Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

Az új tábla története

Egy hete történhetett. Két autóbusz is vesztegelt Nyírkércs utcáján. Ramocsaháza felé hótorlaszokat sepert össze a szél. Hidegen, füstölt végig az utak feletti beszaladt a faluba is de megszelídült a házak között,- hol szürke füstkígyók lobbantak szét a tetők felett.

Bolrai János 1802—1860

istállóban, aaóta a közösben. De J nem váltak el. Nagy András aj szerszámaira néz. Lehet, hogy* arra gondol ő is, amire a másik. J Aztán megint nekidél a fű-J résznek. E>e óra nWStán már aj szán is szalad. J

Bent a tanácsházán az ismert* kép: hevenyészd „legényszállás”,X most éppen visszaérkeztek a nép-* neTlelők, mozdulni sem lehevt Hová kell még a szó? Kivel kell* 'átázni, érvelni az új élet me»-* lett? Szűk a hely, de egy sovány,* idősebb ember mégis befurako-X dik. Gyors, kereső pillantásával* befutja a népnevelők arcát, egy-j szerre esek felragyog a szeme.j Egy fiatal, jókedvű férfi feléj nyújtja kezét a tömegen, s na-J gyot kiált: J

— Hanem elvtárs, gratulálok!* Mindenki keresi, ki lehet az aj

„Hanem” elvtárs. Dehogy is azt a neve. Ez csak egy folytatóla-J gos mondat, a tegnap esti be-* szélgetesre. A fiatalember azon-J nal megérti, ránevet az idösebbj emberre. J

— Na, bátyám, hát belépett?*

— Be! Még az este! J

Aztán beszélni kezd. Mindegy,*

kinek, de el kell mondania, amit szorítja. Valakinek el kell sor-J jázni gondolatait, meg kell sza-J bódulni a régi súlyától, szívni* az édes újat., Édes? Az bizony.* Látni kell, hogy ragyog a sze-| me, hogy ömlik a szó, de így is* gyorsabb a gondolat. ♦

t

Cudar hideg nap volt, a megafon szólongatta a falu erős embereit, mennének utat szabadítani, hosszú veszteglés után folytassa útját a két busz, az idegen utasokkal. De nem volt szerencséjük az idegeneknek. Hiába kürtőit a megafon, csak nem akartak mozdulni a falubeliek. A hideg? A szél?

Dehogy a hideg, dehogy a Eél!

Hiszen soha ennyien nem jártak az utcán, csoportokban, pirosán, jó bortól melegen. Csontos Péter amikor elsíklott a téesz szánkójával az iskola előtt, valóságos gyermek-hadsereg rohanta meg a könnyű járművet, volt dolga a Laci lónak. Amit az is tanúsít, hogy ropp! Leszakadt, összeroppant a szán hátsó fele.

Hal aktnak LM. évfordulójáról emlékszik meg a világ. Nevét az egyetemes tudománytörténet legnagyobbjai között emlegetik. Munkájának eredménye az egész emberiség köskincsévé vált. A ti agák as sorsú tudós — az emberiség egyik legzseniálisabb gondolkodója, aki szenvedélyesen kereste az. igazságot — forradalmi gondolatait az uralkodó osztály gyűlölete fogadta. Számkivetve, elhagyottan halt meg Marosvásárhelyt. Lángelméjét ma csodálja a világ, s mi, kém utódok, gondolatban elzarándokolunk a csaknem ismeretlenségbe vesző sírjához, hogy elégtételt adjunk emlékének. Igazi ember volt ő, akinek tudományát több, mint egy évszázad fémjelezte. Az öt ért csalódások cs méltánytalanságok ellenére is meg tudta teremteni „új, más világát”, aki a kor legjobbjai között le tudott válni egy romlott társadalom törzséről, s hirdetni merte a társadalmi rend megváltoztatásának szükségességét. Tragikus sorsában a XIX. század társadalmi berendezkedésének vétkei tükröződnek. Emlékének néni adhatunk nagyobb elégtételt, mint hogy eszméi már megvalósultak.

Bolyai János. — az ugyancsak nagytehelségű Bolyai Farka*

fia, — atyja Ten tarne« •. matematikai könyvének függelékeként megjelenő Appendix-évei! írta be nevét a halhatatlanak sorába. Korszakalkotó munkájával. amely 1831-ben .jelent meg latin nyelven, egy 2W0 éve vajúdó problémát % oldott meg: felfedezte a nem-euklidesi, úgynevezett abszolút geometriái.! Felfedezését kortársai köziifi1 csak Ga.uss értette meg, de ar, cüsmeréssel ö is fukarkodott. Rcsponsió című dolgozatában korszerűen ír a komplex számok elméletéről, és foglalkozott a matematikai térelmélet problémáival is. Munkásságát a mellőzöttségen kívül nagyban gátolta a külvilágtól való elzárkmett- sága, valamint az a körülmény, hogy kora tudományos eredményei közül alig-alig jutott el valami hozzá. A volt mérnökkari kapitány a meg nem értés miatt mélyen elkeseredve, önmagával és környezetével n*eg- hascnlottan halt meg 1880. január 21-én. Munkájának nagy- szerűsége, haladó eszméinek fénye az emberiség nagyjai közé emelte. A modern geometria alapjait feltétlenül az ő hagyatéka képezi, amelyért a mai napon immár másfél évszázad mond neki köszönetét —

BEREZNAI GVUkA.

Lassacskán megszokjuk, hogy majd minden nap szolgál egy kis meglepetéssel Nyíregyháza lakosságának. Megszokjuk, és már- már igényeljük is. Különösen örülünk a város külső képét formáló eredményeken.

Éppen ezért csak elismeréssel szólhatunk a kiskereskedelmi vállalat igyekezetéről, hogy — végre! — egyik boltjának kirakatában forgó tengelyen mutatják be az újdonságokat, hogy valósággal él, lüktet a kép. A 12-sz. DivatAztán megint nekidől a fűrésznek Nagy András.

— E’ fontosabb! — emeli az alakuló táblát.

— Tán a tiéd? — tréfál a szá- nos.

— Lehet. Mert délelőtt én is aláírtam.

Egymásra néznek. Megforgatják a táblát, s hiába fú az a cudar szél, meleg a két ember

tenyere.

— Baj van. András! — így Csontos Péter.

No, Csontos Péter, veheted az utad Nagy Andráshoz. A kerék gyártó kint fűrészel az udvaron Izmai keményen doLgoznak a hatalmas szál deszkán.

— Baj van, András — így Csontos Péter.

Pedig a baj csak most következik. Mert a kerékgyártó nem ér rá. Sürgős munkája van!

A három asszony.

Laci ló odakint kapál. Csontos Péter lova már régtől. Tavaszig csak az övé volt. otthoni

12500 vagon műtrágya egy cv alatt

A műtrágyának mind nagyobb keletje van megyénkben. Az elmúlt esztendőben különösen nagyot emelkedett a műtrágya fel- használása. A téeszek és az egyé- " ni termelők csaknem kétezerwt- száz vagonnal vettek meg s m több, mint a kétszerese az 19S7. évinek. Örvendetes jelenség m, hogy a téeszek holdanként mintegy másfél mázsa műtrágyát használtak fel termésere<hnónjpM) növelésére.

közben aláírnak, már nem gondolnak arra. új életüket írták alá. Mert ezt az aláírást elpróbálták már otthon százszor, végig gondolták, hogyan fog ser- cegni a toll a papíron. Most már csak azt érzik: jó várni. Jó tervezni! Most felszálltak valami vonatra, ami száguldva viszi őket mindig előbbre, mindig előbbre. Csak felszállni volt nehéz.

Most Aiár jó kinézni az obiakon.

Hazafelé együtt megy a tvirow asszony. Karonfogva, büszkén, könnyűi szíwek

Csak a két busz vesztegel mag az utcán, s az utasok nézik a piros falusi embereket, kicsit értetlenül, a . fagyott ablakokon át. Mi történik itt? Még minőig nem szabad az út?

Halkul a szél. Kék eget szabadit. S a hó szikrázik a csendes tájon.

S mikor a buszok vastag kerekei átpattognak a falu határán, olt az új tábla.

De ed nem vesizik ésare.

Hont me i—.Sipbap

S

h’lo kiraUnfot készített a Kisker

Délutánra készen kell lennie o táblának. Milyen táblának? Valahogy így:

NYÍRKÉRCS

Termelőszövetkezeti község

— Dehát nem nagy munka az!

Kötött bolt üveglapja mögött lévő meglepetést napjában sokan csodálják.

Nagyobb vidéki városokban, különösen pedig a fővárosban már megszokott dolgok ezek. Nyíregyházán eddig csak az Állami Áruház kirakatrendezői serénykedtek a modernebb és kulturáltabb propagáláson. Ezért szólunk most erről az új jelenségről.

Ügy gondoljuk, nem igényel nagy költséget mindez. A vásárló közönség pedig örömmel fogadja;

Csontos Péter megrakott szánkója

Nézd meg legalább a szánt, András!

Nagy András addig fel sem te-, cint, amíg a fűrész dolgozik. Aztán megsimítja a homlokát.

Ifjúsági csere- j látogatás megyénk { és Ussgorod megye hasött

* A megyei KISSS-bizottság kotrásban javaslatot tett a KISZ

• Központi Bizottságának, hogy tUzsgorod (Ungvár) megye ifjú- Jsági szerveztei 50 lös cserelátoga- Itást szervezzenek ebben az évben. JA KISZ Központi Bizottsága j Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya J eljárt a szabolcsiak kérésének J ügyében és a napokban közölték Ja megyei KISZ-bizattsággal, hogy Ja cserelátogatásra április 4-én kéjről sor.

! dig több és jobb legyen minden- I kinek. De csak azt figyeltem j kérem, hogy mit tesznek a tehetős gazdák. Mert azok hallgattak. Gondoltam: ha ők hallgat- i nak. én is várók, de ugyan, mire? Arra tán, hogy megint ügy legyen, hogy a szegényebb gazdák földjét összevásárolják a tehetősek? Arra soha! Hát nem vártam. így az enyém lesz a főid, és mégsem lesz enyém- tied-övé!

A népnevelő rég másra figyel. Csorna Tamás bácsi tálán már a harmadik embernek mondja élete legújabb történetét. De nőm csak ő teszi ezt. Szerte az utcán, a házakban, udvarokban mind mind, akik most látják • csak! Nem is volt olyan nehéz.

Hárem asszony tart felfelé. Külön-külön jönnek, Rinyu Mik- lósné, Tóth József né, meg Kozma Mihályné. ..Hozzám ugyan miért nem jöttek? Én nem kellek?” — mondja az egyik. „Bánom, hogy az elébb nem írta.,- alá, otthon”. így a másik. S mi• gára gondoljon a parasztember, ■ hanem gondoljon a jövőre, gon- I dcljon a munkásokra, hogy min— De jól beszélgettünk. Igazán, de jól! Soha ilyen jól nerc beszélgettem. Most már mindent értek, azt is, amit eddig csali éreztem. Mert én szeretem £ hazámat, szeretem ezt a rendet Bányászfiam van, a lányom Budapesten dolgozik gyárban. Ér megérteni, kérem a mi kormányunk szavát, hogy ne csak ma-