Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

r XVII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Ara 53 fillér I960. FEBRUÁR 2, KEDD Tudósítóink jelentik a termelőszövetkezetek életéből I'elc magtár várta az új belépőket mellett szívvel csinálják mun­kájukat. Igazságosan vezette*, kinek milyen volt a munkája, olyan lett a bére. Szép pénz munkaegységenként a negyven forint, de azt is meg kell említeni, ahogyan a közös maradt Nem osztattuk szét a jövedelmet, hanem jócskán ma­radt bent is. Tele kamra, szép jószágállomány és nagy takar­mánykazlak várják az új belé­pőket. A napokban tettük mérlegre a* elmúlt esztendő munkáját — kezdi levelét Jónaí József csá­szárszállási tsz-levelezőnk — és ez a mérlegelés azt mutatta, hogy jól dolgoztunk. Eredménye­sen zárta az esztendőt a növény- termelés és az állattenyésztés is. Est mi sem bizonyítja jobban, mint « 40 forintos munkaegység. A vezetés megfelelő szakemberek kezébe került, akik a hozzáértés . Va első lépések Koesordou Sáfár László kocsordi levele­zőnk az új útra lépett Közösség első tetteiről ad hírt. Január 26-án háromszáz küldött képvi­selte a község dolgozóit azon a falugyűlésen, ahol elhatározták, hogy az egész község egy terme­lőszövetkezetbe tömörül. Megvá­lasztották a vezetőséget, elnök­nek Jakab C. Mátyást, két el­nökhelyettesnek pedig Jakab Miklóst és Szalacsi Lajost vá­lasztották. A vezetőség többi tag­ja is mind olyan dolgozó paraszt, aki az egész községben megbe­csülésnek örvend. Már az első vezetőségi ülésen érezni lehetett azt a nagy fele­lősséget, ahogy a tervekről, a község jövőjéről beszéltek. Min­dem remény megvan arra, hogy a közel hétezer holdas termelő- szövetkezet jó eredményeket er el, a vezetés jó kezekbe került. Leg jövedelmezőbb fizemág az állattenyésztés volt Csahóiéról Péter László köl-1 kezet zárszámadásáról. Megírja, dött tudósítást a termelőszövet-1 hogy a növénytermelésben is túlteljesítették a terveiket, de a legeredményesebb üzemág az állattenyésztés volt. Százhuszonhét darab hízott ser­tés eladásával 180 ezer forinthoz jutottak, hízott marháért 190 000 forintot kaptak, pecsenye bá­rányért, ürüért és a gyapjúért több, mint 120 ezer forintot vet­tek fel, 40 ezer forint áru tejet is eladtak. Elsősorban ezek a té­telek járultak hozzá, hogy mun­kaegységenként 29,75 forintot tudtak fizetni. Ahhoz, hogy még szebb jövedelemre tegyenek szert, tovább kell növelni az állattenyésztési, erre van is ter­vük. A közgyűlésen nemcsak a munkára osztottak, hanem a be­vitt föld után is részesültek a tagok 25 ezer forintot osztottak ki föld járadék címén. A jobb minőségű munkát is jutalmazták. Tengeriből 150, napraforgóból !>e- dig 52 mázsát osztottak ki pré­miumként. Tekzos Sándor 10, Domán Bertalan 9, Tőkei Beita- Lan pedig 7,50 mázasa terményt vittek haza jó munkájuk jutal­mául, mint prémiumot. 99Megmozdult44 a föld Nagyeeneden is Büszike rátarti község, emléke­zetünkben különösen elevenen ják, hogy lehetséges jobb, szi­lárdabb alap is. Vagyis: össze­Erre aztán kellett is a népne­velő segítsége, a kérdések özö­éi még ma is az a szörnyű, úri kapzsiság, amikor az ország egyik legmegrögzöttebb arisz­tokratája, Károlyi Gyula önké­nyesen rabolta el a község egyik ősi jussát képző határrészt... De eljött az idő, amikor a község dolgozói ismét maguké­nak mondhatták jogos örökségü­ket. A maguk emberei lettek, és az új mában mindegyre szé­pülő életüket egyengethetik. És valóban, nagyszerű tud lenni ez az új élet. Egyetlen évtized alatt annyi mindent ad, mint azelőtt akár egy teljes évszázad! Jó hát a ma, és teljes erről az elismerés. Hanem hogy le­gyen a holnap, a holnapután? Mert a fejlődésben nincs megál­lás. A megszeretett élet újabb és újabb igényeket támaszt, ami­nek szüntelenül növekvő kielé­gítését a mai alapról, dirib-da- rab földecskéken való gazdálko­dással lehet-e biztosítani? A té­nyek azt igazolják, azt javasol­adva az erőt, a tudást az aka­ratot — és így tovább. Amikor a népnevelők ennek az új és biztosabb lehetőségnek a szószólóiként útra kívánkoztak indulni a községben, feltették a kérdést: megértik-e őket azecse- diek? A kérdés nem volt alap­talan, hiszen ez a község min­dig nagy súlyt fektetett arra, hogy tetteire, akaratára a kör­nyék, sőt akár az egész megye figyelmét felhívja. Hanem ez- esetben majdnem, hogy nem si­került ezt tennie. Ez egyszer a szomszédos községek bátran ha­tározottan léptek eléje. De itt van ez a szó, hogy majdnem. Mert a pártkongresszus határo­zata, a kormány sorozatos jó­szándékú javaslata hamarabb érkezett Ecsedre, mint maguk a népnevelők. Csakhát azt tartják errefelé az emberek: alaposan kell gondolkodni mindenen. Csakis az az igazi, tartalmas és időt álló, amit teljes meggyőző­déssel alá lehet húzni, illetve aláírással szentesíteni. Kitiinfelesek a magyar sajtó napja alkalmából Az Országház Munkácsy termé­ben hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket nyúj­tottak át, A kitüntetések átadásánál je­len volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának veze­tője. A kormánykitüntetésekei Kris­tóf István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára, nyúj­totta át.' Kirándulás Az IBUSZ kétnapos kirándulást szervezett február harmadi-, kán és negyedikén Bugacra száz­hatvan forintos részvételi dl., mellett. nének magyarázata, amiből az jött ki, hogy egyszer csak — az elhatározásolt nyomán — „meg­mozdult” a föld Nagyecseden is. Idézőjelben, hogy megmoz­dult, mert tulajdonképpen arról van szó, hogy gazdáik holnap még könnyebben, jobban akar­nak élni a mánál... Elhatározásban az elsők között vannak Szállási László megyei, Sarkadi Gyula járási tanácsta­gok, és Bulváki Sándor a ltözsé- j gi tanács végrehajtó bizottsága- j nak tagja, valamint 20. községi j tanácstag. Aztán a legtekinté- j Ívesebb volt egyéni gazdák i egész, sora is aláírta már a sző- | vetkezeti útra lépest biztosító j belépési nyilatkozatot. Olyan is, i mint például Hunyadi László, I aki 20 holddal tágította a közös paraszti gazdálkodás területét. Vasárnap délre a községben, mintegy 300 család 1800 holddal lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. De ezt az eredményt még csak egy másodpercre sem lehet rögzíteni Folyamatosan, megállás nékiil növekszik az tovább, és könnyen lehetséges, hogy mire e híradásról tudomást szerez a megye, az országakkor- ra már készíteni is kell a táb­lát, amely az egész község egy- j akaratú előrelépését hirdeti. És j erre a tettére, elhatározására csak úgy, vagy talán mégjobban j j büszke, rátarti lehet ez a nagy község, mint amilyennek eddig | is ismerték. Tekintélyén tehát nem • csík 'csorba. S ami a leg­fontosabb: az idő szavától, kö­vetelményétől sem marad el. A mába okosan, jólmegfontoltan vethetik el a reménység magvát, amiből a még szebb, még tel­jesebb megelégedés holnapja fog kiterebélyesedni. — ab — (Foto: Hammel.) A harmatit« szövetkezeti járás a vásárosnaméayí L jalib szövetkezeti Itö/NÓgek : Tuí*|>h, Aagykáiió és Máuciok Szaímár után liereg is szövetke­zeti terület lett. A vásárost am.:- nyi járás nünd a harmincegy- köz­ségében győzedelmeskedett az új. A járás legnagyobb közegében, a nyolc és félezer holdas T árpán Esze Tamás unokái Bajcsy-Zsi- linszky Endre harcos parasztjai szakítottak a kisparcellás gazdál­kodással, szövetkezetbe tömörült az egész község. Évek óta nagy- munka folyik már a beregi falvakban, hogy megjavítsák az állattenyésztést. Most új erőre kaphat ez a munka, hiszen a nagyüzemben minden feltétele meglesz annak, hogy a beregi lájfajta mielőbb kialakul­jon. új diósokat, szilvásokat kié­píthetnék Tarpától Lónyaig, vé­gig a kanyargós árterületen. Tegnap jelentették N’agykaJ lo­ból, hagy a tizenkilencezer holdas határ szintén a szövetkezeti terü­letet szaporítja. Ünnepélyesen ma délelőtt tűzik ki a szövetkezett táblát, hogy hirdessék az arra já­róknak: Nagy kalló dolgozó par- rasztsága is az új utat választotta. Kisvárdáról is örömhírt közöl­tek, a járás felső központja. Mán- dók is a szövetkezeti útra lépett, A szövetkezeti községgé alakulás ünnepélyét már tegnap meg te tartották. Átadták a forgalomnak a jánkmajtisi kisvasút Fii lesd és Kölese között megépült szakaszát Kedves ünnepség volt szomba­ton délben Kölese termelőszövet­kezeti községben. A jánkmajtisi gazdasági kisvasút újabb négy- kilométeres szakaszát avatták, amely Fülesd és Kölese között épült meg. Ezzel tovább javultak a közlekedési viszonyok ezen a vidéken. Jelentősége szinte fel- becsülhetetln. KÖzvtlenül vagy közvetve most már nyolc-tíz köz­séget kapcsol be a vasúti forga­lomba. Megjavul a személyszál­lítás, s ami nem kevésbé fontos, a teherszállítás lehetőségei is korlátlanok. Lehetővé válik itt is olyan nagy tömeget adó, jól jövedelmező növénykultúrák ter­mesztése — cukorrépa, kender, stb — amellyel eddig főként a szállítási nehézségek miatt nem, vagy csak kismértékben foglal­koztak. Ezen a napon adták át rendel­tetésének Jánkmjatison a kis­vasút első komolyabb magas épít­ményét, a szolgálati szobával, pi­henővel, fürdőszobával, műhelyek­kel éá beépített cserépkályhákkal ellátott felvételi épületet és ko­csiszínt is. Ez utóbbiban egyszer re hat motor fér el, s a tágas, fűthető helyiségben végezhetik ezentúl a karbantartást és kisebb javításokat. Az átadásra sokan gyűltek össze Köleséről, s ott voltak a kör­nyező falvak, Tiszabecs, Milota, Fülesd, Turlstvándi, Tiszacsécse, Szatrnárcsake és más szövetkezeti községek küldöttei, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal, az Űt és Vasútttervező Vállalat képviselői. És mintha még az idő is kedvezni akart volna, mire a küldöttség különvonata befutott, a nap is előbújt a hófelhők mögül és szépen sütött le az ünneplő tö­megre és a falu lakó állal felállí­tott díszkapura, amelyen ez a fel­írás volt: „Köszönjük a pártnak és kormányunknak a kisvasutat”, Ottörő kisleány virágot nyúj­tott át a küldöttség vezetőjének, majd Hernáczki Ferénc kölesei tanácselnök köszöntötte a megje­lenteket Ezután Pánti Béla, a Gazdasági Kisvasút igazgatója mondta el avató beszédét. Utalt arra, hogy államunk nagy erőfe­szítéseket tesz a közlekedés meg­javításáért, korszerűsítéséért. így került sor 1956-ban a Felső Tisza- vidéki Kisvasút építésére is. Ed­dig 18 kilométeres szakasz készült el. Ebből egy négy kilométeres oldaláig vezet a Csahold Állami Gazdaságba. Építésére 31 000 000 forintot költöttek. Szemléltetés­ként nem lényegtelen megjegyez­ni. hogy ebből az összegből kb. kétszáz családi házat le­hetne felépíteni. Befejezésül kö­szönetét mondott a párt, a ta­nácsi szerveknek támogatásukért, az építőknek lelkes munkájukért. Utána Hernáczki Ferenc tanács­elnök mondott köszönetét a kis­vasúiért?, amely megkönnyíti és meggyorsítja majd áruik értéke­sítését. Elmondotta, úgy tekintik, mint össznépi tulajdont, amely­nek berendezéseire is vigyáznak, mint sajátjukra. Beszámolt arról, hogy Kölese község dolgozó pa­rasztjai is szakítottak a régi és ósdi gazdálkodással, valameny- nyien az új. szövetkezeti utat vá­lasztották. A gazdasági kisvasút igazgatója átvágta a szalagot, s a szerelvény, amelyet addigra már valósággal „.megszállt” a vidám gyermek»" - reg, a jelenlévők nagy érdeklő­dése közepette áthaladt a dísz­kapun. Ezzel megindult a aae- mély- és teherszállítás KóJcae as jáokmajtis között. H. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom