Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

Mit mond a tanulásról

A SZABOLCSIAK FÓRUMA

a mérnök, az

Napjainkban annyiszor esik szó a tanulásról, s valljuk meg, talán soha nen> volt olyan nagy szükség arra, hogy a dolgozó, az élet különböző területein munkájukat végző emberek egyre mélyítsék tudásukat, mint most, S ehhez hozzá kell még tennünk, hogy ilyen tág tere az önművelésnek , még soha nem nyílott, mint manapság. Akadnak ugyan olyan emberek, akik azt vallják: „elvégeztem az iskoláimat/ Most már könyvet nem veszek a kezembe, tanuljanak a fiatalok.” Hogy az. ilyen embereket meggyőzzük — még ha kevesen vannakr is —- állításuk helytelenségéről, szolgáljanak bizonyságul az alábbi sorok. Megszólaltattunk olyan embereket, akik felelős beosztásiján, komoly munkát végeznek. Egytől-egyig mindannyian tanulnak,, idejüket szinte

percnyi pontosan beosztva.A mérnöknő:

Sosem vagyok elégedett magammal

Kiss Zoltánná, mémöknő, mint főtechnológus dolgozik a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál. Napi munkája reggel fél 8-tól délután fél 5-ig tart. Szabadidejét nagyon be kell osztania. Heg- gesztő tanfolyamot vezet, mintegy negyven fős csoport számára, s bizony erre is nagyon fel kell készülnie. Ezen - túl pedig ő maga is tanul, A víz- és csatornamű-üzemvezetői' tanfolyamot végzi, az elsajátítandó anyag hatvan százaléka számára teljesen új, s naponta négy órát tölt tanulással. E mellett még a házi munkákat is el kell látnia. S j szinté hihetetlennek hangzik, de mégis tud időt szakítani arra, j hogy hódoljon a művészetnek is.; Rendszeres látogatója a József Attila Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének, s mint tehetséges festőnek is sokan gratuláltak már neki. Nyilatkozatát ezek után is enyhe restéi kedéssel fejezte be— Abszolút elégedetlen vagyok magammal, szeretnék sokkal többet elérni.

A főorvos:

Hajnalban tanulok

A főorvos, dr. Jánossi Zoltán az SZTK laboratóriumát vezeti. Nagyon elfoglalt ember, napi munkája felelősségteljes, s egyben kimerítő is. Esténként szakmai dolgokkal foglalkozik. Ilyenkor' nézi át a laboratóriumban napközben előforduló problémákkal foglalkozó irodalmat, ilyenkor tisztázza az egyes különleges eseteket. Ez amolyan szakmai

Hazai szelehtív növényvédő vegyszer a lucerna rovarkártevői ellen

Eddig a virágzó lucernában kémiai úton nem védekeztek a rovarkártevők ellen, mivel nem voltak olyan növény véd íszerek, amelyek a kártevőket hatásosan pusztították volna, egyíde.UVg azonban nem okoztak >7ol.i-, kárt a lucernát beporozó méhek^en is. A Nehézvegyipari Kutató intézet íabratóriumában Mslipex néven olyan szelektív növényvédőszert kísérleteztek ki, amely nemcsak a lucernásban használható majd jó eredménnyel, hanem a repce, a mák és a vö- röshere vetésben is. A hazai gyártmányú szelektív , növényvédő vegyszert — amelyet idén már forgalomba hoznak — tavaly próbálták ki először á mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet lucernásában, igen jó eredménnyel.

orvos, a tanácstitkár és a tanár?

továbbképzés-féle. A kimondott anulásra ilyenkor nem jutna idő.

Pedig arra: is kell, szakítani néhány órát, mert az esti egyetem marxista filozófiai szakán tanul. Minden reggel fél 5-kor csönget áz óra’ a főorvos lakásén, s dr. Jánosai, a hajnali órákat használja fel az egyetemi tananyag elsajátítására. S reggelenként, mire a család , felébred, az apa és főorvos már átvette a napi tananyagot.

i . ■■ . ■: •, ’• , i. ■

A tanócslitkárnő:

Tanulok, hogy elenőrizhessek

^Tovotni Viktorné az orosi községi tanács titkára, ’ Á múlt év októbere óta úgyszólván egyedül intézi a község mindén1 ügyesbajos dolgát, mert a tanácselnök államigazgatási iskolán yán. Rengeteg a dolga mindennap. Mégis kell, hogy forgassa a tankönyveket, jegyzetekét.'

Mezőgazdasági és pénzügyi szakmái vizsgákra készül. Az elsajátítandó anyag nehéz, s komoly munkát igényel. Hogy miért tanul? Erre a következőt /álaszol ta:

— Egy tanácstitkárnak minden -zakigazgatási ággal tisztában kell lennie,, mert csak így; végezhet. érdemleges munkát, s csak. így állhat oda szakembereket el-- lenőrizni. , ;

A tanár:

Hogy taníthassak, nevelhessek

Pál György á Vasvári Pál Gimnáziumban tanít magyar, irodalmat. Fiatal ember, alig két éve, hogy , áz egyetemet. elvégezte, de már második éve, hogy rendszeresen részt vesz a pedagógusok számára . rendezett szakmai továbbképző tanfolyamokon.

Szabadidejében szak- és irodalmi folyóiratokat olvas, hogy lépést tartson a magyar-,-és; világirodalom fejlődésével. E mellett filozófiai és történelmi .jellegű munkákból mélyíti tudását. Véleménye szerint egy tanárnak nem szabad megelégednie azzal, amit a főiskolán, vagy egyetemen tanult. Állandóan tanulnia kell, szélesíteni ismereteit, hogy taníthassa és nevelhesse az ifjúságot. Már csak azért is, mért a diákok „szigorú kritikusok” is egyben.

A fenti példák is bizonyítják, hogy a jóból sosem elég, s hogy a tanulás elengedhetetlen a napi munkák végzéséhez. Mert csak a szakma kiváló ismerete, a széleskörű tájékozottság adja meg azt az önbizalmat és magabiztosságot, amely elengedhetetlen feltétele az alkotásnak, a jó munkának.

(Bézi)

A Beloiannisz- téri autóbuszmegállótól

menetrend szerint 7 óra 15 perckor induló autóbusz február másodikán 45 perces késéssel indult és 8 óra 15 perckor érkezett munkahelyünk, az Építő és Szerelő Vállalat elé. Nálunk a munkakezdést a menetrend szerinti autóbuszér- kézeshez szabályoztuk. Azonban több esetben 5—-10 percet késtünk a pontatlan indulás miatt. Február' másodikán, akik hiába várták az autóbuszt, gyalog indultak munkába, így aztán mindnyájan el is késtek. Ugyanígy jártak a borbányai iskolában dolgozó tanítók, tanárok, az Útfenntartó Vállalat dolgozói, a honvéd tisztek és még sokan mások.

Ezen panaszunkat beírtuk a panaszkönyvbe.

Kérésünk az, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg az elkövetkezendő időben. Indítsák el pontosan a reggeli járatokat, hogy a munkába induló dolgozók ne késsenek el más gondatlansága miatr.

A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat 44 dolgozója

Hazánk

felszabadulásának 15. évfordulójára

a budapesti úttörők feldolgozzák az ör- . szág felszabadításáról szóló emlékeket. Levélben kérték a nyíregyházi 12, sz. általános iskola. úttörőit, hogy legyenek segítségükre, s küldjék el számukra a

város felszabadításáról fennmaradt történeket, emlékeket —< írja Aczél Attila nyíregyházi olvasónk.

— Az iskola tanulói nagy lelkesedéssel fogtak munkához, Feljegyezték a veteránok elbeszéléseit, adatokat, gyűjtöttek a feiszabadítási harcokról. Ezeket rendezték és a napokban adják fel, a budapesti pajtásoknak.

Jár-e .

házai- ságkötési

segely a szak* szervezettől ?

— kérdezi levelében Boza Mária ófehértói olvasónk.

Az 1956. január elsejével érvény belépő idevonatkozó rendelkezések szerint, a szakszervezet nem folyósíthat házasságkötési segélyt. Ezzel szemben a szülési és az elhalálozási intézményes segély összegét felemelték.

KOPKA JÁNOS:

mzíákatwzáq.ában

XII. Tájak, emberek

Aki Bulgáriában jár, a mai tájak méjlett a rég múlttal is ismerkedik. • Várna ■ .mellett az Aladzsa • kolostor szerzetesei vésték több emelet magasságba celláikat, Balcsik városkában . az

mint a természet. Egyszerűek, mint egy olyan nép, amely nem felejti el, honnan indult, és hová tart. Találkoztam neves vezetőkkel, akik szabadidejükben társadalmi munkában építették

biztosíték. Bármerre jársz az országban, mindenütt transzpa- censt találsz, amelyre a munkások vállalását írták: „Mi három év alatt teljesítjük az ötéves tervet, mi két és fél, mi három és fél év alatt...” A transzparens csak külszin, mondhatják nálunk egyesek. Az igaz. De az már nem, hogy Bulgáriában 1959-ben harminc százalékkal termeltek több értéket, mint az előző évben. S áz sem, hogy valóban három év alatt teljesíti ötéves tervét az ország. — Hozzá kell tenni: a tervek nem voltak lazák!

Ész, szív és lelkesedés. Ez kell a jó munkához, meg tudni, hogy csak akkor él jobban holnap a dolgozó, ha ma többet ad a munkapadnál. Ez a titka az ottani sorozatos árleszállításnak,

Az emberek udvariasak és életvidámak. Nem tűrik a protekciót, a korrupciót. Csodálkoztam például azon, hogy ott szinte ismeretlen fogalom a borravaló

— hiszen mindenki a fizetéséből él, mondták. Az udvariasság fogalmába a pincérek, az autóbuszkalauzok, á hivatalnokok is beletartoznak. Azért vannak ott

— mondják, amikor megkérdi az ember, hogy mit tesznek érte—, hogy jól lássák el a feladatukat.

Részeg embert alig láttam, pedig a bor és a pálinka nagyon olcsó. A bolgárok általában korán fekvő és korán kelő emberek, pedig szeretik az életet. — Csakhogy az „élét” nem éjszakázásból áll — teszik hozzá. A vendéglők délutántól este tízig tömve vannak. A vendégek előtt minden esetben savanyúság, ebből esznek, ha bort, vagy pálinkát is fogyasztanak. Kedvenc ételük a habart csirkeaprólékleves, meg a .kebobcsi”, amely kolbászból, drótrahúzott apró sertéssültből és babból áll.

Nagyon szeretik népük táncait és dalait. Nem ritka látvány, mikor éttermeikben az egész vendégsereg együtt énekel, s bárhol találkozhat az ember különös

Giirögstilusű házak

égbenyúló szirtek álján királyok élvezték a gyönyörű tájat. Ka- zanlikban rózsamezők pompáznak évszázadok óta, hogy kétmillió festői sziromból egy kiló rózsaolajat sajtolhassanak, amely drágább, mint az arany. Várnában ókori sírhalom (kunhalom) emelkedik. Az egyik oldalát levágták és márvánnyal burkolták. Rajta nagy betűkkel a felírás: VLADISLAO VARNENSIS. Középen bolgár, mellette kétoldalt magyar és lengyel címer. A halom tetején, ciprusok között obe- liszk áll, a várnai csata emléke.

Szép ez az ország. Festői tájai, amelyekben előkelő helyet kapott a tenger, sok turistát vonzanak az év minden szakában. A lakosság megőrzi a múlt emlékeit, s szorgalmas akarattal év- ről-évre új csodákat teremt,

Ök, az emberek, e kis nép fiai, nagy dolgokat művelnek. Ismerik a múltat, s tudják he- lvüket a , világban. Szerények.

a tenger partján.

a falusi kultúrházat, akik hálót húztak a tengeren egykori pajtásaikkal, akik ma is halászok. Ezt nem kell indokolni, a válasz rá egyszerű: ezek az emberek partizánok voltak sokszázezer társukkal a hegyekben, s mikor felszabadult az ország, kit hová szólított az építés láza, a párt, oda ment dolgozni. S aki a termelő- szövetkezetben segíti az építést, bármikor szíves vendég egykori nunkatársánál és harcostársánál, ha az most történetesen a Hazafias Arcvonal főtitkára is és fordítva.

Náluk nincs felesleges csillogás, nehéz volna különbséget tenni a fizikai munkás és a kiemelt értelmiségi dolgozó élet- körülménye között. Ezek az emberek őszinték. Nem dicseksze- ie!k eredményeikkel, nem hallgatják el a hibákat, hanem azt mondják: ez és ez ma még nincs. De dolgozunk érte, hogy holnap már legyen. És erre a munka a

Népi együttes Bulgáriában.

munkaberemelésnek is. Nem állítom, s ott sem akad, aki amellett kardoskodik, hogy akkor Bulgáriában már minden nagyon szépen és jól megy, ott mindenki elérte a csúcsot. De a tizenöt évvel ezelőtti élethez képest óriási a változás,

ütemű táncaikkal. A rock and roll csupán néhány bárban érvényéül. Oda is nyugati matrózok járnak...

A következő írás címe: A

TENGERÉSZNEK LELKE CSAK A TENGER.

5