Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

A sonkádiak is történelmet írnak Autos István Toll és tinta, mee eav aláka- nyarítot névaláírás. Ennyi az egész, mégis hosszú és fáradsá­gos az út idáig. Igaz, még most % remegett a kéz, el-el akadt a lélegzet. Ez azonban az izga­lomtól, a nagy pillanattól van. Vitásás és ultiparti A sonkádi parasztok nem akár­mihez adták elhatározásukat. Hétfőtől kezdve közelebb érzik magukat egymáshoz, nincsenek kínai falak a túrmenti porták mezsgyéjén, a bő termést osztó földeken. Együtt van az egész falu. Míg idáig elértek, sok minden megesett. Különösen a hétfői napon. Az egyik háznál, Kor­mány Gyula otthonában nem kis szócsatába került a népnevelők­nek a gazda meggyőzése. Mi­ről is volt szó? Kormány bácsi attól tartott, hiába lép be azon percen, mégis kérni fogják az új esztendőben az adóját, az első negyedévet. Valakitől így hallotta. Jó szóval, türelemmel értette meg végre, kósza hírt dédelget, erről szó sincsen, az adó felől nyugodt lehet. Gyula bácsi azonban nem olyan kön.y- nyen nyugtatható. Háromszor is felvette a peniját, de mindig akadt egy kérdése. Míg,, végül fogni kezdett a tinta. S utána, mintegy lurkó felkiáltott: — Jaj, mit csináltam? Ez utóbbi azonban igen mó­kásan hangzott és a népnevelők meg se lepődtek, mikor a tör­téntek után Kormány Gyula meg­hívta a társaságot egy barátsá­gos ultipartira. Más helyen is megtörtént hasonló, családok is hívták vacsorára Kocsics Lászlót, Cenki Ferencet, Tolnai Sándort és a többi népnevelőt. A barátkozás és a jókedv nem fogyott ki egész nap. Nem ígérünk a vakvilágba Akadtak kívánságok is, olykor tetősen. Rendszerint az elhatá­rozás szentesítésekor. Néhányan úgy vélték, itt az alkalom, kér­hetnek, kívánhatnak a nagyvi­lágba. Itt-ott meg akarták ígér- tetni a falu vezetőivel és a me­gyei népnevelőkkel, hogy min­den család kapjon egy-egy hold háztáji földet, másutt a rendes­ről jóval több jószágot akartak kívül hagyni a közösből. Egye­sek bonyolult és esténként jogta­lan , személyes ügyük elintézésé­hez kötötték belépésüket. A be» kopogtató. népnevelők azonban nem inogtak meg. Minden ké­rést meghallgattak, de nem ígér­gettek a vakvilágba; amit lehe­tett, , ami igazságos kívánság volt, elintézték, ami viszont nem, kereken megadták a vá­laszt. Talán ezzel is megvették a sonkádiak szívét, nyílt, egye­nes ,tárgyilagos fellépésükkel. — Karakán gyerekek ezek, semmivel se masabbak, mint mi... — így adott röpke jellem- rajzot a faluban munkálkodó népnevelőkről az egyik paraszt. Négyszemközt megmondta, kicsit tartott tő1 ük, mindenféle rossz hír terjengett előzőleg róluk. Vé­gül maga győződött meg min­denről. Sonkádi jellegzetesség: azok léptek be elsőnek, akik ko­rábban a legjobban hangoztatták ennek az ellenkezőjét. A köztu­dat szerint Kosa Sándor is félt a közöstől, mégis meghazudtol­ta a fohtoskodókat, nem kéret­te magát, beállított a tanácshoz, és még viccet is vitt a dolog­ba, így mondta: — Csináljatok nekem is egy rédiát... Magam jövök, ne sárosxák a csizmát És csináltak is, százat, meg még egy százat, sőt estére két- százhuszonlíettőt. Kocsis Albert háromholdas paraszt is megelőz­te az utcajárókat, ő már rég kinőtte a három holdat, nem adott neki elég munkát, gyakran ment az időt agyonütni a Túr­partra, a viháncoló halakat les­ni. Kocsis Albert Dobos Lajos után nyitott ajtót: — Magam jövök, hogy ne sá- rozzák a csizmájukat... Már-már sereghajtónak szá­mított Tóth Árpád. Nem volt kü­lönösebb kikötése, csak egy. Az új téeszbe akart belépni. — Mindenki a régibe lépett, abba’ van az egész falu — mon­dogatták a többi emberek. Egy­be’ az egész nép, nem külön-kü- lön kis csoportokban. — Ha! így van, egy fecske nem csinál nyarat, én is az leszek, ami a falu... tett pontott a be­szélgetés végére Tóth Árpád. Gondját viseljük minden idősebbnek — ez a mondat is sűrűén elhang­zott a beszélgetők ajkán. Meg sem száradt a tinta a belépési nyilatkozatokon, máris úrrá lett az embereken a tervezgetés. Ál­lat-farmot hoznak össze, később gépeket vesznek, — s újra híre lesz a Túr-mentének. Gondját viselik az időseknek, özvegy Ju­Angol lapok méltatják Hruscsov leszerelési nyilatkozatait London, (MTI): Hruscsov lesze­relési nyilatkozatait és általában a Szovjetunió békülékeny maga­tartását további barátságos han­gú lapvélemények méltatják. A Birmingham Pest írja vezér­cikkében: — El kell ismernünk, hogy Hruscsov leszerelési beszédeinek komolysága és hatékonysága mellett szól az a tény. hogy a Szovjetunió hajlandónak mutat­kozik fontos gyakorlati hozzájá­rulással előbbre vinni a leszere­lés ügyét, ellenben az Egyesült Államok húzódozik. Hruscsov is­mét világosan kijelentette: a Szovjetunió nem fog atomkísérle­teket végezni, amíg mások is tartózkodnak ettől. Az Egyesült Államok mélyen sajnálatos nyi­latkozata e tárgyról, arra mutat, hogy az amerikai tudósok to- porzékoló türelmetlenséggel vár­ják a napot, amelyen újrekezd­hetik pufogtatásaikat és hogy kormányuk nem hajlandó őket megakadályozni. A Scotsman írja: — Churchill sürgette a Nyu­gatot, üdvözölje a Szovjetunió­ban észlelhető változásokat és enyhülést, azonban Dulles úgy­nevezett „visszagöngy ölési” poli­tikája —■ amelyet most már majdnem elfelejtettek, s amely inkább a szövetségeseket ijeszt­gette, mint a Szovjetuniót ■ — megakadályozta ä Nyugatot a Churchill-ajánlotta politika ki­próbálásában. A Szovjetunió most egyike a világ gazdag or­szágainak, tudományos suterei nagyon valószínűvé tesziit. hogy életszínvonala néhány év múlva a nyugat-európaihoz hasonló lesz. Sokkal szükségesebb, mint valaha a Szovjetunió cs a Nyugat együttműködése a béke megvé­désében. 1908—1960 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány mély fájdalommal tu« datja, hogy Antos István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő, a közgazdaságtudományi egyetem professzora 1960. ja­nuár 5-én hirtelen elhunyt, Antos István elvtársunk halálával a magyar szocialista nép­gazdaság kiváló szervezője, a szocialista építés önfeláldozó mun­kása, a párt hű harcosa távozott sorainkból. Antos István elvtárs a felszabadulást követően azonnal a párt harcosainak sorába lepett, s rendkívüli képességével, széleskörű tudásával, gazdag tapasztalataival odaadóan szolgálta a munkás­osztályt, a népet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hitlerista háború által rombadöntöít ország gazdaságának helyreállításában, a stabilizáció megteremtésében, a tervgazdálkodás kialakításában, a szocialista hitel- és bankrendszer kiépítésében. Nagy tudásáért, fáradhatatlan munkásságáért, a szocializmus­hoz való rendíthetetlen hűségéért, mindenki tisztelte, szerette. Antos István elvtárs harcos munkáséletének emlékét kegyel«** tel megőrizzük. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY Levélváltás Hruscsov miniszterelnök és Garst farmer között hász Zsigmondnénak, és minden­kinek. A nagy családban nem maradnak támasz és vigasz nél­kül, lesz kenyerük. Bíznak ön­magukban és bíznak a község vezetőiben. Sokan, Bak Zsigmond és számos parasztember először négyszemközt beszélgetett a ta­nácselnökkel, a falu értelmes vezetőivel, s úgy döntöttek. Nem kívánhat ettől közvetlenebb vi­szonyt, kapcsolatot és bizalmat senki. És a falu vezérkara szin­tén nem kívánhat megértőbb, szorgalmasabb parasztokat, mint a sonkádiak. Ezt tudva járták kitartóan a családokat a helyi népnevelők, elsősorban a szö­vetkezeti tagok: Bácskái Ferenc, Brílla József, a szövetkezet el­nöke, és még tíz tsz-tag és Kor­mány István tanácselnök, meg Humbodi Károly tanácstitkár. A helyi népnevelő-csoport alkotta az úttörőket. Elbúcsúzott a megyei tanács népnevelő csoportja Sonkádtól. El menet a sonkádi parasztok azt kérték, látogassanak el ezután is hozzájuk, legyenek segítségük­re később is. A sonkádi parasz­tok hisznek benne, hogy nem hagyják őket magukra, meg­kapnak mindent elgondolásaik megtestesítésére. így remélik. És szorgalmasan olvasnak. Sonkádon most minden családban a köny­vek fölé hajolnak. Soha nem olvastak még izgalmasabb köny­vet a jelenleginél. A termelőszö­vetkezet mintaalapszabályzatával ismerkednek, sorsuk alakítását, jövőjüket olvassák ki a közké- zenforgó könyvből. S ennél nincs izgalmasabb olvasmány. + Ha száztíz év múltán Petőfi Sándor ismét a Túr mentén jár­na, lenne, ami megihletné. A sonkádi parasztok az egykori pór nép leszármazottai — év­századok után tettek pontot. I960 január 4-ike óta a sonkádiak is történelmet írnak. Moszkva, (TASZSZ): Moszkvá­ban közzétették Nyikita Hrus­csov miniszterelnök és Roswell Garst amerikai farmer, az is­mert közélett személyiség ú.,év előtti levélváltásét. Garst elküld­te Hruscsovnak azokat a fény­képeket és keskeny film felvétele­iket, amelyék a szovjet kor­mány-fő Ccon Rapids-i látogatása­kor készültek­Garst levelében , igen nagyra értékeli Hruscsov amerikai út­ját. „Kétségtelen, , hogy az ön amerikai látogatása minden más­nál többet tett az országaiak kö­zött fennálló gyanakvás ts he'y- telen elképzelések szétoszlatásá- ra” — ina Garst, majd remé­nyét fejezi ki, hogy Eiseniower elnök ez évi moszkvai látogatá­sa növelni fogja a két ország között kialakuló rokenszenvet. Hruscsov szívélyes hangú vá­laszlevelében kifejezi azt a meg­győződését, hogy a szovjet—ame­« rikai kapcsolatok további fejlő­dése a kölcsönös megértés el­mélyülését, majd pedig a barát­ság és együttműködés kialakulá­sát eredményezi. A leszerelésről szólva Hruscsov így ír: „Ma is, s a jövőben is mindent megteszünk, hogy elér­jük a jelenkor e legfontosabb kérdésének megoldását, szerző­dést kössünk a nemzetközi ellen­őrzés mellett történő általános és teljes leszerelésről. Az így felszabaduló eszközök nagyrészét a lakosság céljait szolgáló élel­miszerek termelésére lehetne for­dítani.” a vitás kérdések megoldását és meg kell szabadítani az emoeri- séget a fegyverkezési terhektől. A két ország vezető államférfiai- nak találkozói ..történelmi for­dulatot jelentenek mind a hét ország kapcsolataiban, mind pe­dig az egész nemzetközi hely­zetben.” Páll Géza. SZÓ ES CSELEKVÉS Két esztendővel ezelőtt volt a krízis. Szerencsésen átvészel­tük, hatott az állandó injekció­zás. Sokan kigyógyultak a sú­lyos betegségből: az intrikából és a pártonkívüliekkel szem­ben tanúsított bizalmatlanság­ból. Nem mondhatjuk azonban, hogy mostmár kristálytiszta a horizont minden kommunista előtt. Korántsem. Erre apellált a kongresszus is, amikor bírál­ta azokat a párttagokat, akik úgy cselekednek a párttal; mint valami-' vásárló az önkiszolgáló boltban. Válogat a neki tetsző és nem tetsző pontok, köteles­ségek és határozatok között. Amelyik ínyére van azt végre­hajtja, amelyiktől vésik a foga, azt nem. Vonatkozik ez a különösen egyesek által oly „kényesnek” tartott határozatra, amelytől idegenkednek, s a hideg rázza őket ha hallanak róla. Színből egyetértenek. Marosán elvtárs szavaival élve, „formálisan tu­domásul veszik a párt egyik vagy másik határozatát,, de nem értenek egyet vele és ezért nem Is tesznek semmit a hatá­rozat végrehajtásáért”. Ha val­lani kell, szívből cselekedni, ak- I kor már betegek. S ennek a betegségnek a kórokozó : az ön­zés és a bizalmatlanság. Leg­alábbis abban az esetben, ami­kor valamelyik pártonkívüli funkcióba állításáról van szó. E „kényes” kérdésről', beszél­gettünk Laza elvtárssal a vásá- rcsnaményi járási pártbizottság titkárával, ..amikor betoppant a Vöröskereszt megyei szerveze­tétől az egyik elvtárs. Röviden a következőkről volt szó. Lő-" rincz Józsefet különböző hibái, baklövései miatt leváltották a járási Vöröskereszt titkári be­osztásából. A kiküldött kérte a járási titkárt, javasoljanak va­lakit helyette, de i az illető csak párttag legyen. Mint mondotta, azért, mert „csak így lehet jó a kapcsolat a pártszervezetek­kel”. E szemlélet még manap­ság is hat és érvényesül. Külö­nösen egyes tömegszervezeti ve­zetők, igazgatók, gazdasági irá­nyító szervek részéről. Támo­gatják ezt egyes kommunista vezetők és pártszervezetek is. Nyilván így itt-ott eleve már­ványfalba ütközik a Párt ama fontos határozatának érvényre- juttatása, amely kimondja, hogy a pártonkívüliek pártfunkción kívül bármilyen vezető posztot betölthetnek. Pedig a kongresszus is hatá­rozottan felhívta a figyelmet: „Gondosan vigyázni kell arra, hegy .... a pártszervek helyesen értelmezzék a Központi Bizott­ság határozatait s a gyakorlati munka folyamatában ne torzít­sák el azt.” Az ijyen helyen megsértik ezt is, s a kollektív vezetés elvét is rosszul értelme­zik. Mi húzódik meg a helyte­len szemléletek mögött? Egyes felsőbb tömegszervezeti, állami és gazdasági vezetők így gon­dolkodnak': „Ha párttagot állí­tunk be erre. vagy arra a funk­cióra, az épít az ottani kom­munistákra, mozgósítja őket, esetleg beviszi okét a tömeg- szervezetbe is. Eredményt tud felmutatni.” Tehát nem fordíta­nak gondot az ilyen vezetők ar­ra, hogy új emberekkel bővít­sék a kört. a szimpatizánsokat. S közben beszélnek, nagy sza­vakat mondanak a tömegkap- csclatról, s annak jelentőségét hangoztatják. Ha valaki felvé­telét kéri, akkor az első kér­dés: párttag, vagy nem? S van­nak helyek, ahol még a gép­írói, egyszerű előadói székbe is csak párttagokat akarnak al­kalmazni. Ez a nézet ellentétes a párt politikájával, s aki így cselekszik, az nem a párt hatá­rozatát hajtja végre, hanem azt megszegi és rontja a komm i- nisták hitelét. Mit mondott er­ről Marosán elvtárs? „A párt munkájának eredményessége döntő mértékben a helyes ha­tározatok jó végrehajtásán mú­lik”. Ki tagadja, hegy helyes a párt határozata, melyet a P'=r- tonkívüliek funkcióbaállításáról hozott? Talán egyetlen kommu­nista sem. Ez a lényeg? Ez is, de nem ez a döntő, hanem az, hogyan hajtja végre. Színből egyetért, vagy szívből cselek­szik érte? Pártunkban törvény a szavak és a tettek egysége. Eredmények sokasága igazolja ezt. Vannak azonban egészség­telen tendenciák is, a pártszer­vezetek és a párttagok egy ré­szénél. Itt volt például a vásárosna- ményi járás OTP fiók-vezetőjé- nek, Csala Imrénének az esete. A múlt esztendőben a legjobb eredményt érték el megyeileg. Mivel azonban pártonkívüli és kisebb hibákat követett el, nem 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom