; ahol hajdan árnyas akácok vi­rágzottak a tavaszban, most mintha sárga pitykével lenne lelehintve az országút széle, hevágott fatövek sokasága, s még ott szorgoskodik jónéhány ember hajdani kis parcellájuk végiben. Aztán összegyűlnek az elnök köré, — Hát látják emberek — jaj­ául meg az elnök. — Mire ju­tottunk? S nézik mind a letarolt út­félt. Egymásra egy se néz, leg­feljebb a csizmát, ahogy to­pog a fagyos földön. — Üpy gondolom,.. — szólalt meg az egyik, — a tavaszon, csak egy kicsit engedjen az idő, földbe teszek vagy húsz nyárfacsemetét. Kanadai nyár­fát, tudom az gyorsan nő, szép magas. — Vagy húszat, huszonötöt én is ültetek, — így a másik, Aztán bólintanak egyenként, s az utolsó így foglalja ősszé: — Szóval a tavaszon nekilá­tunk emberek, oszt beültetjük ezt az utat. Kanadai nyárfával. De mind a két oldalon. Az elnök nézi őket, nem szól, hiszen értik, ő is parasztember. Hazafelé együtt mennek, s messzi harsog a kacagásuk. S. B. Bogár András ncgyholdas báiinthokori egyéni paraszt (jobbról) is vitába szállt. Am Simon Pál szövetkezeti, agrono- imts meggyőző érvei ellen már nem volt „aduja”. A Dózsa tagjai nem szégyenkeztek az eredményeket illetően. Hammel József felvételei. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom