Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-09 / 291. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM Ára 50 fillér 1959. DECEMBER 9. SZERI!/ Találkozás Hruscsov elvtárssal Nem minden város dicsekedhet aasaJ, hogy állomásán fogadta a világ leghatalmasabb országának vezetőjét, Hruscsov elvtársat. Nem mindenki mondhatja el= közelről láttam a rendkívül szimpatikus embert, a legelső szovjet államférfit, a béke legkitartóbb védelmezőjét. Mi találkoztunk Hruscsov elvtárssal hétfőn délben. A város találkozott vele. Emberfürtök szorongtak a vonatok tetején, a villanyoszlopokon, a házak erkélyén, a lelátókon. Es befutott a különvonat. A várakozók először Hrus- csova asszonyt pillantották meg, majd a szürke kalapos vendéget, Hrucsov elvtársat, mellette Kádár elvtársat zöld lódenkabátban, barna kalapban. A lépcsőn állva és sűrűn integetve köszöntötte '.árosunkat a szovjet vendég. Emberek százai és ezrei tülekedtek, hogy szemtanúi legyenek minden pillanatnak. Kézről kézre jártak a virágcsokrok, míg eljutottak a vendégekhez. A szó igaz és őszinte értelmében felejthetetlen találkozás volt ez. A nyíregyháziak és Hruscsov, a magyar és szovjet nép találkozása. A nagy esemény után még hosszú ideig erről folyik a szó a városban. Mindenki ellesett egy- egy kedves mosolyt, jellemző kifejezést, mozdulatot. Kár, hogy néhány ellenséges érzelmű nyugati laptudósító nem volt tanúja e találkozásnak. Meggyőződhettek volna róla, milyen „erőszakolt” és formális” a magyar—szovjet barátság. Az ebédfőzést otthagyó háziasszony, a varrodai munkáslány, tanítónő, vagy bárki készséggel nyilatkozott volna, milyen ,kényszer” hatása alatt ment, azaz özönlött a nép az állomásra. Pedig nem volt semmi hivatalos bejelentés, hogy Hruscsov átutazik városunkon. Futólag terjedt el a hír és nem mindenki tudott róla, mégis százával siettek az emberek az állomás felé, többezer ember várta a vonatot és a nyíregyházi emberek valósággal megrohamozták a környező szerelvényeket, a jobb helyért. A vonat néhány perces pihenő után kifutott az állomásról. A találkozó félbeszakadt. A mi barátságunk azonban nem tíz percig, nem órákig, hanem ennél sokkal tovább tart. Hruscsov nem egy embernek, lapunk munkatársának adott interjút, hanem az egész városnak, az ott egybegyűlt nagy tömegnek. És az interjúban az a gondolat is benne volt: küzdjünk együtt továbbra is a békéért, a szabadságért... Ez a mondat visszhangzik az emberekben, ha az újságokban arról olvasnak, hogy Hruscsov újabb erőfeszítést tett a béke fenntartásáért. Erre gondolnak akkor is. ha az alvó gyerekeik felé hajolnak a mamák itt a Nyírségen. Ritka élmény volt a hétfői személyes ismerkedés. Nem is képzelhető el közvetlenebbül, emberibben a magyar—szovjet barátság, mint ilyen élményekkel. Egyáltalán nem hangzottak el „nagy szavak”, pátosszal fűtöt mondatok, mégis mindenkit fűtött a barátság és az együvé tartozás melege. A legnemesebb érzések között is az első. Hétköznapiak voltak a szavak is, a megjegyzések az emberek ajkán. Ilyenek: „milyen magunkfajta ember Hruscsov”, vagy „tisztára olyan, mint a filmeken, a híradókban látjuk”, vagy ..milyen kedves asszony a felesége”.. És a magunkfajta munkásból lett államférfi most is munkás, egyszerű ember. Ügy hajolt ki a vonat ablakán, mint mikor elutazás előtt búcsúztunk az itthon maradt hozzátartozóktól. És tudjuk, visszavárnak bennünket. Ezért volt bizakodó és derűs a búcsúzás Hruscsov elvtárstól is: itt lakik a szomszédban és reméljük, máskor is meglátogat bennünket. Ha az állomáson járunk, mindig eszünkbe jut az integető, kedves arcú ember és családja. És máskor is elénk villan a találkozás pillanata. Olyan emlékek ezek, melyeken nem fog az idő, nem fog a mindennapi munka, a küzdés. És ezek az emlékek melengetik a barátságot, amit minden nap ápolnunk kell. Nemcsak a