Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

.1 büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli törvényi mentesítés (rehabilitáció) kiterjesztéséről Irta: dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyettese Eredménydús A szocialista kriminálpolitika nagyjelentőségű intézménye a rehabilitáció, a büntetett előélet­hez fűződő hátrányok alóli men­tesítés. Nem véletlen, hogy amíg a burzsoá büntetőkódexek jórésze csak szűk korlátok között ismeri ezt a jogintézményt, addig a szovjet jog, úgyszintén a népi demokratikus államok büntető törvénykönyvei ezt széles körben vezették be. A szocialista jogrendszerben ugyanis a büntetés célja nem­csak az elkövetett bűncselekmény megtorlása, hanem az is, hogy az elítéltet megjavítsa é6 a mun­kához való becsületes viszonyra, a törvények pontos betartására és a szocialista együttélési sza­bályok tiszteletbentartására ne­velje, továbbá, hogy megelőzze az újabb bűncselekmények elkö­vetését, mind az elítéltek, mind más személyek részéről. Tehát a büntetés egyik je­lentős célja a bűncselekmény elkövetőjének megjavítása és nevelése, vagyis az, hogy az elkövető ismét a társadalom hasznos, dolgozó tagjává vál - jék. A büntető igazságszolgáltatás csak akkor érheti el célját, ha a törvény gondoskodik olyan in­tézményről, amely az arra ér­demes elítéltről letörli a bünte­tett előélet bélyegét. Ez az intéz­mény a rehabilitáció. Nem két­séges, hogy a társadalomba való visszatérést felettébo megnene- zíti az elítélt számára előző büntetése, amely úgyszólván bi­zonyos esetekben lehetetlenné teszi, hogy egyenlő eséllyel mun- kálkodhassék a társadalomban való érvényesüléséért. Már a büntetőtörvény általá­nos részét szabályozó 1950. évi II. törvény (továbbiakban Btá.) is lényeges változást hozott a régihez képest. A Btá. ugyanis a teljes rehabilitációt vezette be. Elvi határozottsággal mondotta ki, hogy abban a körben, amely­re a mentesítés kiterjed, a men­tesített személyt büntetlennek, azaz olyannak kell tekinteni, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést rajta végre sem haj­tották volna. Továbbá: senki sem köteles bíróság, vagy más Ható­ság előtt számot adni olyan el­ítélésről, olyan büntetésének ki­állásáról, amelyre nézve mente­sítésben részesült. Ezek jelenleg is hatályos jogszabályok. A rehabilitációnak három útja lehetséges: a törvény erejénél fogva, bírói határo­zat alapján és kegyelem (egyéni) útján. Az 1959. évi 39. sz. törvény- erejű rendelet (továbbiakban tvr.) — amely 1960. január 1-én lép hatályba — a törvényi men­tesítést (rehabilitációt) terjesz­tette ki. 4 törvényi rehabilitáció régebbi keretei szűknek bizonyultak Ugyanis a Btá. a törvényi mentesítést a felnőttkorú elítél­tek körében csak arra az egyet­len esetre korlátozta, amikor a bíróság a pénzbüntetést, vagy az egy évet meg nem haladó bör­tönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre feltételesen felfüg­gesztette és a próbaidő sikeresen telt el, A törvényi rehabilitáció viszont már nem érvényesült az enyhébb jellegű javító-nevelő munkánál és a végrehajtható pénzbüntetés tekintetében sem. Ez az állapot nyilván nem helye­selhető. Ezen a helyzeten enyhített az 1953. évi 11. sz. tvr-ben foglalt amnesztia, amely az eddig kitöl­tött börtönbüntetésekkel kapcso­latosan lényegesen szélesebb körben adott törvényi mentesí­tést. Ennek a tvr-nek a hatály­balépése (1953. július 26.) óta azonban ismét csak az említeti szűk körben lehetséges a törvé­nyi mentesítés. Az 1959. évi 12. sz. tvr. is csak bizonyos bünteté. sek végrehajtásával kapcsolato­san tartalmazott kegyelmi ren­delkezéseket, de a kegyelmi ren­delkezések alkalmazása rehabili­tációt nem vont maga után. Bíróságaink gyakran alkalmaz­nak viszonylag csekély súlyú büntetéseket (pénzfőbüntetést, vagy egy évnél nem hosszabb börtönbüntetést, illetőleg javító­nevelő munkát). Ilyen büntetések általában j nem bűnöző hajlamú, nem a dől-] gozók társadalmával ellensége- ! sen szembenálló személyek] ügyeiben kerülnek kiszabásra,] hanem túlnyomórészt kisebb sú-< lyú ese'.i botlások szankcióját j jelenük. Indokolt tehát, hogy az ilyen elítéltek, ha a javu- ♦ lásuknak törvénytisztelő élet- $ móddal tanújelét adták, biin- ♦ tetősük kiállása után b zo- ♦ nyos idővel szabadulhassa- J nak a büntetett előélet bé- * lyegétől. J Mindezek arra kényszerítették ♦ a kisebb jelentőségű bűncselek-♦ ményt elkövető, elsőízben meg-j tévedt számos dolgozót, hogy ke-| gyelmi, vagy bírósági úton esz-| közöljék ki a mentesítést. Emiatt J számos ügy terhelte az Elnöki J Tanácsot, az Igazságügyminiszté- { riumot és a bíróságokat, nehezít- X ve ezeknek a szerveknek a* munkáját. | Vagyis Halaszthatatlanná vált, ♦ hogy addig is, amíg a készülő új j büntetőtörvény megfelelően űj- i járendezi a rehabilitáció egész? jogintézményét, a hatályos jog? elvi keretei között kiszélesítse j a törvényi mentesítés érvényesü- x lési területét. 1 Hogyan szélesedik ki most a törvényi j rehabilitáció? ! Az új tvr. szerint pedig a tör­vény erejénél fogva áll be a mentesítés (:rehabilitáció:) hatá­lya: a) a pénzbüntetésre — annak kifizetése után egy év elteltével, b) a feltételesen felfüggesztett pénzbüntetésre — az ítélet jog­Ki mit vár az új esztendőtől? Ilyenkor, újév táján minden­ki kíván valamit. Azt, amit az új esztendőtől vár, jobb egészsé­get, sok pénzt, esetleg a család gyarapodását, kislányt, vagy kis­fiút, s más millió és millió kí­vánság röppen fel egy sóhajjal. Az emberek reménykednek, vágynak, várják terveik teljesü­lését. Különféle emberektől, külön­féle foglalkozású dolgozóktól kérdeztük meg: mi az újévi kí­vánságuk? A feleletek nagy ré­sze egészséget, békét, gazdago­dást kíván nemcsak magának hanem az egész országnak is. Mi most csak azokat a feleleteket közöljük, amelyek mindennapi foglalkozásuknak, életüknek, ter­veiknek is megfelelnek. Tehát: ki mit vár 1960-tól? AZ ELADÓNÖ Krámos Istvánné, az Állami Áruház gyermekkonfekció osz­tályának elárusítónője: — Szeretném, ha az új eszten­dőben az áruellátás megjavulna, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni. Ha minden kapható volna, a vevők is türelmesebbek lennének. AZ ÉPÍTŐMUNKÁS Hangácsi János, a 6. számú Mélyépítő Vállalat csatornázási részlegének dolgozója: — Legalább olyan keresetet, mint eddig volt, és sok munka- lehetőséget... A GONDOZÓNŐ Békési Gáborné, a Hámán Ka­tó bölcsőde gondozónője: — A bölcsőde részére egy teraszt, olyat, amilyent Buda­pesten láttam. Hozzá szép ágyacskákat, ahol a gyerekek levegőzhetnek. A mamáktól azt kívánom, hogy hű pajtásukat, a cumit lehetőleg hanyagolják el és a gyárak a cumi helyett más, hasznosabb gumijátékokat gyárt­sanak... A KÉMÉNYSEPRŐ Veres Ferenc, a Kéményseprő Vállalat művezetője, aki már 1912 óta dolgozik a szakmában: — Azt kívánom, hogy a dolgo­zók az új évben jobban tartsák be a tűzvédelmi szabályokat., Egyébként mindannyiunknak sze­rencsés, boldog új évet kívánok... A TANÁCSELNÖK Pétervári József, a fábiánházi tanács elnöke: — Fábiánháza dolgozóinak sok sikert a szocializmus építésében. Kívánom, hogy a fábiánházi dol­gozó parasztok kövessék azokat, akik már a közösben dolgoznak a boldogabb jövőért. Kívánom, hogy 1960-ban büszkén dicseked­hessünk: községünk szocialista község lett! A KOZMETIKUSNÖ Kéki Viktória, a Dózsa György utcai műhely dolgozója: — Sok megszépített arcot. A PEDAGÓGUS Ötvös László, a Kölcsey leány­gimnázium tanára: — Jobb tanulmányi eredmé­nyeket, s a pedagógusok között még az eddigieknél is barátibb, elvtársibb kapcsolatot... A GÉPKOCSIVEZETŐ Kalezics Kristóf, a Kiadó Vál­lalat gépkocsivezetője: — Minden gépkocsivezetőnek boldog újévet, balesetmentes köz­lekedést. Mint szurkoló pedig azt kívánom, hogy a Nyíregyhá­zi Spartacus labdanigó csapata megnyerje az NB III-as bajnok­ságot... A TERMELŐSZÖVETKEZET PÁRTTITKÁRA Daskó András, a nyíregyházi Ságvári tsz. párttitkára: — 1960-ban még többen le­gyünk, szövetkezetünk még to­vább fejlődjék... A FODRÁSZ Kereső Gyuláné, a Malinovsz­erőre emelkedésével, c) a javító-] nevelő munkára — annak végre-] hajtása után 1 év elteltével, d)j felfüggesztett börtönre, — az íté­let keltétől számított 3 év múl-] va, e) 1 évet meg nem halandó] börtönbüntetésre — a végrehaj-] tás befejezését követő 5 év el-] teltével és í) a Népköztársaság] elleni bűntett miatt kiszabott 1| évet meg nem haladó börtönbün­tetésre, valamint a visszaesők J büntetéseire — a végrehajtás! befejezését követő 10 év eltelté-! vei, ! Itt külön kiemelem, hogy az; új jogszabály még a Népköztár-! saság elleni bűncselekmények-] nél is megnyitotta az intézmé-! nyes rehabilitáció kapuját (1J éven aluliaknál), ezzel jogi kon-] zekvenciáit vonta le annak a po-j litikai ténynek, hogy a népi ha-] talom megszilárdult és e meg­szilárdult népi hatalmat szocia-i lista emberiességgel gyakorolják.] A végrehajtási rendelet sze­rint (8/1959. I. M.) a tvr-nek visszaható hatálya van, tehát oly büntetések tekintetében is alkalmazni kell, amelye­ket a bíróság a tvr. hatalyoa- iépését megelőző időpontban szabott ki. Az új jogszabály jelentős ál­lomás fejlődésünkben. Jelzi tár­sadalmunk egyre gyorsuló fejlő-] dését, megmutatja szocialista] büntetési rendszerének humaniz­musát és társadalmunk felfogá­sát az ember átnevelhetőségé-] ben. A fejlődési perspektívák szem­léltetéséül végül hivatkozom al Szovjetunió és a szövetséges] köztársaságok büntetőtörvényei­nek és büntető eljárásának a) közelmúltban elfogadott Alapél- ? yei 47.-ik cikkére, amely a bün-J tetett előélet törlését (:rehabili-| táció:) szabályozza. E szerint ae rehab litáció általában törvényi,* a büntetés letöltése után, vagy* azonnal, vagy bizonyos idő eltel-$ téve] (:1, 3, 5, 8 év:) automatiku-« san beáll, s csak a legsúlyosabb;'’ bűncselekmények miatt elítéltek-; re — akiknek büntetése a 10 j jéves szabadságvesztést meghalad-1 I ja — mondják ki az Alapelvek J a bírói rehabilitáció elvét. • óév Ritka események esztendeje.., Talán így nevezhetjük legtalá­lóbban az óévvé lett 1959-es esztendőt. Szívesen élesztgetjük az emlékeket, melyek az nagy­szerű hétköznapok sűrűjében gondolatainkba vésődtek, hosszú időre. Sok pillanatot megörökí­tett a fényképezőgép lencséje is, melyek közül csak néhányat volt módunkban ajándékként egymás mellé illeszteni. Me­gyénk történelmében sem nyom­talanul szállt el 1959. Ezt próbál­tuk illusztrálni olvasóink előtt... Míg Szputnyikok szálltak a világűrbe, míg ember-alkotta rakéta először érte el a Holdat, s míg a Földre érkezett egy távoli égitest láthatatlan oldalá­ról készült fénykép, — addig Szabolcs-Szatmár megye életé­ben is jelentős események zaj­lottak le. Az „alma hazájának" dedikált országszéií megye tör­ténetében jelentős állomás volt 1959-ben a százmillió forintos beruházással felépítendő, mo­dern aimatároló alapjainak le­rakása. Kisvárdán megkezuték a radiátor gyártását, mellyel újabb hírnévre tett szert a mezőgazdasági megye szoiga.