Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
Egy sót, egy kenyeret enni Mirül Ir a Béke és Szocializmus? | í gr twtja a régi mondás: lia meg akarsz ismerni va’a- tót, egyél meg az asztaláról egy kiló sót. Vagyis huzamosan lakjál nála, szívjál vele egy levegőt, ismerd meg nemcsak a külső tulajdonságait, hanem a belsőket is. Ezután elmoruiíidtod; megismerted és ha megérdemli, karatéddá fogadhatod. Ez a kis elmélkedés jutott eszembe á falut járó népnevelőket, járási, városi, .negyei ve- Betöembereket látva. Semmi kétség, a falvak új vágányra állításában résztvevők nagyrésze a szó Szoros értelmében hetekig, hónapokig egy fedél alatt laknak a falusi emberekkel, megismerik őket személyszerint, esz (óznak gondjaikban, örömeikben. É6 ki nem tapasztalta, «»ennyire másképp látni innen, lentről sok mindent Hivatalos, Iámért fogadás helyett barátságosan elmerülni a beszélgetésbe, oeót ejteni és szót érteni az ország, a világ komoly dolgairól, és ezernyi hétköznapi apróságról. Megismerni százak és ezrek érzéseit gondolatait múltját, jelenét egész lelkivilágát megérteni elhatározásának, viselkedésének mozgatórugóit Vannak pártszervek vezetői, tanácsvezetők, hivatalok, intézmények, váL lalatok, üzemek főnökei, ' akik november—december óta élnek a íalusi emberek között, s egész életre szóló tapasztalatot szereztek emberismeretből, emberségből, sőt hivatalosabb nyelven tö- uaegkapcsolatból. Nem állítja és nem is áUít- hetja azonban közülük egy sem, hogy már elegendő időt töltött, ahogy mondják: „kint. az életben”. Nem. Kétségtelen a téli mozgalmas napokban, a szövetkezeti út egyengetése közben azaz és száz emberrel találkoztak, s folytattak eszmecseréket, száz és száz ember ismerte meg éket, hifii mondjuk meg őszintén, fég láttak falun ennyi vezető beosztású dolgozót maguk között, mint napjainkban. S ennek őszintén örültek út a falusi emberek, »agy többségük megértéssel fogadta a hozzá bekopogóka t. és kertelés nélkül kitárta minden titkát, véleményét a dolgok menetéről, a vezetésről. Aligha leket izgalmasabb és főleg tanulságosabb éietóskola vezetőknek, mint naponta véleményeket hallani a saját maga posztjának erényeiről és gyengéiről, sőt nem egyszer saját személyéről is. Két «Remükkel, győződtek meg arról a vezető emberek, milyenek voltak korábbi intézkedéseik, mi- gyen jó, vagy kevésbé jó hatást váltott ki az egyszerű em berekben. És jelentsük ki nerr megnyugtatásul, de való tény ként. — a vezetőket és a veze- tetteket rég fűzte ilyen közvet len viszony egymáshoz, mint < mezőgazdaság átszervezésénei napjaiban. Ismerek és mások i: ismernek, vezetőket, akik szószé rint: nem akartak visszajönn: a járási, vagy . megyei központjukba,' míg egyetlen kérdőjeles mondat, vagy bizonytalan kijelentés elhangzik a faluban, e hetekig járták a parasztcsaládokat. Nem egy helyen azokat i vezetőket választották meg a szövetkezet élére, akiket alaposai megismertek az átszervezés , ide je alatt, s maguk közé hívták Nem egy elvtáns kijelentette: t község átszervezése után is ott marad segíteni, még akkor Is ha nem őt bízzák meg a megszilárdítással. Sőt a tavaszon ét a nyáron is kimegy legalább he tenként egv napra, és segít. Többen a „falujukban” töltik a nyári szabadságot családjukkal, mások vasárnaponként látogatják meg a falusi, ismerősöket. Beszélgettem egy tiszadobi paraszttal, azt mondta: Megértjük mi az idők szavát, tessék meghinni. elhisszük mi, hogy akik nálunk jártak nem akarnak rossz útra vezetni bennünket, de mostmár azt kívánjuk, ezután is nyissák ránk az ajtót, ha nem is annyiszor, mint eddig, de mindig, ha valami bujkál a tejünkbe, ha egy kis segítségre, biztatásra van szükségünk... Beszélgettünk arról, milyen jő lenne, ha a „nagy napok” után is ennyi járási, községi, megyei vezetővel cserélhetnének véleményt a parasztok, ha nem következne nagy szünet e kialakult új barátságban. „Azt szeretnénk, ha ezután is egy sót, egy kenyeret ennének vei ü nie a vezetőink, s nemcsak hébe-hóba néznének be, hogy vagyunk, hanem minden időben”. S így igaz ez, így kell hogy legyen. Az ősz óta magasra futott a tömegkapcsolat grafikonja. Ezután sem szabad süllyednie, egyetlen fokkal sem. Páll Géza Gazdag tartalommal, változatos témákkal jelent meg a Béke és Szocializmus idei első száma. A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata 1960 küszöbén címmel értékeli az elmúlt esztendő lényeges nemzetközi jellegű eseményeit, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének alakulását, s végül felhívja a figyelmet: 1960-ban továbbra is az odadó harc, a népek határozott tömegmegmozdulásai vezethetnek a béke ügyének diadalához. Milyen olvasmányok találhatók még a folyóirat hasábjain? Thomas Wegener „A kapitalizmus dicsőítése” címmel írt cikket a Német Szociáldemokrata Párt új programjáról, s leleplezi a német szociáldemokrata vezetőket, a militarizmus híveit, Szocializmus és egyéniség címmel B. Rjurikov polemikus megjegyzéseit közli a folyóirat. „A jelenkori burzsoá filozófia tehetetlenségéről” Nyiko- láj Iribadzsakov, „A kommunista párt és a nemzeti érdekek” címmel IB Nérlund, az afrikai népek harcairól A. Iszkenderov írt értekezést. Tekintélyes összeállítás foglalkozik a kommunista és munkáspártok életével, az Eszmecsere rovatban pedig „A kommunista és munkáspártok harca a revizionizmus ellen” a Román Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Párttörténeti Intézet anyagát olvashatjuk. „Könyvekről és folyóiratokról”, valamint „Levelek és észrevételek” rovat, s az új könyvek ismertetője áll az olvasók rendelkezésére. A sajtó napja alkalmából Szerkesztőségünk tegnap a következő szövegű táviratot kapta: „Keletmagyarország Szerkesztőségének A magyar sajtó napja alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében őszinte jókívánságaimat küldöm a szerkesztőség valamennyi munkatársának. Ortutay Gyula.” Aki 10 éve „negyvenkilenemilliós vagyon“ gazdája Derék, szép szál ember Varga János. Meleg a nézése, a kézfogása meg erős. Sokan tisztelik és szeretik. A harminc éven aluliakat. fiamozza, az idősebbeket a keresztnevéh szólítva bácsizza. Az ifjaknak ő „János bácsi”, s a bácsiknak már csak „János fiam” marad. Mintha valameny- nyien egy rokonságban lennének. Azok. Munkásvérbeli a rokonságuk. Csak az irodisták hivataloskodnak a megszólításkor, de á tiszteletadás egyik részről sem kisebb annál, mint ahogy dukál. Tiszavasváriak dolgoznak vele. Ö is a község szülöttje. Az Alkaloida Vegyészeti gyár egyik legrégibb munkása. Fáradhatatfi munka, az ember, a tudomány a szavjet bélyegeken Sikere van a nyíregyházi kiállításnak Múlt év november 13-án nyílt meg Budapesten a HL Szovjet Bélyegkiállítás, november 23-án pedig Moszkvában az I. Magyar Bélyegkiállítás. A két ország pos- Saügyi szerveinek rendezésében lezajlott kiállítások a két nép barátságának további elmélyítését és kölcsönös megismerését ecolgálták. A múlt évben Budapesten kiállított szovjet kiállítási anyagot most Nyíregyházán láthatjuk viszont A rendkívül látványos és reprezentatív kiállítást a Jósa András múzeum kiállítási termedben Király Zsuzsanna, a Debreceni Postaigazgatóság vezetője nyitotta meg január 28-án délután 16 órakor. A kiállítás február 4-ig tekinthető meg. és ezen időtartam alatt a kiállítás színhelyén postahivatal is működik, amely alkalmi bélyegzőt használ ób szovjet és magyar bélyegeket is árusít. A kiállításon 50 tablón láthatjuk az 1921-től 1959-ig a Szovjetunióban kiadott bélyegsorozatokat. A történelemben először a Szovjetunió postabélyegzőin jelentek meg az egyszerű emberek, munkások, parasztok és a vöröskatonák képei. A szovjet bélyegen kapott először helyet a munka különböző ábrázolása. A kiállításon láthatunk oiyan 1921- ben nyomott bélyegeket, amelyeket az akkori viszonyok melleit még cigarettapapírra nyomtak, de láthatjuk már azokat a sok árnyalatú művészi bélyegeket is. amelyek a szovjet űrhajózás legújabb sikereit hirdetik. Ezek a bélyegek végig követik a szovjet élet minden küzdelmét, a szocializmus építésének minden szakaszát. Ez a bólyegiualiítás hű tükre a Szovjetunió történelmi fejlődésének a kultúra, a tudomány és a gazdasági élet minden vívmányának. Magyarországon óriási az érdeklődés a szovje belyegek iránt és hisszük, hogy ez a kiállítás még csak fokozni fogja gyu.i-[ tőink szenvedélyét és szefeietcl. lan. Szilárd híve a munkás-hatalomnak. Munkásőr. A vörös csillag ott fénylik a sapkáján, a munkától, harctól barázdált mun- káshomloká fölött. „Élmunkás” jelvényt kapott a gyárban 1948-ban. Négy év múlva a „Magyar Népköztársaság Érdemérem” arany fokozatával tüntették ki. 1959-ben „Szocialista Munkáért Érdemérmet” kapott. Ezek épp olyan drágák neki, mint az a szép ezüst cigaretták doboz, amibe azt vésették be a gyár dolgozói, barátai, hogy „Tiz éves munkád emlékére. 1950—1960”. Könnyű ma ezeket egyszerű szavakkal felsorolni, de nem volt ilyen könnyű és egyszerű Varga János életútja, mely idáig vezetett. Küzdelmektől, harcoktól emlékezetes. ö volt az ötödik gyerek a családban. Szülei két hold földdel rendelkező parasztok voltak. Az ötödik gyereket középiskolába akarta küldeni a tanítója. Sírt a fiú, mert szüleinek nem tellett a tandíjra, és akkor is sírt, amikor hentességet sem tanulhatott, mert a tanításért évente három mázsa búzát kért a mester. A kőművesmesterséget tanulta ki, mert itt a kosztját megkereshette. Ezelőtt 30 évvel kapta meg a segédlevelet. Aztán megtudta azt is, hogy mit jelent munkanélkülinek lenni. Kabay János a híres vegyészfeltaláló adott neki munkát az általa alapított gyárban. Még állnak az oszlopok, megvannak az épületek, amiket az egykori kőműves segéd keze épített Szorgalmas, pontos munkás volt Kabay1 felfigyelt rá. Hívta, hogy legyen a gyár munkása. S itt kezdődött el a szorgalmas ifjú felfelé ívelő pályája. A híres vegyészfeltaláló hamarosan magához vette a laboratóriumba. Tanította. Pár év múlva csoportvezető lett, s egész felszabadulásig az volt. 1944-beii tíztagú termelési bizottságot alakított a gyárban, s ennek ő is tagja volt. Szovjet katonáknak gyártották a gyógyszert. Aztán mikor 1945-ben a szovjefek átadták a gyárat, hogy most már dolgozzanak , tovább maguknak, a részvényesek mozgolódni kezdtek. A Hitelbank Balogh Péterrel az élen rátette kezét a gyárra. Abban az időben üzembizottsagi elnökhelyettesi volt Varga János. Szembeszállt a részvényesekkel, akik 1947-ben Kaposvárra akarták vinni a gyárat, A Gazdasági Tanácsnál és a minisztériumban valóságos közelharcot vívott, míg kiverőkedte a dolgozóknak az elmaradt fizetést, a további munkát, a gyárat Küldöttséggel ment később az Iparügyi Miniszter umba, a munkások nevében kérni á gyár államosítását. Három napi várás után riadt elutasítás volt a válasz. Később mégis a munkásoké lett a gyár. S a régi gondok helyébe újak jöttek. A küzdelem már a gyár bővítéséért, a több termelésért folyt. Varga János, mint párttitkár dolgozott ekkor, aztán váratlan nehéz feladattal bízták meg, igazgatónak nevezték ki. Hat elemi alappal nem volt könnyű vezetni. Tanulni kezdett. Jelentkezett a Vörös Akadémiára és 1954-re megszerezte a dip- j lomát. Hősiesség volt tőle ez a' gyárigazgatói gondok mellétt. Erről a tiz évről á gyárigazga- tői évekről külön fejezeteket lehetne írni, de ehelyett csak néhány számadatot: a gyár 9 millió forintos állóvagyona ma már 49 millió forint. Több mint negyven országnak szállít mákgubóból készült gyógyszereket. A fejlődést megzavarta az ellenforradalom. Legelőször a munkásigazgatót váltották le a hő- zöngők. Ott voltam, amikor az úgynevezett munkástanács minden dmökratizmust felrúgva kimondta leváltását. Műszaki vezetőnek osztották be. Az ellenforradalomban hatalom- rakerülők a gyár létszámát és térmelését akarták csökkenteni. Pünkösdi királyság volt uralmuk. A munkások visszakövetelték Varga Jánost az igazgatói tisztségbe. Hitet tettek népi államrendünk mellett. Azzal is hitet tettek, hogy már 1957-ben az éves tervet 112 százalékra teljesítették és az önköltséget 16 százalékkal csökkentették, s ebben az évben érték el a, legnagyobb csúcsot az exportszállításban. A gyár dolgozói szeretettel, barátsággá], virággal köszöntöttek Varga Jánost, a tíz évi igazgatói munkássága alkalmából. O A Vásárosnaményi tervek Naménynak, „Bereg fővárosá- sár.ak” titkai után kutattunk a közelmúlt napokban. Mivel lesz gazdagabb a járási székhely, milyen új létesítmények épülnek, melyik utcát, teret hozzák rendbe az ezerkilencszázhatvanas év folyamán? A Községi Tanács ebben az évben különösen a közlekedési utak karbantartását, járdák építését tűzte ki féladatáül, olyan dolgokat, melyek közvetlenül érintik a lakosságot. : Bővül a kórház Az egész járás szempontjából nagy fontosságú esemény nek számít, hogy ez év folyamán mintegy százezer forintos költséggel bővítik, illetve korszerűsítik a járási kórházat. Bővítik a sebészetet és a szülőotthont, valamint állandó csatornahálózatot építenek a kórház számára. A másik fontosabb, pontosabban nagyobb összeget igényló beruházás a községi tűzoltászertár építése lesz, melyet garázzsal, irodával éa előadóteremmel építenek, mintegy kétszázezer forintos költséggel. Érdemes megemlíteni, hogy a Táncsics utcai óvodát is bővítik ez évben egy tanteremmel. Utcák karbantartás« Mint már említettük, igen nagy gondot fordítanak az utcák, utak rendbehozására. Járdaépítésre kerül sor rövidesen a Horgász, a Kossuth utca és a Rákóczi út egy részén, valamint a Szőlőskert nevű rész két utcáján. Felújítják a Hősök terén lévő mélyfúrású közkutat. És bővítik a község villanyhálózatát is. Ebben az évben a villamoshálózatba bekapcsolják az Ifjúság, a Horgász, a S^ort és a Táncsics Mihály Utcákat, s a községben tizennégy utcai közvilágítási lámpát hely.z- nek el, a világítás javítására. Ha már világításról van szó, meg, kell említeni, hogy a TIT ASZ az év folyamán trafóállomást szándékozik építeni Naményban, s felújítja a község vezetékeit is. Másik ilyen „vendágberuházáe- ként” meg kell említeni, hogy a Közúti Igazgatóság bitumentárolót épít az iparvágány mellé, a közutak karbantartására. Tervek születtek arra is, hogy amennyiben a község helyet tudna. biztosítani, az . illetékes szár- vek egy KlOSZ-székházat, illetve egy autóbuszállomást építenének Naményban. Különösen az utóbbira lenne nagy szükség Ezek szerepelnek a raményl „gyarapodásban” ez év folyamán. A Községi Tanács az év folyamán összesen ötszázhetvenötezer forintot fordít Vásáros naménv fejlesztésére. *
