Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-15 / 296. szám
Értékelték az ifjúsági brigádok kongresszusi eredményeit — ' Megválasztották az „Ifjúság a Szocializmusért“ próba opera-! tív bizottságát — Kijelölték a „Felszabadulási Kulturális Szemle“ operatív bizottságának vezetőjét. Ülést tartott a KISZ városi végrehajtó bizottsága Pénteken délután ülést tartott a KISZ Nyíregyházi Városi Végrehajtó Bizottsága. Asztalos Sándor elvtárs, városi titkár három fö napirendi pontot terjesztett a bizottság, elé: a kongresszusi ifjúsági brigádok munkájának értékelése, az „Ifjúság a Szocializmusárt” próba, valamint a „Fel- szabadulási Kulturális Szemle” mozgalom operatív bizottságainak létrehozása. A legjobb ifjúsági brigád A KISZ városi végrehajtó bi- íottsága értékelte az egyes városi ifjúsági brigádok kongresszusi verseny-eredményeit. A vb. vándorzászlaját a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat Szilágyi brigádja nyerte el. A csoport tagjai: Szilágyi Sándor, Al- vári Mihály, Babosi Sándor, Kerekes József, Jeles János, Bodnár László, Tulipán Tibor, Juhász György és Herlicska Tamás. A kongreszus tiszteletére felajánlották: 1959 november harmincig túlteljesítik, illetve befejezik éves tervüket. Ez 160 darab D 24-es kalapácsos daráló alkatrészeinek legyártását jelentette, minőségi, selejtmentes munkával. Vállalá- j sukat az alábbiak szerint teljesítették: November tizenkilencedikéig legyártották a vállalt 160 darab D 24-es daráló alkatrészeit. November végéig mintegy I ötvenezer forint értékű túlteljesítést értek el. Már az 1960-as tervükön dolgoznak, mintegy 132 százalékos teljesítménnyel. A j verseny alatt megszilárdult a brigádban a munkafegyelem, késés, j igazolatlan mulasztás nem for- I dúlt elő. jó eredményeket érlek el áz 53. Autóközlekedési Vállalat és a Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat kiszesei, és KISZ-en kívüli fiataljai. Az 53-as AKÖV-nél két ifjúsági brigád is kivette a részét a kongreszusi versenyből. Az esztergályos műhelyben havi ötezer forintos megtakarítást vállaltak a fiatalok. Felajánlásukat 145 százalékra teljesítették. Havi átlagban 7262 forintot takarítottak meg. A felújító műhelyben is hasonló jó eredmények születtek. A fiatalok vállalták, hogy a takarékosság területén elérik a havi nyolcezer forintot. 135 százalékos munkát végeztek. Havi megtakarításuk 10 877 forint. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Ifjúsági műszakjának 63 fiatalja tervét 107,4 százalékra teljesítette. Emellett száz százalékos minőségi munkát végeztek. Az „ifjúsági brigád” — Szendrák Veronika csoportja — tervét 128,2 százalékra teljesítette. Ezek a fiatalok is 100 százalékos minőségi munkát végeztek. Ezután a KISZ vb. köszönetét nyilvánította minden kiszistának és KISZ-en kívüli fiatalnak, aki az MSZMP hetedik kongresszusának tiszteletére tett felajánlását teljesítette. S kérte a fiatalokat, továbbra is mutassanak fel ilyen jó eredményt a szocialista munkaversenyben. A KISZ Központi Bizottsága két mozgalmat kezdeményezett: az „Ifjúság a Szocializmusért” és a „Felszabadulási Kulturális Szemlét”. Az „Ifjúság a Szocializmusért44 próba összesíti a KISZ összes hasznos tevékenységét. Ezt a próbát nem lehet elválasztani a KISZ többi munkájától. Asztalos elvtárs ismertette a próba alapgondolatát és főbb pontjait. Ezután megválasztották a vb. mellett működő és a próbát megszervező operatív bizottság vezetőit: Timár és Zajácz elvtársat. A másik mozgalom a „Felszabadulási Kul In ralis Szemle1*4 A Szemle sikeres lebonyolítása érdekében szintén operatív' bizottság megválasztását határozta el a végrehajtó bizottság, melynek irányításával Porzsolt István elvtársat bízta meg. — A verscoy nem állt meg! — fejezte be beszédét Asztalos elvtárs. — Mert azok a fiatalok, akik a kongresszusi versenyben az idősebb elvtársakkal vállvetve haladtak a jobb eredmények felé, most újabb és újabb célok felé törnek. Ezt példázzák az április negyedikéi felajánlások és az „Ifjúság a Szocializmusért” Szocializmusért” próba letételére és a benevezések a „Felszabadulási Kulturális Szemlére.” Jó úton halad fiatalságunk! —Csallány G.— A helyes gyermek- táplálkozásról és nevelésről... tart előadást december tizenha- todikán, szerdán délután hat órai kezdettel dr. Szóberer Margit gyermekorvosnő a városi tanács nagytermében. Az előadás után tanácsokkal és felvilágosításokkal is szolgál a szülőknek. krumpliért 1 pengőt adnak. Kellene száz mázsa is, hogy törpébb legyen a gond. De melyik napszámos embernek van száz 'mázsa krumplija? A tiszaberceli újházépítők nem tudtak fizetni, nem tudták törleszteni a kölcsönt a bankban. S 1935 nyarán a bank, a keresztény nemzeti politika eme nagygesztusú intézménye elárverezte a házakat. Annyi engedményt adott, hogy az építők, mint bérlők lakhatnak tovább a lakásban. A lakbért havi 6 pengőben állapították meg. 6—7 mázsa krumpli árában. Miptha a föld rendült volna meg Angyalék, Kovácsék, Hullanék, Horváthék lába alatt. Hová tűnt az a boldogság, amely napfényesre melegítette a szívüket a költözés idején? A ház már nem is az övék. Elég volt öt esztendő, hogy a tető ne legyen az ő tetőjük, a falak ne az ő falaik, az ajtók, ablakok ne az ablakaik, ajtóik. Szó, ami szó, a lakbért sem tudták fizetni. Ugyan miből? Mar két évi tartozásuk voLt. A bank várt valamennyit, aztán a községi elöljáróság útján küldözgetni kezdte a felszólításokat: fizessenek, mert baj lesz. Veress főjegyző szóban is figyelmeztette őkt, ripakodva követelte a bank pénzét. Mintha bizony a szegényemberek tehettek volna arról, hogy nem volt munkájuk, nem volt keresetük s annyi pénzük se, hogy rendes élelmet vegyenek a családnak. így érkezett el 1937 októberének egyik, szomorú, nagyon szomorú napja. Nem mintha zuhogott volna az eső és szürke, fekete borongás szomorította volna az eget, hanem ezen a napon csendőrök jelentek meg a „fak- szoe- somn" és a végrehajtó parancsszavára négy családnak kellett kiköltözni a banki házakból. Irgalom és kegyelem nélkül, a hideg télvíz előtt rakták ki Angyalék szegényes holmiját, két kicsi gyerekét a kertaljára, Kovácsékat, Hullárékat és Hor- váthékat. Sírás és jajgató panasz verte fel a falu végét ,'de hasztalan. A csendőrök még egy darabig ott ácsorogtak, villogtatták feltűzött szuronyú puskájuk acélját, káromkodva zavargatták a kíváncsiskodó embereket, aztán elleptek. Már sötétedett. A gyerekek dideregve bújtak a párnák közé, a hideg harmat rájuk szállt. Sírtak. Sírtak az asszonyok is. mert mi mást tehettek volna. Nézték az eget, könny csurgott az arcukon és csodálkoztak, hogy nem száll le az égből a haragvo isten és nem pusztítja el ezt a kegyetlen, szívtelen világot. Az emberek hallgattak. Ők nem sírtak. Nem azért, mert szégyelltek volna, hanem azért, mert a kegyetlenül szomorú gond. kínlódó gyötrelem befelé hullatta a férfikönnyeket — ahogy nagy tájdalom idején van. Dehát tehetetlenkedjenek? így hagyják családjukat a puszja földön, mint a mezei nyúl? Bújjanak a szalmakazalba valahol, mint az egér? A férfiak megmozdultak és elszánt mozdulattal felkar-t.’k a szegényes motyói a halukra. Visszavették a házakba — felérték a pecsétet, újra beköltöztek. És megfogadták, hegy onnan csak életük árán mozdulnak ki. Nem aludtak egész éjszaka. Várták a csendőröket. A csendőrök nem jöttek, csak Veress főjegyző üzente meg, hogy elrántja a bajukat. így is történt. Bíróság elé kerültek és 1938 március 30-án megkezdték a kiszabott börtönbüntetés kitöltését. S a bank újból megkereste a községi elöljáróságot, hogy a nevezett családokat újra lakol- tassák ki a házakból... Hiába írtak, könyörögtek Angyalék. így kérvényeztek a főispánhoz: „... mély alázattal kérjük méltóságodat, méltóztatna azt a FAKISZ igazgatóságánál kijárni, hogy szüntetné meg ellenünk a folyamatba tett kilakoltatást és csinálna velünk egy olyan megállapodást, hogy havi bérlet cí- mán fizetnénk 5 pengőket... méltó?.tassék azt figyelembe venni, hogy mindnyájan nagy családi! emberek, kizárólag napszámkeresetből élünk, tartjuk és ruházzuk gyermekeinket. Mind a négyen háborút járt frontharcos katonák vagyunk, kik az egész háborút a tűzvonalban becsülettel harcoltuk végig. Kérjük méltóságodat, vegyen bennünket atyai pártfogásába és mentsen meg attól, hogy nagy családunkkal az utcára kerüljünk. ..” A főispán a legkeresztényebb és legnemzetibb politika nevében így válaszolt: „Tudatában vagyunk annak, hogy nyomasztó gazdasági helyzet nevezetteket tartozásuk törlesztése tekintetében emberfeletti megerőltetésre kényszeríti, az eddigieknél messzebbmenő engedményt tenni azonban a reánk bízott állami érdekek veszélyeztetése nélkül módunkban nem áll”. (A következő folytatás címe: J örök rabrág néniéi rabság, úri rabság.. ■) Mennyi hiti a 2x2 ? A ház előtt futó kis árok •* szinte folyammá dagadt. „Iviegtohadt” a vízáteresztő be- tongyűrű. Középkorú. Kucsmés parasztember tágítja az iszappal, szalmácsomokiial eltömött kis „híd” száját. Siket Istvánt keressük. — Siket István nincs erre, de Siket Gyula én ■» agyok. így kezdődik a találkozásunk Beljebb te? ékel a kon-háta. —■ sürgeti a kemence, azért marad. frissen Kelt, kovasz-szagú kenyerek sorakoznak az asztalon. P z a vizes idő beszorítja az ^embert a tűz mellé — panaszolja. De sietve hozzáteszi. — Persze jó ez a vetésre..; Az ázott kucsmát lehelyezi az ágyra és kicsit hivatalosan, de tapintatosan megkérdi, miről lenne szó. Miről? Mondom, kicsit kényes téma. Kényes? — Húzza fel fekete szemöldökét. — Hát akkor csak ki vele — biztat. Athullám- Zik arcán egy hamiskás mosoly. — Hogyan segíti a helybeli népfríont-bizottság a mezőgazdaság átszervezését? — ez a kérdés. A mosoly szélesedik, a szó szaporábbá válik. — Hogyis? — néz maga elé. — így is meg úgy is .:. Hivatalosan a népfront körökben, ezüstkalászos tanfolyamokon és amúgyis egyénileg. És meglepően ízes, szabatos mondatokkal jelzi, most ez utóbbit tartja beszédtémának. Erről vannak személyes tapasztalatai. Siket Gyula, a naményi népfrontbizottság elnöke megbecsült parasztember. Ha valaki beszédbe elegyedik vele, egy mondatából észreveszi, ez az ember okos, távolra látó.,, lő z az esős idő valósággal készteti az embert a beszélgetésre. Esténként parázs viták kerekednek... — meséli, — A múltkor azt mondom az egyik magamfajta „fiúnak”: hallod, vehetnétek már egy új vetőgépet, „Vesz a banat” — márcsak így mondom, ahogy ő — „minek az, nem mindegy az új vagy a régi? Nem szaporítja az a termést. Jó az, de nem minden.” Ebben is maradtunk. Mert úgy van az bizony, hogy az emberi szorgalmon kívül másat, többet már nem képes beleadni a munkába a paraszt. A puszta erején kívül semmi másat. .. Tudom magamról. Minden nap beállítom az órát csörgőre, nehogy egy percet is elaludjak reggel. Még a télen is. És egy így megy mióta ...? Nem iszom meg, nem verem el a pénzt, dolgozunk az asszonnyal inunk szakadtáig, és . . .. W-rCl-.w-U» <* xtárcamoa. Kifele mutatja az ember a jót, de az igazság, hogy máról hónnapra éiümy Es így éi Namény kétharmada. Egy helyben topogunk tizenöt éve. Igaz, alakult a parasztok gazdasaga sokat. Ismerjük a műtrágyát is stb. De mit ér, ha nem akkor adom a földnek, mikor kívánja, mert pont nincsen pénzem? Aztán a néhány holdamon nem csinálhatok komoly vetésforgót. Meg a többi dolog . .. — Ha az ember ismeri a szor- zótáblát, olyan . ez mint a kétszerkettő. És nálunk ismerik, csak néha behunyják a szemüket. Meddig? Nemcsak rajtuk múlik. Namény ban most., kétféle ember ran. Sok parasztnál most az Járja: „Igyunk, majd lesz valahogy.” Józanon meg azon erősködnek: kétszerkettő nem négy, hanem öt. Ha egyszer feketét mendatak, nem akarják megmásítani a szavukat csak azért, hogy hűek maradjanak önmagukhoz. A falu másik fele már „ben van” a közösben. Ezek már elszántak magukat. Nem azon töprengenek, mi lesz velük, hanem hogy s mint csinálják majd bent.;: W ezek közé tartozik Síket 0 Gyula is. így festi egyszerű vonásokkal a jelenlegi magyar falu bonyolult lélekrajzát. Hitelesen, az élményektől vezetve. És szavainak nyomatéket adva fejtegeti, menynyire hasznos a felvilágosult parasztok és a szűklátókörűek eszmecseréje. Mennyire perdöntő agitációs érv falun az ilyen emberek szava. És ez azt is jelenti: sokszor, nemcsak az úgynevezett „tekintélyes” parasztokra számíthatunk. A legtekintélyesebb parasztok azok, akik már megkóstolták a tudományos fejlődést, fogékonyak az ésszerű gazdálkodás iránt, még akkor is, ha csaik néhány vékás a földjük és nein az „első” gazdák között emlegeti« őket. \! annak olyan parasztok is T — folytatja Siket Gyula nekitüzesedve — akiknek nem fog az emlékezőtehetségük. Pedig itt volt a szemünk előtt a Tomcsányi uraság. Én is ott voltam napszámos. Egy árok választotta el a nagybirtokot a gazdákétól. Égy nap sütött rájuk. egy eső verte, a Tomcsányi tengerije mégis a mennyezetig ért, a gazdáké nem. Pedig még akkor kiscipöben járt: a nagyüzemi gazdálkodás. Mi volt Tomcsányinak? Egy traktora tárcsával, vetőgépe, hengere, egr cséplőgépe. Ennyi az egész! Műtrágya? A háború vége felé kezdték használni. Mégis Totn- csányinak soha nem ütött be egy rossz esztendő, bezzeg nem úgy a gazdáknak. Kétszer-háromszo? annyi termett az uraságnak egy- egy darab földön. Ezt tudják a naményi gazdák. Látták, sokan ott dolgoztak nála. Azt is tudják, hogy a 7—800 holdas birtokon ezer sertést, 200 növendék- marhát, 14 pár ökröt, 10 pár igás lovat, meg ki tudná felsorolni még mennyi jószágot tartott. De a haszna csak az övé volt persze, csak az. uraságé... C iket Gyulának hamiskásan ^ megcsillan a szeme ahogy súgja: — Hallgatom néha SzabadEurópát is. Mindennek lehordja a nagyüzemet. De miért? Mondom is az embereknek: Idefigyeljetek, ez csak a mi nagyüzemeinket akarja lejárni. Bezzeg az övéket nem ócsárolja, mert azok már működnek... Nem a paraszt hasznára.., Az urak itt is megcsinálták volna a nagyüzemet rég, hát arra várjunk, nem tudjuk mi megcsinálni magunk, a magunk szakállára, a magunk zsebére...? ★ \.j ár pirul a kenyér, mire vé- getér a beszélgetés. Elváláskor még megjegyzi: — A paraszti lélek roppant bonyolult, érzékeny. A paraszt-, ember nem tud átállni egyik napról a másikra. Nagyon vigyázni kell erre a közösben. Azt ákarja, hogy legyen otthon, is mire nézni', legyen a háztáji jószágnak elég takarmány, ne legyen üres a portája. Ezért viaskodik önmagával... Siket Gyula riépfrontelnök jól tudja, mennyi a 2X2. Most már azt sürgeti, hogy egyéni gazda-: társai is nyíltan elismerjék ezt a sarkigazságot, az új életforma bátor megválasztásának egyetlen helyes útját. PM1 (?. s