- mas és tehetséges munkássága. Növekvő erőnk legjelentősebb forrása a Szovjetunió nagymér­vű segítsége. Záhonyban Időd­ben is sok volt a munka- vas­érc, építőanyag, gépek nagy mennyiségben indultak a Kár* pátmedeneébe. Sok dolgoaó pa­raszt lépett a gazdálkodás új útjára, az óév tavaszán, es őszén, Termelőszövetkezeteink gazdasági erősödése már kézzel fogható, szemmel látható való­ság lett 1959 aratásakor, az őszi betakarításkor. A fáradsá­gos munkával előteremtett gaz­dagodásnak sok örömteli mo­mentuma volt az elmúlt esz­tendőben. Münnicb elvtárs vág­ta el a szalagot a megyénket az északi iparvidékkel összekö­tő új tokaji hídnál.Nyíregy­házán nagyvárosias bérházakba költöztek az új lakók, és újjá­varázsolták a megyeszékhely je­lentős épülettömbjeit.., Meg­nyílt megyénk első „főiskolája", a Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet, melyet a művelődésügyi miniszter adott át a holnap ta­nítóinak... Nem mindennapi esemény volt, amikor félszáz újvanalú autóbuszon, és sok-sok személy­gépkocsin megyénket is elérte a Világ Ifjúsági Találkozóra uta­zó Komszomol-küldöttseg. Koz­máim György, nyíregyházi sportrepülő — aki azóta már kormánykitüntetésben része­sült — éleiéi cieniett, újaié- száz méter magasan Nyíregyhá­za fölött... Aztán elérkezett a legoiara- dandóbb nap is. Az MSZMP Yil. kongresszusárét hazaatazó- ban áthaladt Nyíregyházán és megyénkén Hruscsov elvtárs vonata. Ötezer ember köszön­tötte a nyíregyházi állomáson, és Záhonyban Benkei elvtárs vezetésével megyei küldöttség szorított kezet a Szovjetunió miniszterelnökével... Hány kedves emlék! És az apróbbak! A termelőszövetke­zetben kapott előlegből a rádió- vásárlás: a menyasszonyok bú­torválasztása: a nyári strandolok fényes kacagása, és az óvodá­sok olyan meleg tekintete... Csupán egy parányi dokumen­tum a túloldal: fussuk át, és idézzünk, emlékezzünk... Foto: Hammel, írás: Angyal. 4 kij utcai fodrászüzletből: —- Sok vendéget, sok munkát, jó keresetet... A TAKARÉKPÉNZTÁR VEZETŐJE Kocsis' János, az OTP megyei vezetője: — 1960-ban a megyében minél több ötös Lottó és 12-es Totó nyereményt... A KÖRZETI ORVOS Dr. Szilvássi Imre kerületi or­vos: — Több kollegát, több kerületi orvost. Még kevesen vagyunk, több orvossal 1960-ban a betegel­látás megjavulna... A VASUTAS Faragó Sándor, vasutas: — Korszerű és több vonatot, hogy a dolgozók kényelmesen utazzanak, sok tájat megismer­jenek. Az utazóközönségtől több türelmet és megértést várunk az új esztendőben... A PINCÉR Tormai Mihály, a Vendéglátó . Vállalat 3. sz. egységének fel­szolgálója: — 1960-ban minden vendégünk érezze jól magát... A TELEFONKÖZPONTOS Enyedi Béláné, a nyíregyházi központ dolgozója: — Kívánom, hogy az előfize­tők érthetően mondják be táv beszélgetéseiket, s kérem, le­' gyenek türelmesebbek, elnézőb- 1 bek... í A KATONATISZT Kovács Károly százados: 1 — Békét! AZ ÚJSÁGÍRÓ A „Keletmagyarország” vala­mennyi munkatársa: — Minden olvasónak boldog ‘ I eredményekben, örömökben gaz­dag új esztendőt..... Kívánságok, óhajok... Tőlünk önmagunktól függ elsősorban hogy teljesüljenek... Győri Illés György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom