Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
Hagyományok, amikre szükség van és amikre nincs Ami Tuzsér nak az alma, Ra- kamaznak a burgonya, az Milotá- nak a dió. A valamivel szebb házak, a jobb élet, mint a környező községekben, minden helyen abból lett, hogy egy-egy kultúrát igen magas fokra emeltek. Megtalálták a tájat legjobban kedvelő növényt, vagy gyümölcsöt. A milotaiak a diókultúrát tették naggyá. Január derekán Milota is szövetkezeti község lett. Féltésből, meg borúlátásból több szájból is hallottam: vajon mi lesz a híres milotai diósokkal? Nem vágják-e ki? Én is azt kérdeztem Török Gusztitól, az Űj Élet Termelő- szövetkezet elnökétől (az egész község ebben a szövetkezetben van). — Hároméves dió csemetéink vannak, legalább háromezer — volt a válasz. A diósok a község és a Tisza között terülnek el, de nem egybefüggően, hanem kis parcellákban, foghíjasán. Ezeknek a tisztásoknak és az egyes fahiányoknak a beültetésével mi már tavaly is 30 hold nagyüzemi dióst létesítettünk. Az idén újabb harminc holdat teszünk zárt telepítéssé. Egy egészséges fát k) nem vágunk. Nemcsak a föld, a vöröses tiszai öntés, hanem elsősorban az emberek nevelik itt a diófát. A milotaiak még a kilátástalan években is reménykedtek. A diófát a legtöbb ember nem magának ülteti, csak az utódok eszik annak gyümölcsét. Most kétszeres reménnyel ültetik, mert jól tudják, sem úri dézsma, sem egyházi tized abból már nem jár senkinek, övék lesz a gyümölcse is, nemcsak az árnyéka. A másik hagyomáuj, ami jó Kevesen tudják, hogy a dió mellett a babtermelésnek is hazája Milota és környéke. Különösen hagyománya van a karósbab termelésének. Nyári napokon, ha ismeretlen téved e vidékre, csodálkozással látja a másfél-kétméteres zöld sátrakat, amint sorakoznak a szántóföldön. Fiatai serdülők és öregek is könnyen bánnak a futó paszullyal, amiből holdanként a 10—12 ezer forin- rintos hozam csak közepes eredménynek számít. Tavaly 40 hold volt a községben, az idén ötven holdat termel a szövetkezet. Igaz, hogy az idén még apró parcellákban lesz a bab — 6—800 ölivei —, de az a fontos, hogy lesz, és több lesz, mint tavaly. Jelenleg karóval a szövetkezet nincs felszerelve, a vállalt területhez a tagok adják a napraforgókarót. Bodza és fűz ritkításából lesz már néhány ezer közös karó is, de a zöme még a háztájiból kerül ki. Nem kell hát félteni sem a diót, sem a babot — jó, sőt jobb kezekben van mind a kettő, mint korábban volt. Uagyomány, amit már bontogatnak Igen. Szószerint bontogatják. Ugyanis a jobbmódú községekben — ahol a? építkezési anyag könnyebben megkerült —, az volt a szokás, hogy a takarmánynak fedelet csináltak. Milotán is ott terpeszkedik minden tehetősebb portán a nagy deszkás csűr. Egy-egy ilyen épületben 5—6 köbméter faanyag, 3—400 cserép a tetején, könnyen megakad. Nagy kincset ér mind a kettő. Gondoltak egyet a termelőszövetkezet vezetői. Elmentek néhány olyan taghoz, akinek nagy, értékes csűrje van és megkérték, nem adná-e el a szövetkezetnek. Bállá Gábor portáján már csak a helye van a csűrnék. A hét elején Tóth Sándor építési brigádvezető, Török Endre az építési brigád tagja és a szövetkezet elnöke újabb két csűrt mértek fel. A két szakember felméri az anyag mennyiségét, megállapítja a minőséget és utána következik az alku. Járai Elek, és Nagy Bálint, mind a két tag felajánlották a szövetkezetnek megvételre a csűrt, csak még a családdal beszélik m«eg az értékét — mondták, amikor ott járt náluk a bizottság. A szövetkezet 5 ezertől 15—16 ezerig is ad egy- egy csűrért, attól függ, mennyi anyag van benne és milyen az állapota. Hasznos dolog ez a szövetkezetnek és annak a tagnak is, aki eladja épületét. Egy kilencven férőhelyes istálló anyagát így szedik össze Milotán. Nem kérnek az amúgy is kevés központi készletből. Jól jár a közösség azért is, mert így olcsóbban jut anyaghoz, viszont a szövetkezeti tag pedig pénzt kap olyan épületért, amire nincs már szüksége. Rizs és kacsatenyészet a Tolt semmihaszna legelőn Hagyomány az erdőháti községekben, hogy a határ tekintélyes része legelő. Ez nem is volna káros, ha ezen belterjesebb állat- tenyésztés folyna. Legelőre szukáé« van, de jobb legelőre és így kevesebb is elég lesz. A termést alig hozó legelők helyén 25—30 mázsa rizs termett a múlt évben is. A milotaiak ebben az esztendőben 150 holdon termelnek rizst és azt kombinálják kacsatenyésztéssel. A hagyományos aabtermelést mindinkább kiszorítja a kukorica. A szövetkezőt 170 holdon termel fővetésű kukoricát és a repce, valamint az őszi árpa tarlójába pedig 73 hold másodvetés lesz rövidtenyészidejű kukoricából. Hosszan lehetne még sorolni, hogy miben térnek el a régi hagyománytól, a sok közül már csak egyet említek. A kútágas ugyan megmarad, ha elromlik a motor, arra az időre, de különben tavasztól már nem karon emelik a vizet a kútból. Patronáló vállalatuk, a Kőolajipari Tröszt kétezer méter csőhálózatot fektet le a majorban, így a központ minden részén ott lesz a víz. Csak ki kell nyitni a csapot és víz csörgedez a maiteres gödörbe, a sertésvályúba, vagy éppen ahová kell. így állnak Milotán a hagyományokkal; van, amit megtart- tanak, továbbfejlesztenek és Van, ami már idejét múlja. Csikós Balázs. tő mellett, annak sorrendje szerint nem hanyagolják el a kevésbé döntő úgynevezett apróbb dód gokat sem. Legjelemzőbb az a tény, hogy maguk a pártonkívüliek is teljesen tisztában vannak vele, milyen fontos és nélkülözhetetlen a szövetkezetben a pártszervezet. Nem egyedülálló eset a tiszalöki, ahod a Petőfi termelőszövetkezet tagjai — valamennyien pártonkívüliek — felkeresték a községi pártbizottságot és kérték oldják meg valahogyan, hogy a Petőfi termelő- szövetkezetnek is legyen párt- szervezete. A becsületes párton- kívüli parasztemberek őszinte érzésekkel mondták el: mi lesz náluk pártszervezet nélkül, hogy fognak dűlőrejutni egy és más dolgokban? Végülis kivívták, hogy egyesüljenek a közeli Ha- ladás-sal, ahol életképes párt- szervezet működik. A párttitkár -választás is mai életünkre tá- illő esemény volt: pártonkívüliek, közöttük a Petőfiből átment parasztok kérték a felsőbb pártszerveket: Tóth István elvtárs legyen a párttitkár. Egyik biztatás az iménti egyöntetűség és mély demokratizmus arra, hogy az egységes -izi.- vetkezeti pártszervezete!: erejük és biztonságuk tudatában lássanak munkához. A szövetkezet segítésének kulcsa, a helyi emberek kezében van, s elvhez kell a falusi kommunistáknak a kedvet, lelkesítést és a személyes példát szolgáltatni. „Fentről” nem látják és nem is láthatják pontosan, mi foglalkoztatja a szövetkezeti község lakóit, csak ott helyben. Ott látják, müyen fejtörést okoz a szakemberhiány, az állatok elhelyezése, a takarmány biztosítása, a munkaszervezet kialakítása. Van gond és megoldani való elég. Szinte mindenütt jelentkezik a szakember- hiány, ám ezért is sokat tehetnek a pártszervezetek. Ismét egy tiszalöki példa: a község termelőszövetkezeteiben tíz fiatalember tanul középiskolában a szakemberhiány pótlására. Ehhez is köze van a pártszervezetnek és ahhoz is, hogy míg ezek az emberek elvégzik az iskolát és odaállhatnak új helyükre, addig se nélkülözzék a szakembereket. Még a járás egyik vezetőjét is meginvitálták fhagukhoz agronómusnak, valószínűleg nem is sikertelenül. Másutt önálló kezdeményezéssel megoldják a másik nagy gondot, bölcsődét, napközit létesítenek. Van tehát mire fordítani az erőt, és nem lenne helyes mindent „fentről” várni. Ha nem lett volna önálló és kezdeményező a kis 800 holdas tiszalöki Úttörő termelőszövetkezet, nem vállaltak volna jégvágást, szállítást, s most nem osztottak volna munkaegységenként 8 forint előleget. Lépten-nyomon haszonnal jár a pártszervezetek okos kezdeményezése és az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, szorgalmazása. Feltétlenül erkölcsi, anyagi,. de leginkább együttes haszonnal jár ez. Az önálló pártélet hangsúlyozása természetesen nem jelent valamilyen területenkívüliséget, és a központi irányítástól való elrugaszkodást, a demokratikus centralizmus semmibevevését. Sőt azt jelenti: így érvényesülnek igazában a fontos elvek és törekvések a párt gyakorlatában. Ezért nagyon fontos önálló életre serkenteni a már megalakult, vagy újjászervezett alapszervezeteket és sürgősen munkához látni, ahol még ez nem történt meg. Tapasztalatok igazolják; ott működnek jól a tömegszervezetek is, ahol a párt- szervezet létrehozásával egy- időben hozzáláttak életrekelté- sükhöz és példát meríthetnek a pártszervezetek bátor és kezdeményező erőfeszítéseiből. Tanulnak a traktorosok Vajai Gyula főmérnök személyesen ellenőrzi a Nyírbátori Gépállomáson folyó traktoros-nevelő munkát. Kóródi Károly szerelő nagy szakértelemmel és segítőkészséggel mutatja meg az UE—28 típusú legújabb gyártmányú első cs hátsó meghajtású erőgép kezelését. Különösen homokos, dombos területen előnyös és sokoldalúan használható ez új típusú gép, Hammel József felv. ÍNyírbogátoii pezseg az élet A nyírbogán Rákóczi Termelő- szövetkezetben befejeződött a leltározás. A három régi tsz istállóiba összehordták az állatokat: külön a birkákat, fejősteheneket, növendékmarhát és hízott sertést. Ahány ló a közös istállóba fért, oda hordták, a többi lovat a tagoknál helyezték el ideiglenesen. Hétfőn alakították ki az üzemegységeket: négy nagy egységet, élükön szakképzett üzemegység- vezetővel, brigádvezetővel és vezető agronómussal. A tsz birodalma 8500 hold, ahol megteremnek a legjövedelmezőbb növények: a dohány, cukorrépa, napraforgó, magkender, s jól jövedelmezhet a kertészet és a termő gyümölcsös is. A nyírbogátiak belterjes gazdaságukat akarják fejleszteni és főleg takarmányatermesztéssel szeretnének foglalkozni, hogy állat- tenyésztésüket továbbfejleszthessék. Nyírbogáton most pezseg az élet: az új belépők együtt dolgoznak a régi tagokkal és mindannyian készülnek a nagy tavaszi munkára. Saját erőből építkezik, megkezdte a tavaszi munkát a 2000 holdas tuzséri tsz Alig pár napja, hogy az almájáról híres Tuzsér termelőszövetkezeti község lett és ma már teljes lendülettel végzik a közös munkát. A községben két termelőszövetkezet működik. A régi, de most jelentősen felerősített „Béke Csillaga” és az újonnan alakult „Rákóczi”. Aránylag mindkét isz-ben hamar befejezték a leltározást és megkezdték a közös munkát. Megkezdődött a ai ümölcsfák metszése, kaparása és a trágyahordás. A „Rákóczi” Tsz, mivel nem rendelkezik megfelelő gazdasági helyiségekkel, elsőként ezek felépítését tűzte ki célul. Az épületeket nagyrészben saját erőből kívánják felépíteni, ezért megkezdték az erre a célra szolgáló szerszámfák kitermelését és feldolgozását. Ezzel egyidőben a többi munkát is végzik, mert van munkaerejük. A Rákóczi Tsz közös gazdasága mintegy 1327, a Béke Csillaga pedig 666 kát. hold földet tesz ki. ★ Az elmúlt hét végén ülést tartott Tuzsér termelőszövetkezeti község tanácsa. A község átalakulása óta ez. volt az első tanácsülés. A tanácsülés azzal foglalkozott,. hogy az új, megváltozott viszonyok között mik a tanácstagok teendői. Többek között elmondták. hogy most a legfontosabb feladat a községben működő két tsz megszilárdítása, a munka helyes megszervezése, megindítása és folyamatos végzése. Juhász János Kézimunka-szakkör Jól működő kézimunka-szakkör dolgozik Nyírvasváriban. Bodogán Julianna (a képen balról a második) sok találékonysággal és nagy szeretettel foglalkozik mintegy 40 hallgatójával. A képen Zempléni Zoltánnéval, Szakács Valival és Somogyi Marikával gyönyörködnek legújabb készítményeikben. Hammel József felvétele.
