Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-10 / 292. szám

Szabolcsiak a borsodi bányákban */ Látogatás a szomszéd in egyeben Megyénkből igen sokan dolgoznak a borsodi szénbányákban. Bányászok lettek. Ezt választották élethivatásuknak. A megyei tanács munkaügyi cez'ályának képviselőivel látogattuk meg őket. Az „idősebbeket” — akik már dolgoznék, és a fiatalokat, a vájártanulókat, akik most ismerkednek a Föld mélyének tit­kaival. Az alábbiakban a látottakat vetjük papírra: hogyan él­nek a megyénkből elkerült bányászok, a fekete gyémánt sza­bolcsi katonái? A Béke szálló A perec esi vasútállomás fölött kanyarog az út, míg csak a bá­nyászlakósok közé nem vezeti az utast. A modern, emeletes bányász lakóházakkal szemben formás épület áll, homlokzatán felirat: 104-es Béke-szálló. Ez amolyan legénylakás, ahol ide­genből jött bányászok laknak. Sok szabolcsi lakója van. Ide lá­togatunk először. dór mutatkozott be. ő talán a szálló legfiatalabb lakója. Tavaly ősszel került ide. Mint csillés, 1800 forintot keres havonta. Nem elégedetlenkedik, de minden vá­gya az, hogy szénfalhoz kerül­hessen és vastagabb legyen fize­téskor a „boríték”. „Úgy megszoktam, mintha otthon lennék" A szállóról érdemes még né­hány szót szólni. Egyszerű, de sen. Nagyon szereti a bányász mesterséget, de ez nem is cso­da. Az apja is bányász, mond­hatni. náluk a szakma családi hagyomány. Szabados László nyíregyházi gyerek. Első éves. Most ismer- j kedik a bányával, akárcsak Kes­keny Lajos, aki Demecserből jött, Ö a vájár nagybátyja után je­gyezte el magát a szénnel. Az intézetben a diákok komoly elméleti oktatást kapnak, s foko­zatosan ismerkednek meg a gya­korlati munkával is. Külön tan­bányákban sajátítják el a szak­ma minden csínját-binját. 3ó kezekben Lőrincz Gyula igazgatóhelyet­tes megmutatta az intézetet. Ha­talmas tornaterem (ha Nyírcgy­KRECSMAKÍ LÁSZLÓ: Ifjú kommunisták Vérünkben kering már a Rend s feszül, mint húr a hegedűn bennünk a munkás öntudat, Frissen esztergált, álmaink tiszták, miként a lányszemek s fényesek, mint a csillagok:. melyek kezünkből szállanak a közeledő Messzeség —. a kitáruló ég felé . -. Vállunkon holdjuk századunk s a lombosodó értelem kemény rakéta-szigonyát az opál-szemű végtelen csillag-húsú hátába vágjuk, Monostori István — az egykori vájár — a szálló gondnoka foga­dott bennünket, bár nagyon res­telkedett, mert éppen nagytaka­rításkor érkeztünk, s ahogy mondta: így nem mutat a szálló. Jó, hogy ezt említette, mert mi ugyan nem vettük volna észre. Rendet és tisztaságot találtunk mindenhol. Barátságos, otthonias benyomást keltett a helyiség. A folyosón képek, a lépcsőházat gyönyörű falfestmények díszítik, és sok dísznövény, virág min­denfelé. Levelekiek között *, Nyomozunk” a szabolcsiak Után, bár erre nincs szükség, mert vannak itt bőven. Különö­sen Levelekről. Ebből a szabol­csi községből negyvenkilenc em­ber dolgozik itt. Perecesen. Sze­rencsénk van, mert nagyrészük éjszaka volt műszakban s most itthon vannak. Stekler András vájár is leve­lek.! lakos. 1950. óta dolgozik itt. Eleinte az asszony nem akarta engedni, később megbékült a bá­nyászattal. Azóta kis házat vet­tek otthon, Leveleken, s a négy kis családot szépen el tudja lát­ni fizetéséből. Kristófi János vájár is levele­id. Először Pesten dolgozott a földalatti építkezésénél, aztán ke­rült ide. Kezdetben a szállítás­nál dolgozott, s mert jól végezte a munkáját, a szerdalhoz került ■— vájárnak. A perecesi Jukó- bányában dolgozik. átlagosan 3200 forintot keres havonként. Ahogy mondta: semmi pénzért nem menne más munkaterületre. A látogatásnak hamarosan hí­re szaladt, s átjött a szálló leg­régibb lakója, Tóth Ferenc vá­jár is. Ö nyíregyházi lakos, a Hímesben lakik. Majd Csík Sán­tiszta és kényelmes szobák — nyugodt pihenést nyújtanak az itt lakóknak. A szórakozni vá­gyók találnak könyveket, estén­ként — ha munkájuk engedi — sakkozhatnak is egyet-kettőt. S ha minden jól megy, a tröszt­től hamarosan kapnak egy tele­víziós vevőt iß. Egyetlen pana­szuk van. Nyáron szeretnének egy kicsit futballozni, s még ez igéig nem kaptak felszerelést. Igaz, hogy egyéb sportlehetőség is akad számukra. De nem lehe­tetlen, hogy tavaszra már a lab­dát is rúghatják. Ettől eltekintve mindeníkük meg van elégedve a szállóval. Nem tudnak olyasmit, kérni, amit a gondnok ne teremtene elő szá­mukra. Kristófi János vélemé­nye szerint jó itt lakni, úgy ér­zi magát, mintha otthon lenne. Véleményét a többiek is osztot­ták. Bányászjelöltek között A szállótól vagy ötszáz métert kell menni, hogy egy gyönyörű, újonnan épült intézethez érjünk. Az ormon úgy fest, mintha fel­legvár lenne. Az is, a bányász­utánpótlás fellegvára. Ez a 104-es Vájártanuló Intézet. Kálna Ottó igazgatóval beszélgettünk. El­mondta, hogy jelenleg mintegy ötven szabolcsi fiatal tanul ná­luk. örömmel tudtuk meg, hogy megyénk fiaival nincs különösebb probléma. Hamarosan itt is elő­kerülnek a „földiek”. Csikós La­jos veszi át elsőnek a szót. ö egyben az intézet büszkesége. Ez a nyírbélteki ifjú bányász, har­madéves, és kitűnő tanuló. Szor­galmát és komolyságát dicséri, hogy a múlt nyarat is Lengyel- országban töltötte jutalomüdülé­Fcketc mackó piros masnival Kézbe tesszük, forgatjuk, megcso­dáljuk. hogy jaj de aranyos, és közben valaki megjegyzi: „Kekem voltak szü­leim, de karácsony­kor örültünk, ha üresbélü kalácsra tellett.. És itt, a Nyíregy­házi Városi Nőtanács helyiségében egyre több szép játék gyű­lik össze. Fiatal lá­nyok. édesanyák, nagymamák formáz­ták munka után. Most már nem tűnik szenzációnak, az utóbbi években egé­szén természetes lett, hogy karácsonykor, a hatalmas fenyőfa alatt örömkönnyek buggyannak elő az apátlan-anyátlan ár­va gyermekek sze­méből. .. Most is így lesz, az idén karácsony­kor. A Vasvári Pál gimnáziumban és a IV-es számú iskolá­ban folyó já'ékkészí- tö szakkör fiatal és idős tagjai kiscicé- kat, kutyuskákat, gömbölyű malacokat, meg paprikajancsi­kat formáztak a szövetkezetektől ka­pott, színes ruhada­rabokból, s amikor összegyűlt egy ko­sárra való, siettek eljuttatni a. közös gyűjtőhelyre, a nőla- nácshoz... Nézzük a kis fekete mackói, nyakában piros mas­nival, s közben a jogászfeleségek ügyes kezét dicsérjük, akik nagy vigyázattal varrták a bábura a ruhát... Nézzük a közel kétszáz >t lán­dékot. s közben már látjuk az állam gon­dozottjainak groin a gyermeki örömet... Jut belőle a házak-1 női óvott, a fóti! Gyermekvárosban la­kó és a Gyógypeda­gógiai Intézetben ne­velkedő apróságok­nak egyaránt... Karácsonykor szí­nes égők gyúlnak ki a nyíregyházi József Attila Művelődési Fáz nagytermében felállított fenyőfán, s a készítők jelenlété­ben veszik át a cu- korzsákokat és a kétszáz darab játé­kot Nyíregyháza ár­vái. Az árvák, akiknek nálunk már egyre több jut az édes­anyai szeretet me­legségéből. .. — gyal — Sokat olvasnak Szabolcs község lakói házán ilyen volna!) klubhelyiség, ebédlő, nagyszerűen felszerelt osztályok, lakószobák, fürdő... egyszóval minden van ebben, a gyönyörű intézetben. Mintha kü­lönálló város lenne. Nemhiába az ország szinte legkorszerűbb vájár­képző intézete. Megtudtuk, hogy a diákok kabinetrendszerű okta­tást kapnak. S a gyakorlati, a szakmai ismeretek elsajátításán kívül igen alapos világnézeti ne­velést. Az intézetben kiváló pedagógu­sok működnek, akik a foglalkozá­sokon kívül is rengeteget együtt vannak az ifjú bányászokkal, s azokat a munka szeretettre, jó­zan, becsületes gondolkodású em­berekké nevelik. Egyszóval az itt tanuló fiatal bányászok jó kezek­ben vannak, s a legjobb úton ha­ladnak. ★ Meglátogattuk a megyénkből elkerült bányászokat. Azokat, akik lent dolgoznak a föld mélyé­ben, s azokat, akik oda készül­nek. Keményen dolgoznak, tanul­nak. Munkájúk után szép kere­sethez jutnak, kitűnő ellátáshoz, s egész népünk megbecsüléséhez. Mindannyian becsületesen meg­állják helyüket, s elégedettek munkakörülményeikkel. Ezt ta­pasztaltuk borsodi látogatásunk alkalmával. (Bézi) A nem egészen 800 lakosú községünkben a múltban szám­ba vehető könyvtár nem volt. 1953 decemberében létesült köz­ségünkben népkönyvtár 204 kö­tettel. Az olvasók száma a falu lakosságának mintegy 15—20 százaléka. Kedveltek Jókai, Mikszáth, Móricz regényei, Gor­kij minden könyve, szívesen vi­szik a történelmi regényeket, mellettük az elmúlt háborúról szóló műveket is. A szépirodalmi könyvek mellett mind többen viszik a tudományos, főleg a mezőgazdasági szakkónyveket, köztük Inkább a gyümölcs- és szőlészeti, méhészeti és burgo­nyatermesztési köteteket. Hat esztendő alatt mintegy 1000 könyv fordult meg könyv­tárunkban. Ez év első felében zajlott le megyénkben a Ta­nácsköztársaság emlékverseny; A járásban második helyet ér­tünk cl, elsősorban az olvasók számának emelésével, könyvki­állítással, propagandamunkával s megyei viszonylatban is ki­emelkedő kónyvforgalmazással. A műveltség tovbbterjeSztése érdekében elsősorban az olva­sók számát növeljük. A tudás hatalom. Csak nagy műveltségű nép lehet hatalmas és haladó, építhet jobb életet es békét; s a műveltség legáltalá­nosabb ferrésa a könyv. Mind­ebből következik, hogy szocia­lista államunk mnácsai nem le­hetnek közömbösek a könyvvel, a könyvtárral szemben, segíte­niük kell a műveltség terjedését, Zombori István községi népkönyvtárom. Szabolcs. Kedden történt... A nyíregyházi „CSE- MEGE”-bolt kiraka­ta előa népes cso­port verődött össze. Hangos kacagásuk egyre több embert vonzott a kirakat­hoz. Miért e jókedv? Valami újdonság? A kirakatban nagy üvegtábla, s rajta a szöveg: „Itt rendel­je meg havi szük­ségletét, amit kívánt időre házhoz szállít­juk.” _ s" az 'üveg­tábla alatt ott fic- kándozoti egy csin­talan kisegér. Havi szükségíef..., s ráadásul egy kis­egér..Nahát! .— állón — Együtt nevettünk ... sapiens4* és a nikotinbűz A „homo Azt mondják, hogy a „homo sapiens”, a gondolkodó ember csak olyasmit csinál, aminek ér­telme van. Ezennel megcáfolom ezt a tudományos megáliapítást: igenis, az ember olyasmit is tesz, aminek semmi értelmes magyarázatát nem lehet megta­lálni. Bevallom, magam sem vagyok ezalól szabályt erősítő kivétel. Itt van például a dohányzás. Az ember a szajaba tesz egy füstölgő vacakol, bebüdösíti vele a szobát, telehamuzza az asz­talt, kiégeti a szőnyeget, krá- kog, köhög, prüszköl, de csak füstöl, füstöl rendületlenül. Az indiánok az áthatolhatat­lan rengetegek tisztásain a szú­nyogokat űzték a dohánnyal. A szájukba sodorták, meggy újtol­ták, s jaj voit a szúnyogoknál.! Aztán akadt egy balga angol, nsn a donanyt aiuozta az óha­zába. Az óhazaiak aztán szintén a szójukba sodorintották, dr ás nem a szúnyogokat, hanem a feleségüket űzték a rosszillatü füstgomolyagagi. A dohány csuknak különféle fajtáit jegyezte fel a modern tudomány. A legszenvedélyesebb fajtába tartoznak azok, akiknek a szá­juk örökké füstölgő kráterhez hasonlít. Szörnyű bagói zagot árasztva száguldanak a világ­ban, időnként görcsös köhögő rohammal. Alig dobják el az egyiket, már a másikra gyújta­nak, evés előtt és után, munka előtt és közben, alvás előtt és fekvés után csikkhalmokkal szórják tele a környéket. Másik fajta a „kocadohányos” néven nyilvántartott éleny, aki csak a társaság kedvéért fertő­zi füsttel a levegőt. El két szélsőség között aztán számos elfajzott alfaj is talál­ható. Az első ilyen alfaj a megrög­zött „potyások” csoportja, akik „van egy cigid?”, „szívjunk egyformát”, „adj egy bagót” felkiáltással rohanják meg em­bertársaikat, s addig nem tágí­tanak, amíg a féltett zsebpénz­ből vásárolt cigarettamennyiség- ből tart. A másik a háziasszonyok ré­me, aki alig lép a lakásba, már­is bűzgomolyagokat lövell a fa­lak közé s beletapossa a hamut a frissen vikszclt parkettba. A szórakozott dohányosok egyenesen életveszélyesek. Ök azok, akik mindent kiégetnek, saját ingüktől a szemszídasz- szony függönyéig. A krónika olyan esetet is feljegyzett, ami­kor a szórakozott dohányos, mi­után meggyújtotta a gyufát,'an vette égő felével a szájába, s a gyufa helyett a cigarettát ha­jította el. Az udvarias dohányosok meg­kérdik a háziasszony k — Rá szabad gyújtani? S a feleletet sem várva ége­tik ki a nászajándékul kapott diszterítőt. Aztán itt vannak .a „tűztclc- nek”. Cigarettájuk van, de gyu­fájuk soha. Eszeveszetten ro­hansz a randevúra, amiről már egy fél órát késtél, s négyszer is megállítanak: — Szabad egy kis tüzet? S amikor őnagysága a késé« miatt dühösen laképnél hagy, szemtelenül, pimaszul megint tüzet kérnek. Aztán így lehetne scrólni to­vább őket, a „homo sapiens!’', a gondolkodó embert. Világok változnak, rakéták cikáznak —• de ö ott áll és csak pöfékel. —• Tüdejére kilónyi sárga nikotin- foltok telepednek, foga. meg­bámul, kilyukad, gyomra éme­lyeg, étvágyát elveszti, idegei pattanásig feszülnek, s a sírásó már ett várja a nagy lapáttal. Ez azonban nem zavarja, még az sem. ha füstbe megy egész, üugi-prémcsjje, amiről nem tud az asszony. Így füstöli el az egész életét. y.v. i. gy. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom