Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-10 / 8. szám
1960: Afrika nagy éve Fontos látogatások Nem kell nagyon messzire visz- azaJapoanunk az újságok vagy folyóiratok régebbi, bekötött évfolyamaiban, hogy rábukkanjunk arra az időszakra, mikor uralkodók, a főnemesség képviselői, vezető államférfiak főleg csak elefánt-, vagy oroezlánvadászat céljából kérésiéit fel a fekete földrészt. Ugyanezen folyóiratok oldalain ezután megláthatjuk őfelségét két felállított elefántagyar között lefényképezve, vagy lord x-et, amint éppen egy lelőtt kafferbivaly hátára helyezi a lábát. Az idézett lapokból ezentúl megtudhatjuk a vadászat időtartamát, melynek utolsó napja rendszerint egybeesett őfelsége vagy lord x hazautazásának időpontjával. Boldog időí^ak volt ez. mikor úgy látszott, hogy őfelsége, lord x, vagy sir y, Afrikát kime- 'ít.hetetlen nyersanyagforrásaival szilárdan a kezében tartja, s a felmerülő problémák megoldására elegendők a gyarmati kormányzók és a klasszikus gyarmatosítás módszerei: a szöges drótkerítés, a korbács és az akasztófa. Az idők azonban változnak, s ha az afrikai vadászat még rejt is magában bizonyos izgalmakat e sportág kedvelői számára, Afrikát már nem ez jellemzi alapvetően. Az egész világon megmutatkozó fejlődés most rohamléptekkel tör utat magának ezen a déli kontinensen is, mintha évszázadok mulasztásét kívánná rövid idő alatt behozni. Ez a fejlődés tükröződik vissza abban is, hogy vezető államférfiak mind sűrűbben keresik fel birodalmuk afrikai területeit — nem bízva már eléggé a kormányzókban — vagy éppen tiszteletüket teszik a már önállósult országokban. Ezeknek, az utazásoknak azonban már nem a vadászat, hanem fontos tárgyalások lebonyolítása a fő célja. A tiszteletteljes fogadás sajátos megnyilvánulásait tapasztalhatjuk akkor is, amikor ezeknek az önállósult afrikai országoknak a feketebőrű vezetői tesznek látogatást a fehér emberek világában. Meglepő módon még azokban az országokban sem mellőzhetik ezt a tiszteletet, ahol egyébként a faji megkülönböztetés eléggé el nem ítélhető szokása dívik egyébként. De Gaulle és Eisenhower afrikai látogatása után most Macmillan utazza végig a brit birodalom afrikai országait. Ban- douin belga királynak is sürgős tennivalói akadtak Kongóban a választások után, s nem lehet jelentéktelennek minősíteni az ENSZ-főtitkár öt hetesre tervezett afrikai útját sem. Marokkó, Tunézia, Libia, Szudán, Abesszínia, Libéria, Ghana és Guinea mellett, 1960-ban legalább újabb négy, a függetlenségét elnyerő afrikai állam foglalja el helyét az ENSZ-ben: Francia-Kamerun, Francia-Togo, Nigéria és Olasz-Szomália, A négy közül a legjelentékenyebb Nigéria, mely brit gyarmat és védnökség Nyugat-Afri- fcában. 996 600 négyzetkilométer területen harminchárom és félmillió lakos él. Öt szövetségi részből áll: közigazgatásilag hozzátartozik Brií-Kamerun ENSZ gyámság is. Nigéria Afrika legnépesebb országa. Francia-Kamerunban — a szabadságát idén elnyerő másik országban — már megkezdődtek a függetlenségi ünnepségek, de harcik is az ország teljes és tényleges szabadságáért. Francia-Ka- rnerun Közép-Afrikában terül el 437 000 négyzetkilométer területen. Lakosainak száma három millió 187 ezer fő. Togo, mely szintén ez évben lép a független országok sorába, a francia-unió autonom köztársasága ENSZ gyámság alatt. Nyugat-Afrikában helyezkedik el ötvenezer négyzetkilométer területen. Lakosainak száma: egymillió nyolcvanötezer fő. A szabadság útjára lépő Olasz- Szomália. Kelet-Afrikában fekvő ENSZ gyámsági terület, olasz védnökség alatt. Lakossága: egymillió 280 ezer fő. Mivel 1960-ban Ciprus is elnyeri függetlenségét, az ENSZ tagállamok száma, a négy afrikai országgal és Ciprussal 87-re emelkedik majd. Ma még nem lehet pontos adatokkal szolgálni arról, hogy mit hoznak az elkövetkező évek, de azt hisszük, nem esünk a felelőtlen jósolgatás súlyos bűnébe, mikor azt mondjuk, hogy az ENSZ a százás taglétszámot nyilvánvalóan újabb függetlenné váló afrikai országok felvételével közelíti majd meg. 1960 elején Párizsban tárgyalások kezdődnek a Mali Föderáció (Francia-Szudán és Szenegál) függetlenségéről. Ha ez sikerre vezet, akkor maga után vonhatja Elefántcsontpart és Madagaszkár függetlenségi mozgalmának erősödését és esetlegesen az önállóság elnyerését. Az angol gyarmatok közül Tanganyika például 1960 végére önrendelkezési jogot kap, s várható, hogy kivívja majd függetlenségét is. Az afrikai országok szabadságáért folytatott harcának eredményeként olyan helyzet állhat elő néhány év múlva az ENSZ- ben, hogy a gyarmatosítás elleni országok kétharmados többséggel rendelkezhetnek a szavazásnál. Ez pedig igen sajátos alapot ad na. Például egy algériai vitához — ha ugyan akkor szükség lesz még egyáltalán algériai vitára. Akik meg akarják állítani az időt A függetlenség elnyerését, jelentő fejlődés megakadályozása mind kevéssé sikerült a gyarmatosítás már említett klasszikus eszközeivel. A nyasszaföldi koncentrációs táborok szöges drótjai tétlenségre és szenvedésre kárhoztatják az afrikai függetlenség számos harcosát, azonban a kolo- nializmus mégis lépésről lépésre szorul vissza és számolódik fel a fekete kontinensen. Vannak azonban a koncentrációs táboroknál kifinomultabb eszközök is a fejlődés folyamatának késleltetésére és akadályozására. sokról Franciaországot óe Kanadát is tájékoztatták. A tárgyalások célja nyilvánvalóan az volt, hogy kiküszöböljék az olyan vetélkedéseket egymás afrikai politikájából, amik esetleg a függetlenségi mozgalmak malmára hajthatnák a vizet. A tárgyalások „nemhivatalos”’ jellegének magyarázatát viszont ott kell keresni, hogy Amerikának, mely a függetlenség ügyének „támogatója” szerepében tetszeleg, bizonyos nehézségeket okozhat, hogy „hírbe kerül” a gyarmatosítás klasszikus megtestesítőivei, az angolokkal. Persze a tárgyalások valóságos jellegén ez mitsem változtat. Nem kisebb előszeretettel folyik az előbbiekben vázolt célok érdekében — különösen az Egye- sült Államok imperialista körei részéről — bizonyos „konzervatív afrikai politikusok” támogatása, kiknek az volna a feladatuk, hogy saját népeik érdekeit elárulva, most már új módon biztosítsák a régi gyarmatosítók számára Afrika nyersanyagforrásait, piacait és stratégiai bázisait. Az afrikai népeknek ezért meg kell harcolniak teljes függetlenségükért, saját „konzervatív politikusaikkal”, saját reakciós erőikkel szemben is. Éppen ezt tükrözi most' a kameruni népi unió harca Kamerun teljes függetlenségéért, amit bizonyos kameruni vezetők éppen a francia katonaság segítségével akarnak letörni. Nagy átalakulások korát éljük és az emberi társadalom fejlődésének az atomerő igába hajtása, a Hold elérése mellett, olyan nem lebecsülendő mércéje is van, mint az afrikai népek fokozatos felszabadulása a gyarmati járom alól. Halá»% Jóxaef. a MEDOSZ főtitkára a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzetének javulásáról 1959-ben mélyreható változások történtek a magyar mező- gazdaság szerkezetében. Szervezetileg ás gazdaságilag megerősödtek, számszerűen tovább fejlődtek a szocialista nagyüzemek. Mind az állattenyésztésben, mind pedig a növénytermesztésben ki- terjedtebben hasznosították a korszerű termelési módszereket: a hozamok számottevően meghaladták az elmúlt évek legjobb eredményeit. A termelés általános színvonalának emelkedése közvetlenül hatott a mezőgazdasági dolgozók szociális helyzetének javulására. Mint Halász József, a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott, mindezek megvalósulását nagymértékben segítette a mezőgazdasági dolgozók körében a párt hetedik kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny. A mezőgazdaság állami szektoraiban a terveket általában túlteljesítették. Az állami üzemek, — állami gazdaságok, gépállomások, erdőgazdaságok, stb. — több mint 300 millió forint értékű eredményjavulást értek cl az elmúlt évhez viszonyítva. Ha ehhez hozzáadjuk a termelő- szövetkezetek több mint 250 millió forint értékű eredményjavulását, láthatjuk, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek egy éven belül több mint fél mii* A drótnélküli távíró jelzése Nyírgelsének Ilyen például az az elgondolás, hogy az imperialista hatalmak szüntessék meg az egymás közötti vetélkedést és ássák el a csatabárdot, amikor az afrikai gyarmati területekről van szó és próbáljanak segítséget nyújtani egymásnak a függetlenségi mozgalmak letörésében. Múlt év novemberében — mint a Chicago Sun című lap írja — az Egyesült Államok és Anglia kormánya „nemhivatalos” tárgyalásokat folytatott külügyminiszteri szinten, hogy összeegyeztessék a Szaharától délre eső Afrikára vonatkozó terveiket. A tárgyaláValami különös drótnélküli távíróról beszélnek a Parasztemberek megyeszerte. Legutóbb Nyírgelsén fogtálé a jelzéseit. Drótnélküli távíró, mely másodpercek alatt röpíti a hírt köaségről-községre. És ezek a hírek lázba hozzák az embereket, sürgetik gondolkodásukat. Persze, hogy falusi humor a drótnélküli távíró meséje, any- nyi igaz belőle csupán, hogy soha nem száguldott ilyen gyorsan a hír faluról-falura, hol hányán és kik léptek a közös gazdálkodás előszobájába. Nyírgelsén is így van ez; alig tette le a tollat Nyírbogáton Barna István 12 holdas, idős Bécsi Gábor 19 holdas paraszt, máris tudták Gelsén. Működésbe lépett a drótnélküli táviró. Es van is ennek némi haszna. Gelsén például igen a körmére égett az új útra lépés előkészítése a községi pártszervezetnek. A bogáti hírek és más községekből fújdogáló szelek egyik percről a másikra rádöbbentették a gelsei kommunistákat. a falu vezetőit komoly felelősségükre. Bizony nem sokat a csináltak eddig, hogy Gelse se maradjon el a többi községektől. Maga a pártszervezet titkára, D. Tóth György elvtárs is úgy ítéli meg a helyzetet: „a magunk erejéből nem telik nagyobb mozgolódásra, csak a megyei népnevelők segíthetnek”. Meglepő érvelés ez. Némi tehetetlenségre, az önbizalom hiányára, s talán tétlenségre is utal. Sajnos, nemcsak a pártszervezet titkára, hanem a kommunisták egy része is tartja ezt, s nem tud elindulni, nem tudja, hogyan közelítse meg a sarkalatos problémát. Nem gondolkoznak érveken, nem keresik az utat a parasztok megnyerésére. Sőt, a saját maguk fejében se teremtettek rendet, s titkártól az egyszerű párttagig, kívül vannak, még a szövetkezeten. Mindig másnapra halogatják az elhatározást, sőt, egyikük-másikuk, mint Sándor Imre is, nemrég vett szekeret és erősen gazdálkodik. A gelsei kommunisták egyrésze alkudozik, elfeledkezik a párt kongresszusi figyelmeztetéséről: „Ha valaki egyet ért a párt politikájával, akkor értsen egyet annak egészével és cselekedjéli aszerint”. Nem elégedhetünk meg félmegoldásokkal. Nagy Mihály például belépett a szövetkezetbe, de az abból állt, hogy „leadta” a földjét, — úgymond megszabadult tőle — és maradt a helyén hivatalsegédnek. Dolgozni nem dolgozott benne. És most azt mondja, ő már lépett egyet, lépjen a többi is. Ugyancsak egymásra várnak a többiek 's: »ha a titkár belép én is belépek”, A titkár többször megígérte, hogy belép, de nem váltotta valóra szavát. Pedig a kommunisták nem a szavak, az ígérgetések és halogatásak, hanem a tettek, az okos elhatározások emberei. Ilyen körülmények között szinte alig van pártélet, legutóbb kétszer is összehívták a taggyűlést, de a titkár szerint „nem jöttek össze a párttagok”. Nem is tudták megtartani. Ég most itt állnak a szövetkezeti fejlesztés kellős kpzepén, tétlenül és egymást okolva és „fentről” a megyétől. a járástól várva a megsegítést. Közöttük azok, akik leginkább felelősséget éreznek a faluért, akik némileg felismerték a helyzetet, töprengenek, mit lehetne kezdeni. Töprengés helyet azonban jobb lenne - határozni és munkához látni.. A hibák ellenére nem állíthatjuk, hogy egyáltalán nincs erő a nyírgel- sei községi pártszervezetben. Van erő és van olyan mag, .amely termésre képes. Csakhogy ezt a magot csíraképessé kell tenni, ennek a magnak, — a cselekvőbb kommunistáknak — élén Esze Józseffel, Antal Mihállyal. D. Tóth Györggyel, Esze Józse ínéval. Prikop Józseffel, magukhoz kell ragadni a kezdeményezést. Nem szabad több időt veszíteni, életet kell vinnj a pártszervezetbe és hozzá kell látni a falusi népnevelőmunkához. Nem igaz, hogy nincs erő a gelsei kommunistákban. Van, csak nem szabad hagyni szunnyadni, kihasználatlanul hagyni. Bizonyos idő múlva nem nézhetnek szemlesütve a gelsei parasztok. a» egyszerűbb gondolkodáshoz szokott emberek szemébe. Nem tehetnek kifogásokat, miért késlekedtek a jó példa megmutatásában és a felvilágosításban. A drótnélküli távíró jelzése eljutott és naponta eljut Nyírgelsére is, sürget; figyelmeztet, munkára int. Bee mélhetőleg nem talál süket fülekre, felfogják a jelzéseket és elkezdik a munkát. Elkezdd« okosan, türelemmel, lépésről-lé- pésre haladva, nem pedig egészségtelen, türelmetlen módszerekkel. Az eddigi tétlenséget csak hozzáértő és körültekintő gondossággal, emberséggel lehet száműzni, minden más módszer csak tetézné á bajt. (páll) b liard forinttal tudták nöyigm a gazdálkodásuk jövedelmezőségét A jobb gazdálkodás tett# lehetővé, hogy az eredetileg V tervezettnél sokkal nagyobb összegekké! tudtak hozzájárulni a- dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításához. Az elmúlt évben több, mint 84 millió forintot fizettek ki csak munkaruhára. A szociális beruházásokra fordított összeg megközelítette az 50 millió forintot. ugyanilyen célú felújítási munkákra pedig több mint 33 millió forintot költöttek. Ezekből az ösz- szegekből — egyebek mellett — lakásckat, munkásszállásokat építettek ég" hoztak helyre. Az állami gazdaságokban folytatódott a régi közös-konyhás cselédlakások átépítése. E célra 13 millió ío- ririt állott rendelkezésre. Lakások és szociális létesítmények rendbéhozására az előbbiekben, illetve előirányzaton felül újabb csaknem 5Q. millió forintot kaptak. A .jövedelmezőbb gazdálkodás természetesen együtt jár a dolgozók átlagbérének növekedésével. Lényegesen sikerült javítani a mezőgazdasági dolgozók . egészségügyi . ellátottságát, a munkásszállások tisztábbak, rendezettebbek, mint bármikor. Szinte mindenütt világvevő rádió, i több, mint ötszázban pedig televíziós készülék szolgálja az ott lakók kényelmét. Valamennyi munkás- szállásnak saját könyvtára van és a legváltozatosabb sportfelszerelésekkel látták el. ÍJj államok az ENSZ-ben