magyar—szovjet barátsági esteken, és összejöveteleken, hanem bent magunkban, érzéseink között. Kétszázmillió szovjet ember baráti jobbja találkozott a miénkkel hétfőn, és az élet minden területén találkozik naponta. A szovjet munkás kezemunkája van a városunkban húzó gépkocsikban, mosógépekben, repülőgépeinkben, fényképezőgépekben, a formálódó vasércben, a komorói állomáson buzogó kőolajban. Dolgos emberek kezemunkája. Barátaink úgy terveznek, hogy ránk is számítanak, a mi szükségleteinket, kívánságainkat is teljesítik és hasonlóan mi is. Ez az együvétartozás a munkában, a pihenésben, s a közös sorsunk, hogy munkás-paraszt országaink békéiben és barátságban éljenek: legnagyobb és legmaradandóbb momentuma e találkozásnak. Gondolataink, érzéseink, tetteink, amit egymásért, a magyar és a szovjet nép államának erősítéséért teszünk, e becsületbeli kötelezettségből fakad. És ez a legfőbb tanulsága Hrus- csovval való találkozásunknak. Hruscsov elvtárs Kádár elvtárs kíséretében megjelenik a kiilönvonat kocsiperonján. s ami már nincs a képen: kőiből kézbe adva indul meg felijük a virágok áradata. (Az 1., 2. oldal képei Hammel J. felvételei.* Több iuiot kétszeresére teljesítette kongresszusi vállalását a Gyulalauyai Kísérleti Gazdaság A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság dolgozóinak kongresszusi felajánlása 1 079 000 forint értéket tett ki. Ezt a vállalásukat december 5-ig 2 466 000 forintra teljesítették. Ebből kétmillióEmlékezetes pillanat egyszázezer s, ' növény termeié* eredménye, a többi az állattenyésztés túlteljesítése, A növénytermelésben igen nagy eredményt ért el a négyzetesen vetett hte- ridkukoricával. Arra a hétre, míg a kongre*szus ülésezett, külön vállalást tettek a dolgozok. Ez idő alatt befejezték az őszi mélyszántáat, a trágyázási tervüket pedig 11* százalékra teljesítették.-j j irsszeült a Franci* Kommunista Párt Központi Bizottsága Párizs, (MTI); A Francia Kom- i munista Párt Központi Bizottsága Kedden Párizsban összeült, hogy I Waldeck Rochet jelentése alap ján' megvitassa a mezögaadasag helyzetét, valamint a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének alakulását, továbbá Gustave Ansart referátuma nyomán a dolgozók bérmogalmának fejlődését. Hétfőn déltújban a ragyogó napsütésben gyülekeztek- a záhonyi MÁV állomáson mindazok, akik legalább egy pillanatra látni szerették volna a béke és a szabadság élharcosát, Hruscsov elvtársat és kíséretét. Fél keltő óra tájban felsorakozott a fogadás színhelyén a megye párt és allami vezetőiből álló küldöttség: Benkei András elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Feleszi István elv- társ, a megyei tanács vb. elnöke, Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Jakab Miklós elvtárs, a Kisvárdai Járási Pártbizottság titkára cs más vezető elvtársak, a záhonyi úttörők virágcsokorral, munkások, parasztok és sok más dolgozó ember. A záhonyi pályaudvaron örökítette meg a fényképezőgép azt a pillanatot, amikor a nagy szovjet nép vezetője kezet fog Benkei András elvtárssal. Az előtérben Feleszi István slvtárs, Benkei elvtárs mögött Orosz Ferenc elvtárs mosolyog. A nyíregyházi és záhonyi találkozás felejthetetlen egész megyénk dolgozó nepe számára. A kézfogás egyúttal jelkép is: az örök, megbonthatatlan barátság forró érzését jelképezi népünk és a testvéri szovjet nép között. I • Összehívtál* a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának ülését Szófia, (BTA): A Bolgár' Kommunista Párt Politikai Bizottsága határozatot hozott, amelynek értelmében 1960 január 12-re ösz-í szehívták Szófiában a Bolgár Kommunista Párt Központi zottságának plénumát. A plénumon iparvállalati *eae- tök, szakemberek, él munkások ag iparban dolgozó párt- és szak- szervezeti funkcionáriusok részvételével az iparfejlesztés kérdéseit vitatják meg.
