Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-07 / 32. szám
LEBLANC ZSOLT: Vajúdva érlő 90000101" Mint elszórt tanyáknak téli sötétjében, ha átsikolt az éjféli vonat, alvó agyakba gyűr vajúdva sípolt, elkínzott hangú hanghullámokat, úgy vonít az ember! Jajongva azon, nyit-e ibolya a jövő tavaszon? Lesz-e ringó keblű lány, ki ránkhajol, ki mézgás szóval tapassza szánkat, lesz-e, ki dalt dalol, ha forró vérünk meg kezdj unni majd a vitákat, lesz-« ki kezünket szorosan fogva kivezényel majdan hősi dologra? Lesz-e? Hajh! Mily ocsmány találós kérdés! Feldobják — fehér, leesik — sárga. Hogyan ragadhattak ezen gyötrődő tévelygők ilyen bűzös pocsolyába, mikor körülöttünk háttal a félsznek újult százak már, más világot élnek! Mikor elszórt tanyák téli sötétjén, át-átsikolt az éjféli vonat, s szikrákat szórva kígyózik utána a mának érett meleg gondolat, ■ a nyugvó földekre szórja a magot. Bölcsebb magyarok, bölcsen arassatok! Tristan Tzara felfedezései Villon verseiről Tristan Tzara francia költő, aki több mint 40 évvel ezelőtt a „dadaista” költészeti irány megteremtője volt, nemrégiben meglepő felfedezéssel szolgált a francia irodalomtörténészeknek. Hosszas kutatások után rájött arra, hogy Francois Villon legtöbb költeményébe különböző személyek neveit rejtette el szó- ée betújátékok formájában. Tzara igen nagy türelemmel vadászta a különböző anagrammákat a Villon versekben és a nyolc szótagos verssorokban a szavak égész láthatatlan hálózatát találta meg. Ezeknek a szójátékoknak, továbbá Villon művének és életének ismeretében érdekes új összefüggésekre mutatott rá, amelyeket rövidesen könyvalakban fog megjelentetni. Üjra kell-e írni Villon élettörténetét? Ha nem is megyünk ilyen messzire, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Tristan t Tzara új felfedezései nyomán a I nagy költő életének legalábbis' néhány fejezetét ezentúl máskép- j pen fogjuk látni. Februárban vetítik a magyar filmgyártás legújabb, nagysikerű alkotását. A „Merénylet” című új filmünk megtörtént eseményt, a bia- torbágyi gyilkosságot eleveníti fel a nézők előtt. Jó rendezés, kitűnő szereplőgárda! öt évszázaddal előbbi történetről szól a Szent Johanna című legújabb amerikai film. A világszerte elismeréssel fo~ i gadott alkotást szinkronizált tormában vetítik hazánkban. Mindkét filmet e hónapban játsszák a nyíregyházi Béke moziban. Karel Capek születésének 70. évfordulója A kiváló cseh író születésének január 9-én volt 70. évforduló- j ja. Ebből az alkalomból a cseh sajtó megemlékezett Capek nagyszerű írói munkásságáról és kérlelhetetlen harcáról a fasizmus ellen. Capek müvei eddig 26 nyelven jelentek meg, színdarabjait a világ minden részében számos színpadon adták elő. Capek a fasizmus elterjedésével ébredt rá igazi művészi hivatására, legkiválóbb alkotásait a fasizmus ellen írta. A Harc a szalamandrákkal, A fehér kór, és Az anya című művei, valamint a cseh sajtóban megjelent sokszáz harcos cikke halhatatlanná teszik a nagy író emlékét. I „dallamosok“ győzelme az „iivifltczök“ felett A minden évben megrendezésre kerülő San Remo-i sanzon fesztiválon az idén lágyhangú, dallamos énekesek stílusa győzött. A San Remo-i dalfesztivált Renato Rascel „Tomanfica” című számával nyerte meg, amelyet ő maga adott elő. A tavalyi és tavalyelőtti dalfesztiválok nyertese Domenico Modugno, akinek „Volare” és „Csao csao bambina” című számai világhíresek lettek, az idén a második helyre szorult. Modugno „az üvöltők” szektájába tartozik, előadásmódja tehát az idén nem nyerte el a közönség elismerését. Nehéz percek Nagy csikorgással torpan meg a mentőautó a belváros forgalmas utcáján. Csúszik még néhány métert, azután kattan kétoldalt az ajtó, kilépnek az egyensapkások, egyenesen a kocsi végéhez, húzzák le a keskeny, fehér hordágyét. A közelben lassul a nyüzsgés, míg csaknem megszűnik lüktetni, és csomóba verődnek az emberek. A kapualj magába rejti a feltár ágyat és cipelőit. Utána nézek, hangtalan ijedtséggel. Mintha a fehér kocsi fékezése az ajkakhoz fagyasztotta volna a szót, néma csend van. Pedig már bővüt az emberkaré], hátulról lábujjhe- gyen nyújtogatják a nyakukat. Sokára jön az ocsiídás. •— Vajon kiért...? A félhold kalap alól választ lesve hordozza végig tekintetéi egy asszony. Előbb semmi. Üjra kérdezi, erre kis mozgás és morgás tör elő. Tényleg, vajon kiért vitték az ágyai? Balról jön előbb hang. — Csak nem a Bazsó bácsi? Többen megdöbbennek. Bazsó bácsi, a nyugdíjas postás? Hát ez lehetetlen, hiszen meg a múlt héten is látták c Kispipában, fröccsöt ivott, és ki nem fogyott a tengernyi viccből. Vagy mégis, ilyen hirtelen...? Szegény Bazsó bácsi...! — Vagy a három béből, az a fiatalasszony? Kisbabát vár... Ugyan, ugyan, hiszen Kovács- né jár hozzájuk, és tudja, hogy csak májusra várják... Első gyerek, fiút szeretnének. Már több irányból tódulnak a kérdések, a válaszok, a percek meg csak múlnak, múlnak, az emberek közben sokasodnak. r~ Hallották...? A középkorú asszony kérdésére csendesül a nyüzsgés, odalesnek valamennyien. Suttogás szavakkal beszél: — Hátul... az udvarban, az a maszék fuvaros, na, hogy Is hívják csak... Nem jut eszembe. .. Veri a felesegét. Iszákos, meg káromkodik, hogy majd le- szakasztja az eget... Csak nem verte holtra azt a. .? Vagy az a Szerencsé ilen asszony... magával tett volna valamit...? Leintik, hogy mit pletykál össze-vissza, mióta Gardics elszegődött a Bslspedhez, megjavult, most meg éppen kiszálláson van, másfél heteAkkor mégis a Bazsó bácsi! Áldott jó ember volt pedig világéletében. Harminc évet szolgált, visszeres lett a lába, de a kedve megmaradt olyannak, mint amikor a szerelmes lerc- leket adta át dugaszban, hogy a mama ne lássa... Mindig azt mondogatta olyankor: „Küldött egy csókot iß a Pista, ha megengedi a nagylány, átadnám...!’’ Negyedórája várnak már. Sehol semmi. Már pedig a Lako- vícsék gyerekeire is ijedeztek. hogy amilyen elevenek azok a kölykök, biztosan valami bajt csináltak, míg az anyjuk átugrott a boltba. Még az is lehel, hogy pénzt nyelt valamelyik. Szegény Lakovics! Hát az egyenesen belebolondul, ha megtudja. Majd megeszi a fiait... Hirtelen csend. Hozzák az ágyat. Üresen. Jaj, csak nem későn jöttek...? Hogy a Bazsó bácsi már nem is ciné...? De hiszen, ott a Kispipában... Az egyensapkások nem szó' r.ak, visszatolják az ágyat, készülnek indulni. Már néhány könnyes szem is mozdulatlanul nézi a készülődést az emberek nem tudnak szólni. — Ha... nem sikerült volna a forrasztás, csak hozzák vissza nyugodtan...! Szinte egyszerre fordulnak a fejek a kapualj felé, ahol a hordágy lábát hegesztő lakatos mosolyog kipirultam — ANGYAL S, — VÁCI MIHÁLY: Még nem elég! Nem elég megborzongná, de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, ’ de mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni élivei. Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen korán jön el; jövőnket — tudni kell Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! — Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: — az érzelem! Am nem csalt holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég — a Világért! Több kell: a nemzetért! Nem elég — a Hazáért! Több kell most: — népedért! Nem elég — Igazságért! — Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég! « 7 „Patetikus oratórium“ Majakovszkij költeményei keltek új életre Georgij Szviridov „Patetikus oratóriumában”. Az új mű legjellegzetesebb vonásai a merészség és az újszerűség. Muzsikája a nagy tömegeknek szól: ihletett, férfias, egyszerű. Világosan kirajzolódnak benne a forradalmat végrehajtó és védelmező emberek vonásai. A zene ereje életre varázsolja magát a költő-tribünt is, akit a szocialista, az oratórium főszereplője testesít meg. Georgij Szviridov mint vokális és énekkari szimfónikus művek szerzője vált ismertté, most a „Patetikus oratóriumban” nagy tehetségének újabb színeit mutatta meg. Forradalmi pátoszából következik szélesen ívelő, dallamos, vokális-deklamációs stílusa, amely tovább gazdagítja a hagyományos oratóriumok énekkari formáit Az oratórium különböző oldalairól világítja meg Majakovszkij költészetét. Fő témái: felhívás a fegyveres forradalmi harcra, az intervenciós seregek szétverése, a nép büszke hite a jövőben, beszélgetés Leninnel, gondolatok a költői hivatásról és himnusz az új élet napfényéhez. X
